a. m. ugató, lármázó; átvitt értelemben előcsahos a. m. valamely község, társaság v. érdekközösség fő szóvivője.
török szó, jelentése: patak, folyó, víz. Mint földrajzi név gyakran fordul elő, főleg Kis-ázsiának folyókban gazdag földjén. - C.-nak nevezik a keletiek a teát is.
kisközség Veszprém vm. Enyingi j.-ban, (1891) 1196 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Sándor, egyházi iró, született Bácson 1810 ápr. 6., megh. Temesvárott 1860 febr. 7. Középsikolai tanulmányai végeztével fölvétetett a kalocsai papnövendékek közé; 1836. Baján mint káplán működött, innen mint felügyelő és a z egyháztörténet helyettes tanára a pesti központi papnöveldébe került, hol 1849-ig működött; 1846. Kalocsán érseki titkárrá s cimzetes kanonokká, 1850-ben pedig valóságos kanonokká nevezték ki. 1851. Csanádi püspök lett. Művei: Az irás eredetéről. A gyónásról hiterkölcsi tekintetben, Párbeszéd a vegyes házasságok ügyében, A magyarhoni kath. papság védelme, stb.
vitorlával és evezőkkel ellátott csónak, melyet egyúkkal és tarackokkal felszerelve a hajdani osztrák-magyar határőrvidéken a folyamhatároknak őrzésére és megvédésére használtak. E csónakok állomáshelye a Tisza torkolatánál fekvő Titel városban volt és legénységét a csajkások zászlóalja képezte, mely zászlóalj hajdan a törökök ellen viselt háborukban nagy szerepet játszott.- C.-nak nevezik még azt az elől és hátul tompa, ládaalaku könnyü puhafahajót, melyet rendesen csak egy lefelé menő utra készítenek, faszögecseléssel s többnyire csak kiisebb értékü nyersterméneyk v. cserép-anyagok szállítására használnak. Tulajdonképeni hazájuk a Dráva vidéke, onnan kerülnek le a Dunának a Drávatorkolaton alul fekvő részére. Többnyire kettesével vagy négyesével vannak összekapcsolva olyformán, mint a szálfatalpak s vezetésük is ugy történik mint a talpaké.
(növ.), Baumgarten igy nevezi a Coralliorrhizát; l. Korállgyök.
(vagy Titeli csajkások zászlóalja), azelőtt azon, a péterváradi határőrvidék teületéből kihasított szöglet neve, melyet a Duna és Tisza összefoyása képez Bács-Bodrog vármegyében. Hajós lakosai a katonai határőrvidék fenállásakor tartoztak a Dunán, Tiszán s Dráván katonai szolgálatokat tenni. Főhelye Titel volt. Ezen kerület Mária Terézia alatt 1763-64-ben létesíttetett, kinek rendeletére a Duna s Tisza összefolyásánál fekvő vidéken állandó csajkás századok szerveztettek, a dunai és szávai hajózás, továbbá a határvonal szigoru őrzése céljából. Az 1873. XXVII. T.-c. a kerületet polgárosította és Bács-Bodrog vérmegyével egyesítette. A kerületnek 1870. 907,35 km2 területe és 34, 358 lakosa volt. V. ö. Iványi J., A csajkás terület 1750-1872-ig. (A Bács-bodrog vmegyei történ. Társulat 1888. Évkönyvében.) Szentkláray Jenő, A dunai hajóhadak története. (1886.)
(csajkár, sajkorr, növ., Oxytropis DC.), vitorlásvirágu havasi fű. Csonokja csucsán csőrnyulványa van. Nevezetesebbek hazánkban az O. Dinarica Murb. A Velebiten, az O. Carpatica Uechtr., az O. camprstris L. var. Tátroe Borb., nagyobb kétszinü: fehéres v. vajszinü virágokkal, melyeknek a csonokán lila folt diszlik, a csonoknál hosszabb, széles evezőkkel; végre az O. pilosa L. var. Hungarica Borb. Hosszabb, vizszintesen álló szőrezetével a homokpusztákon, jó takarmány és homokkötő. A C. jelentékeny magasságban nővén, turista-virág is.
(Lethrus apterus Laxmann, L. cephalotes Pall., állat), a födeles szárnyuak (Coleoptera) az öttaguak (Pentamera) csoportjába, a lemezes csápuak családjába (Lamellicornia) tartozó bogárfaj, mely az európai-ázsiai nagy síkság egyik sajátos jellemző alakja. Magyarország szőllőiben általában elterjedt kártékony rovar.
[ÁBRA] 1. ábra. Tápláló labdacs. 2. ábra. Az álca.
