(görög-lat.), a szemnek olyan tökéletes fejlődése, amikor csak kis csökevénye van meg a szemnek, az is elrejtve a szemgödröt takaró bőr alá.
kettős mássalhangzó, mely s-ből s megelőző rövidebb t-féle hangból áll. De az egésznek kiejtése nem kiván több időt, mint az egyszerü hangoké, p. az s-é; azért a magyar hexameterben a cs előtti rövid magánhangzó rövid marad, p. köcsi, dicső (v. ö. Régi di | csősé | günk).Régente egyszerrü c-vel, azután ch-val, cz-vel, a XVII. XVIII. sz.-ban pedig ts-el irták. L. C és Ch.
a caesium kémiai jegye, l. Cézium.
Csá v. Csálé. E szót az ökörhajtók használják, midőn azt akarják, hogy az ökör egyenes menéséből jobbra kanyarodjon. Ellentéte a hajsz. Csálés ökör a balfelül befogott, máskép külső ökör, hajszás vagy belső ökör pedig a jobbfelüli.
kisközség Hont vmegye nagycslomiai j.-ban, (1891) 636 magyar lakossal; a járási szolgabirói hivatal székhelye, van postahivatala és postatakarékpénztára.
Csábító, Csábos (eszt.), báj, bájoló, bájos fogaloman alfaja, azzal a mellékértelemmel, hogy nem az igazság, az erény, a természet szépsége az, mi bennünket elbájol, hanem inkább a gonosz, az önérdek, a kék, a sznevedély az, mely ragyogó szinekbe öltve, bennünket fogva tart. Azért magát a démont is csábítónak mondják, a gonoszt pedig néha szép alakban festik, hogy csábítóan hasson. Ilgy értelemben a görög mitosz is a sziréneket elbájolónak, csábosoknak mondja.
1. Nagyközség Borsod vm. Miskolci j.-ban, (1891) 1808 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Békés-C., l. Békés-Csaba. - 3. Pilis-C., nagyközség Pest-Pilis-Solt-kiskun vm. Pilisi felső j.-ban, (1891) 1501 német, tót és magyar lakossal, kik földmíveléssel, gyümölcstermeléssel, tehén- és lótenyésztéssel foglalkoznak. 1274. A margitszigeti apácáknak adományoztatott, tót lakóit a XVIII. sz. elején nyerte, Mária Terézia idejében a budai Szt. Klára apácák birtoka volt. Később a róla nevezett uradalommal együtt József nádor birtokába ment át s most József főherceg tulajdona. Az itteni katonai tábor évente nagy hadgyakorlatok szinhelye.- 4. Rákos.-C., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. Váci alsó j.-ban, (1891) 1805 magyar lakossal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Régi község, ref. Temploma római kápolna helyére épült.
(Chaba, Choba, Ceba, Soba.) Régi magyar személynév (l. eredetét Csaba-monda), mely néven legelőbb a pannonhalmi apátság alapító levelének tanui közt a Szt. István alatt élt Ceba ispánt találjuk.
l. Csaba íre.
Clusius Károly belga tudós, ki 1573-1588. Hazánkban Batthyány Boldizsár gróf németujvári birtokán tartózkodott, Beythe István (1528-1612) lelkész értesítése nyomán Stirpium nomenclatro pannonicus c., Antwerpenben 1584. Megj. Növénytani munkájában a Pimpinelle Germanica Saxifraga (l. o.) növényt nevezi így s a következő mondát közli e név magyarázatául. Azt mondják, hogy Chaba (Csaba) király, Attila királynak honorius császár leányától szül. iofjabbik fai, az atyja halála után kitört testvérharc végével 15,000 sebesült vitézzel egyedül maradt meg s hogy katonái ezen fűvel kigyógyította; innét van, hogy a fű ezuátn tőle nyerte elnvezését. E monda régibb keletü forrásból eddig ismeretlen, Clusius-Beythe nyomán azonban gyakran ismétlődik egész Ipolyiig, ki (Magy. Myth. 253) hitelt érdemlő ősi hagyományként közli. Ez ellen ujabban alapos kétség merülvén föl. Fialowski Lajos a Nyelvőr XIII. kötetében beható és terjedelme stanulmányt sznetelt e tárgynak, nagy szorgalommal egybegyüjtvén régibb növénytani irodalmunk összes idevonatkozó adatait, melyekből kitünik, hogy a C. elnevezés nem egy, hanem két növény, u. a. Pimpinellán kívűl még a Poterium Sanguisorba (l. o.) nevü faj neveként is használatos, de eddigelé sehol sem volt tulajdonkpen népiesnk kimutatható (lásd Nyelvőr XIII, 205 és XXII, 151). Még jobban megingatja a Beythe mondájának eredeti hagyományon alapult voltában való hitet szarvas G. nagyon tetszetős szómagyarázata (Nyelvőr XXII, 150 s k.), mely a C. szót oláhból kölcsönvettnek igyekszik kimutatni, a latin ciboriumból fejlődött oláh cebare szóban jelölvén meg a magyar C. forrását. C. tehát tulajdonkép a. m. kehelyvirág. A hozzáfüzött monda pedig aligha egyéb tudákos népeit monlogiánál, aminő épp a növénynevek mitologiai magyarázatai sorában számosával akad.