l. Hitbizomány és Alapítvány.
szépirodalmi és divatlap, szerkesztette Emilia (Kanya Emilia, Szegfy Mórné); kiadta Engel és Mandello, majd Khór és Wein, utóbb Kocsi Sándor. Megjelent Budapesten 1860 okt. 14-től 1880 január végeig hetenkint egyszer divatképekkel, ruhaszabási mintákkal és kőnyomatu arcképekkel külön és a lapban.
(Chulak Chaum Kl'ov), sziámi rend, melyet Chulak Longkorn Kl'ov császár 1873 nov. 16. alapított, trónra lépte alkalmával, kitüntetve véle azokat, kik a trónnak támaszai voltak. - Három osztálya van s csak belföldinek adományoztatik.
a polgári magánjognak az a része, mely a családi állásból eredő jogviszonyokat szabályozza. Ehhez képest első tárgya a C.-nak a családi élet alapját képező viszony, a házasság. A házassági jog körébe tartoznak: a házasság megkötésére, a házasság jogi hatására, a házastársak közti jogviszonyok önkéntes rendezésére, a házassági egyezményekre, s végül a házassági kötelék felbontására vonatkozó jogelvek és jogtételek megállapítása. Minthogy pedig a házasság jogi hatása a házastársaknak ugy személyi, mint vagyoni viszonyát érinti, az erre vonatkozó jogszabályok ismét két csoportra oszlanak, melyeknek a házastársak vagyoni viszonyát szabályozó része a házassági vagyonjog fogalmával jelöltetik meg. - A C.-nak másik tárgya a rokonsági kötelék által létrehozott jogviszonyok rendezése. Ide tartozik: a szülők és a gyermekek közti viszony, még pedig ugy annak az esetnek szem előtt tartásával, amidőn a viszony alapját törvényes házasságból való leszármazás képezi, mint azoknak az eseteknek tekintetbe vételével, amelyekben a viszony házasságon kivüli nemzés, örökbefogadás, vagy törvényesítésen alapszik. - A C.-nak harmadik tárgya a gyámság és gondnokság alatt álló személyek jogviszonyainak szabályozása.
A hun-scitha népeknél a családi kapocs nem a germán-féle mundiumon alapult, hanem a nemzetségi szervezésnek volt kifolyása. A családhoz tágabb értelemben nemcsak a családfő és neje és gyermekei, hanem a cselédek is tartoztak. Ezeknek összességét «hod»-nak nevezték. A családnak alapja a házasság, mely ugy mint a germánoknál adás-vevés formájában jön létre ugyan, azonban egészen más jogi hatással, s egészen más és pedig sokkal nemesebb társadalmi felfogás alapján. A germánoknál a vőlegény (bruticomo) aráját attól vette meg, kinek hatalmában (mundiumában) volt, s a vételár (meta) az eladót illette. A vételár előleges alkudozásnak képezte tárgyát, s ha az egyezség létrejött, következett az eljegyzés, a jegygyűrűnek átadásával, amely az arát a vőlegényhez kötötte. (Ist der Finger beringet, ist die Jungfrau bedinget.) A hun-scitha népeknél is a nőt a vőlegény a vőfélyek közbenjárásával attól vette meg, akinek háztartásához a nő tartozott (innen az eladó leány elnevezés); a vételár azonban nem a családfőé, hanem az aráé volt, s szokásos volt továbbá a nászajándék, jegyajándék is. A házasság ünnepélyes szertartások mellett történt. A menyasszonyt, midőn a férj házához jött, a nászvendégek fáklyák mellett a kuthoz vezették, onnan a házba kisérték, itt megfüstölték, s kötényébe buzát vagy árpát tettek. A germánok a családi ünnepélynek (Hoch-Zeit) tekintett egybekelést szintén közös áldomással (Mal) ülték meg, ahonnan a házastársak Gemal-oknak neveztetnek. A Mal után a menyasszonyt rokonai férje házához vezették (Brautauf), kiknek jelenlétében azután a házaspár a menyegzői ágyra lépett s ezáltal a nő a férj hatalmába (mundiumába) esett. (Ist das Bett beschritten, ist das Recht erstritten.) A hun-scitha népeknél ellenben a nő férjének «házastársa» lett, s mint «feleség» a háztartás minden gondjában osztozkodott. Vagyonának tulajdona ezután is őt illette, s arra a férj csak átadás esetében nyert haszonélvezési jogot. Gyermekek nélküli halála után hozománya rokonaira szállt, de a nászajándékban a férj öröklött. A férjnek halála után pedig a háztartás élére az özvegy lépett.