Földrajzi elterjedésének nyugati határát hazánk képezi, ugyhogy az Alsó-Ausztriával határos szőllőhegyekben már csak gyéren jön elő. A nép még vincellér-bogárnak is nevezi. Körülbelül 2 1/2 cm. nagy, fénytelen fekete bogár, melynek alakja, nagysága és szine a kor- és álcájának táplálkozási viszonyai szerint változik. Feje nagy és széles, innen nevezik nagyfejü C.-nak is. Rágói hatalmasak és belül fürészes szélüek. 11 ízből álló csápjaiknak két utolsó apró íze a 9-ik nagyobb és csészealaku íz mélyedésében van elrejtve. Előtora igen nagy, széles és lapos. Szárnyfedői egymással összenőttek, azért röpülni nem tud, ellenben karcsu és vékony lábaival elég ügyesen tud a földön mászni és szaladni.
[ÁBRA] 3. ábra. A földgubó a földüreggel. 4. ábra. Az üres földgubó feltolt felső résszel.
A kifejlődöt bogár rendesen ápril-május hóban jelenik meg a szőllőkben. Különben megjelenésére nagy befolyással van az időjárás. Előbuvásuk után csakhamar fajuk fentartásához fognak hozá. A hímek, melyek erősebb rágókkal vannak ellátva, párt keresnek, amely alkalomkor a nőstényekért nem egyszer heves tusákat is vivnak. A párosodás után azután a szülők közösen hozzáfognak az utódok befogadására szolgáló földlyukak készítéséhez. A lyukakat kemény, kötött talalja ássák, még pedig ugy, hogy az esőviz a nyíláson át beléjük ne folyhasson. A lyuk első fele, mely rézsut halad a földben, 25-30 cm. hosszu, körülbelül egyenlő vastag, későb hirtelen lefelé kanyarodik és függélyes irányban halad 50-90 centiméterig.
[ÁBRA] 5. ábra. A kifejlődött bogár (Emich után).
E menet két oldalával függnek azután össze a galambtojás nagyságu és alaku, kisimítot falu bölcsőüregek, melyeknek száma 6-8 közt váltakozik. Minden egyes ilyen üregbe a kikelő álca táplálására szolgáló labdacsokat készítenek, melyekbe helyezi a nőstény a petéket. A labdacsok anyaga többféle növénynek - de leginkább a szőllőnek - nedvdus fiatal hajtásaiból áll, melyeket a hím szokott erős rágóival lemetszeni és azokat rák módjára hátrafelé haladva az üregekbe behordani. E gyenge növényi részekből azután a nőstény megfüllesztve labdacsokat készít, minden egyes labdacsba egy-egy petét rak és a bölcsőüregekbe egyenként elhelyezi. Az álca a petéből 8-10 nap mulva buvik ki és julius végén vagy aug. hóban kifejlődik. Az álcák nagysága függ a tápláló anyag mennyiségétől. 22,30 mm. Hosszu, félhengeres teste sarlóalakulag meggörbített, feje világos barna és kisebb, testének többi része vastagabb és sárgásfehér szinü. Háta közepén 1 mm. Széles kékeshamvas szinü sáv huzódik. Szemei nincsenek, csápjai 4-izüek. Lábai gyengék, jeléül annak, hogy az álca azokat sem járásra, sem ásásra nem használja. Miután az álca táplálékát teljesen elfogyasztotta, a földüregben makk-nagyságu és alaku sima gubót készít földszemcsékből és saját ürülékéből, egyes nyálmirigyeinek váladékával összeragasztva. Ebben a földgubóban vedlik azután és bábbá alaku át. A bogár már szeptemberben kifejlődik, de csak a következő év tavaszán, a földgubó felső részét feltolva, bujik ki a földből. A bogarat hazánkban először Koy Tóbiás észlelte és az erre vonatkozó helyes megfigyeléseit már 1802-ben közzé is tette (Koy und Boehm, Anmerkung über einige Insekten, Naturforscher XXIX, p. 103-109). Ujabb időben különösen Emich Gusztáv foglalkozott vele és irta le részletesen fejlődését és átalakulását a Rovartani lapok 1884-iki évfolyamában.
Iljics Péter, orosz zeneszerző, szül. Votkinszban 1840 dec. 25. Már miniszteri hivatalnok volt, mikor a zenészetre adta magát s Rubinstein (l. o.) konzervatóriumába lépett. Elvégezvén tanfolyamait, 1866. a moszkvai konzervatóriumhoz nevezték ki tanárnak, mely állásában 1877-ig maradt. Azóta felváltva Olaszországban, Svájcban és Oroszországban tartózkodik. Nevezetesebb szerzeményei: Vakula kovács; Anyégin s Opricsnjik operák; A vihar; Romeo és Julia; Francesca da Rimini szimfonikus szerzemények; több vonós négyes, szonáta stb. Irt egy összhangzattant is.