(franc., ejtsd: krémajjer), fürészfogakhoz hasonló alaprajzu sáncvonal ily alakban:
Créme
(ejtsd: krem) a. m. tejföl. Átvitt értelemben a magasabb társaság megjelölése.
Jakab János, holland novellista, szül. Arnheimban 1827 szept. 1., megh. Hágában 1880 jun. 5. Kiválóak: Betuwsche Novellen c. gyüjteménye (Lejda 1856). Regényei: De Lelie van 's Gravenhage; Daniel Sils; Anna Rooze (1867); Dokter Helmond en zij vrouw (1870); Hanna de freule (1873); Tooneelspelers: Kevésbé sikerültek drámái: legjobb darabjai: Boer en Edelman és Emma Bertholt. Regényei összegyüjtve 14 kötetben jelentek meg (Lejda 1877-91).
2. C. Kamill francia tábornok, szül. Saargemündben 1840 aug. 6., megh. 1876 ápr. 2. 1857. Lépett a st.-cyri katonaiskolába s mint hadnagy résztvett a mexikói hadjáratban. A francia-német háboruban, 1870-71. Clinchant tábornok szárnysegéde volt. Számos ütközetben, valamint Metz ostromában is részt vett. Metz átadása után fogságba került, de miután becsületére fogadta, hogy a további háboruban nem vesz részt, szabadon bocsátották. Ennek dacára egy tizezer emberből toborzott uj sereg vezére lett s különösen Nuits mellett (dec. 18.) tanusított hősiességet. Kiméletlen és fanatikus vezér votl, ugy hogy egy dijoni szatócsot puszta gyanú alapján mint porosz kémet főbelövetett. Azután Bourbaki hadtestéhez csatlakozott, de Belfort mellett (1871 jan. 15.) hiába igyekezett a német sereg jobb szárnyát megkerülni. Midőn a keleti hadsereg Svájc földjére volt kénytelen átlépni, C. ott hagyta gyalogságát és az ágyukat beszögezte, maga pedig lovasságával elmenekült. A párisi kommunisták fővezérséggel kinálták meg, de ajánlatukat nem fogadta el. Heves véralkata bajba keverte azzal a bizottsággal, mely hivatva volt az 1870 szept. 4. Ideiglenes kormány katonai kinevezéseit fölülvizsgálni. E bizottság ugyanis vonakodott C.-t rangjában megerősíteni, amire keserü kifakadások között beadta lemondását. Emiatt a hadi törvényszék meghagyott rangjától is megfosztotta és ama ártatlan szatócs főbelövetése miatt egy havi fogságra itélte (1872). Művei közül megemlítendők: Quelques hommes et quelques institutions militaires, souvenirs retrospectifs (1872); La campagne de l'est et l'armée de Bourbaki (1874).
(ejtsd: krémjö), város Isére francia départementban, az Annoisin-hegy lábánál, 5 km.-nyire a Rhône balpartjától, (1891) 1694 lak., Fontaine Rouge nevü vastartalmu és Bourbouillon nevü szénsavas ásványvizforrással. Közelében a Fusa nevü hegyszakadék, amelyben a C. patak folyik.
(ejtsd: krémiö) Izsák Adolf, francia jogász és politikus, szül. Nimesben 1796 ápr. 38., megh. Passyban 1880 febr. 10-én. Tanulmányait Párisban és Aixben végezte s az utóbbi helyen 1817. ügyvéd lett. Politikai pörökben nagy képzettséget és erélyt tanusított. 1830. Odilon-Barrot helyére a párisi semmítőszékhez ügyésszé neveztetvén ki, itt csakhamar népszerüségre tett szer a sajtó- és bűnügyi pörökbe kevert ellenzéki hilapirók és demokraták védelmével. C.-t 1842-ben a chinoni választókerület a parlamentbe küldte és 1846. Ujra megválasztotta. Heves küzdelmet folytatotta Guizot-kormány ellen és nagyban előmozdította a reformmozgalmat. Az 1848. februári forraldalom után az ideiglenes kormány tagja lett és az államhatalom megosztásakor az igazságügy vezetését vette át. Mint az Indre département képviselője, elvi kérdésekben C. nem vált el a demokrata baloldaltól, és Cavaignac tábornok kormánya iránt kevés rokonszenvet tanusított, de Napoleon Lajos herceg jelöltségét pártolta. Ennek dec. 10. elnökké választásakor azonban C. a hegyárthoz csatlakozott és egyike lett a legmakacsabb ellenzéki szónokoknak. A törvényhozó-testületbe ujra megválasztván, egész erejével küzdött a régi monarkisták ellen, de az uj elnök magánpolitikájának sem vetett gátat. Az 1851 dec. 2. Államcsiny után csupán ügyvédi gyakorlatra szorítkozott. A második császárságnak 1870 szept. 4-iki bukás aután igazságügyminiszter lett. 1875 dec. a francia köztársaság élethossziglani államtanácsosává választatott. C. alapította az Alliance israélite universelle-t. Iratai közül kiemelendők: Liberté! Plaidoyer et discours politiques d'Adophe C. (páris 1869); Gouvernement de la défense nationale, I. Aces de la délégation de Tours et de Bordeaux; II. Ministére de la justice (Tours 1871). Halála után jelent meg: En 1848, dicsours et lettres de M. A. C. (Páris 1883).
(fancia-gör.) a. m. tejfölmérő. Igy nevezik azon tejvizsgálati eszközöket, melyekkel a megvizsgálandó tejpróbából a tejfölt kiválasztják s annak mennyiségéből következtetnek a tej zsirtartalmára. Legismeretesebbek a Chevaliere- s a Fjord-féle C.-ek. Előbbivel egy-, utóbbival, mely különböző nagyságban készül, 18-192 tejpróba vizsgálható meg egyszerre. Mindkét C., de kivált előbbi, kevéssé megbizható.