Házassági akadályt a közeli vérrokonság képezett, de nem a születési rang is, itt is ellentétben a germán joggal, amely szerint az egyenszülöttség (Ebenbürtigkeit) hiánya házassági akadály volt, ugyhogy valóságos házasság csak egyenlő társadalmi osztályuak között volt lehetséges. Nemes férfi nem nemes leánnyal vagy megfordítva egybekelhettek ugyan, de ez valóságos házasság nem volt. A nő nem volt «eche Ehefrau», hanem csak «Kebsweib», «Friedel» (chepisa, frindila) s az ily házasságból született gyermekek atyjuk nemességében nem részesültek (Das Kind folgt der ärgeren Hand) s a családi jogaiból is ki voltak zárva. Ez a felfogás a kereszténység felvétele után is fennmaradt, s ezen alapszik a balkézre kötött házasság (matrimonium morganaticum), amelyből származott gyermekek atyjuk nemességében s családi jogaiban nem részesülnek. A szabad és nem szabad személyek közötti házasságnak a hunscitha népek között sem lehetett ugyan helye, s nem szabad személy szabad egyénnel csak ugy léphetett házasságra, ha előbb szabaddá lett, de a germán jognak szabályait - melyek szerint p. a szabad férfiu, ki másnak szolgálójával egybekelt, szabadságát elvesztette, s ennek szolgája lett (Trittst du mein Huhn, s wirst du mein Hahn); s a szabad leány, ki szolgához ment nőül, szintén szolgálóvá lett, s szabadságát csak ugy őrizhette meg, ha választott élettársát önkezüleg megölte - a hun-scitha népeknél nem találjuk.
A gyermekek szülői hatalom alatt állottak; a szüléket «édes» szóval jelölték meg. A fiu önjoguvá lett, ha osztály utján atyjától saját háztartás alapítására birtokot nyert, ami azonban a családi köteléknek jogi hatását, nevezetesen az örökösödésre nézve meg nem szüntette. Bizonyos esetekben azonban az apa jogosítva volt a fiut az ősiből őt illető ré sznek kiadása mellett a család köréből és annak jogaiból kizárni, kiközösíteni, ami a jogi közösségnek megszüntetését eredményezte. De a fiu is jogosítva volt a családi hatalmával visszaélő atyjától ősi osztályrészének kiadatását s a családi közösségnek megszüntetését követelni. A fiu atyja beleegyezésével megnősülhetett különben anélkül is, hogy háztartásából kilépett volna, mely esetben az atyának családi hatalma a fia nejére és gyermekeire is kiterjedt. A családi hatalom kiterjedt továbbá az u. n. familiárisokra is, vagyis azokra a szabadokra, kik önszántukból magokat a családapa hatalmának alávetették s viszont ennek pártfogásában és gondoskodásában részesültek, továbbá a gyámság alatt álló személyekre is. A közös háztartás a családbeliek között vagyoni jogközösséget eredményezett annyira, hogy a családtagok szerzeménye is közös volt, s az osztatlan állapotban levő szerzeményekben mindig közösségben levő birt öröködési joggal. Az osztály a jog- és vagyonközösséget csak a szerzeményekre szüntetii meg, a nemzetségi szállásoknak felosztásából eredt fekvő (ősi) birtokra nézve az ugyanazon nemzetséghez tartozók jogközösségben maradtak, s a tulajdonos halála után az örökösödés a legközelebbi rokonokat illette. Első sorban a lemenőket; ilyenek nem létében a felmenőket, illetve az ezek utáni legközelebbi oldalrokonokat és pedig az előbbieket fejenkint, emezeket, minthogy a képviseleti elv alapján (az illető elhunyt felmenő képviseletében) örököltek, törzsenkint. Az önálló szabadok a szerzeményi vagyonról szabadon rendelkezhettek. Rendelkezés hiányában a szülők után a gyermekek s ezeknek utódai; gyermekek után a szülők örököltek. Ingatlan vagyonban az örökösödés azonban csak a férfiakat illette, a leányokat csak akkor, ha a szülők után csupán leányok maradtak, ami a későbbi u. n. «naturalis prefectio»-nak (fiusítás) képezi alapját.
névjegyzék, melyet az 1886. III. t.-c. 2. §-a alapján az örökösjogu főrendekről két példányban vezetnek; egyiket a főrendiházban, másikat az orsz. levéltárban őrzik. A C.-ben minden tag halála, magvaszakadása is feljegyzendő.
l. Személynév.
