(középlat.) a. m. bukás (l. o.).
(ejtsd: krif), város Perth skót grófságban, a fan balpartján, a grampian hegyek lábánál, (1891) 4901 lak., vászon és pamutszövéssel, kémiai iparral.
(ejtsd: krijon), 1. Lajos des balbes de Berton, a XVI. század egyik leghiresebb hadvezére, az u. n. «retenthetetlen férfiu», kit IV. Henrik «a vitézek legvitézebbikének» nevezett, született Mursban (Provence ) 1541., meghalt Avignonban 1615 dec. 2. Ez utóbbi városban nevelkedett, a hadművészetben lotaringiai Guise Ferenc volt a mestere. 1557. Tiszt lett s ritka bároságával tünt ki calais ostrománál és Guines bevételénél. Elnyomta az aboise-i összesesküvést (1560) s a hugenottákkal küzdött dreux, St.-Denis, Jarnac és Moncontour mellett. A st.-germaini békeköteés után (1570) mint a maltai lovagrend tagja, atörökök ellen indult s ő kezdte meg a lepantói tengeri ütközetet. A párisi vérmenyegzőt határozottan elitélte, de azért 1573. Megint sikre szállott a hugenották ellen s La Rochelle ostrománál is kitett magáért. III:Henrik, akit azelőtt lengyelországba is elkisért volt, Lyon kormányzójává nevezte ki. A liga elleni hadjáratban megadásra kényszeíté La Fére városát (1580), minek jutalmául a királyi tanács tagjává nevezték ki; 1586. Elfoglalta Provencet. III. Hernik Guise herceg meggyilkolására késztette, mit C. felháborodással utasított vissza. Utóbb egyetlen támasza volt a gyenge III. Henriknek s ennek halása után IV. Henrik barátja és tanácsadója lett,, kinek a Spanyolország ellen folytatott háborujában sok szolgálatot tett. 1600. Savoyában harcolt. A béke megkötése után nyugalomba vonult vissza Avignonba. V. ö. Lussan: Vie de C. (Páris 1757 és 1781); Montrond: Histoire du brave C. (5. Kiadás 1874); Grande encyclopédie XIII. 366. - A C. név Tamás des Balbes de Bertonra, a hadvezérnek harmadik öccsére szállott, az uradalmat pedig Tamás egyik utódának, C. Ferenc Félixnek kedvéért 1725. Hercegséggé tették.
2. C. Lajos de s balbes de Berton de Quirs, C.-mahoni herceg, szül. 1718. S megh. Madridban 1796. Számos háboruban szolgálta Franciaországot, igy Olaszországban (1733), Németországban pedig a hétéves háboruban. Mint altábornagy azonban a kormánnyal meghasonlott, mire 1762. Spanyol szolgálatba ment át A porugál háboru alkalmával annyira kitünt, hogy első osztály grand és tábornok lett. 1782. Elhódította Minorcát (az angoloktól), s jutalmul a sziget fővárosától a «a mahoni herceg» címet kapta. Gibraltár ostroma utánMurcia és Valencia főparancsnoka lőn. Emlékirataiban (Mémoires. Páris 1791) sok jeles és találó észrevételt tesz a hadművészetről.
3. C. Ferenc Felix Dorotya des Balbes, C. hercege, az előbbinek másodszülött fia, szül. Párisban 1748., megh. 1820 jan. 27. Mint a nemesség képviselője, tagja volt az 1789. Francia nemzetgyülésnek és azon szabadelvüekhez tartozott, akik a Feulliants klubot alakították. 1792-94. Bortönben sinlődött. 1815-ben Franciaország pairje lett; egyik pikardiai birtoka utánBoufleurs hercegnek nevezte magát. Fiával, Mária Gérard herceggel, aki 1782. Született és 1870. Megh., kihalt e nemzetség.