1. tartomány Olaszországban, Bergamo, Brescia, Mantiva, Piacena, Parma, Reggio és mIlano közt, 1637 km2 területtel, (1891) 302,138 lak. Sík és gabonát, rizst, lent bőven termő földjét határain a Pó, Oglio és az Adda öntözik. 3 járásra van fölosztva; ezek: C., Crema és Casalmaggiore.- 2. Az ugyanily nevü tartomány fővárosa, a Pó balpartja közelében, (1891) 31,788 lak., gyapju-, gyapot- és selyemszövéssel; torrone nevü konfitürjei egész Olaszországba keresettek; hegedüi világhirüek viltak és még most is sokat készítenek; Stradivariusnak és tanítványainak hegedüit arannyal fizetik. A széles, de sabáytalan utcákból álló városon a Cremonetta patak részben a házak alatt folyik keresztül. Szép templomai és palotái számosak; a jeletnékenyebbek: a székesegyháza a XII. százaból, oszlopokkal gazdagon ékesített, fehér és vörös márvány főhomlokzattal; belsejét csaknem egészen freskók födik; a San Pietro al Po a XVI. sz.-ból; a Sant Agostiono e Giacomo aXIV. Sz.-ból; a Sta Agata, Campo, Perugino éc Bembo freskóival; a Palazzo Pubblico, szép képgyüjteménnyel; a Palazzo de' Gonfaloniere; a Palazzo Reale, természetrajzi-, érem- és képgyüjteménnyel; a Crotti-, Sansacondo- stb. paloták. A Torazo nevü hires torony É.-Olaszországban a legmagasabb (121 m.), állítólag Barbarossa Frigyes építtette. C.-t a gallusok alapították; 218. Kr. e. római gyarmattá lett és kereskedelme által fölvirágzott. Vespasianus Vitellius elgyőzetése után, 69. Lerombolta; csakhamar azonban ujra fölépült. 1702. Villeroi francia marsallt egy éjjeli támadás alkalmával itt Savoyai Jenő elfogta. 1796. A fanciák, 1799. Az osztrákok, 1800. Ujra a franciák foglalták el, akinek birtokában maradt 1815-ig; ekkor Ausztria és 1859. Olaszország birtokába került.
Lajos, olasz matematikus, szül. Práisban 1830 dec. 7., résztvett a szabadságharcban és 1873 óta a római politechnikumon a matematika tanára. Főleg ujabb geometriával foglalkozik. Legnevezetesebb művei: Le figure reciproche nella statica grafica (Milano 1879); Elementi di geometria projettiva (Tor. 1873); Elementi de calcolo grafico (Tor. 1874).
l. Borkő.
róm. Történetiró; nyiltsága, mellyel a köztársaság végső idejét tárgyaló művében Brutust és Cassiust magasztalja, felkeltette Tiberius császár gyanuját. A kivégeztetést csak önkéntes éhhalállal kerülhette ki Kr. u. 25. Leánya Marcia, kihez Seneca vigasztaló iratot (consolatio ad Marciam, ford. Lévay József) intézett, állítólag megmentette atyja műveit, reánk azonban nem maradt belőlük semmi.
(franc., ejtsd: krenó, németül Zinne); ez elnevezésre eddig használt magyar műszavak a következők: rovátka, csorbázás. A középkorban C.-nak hivták a várfal vagy torony falazatának tetején minden a falban üött rést vagy nyilást, mely a védelemre szolgálhatott.
[ÁBRA] 1. ábra. Créneau.
Most a C.-k alatt valamely várfal tetején végig futó mellvéden ütött nyilásokat, csorbázatokat értik, melyek arra szolgálnak, hogy azokon át a közeledő ellenséget kémlelni és reá lövegeket ontani lehessen. A nyilások parallelogramm alakuak, rendesen magasabbak mint szélesek; a közöttük meghagyott teli falazat (l. 1. Ábra) embermagasságnyi, míg a nyilás a csipőig ér.
[ÁBRA] 2. ábra. Créneau Basel város falán elölnézet.
[ÁBRA] Alaprajz.
A nyilás néha egy vizszintes tengelyen forgó fatáblával elzárható, mely a mögötte állót a nyilaktól védi, a meghagyott teli falazatban pedig hosszukás lövő-rések vannak alkalmazva. A tüzi fegyverek tökélesbülésével, a XVI. század elejétől kezdve, a C. mindig feleslegesebbé vált, jóllehet eleinte iparkodtak azt a puska- és kiseb ágyutűz ellen is használni, amint ezt a 2. Ábrán látjuk, mely Basel városa egyik bástyájának a XV. századból származó C.-ját ábrázolja. A C.-nak erősen kiugró aláfalazása itt már csak diszítményül szolgál, a teli falazat lövőréseiben alkalmazott függélyes tengely körül forgó kőhengerek résein át pedig muskétások céloztak. Védelmi jelentőségüket a C.-k később egészen elvesztik, de a fal pártázatának megkoronázására kiválóan alkalmas diszítő motivumaik még később is használatban maradtak, amint ezt p. Bártfa városának egyik bástyatornyán látjuk.
[ÁBRA] 3. ábra. Créneau Bártfa város tornyán.
Éppen ez a körülmény, hogy t. i. a C.-k diszítményül igen célszerüen helhasnálhatók, hozta magával azt is, hogy az építészettől átveszi azokat az ötvösség, az asztalosság és használja peremek, szekrények stb. megkoronázására.