4. C. Lajos Antal Ferenc de C., mahoni herceg, a 2. C. harmadszülött fia, szül. 1775., megh. 1832 jan. 5. Tizennyolc éves korában már ezredes volt a spanyol hadseregben, s int ilyen, ezredével 1794. A franciák fogságába került. A baseli békétől (1795) a campoformiói békekötésig mint önkéntes szolgált Moreau alatt. 1803. Tortosa kormányzója volt. 1808. Bonaparte József király szolgálatába lépett s előbb a spanyol hadak altábornagya, azután pedig egymásután Navarra, Toledo és Cuenca főkapitánya lett.
(lat.) a. m. bűntett. - Crimina publica: a római jogban egyes törvényeken (leges) alapuló bűntettek, amely törvények a bűnnek tényálladékát s a büntetést (poema legitima) meghatározták s a követendő eljárást is szabályozták. A vádemelésre minden római polgár jogosítva volt (actio popularis), ellentétben egyrészt a privát delictumokkal (delicta privata), amelyek miatt csak a sértett fél polgári biróság előtt pénzbirságra irányuló keresettel (actio poenalis) léphetett fel; másrészt a crimina extraordinaria eseteivel, amelyek miatt a sértett fél a büntető biróság előtt kereshetett elégtételt, s melyek aem a tövényben változhatlanul megállapított, hanem az eset körülményeihez képest, a biró belátása által megállapítandó büntetést vontak magok után. A C. a római jogban többféle összetételekben fordul elő. A legnevezetesebbek: C. repetundarum, amelynek megfelelő műkifejezése a magyarban nincs, a legfontosabb esetei a hivatali zsarolás, megvesztegetés s egyéb hivatali visszaélések. C. ambitus, hivatalnak tilos uton szerzése; C. majestatis, felségsértés; C. vis, nyilvános erőszakoskodás, lázadás (vis publica), s magánokok elleni erőszak (vis provata); C. peculatus, hivatali sikkasztás; C. de sacrilegis, az államtulajdonát képező bizonyos tárgyaknak megrongálása; C. residui, közpénzeknek jogtalan visszatartása a beszállításra rendelt határidőn tul; C. annonoe, a gabonadrágítás ellen hozott törvények megsértése; C. plagii, emberrablás; C. falsi, okirathamisítás, de vesztegetés is; C. agibeatus, marhalopás; C. stellionatus, csalás; C. termini moti, határjelhamisítás; C. receptatorum, orgazdaság; C. expilatoe hereditatis, osztatlan, vagy az örökös birtokába még át nem ment örökségen elkövetett lopás; C. dardanasiatus, hamis mértékek használata stb.
város Zwickau szász kerületben, a Pleisse felső völgyében, (1890) 23,068 lak., fonó- és szövőiparral (210,000 orsóval), férfi-ruhakelme- készítéssel, sörgyártással, vasolvasztókkal és téglagyárral: a városban 105 gyár van, 5500 munkással.
a tüskebőrü állatok (Echinodermata) egyik osztálya. L. Tengeri liliomok.
L. (növ.), a hóvirágféléknek szépvirágu hagymás növénye (60 faj), több soros levelekkel, nagy ernyős virágzattal, pompás, jó illatu virágokkal, hártyanem tokgyümölccsel, kevés, szögletes maggal.
L. (növ.), l. Agapanthus. - Crin végétal, több növény fonó rostterméke; l. Csalánpálma, Cukorpálma.
(növ.), l. Bodrosság.
(ejtsd: kriszpi) Ferenc, olasz államférfiu, szül. Riberán (Szicilia szigetén) 1819 okt. 4-én. Nápolyban. Az 1848. Fölkelés hirére hazasietett Sziciliára és mint forradalmi biztos, majd hadügyminiszter tevékeny részt vett a szabadságharcban, melynek leveretése után aBourbonok boszuja elől Franciaországba menkült. 1860. Előkészítette Garibaldi sziciliai expedicióját és maga is az ezer marsalai hős közé tartozott. 1861. Megválasztották képviselőnek. A Consorteria feloszlatása után az uj többség C.-temelte az elnöki székbe. 1877. Ellátogatott Párisba, Berlinbe és Gasteinba, hol Bismarckkal bensőbb ismeretséget kötött. 1877. Dec 28. Versenytársának, Nicoterának utóda lett a miniszterelnökségben, de C. hatalma is csak rövid ideig tarott. A volt Consorteria tagjai, akleikálisok és nehány apróbb déli-olasz frakció különböző okokból ellene fordultak és midőn 1878 febr. biagamiával is vádolták: a felháborodott közvélemény crispit lemondásra kényszerítette. 1887 márciusában a Depretis-minisztériumot kivánta vád alá helyezni. Ekkor Depretis, hogy támadásaitól szabaduljon, fölvette a saját minisztériumába és a belügyi tárcát bizta Crispire. Midőn pedig Depretis julius 29-én meghalt, C. lett utóda a miniszterlenökségben és egyuttal a külügyi tárcát is elvállalta. Ekkor a volt forradalmár szegre akasztotta elveit és barátja lett a hármasszövetségnek és Ausztriának. Hogy az osztrák-magyar monarkia, Németország és Olaszország közötti bartáságot még bensőbbé tegye, ismételten meglátogatta Bismarckot és Kálnoky minisztert; 1889. Pedig Umberto királyt Berlinbe kisérte, mely alkalommal a fekete szsrenddel tüntették ki. A francia szövetséggel ellenben a radikális és szocialista párt bosszantására teljesen szakított, sőt 1889. A francia köztársasággal folytatott kereskedelmi alkudozásokat is megszakította. Caporali nevü radikális Nápolyban (szept. 13.) merényletet követett el c. ellen, akin azonban csak könnyü sebet ejtett. A választások een egész idő alatt 1891. Mindig C. diadalával végződtek. A képviselőházban különösen az erythraei gyarmat berendezése és a Menelik abissziniai királlyal 1889 máj. 2-án kötött szerződés miatt kelt ki ellene az ellenzék. Az efölött 1890 márc. támadt vitában a képviselőház 183 szavazattal 55 ellenében bizalmat szavazott C.-nek. Midőn c. a Rómában alakult «trieszti és trienti bizottságot» feloszlatta, az irredentista és radikális sajtó az «osztrák bérencet és renegát»-ot támadta, de a töbség ekkor is helyeselte eljárását. A nov. 30. Megválasztott 508 képviselő közül 392 a kormány programmját vallotta, de az 1891 jan. 20. Megnyitott képviselőház az évi hiány alábbszállítása végett a hadügyi költségvetésből is törült. C. ellenfelei mértéktelen örömére jan. 31. Beadta lemondását. Ezóta a szélsőbal padjairól intézi utódjai (Rudini és azután Giolitti) ellen támadásait, a hármasszövetség helyességét illetőleg azonban egyetért azokkal. 1893 elején ellenfelei a Panama-botránnyal kapcsolatban azzal vádolták, hogy Herz Kornelius, ill. b. Reinachtól 50,000 frankot kapott és viszonzásul a Lazarus-rendjeit eszközölte ki Hetz számára. Ezen váddal szemben C. jan. 29. A házban azt a nyilatkozatot tette, hogy ő 1866-93-ig b. Reinach ügyvéde votl és a nvezett összeget méltányosan és azért kapta, mert Reinachnak Olaszországban fekvő birtokait adminisztrálta. A rendej-ügyről nemnyilatkozott. V. ö. Scritti e discorsi di F. Crispi, 1849-90. Továbbá C. életrajzát Ricci tollából 1887.) Legérdekesebb a Barth Hanns-féle biografia (Crispi. Lipcse 1893), ki 20 elsőrangu jelenkori politikus véleményét közli C.-ére vonatkozólag.