A C. intézményét hazánkban az 1877. évi XX. t.-c. hozta be. C.-ot végrendeleti uton, vagy a végrendeletekre előszabott alakban kiskoru gyermekei részére az atyai hatalmat tényleg gyakorló atya állíthat fel, ha összes hagyatéka a terhek levonásával 100 000 frtot meghalad. Más esetekben, midőn a kiskoruakra terjedelmes vagyon háramlott, C. felállítását az anya, a nagyszülők vagy rokonok kérelmére az illetékes gyámhatóság meghallgatásával a belügyminiszter megengedheti. Gondnokság alá helyezetteknél is C. belügyminiszteri engedéllyel felállítható, ha ezt a vagyon nagysága szükségessé teszi. A C. az elnökön kivül 4 tagból áll. Elnök mindig az illetékes árvaszéknek elnöke. Tagok rendszerint csak rokonok lehetnek, egy tag azonban a gyámolt v. gondnokolt családjával jó viszonyban élő nem rokon is lehet. A rokonoknál az atyai és az anyai részről való rokonra egyenlő tekintettel kell lenni. Nőrokonok is lehetnek a C. tagjai. A tagok létszámában időközben felmerült hiányok betöltését a gyámhatóság és a C. meghallgatásával a belügyminiszter eszközli. A C., melynek tagjai a gyámolt vagy gondnokolt vagyonának fentartásáért felelősek, gyámhatósági jogkörrel bir. Szótöbbséggel határoz. Érvényes határozhathozatalra az elnökön kivül 2 tag jelenléte szükséges. Határozatai ellen a törvény által megengedett esetekben a belügyminiszterhez felebbvitelnek van helye. A főfelügyelet általában a belügyminisztert illeti, akihez a C. a gyámolt vagy gondnokolt vagyoni állásáról évenkint jelentést tenni tartozik, s aki, ha ezt a gyámolt vagy gondnokolt érdekében szükségesnek találja, a C.-ot fel is oszlathatja.
A takarmánynak sűrüen vetett tengeri; vidékenkint sűrű kukoricának és zöld tengerinek is mondják. (Helyenkint a keverék zöld takarmányt nevezik C.-nek.) A C. oly égalji viszonyok között termelhető, ahol a magtengeri már nem terem meg, mert a virágzás idején kaszálják. Talajban nem válogatós, nagy termést azonban csakis a termőképességü vagy jó tárgyaerőben levő talajon ad. Termése az istállótrágyával, emberürülékkel igen jelentékenyen növelhető. C.-ul bármely tengeriféle vethető, a korai tengeri jobb, de kevesebb, a kései több, de nem oly jó C.-t ad. Legtöbbet terem a későn érő u. n. lófogu tengeri. A vetésforgóban bármely növény után következhetik, ha trágyázunk alája, különben oly növény után, mely nem igen éli ki a földet. Utána őszi gabona csak a jó erőben levő földeken termelhető, különben jobb tavaszit vetni. Vetése nem egyszerre, hanem időközönkint történik, hogy hosszabb időn át legyen zöld takarmányul felhasználható. Az első vetést már áprilisban eszközlik, de vetik még juliusban is. A vetőmagszükséglet k. holdankint 0,5-1,5 hl. Kaszálása akkor végzendő, mikor a cimerét hányja, a korábban kaszált nagyon vizenyős. Termése kat. holdankint 250-400 q. Sok vize miatt széna nem készíthető belőle s ezért vagy zölden felétetik vagy pedig erjesztett takarmányt készítenek belőle.
(növ.), csana, csanál az ujabb alakja, csojja a Balaton mellékén, csián a székelyek közt (Urtica Tourn.), a róla nevezett rend és család génusza, mintegy 30 (mások szerint 100) fajjal, mind a két világrész mérsékelt vidékein. Kétlaki füvek v. kórók. A himes virág leple 4 metszetü, 4 himes, a termő virág 2 metszetü, bibéje nyeletlen, ecsetszerü, szemgyümölcse lencsealaku. Kemény fulánk (csalánszőr, l. az ábrát) borítja. E hosszu szőr egysejtü, lent a növénytest kiemelkedő részébe van mélyesztve, a csucsa gömböcskével, ez pedig szurós csuccsal végződik. A C.-szőr belsejében csipős égető nedv (hangyasav) képződik, a C. érintésekor a gömböcske csucsa a testbe furakodván és letörvén, a C.-nedv a sebbe ömlik s az ismeretes csipést v. viszketegséget okozza. Hazánkban 3 faja van. Legismeretesebb a nagyobbik kétlaki, égető v. disznó-C. (U. divica L., U. maior Kanitz), melynek azonban a levél alakja szerint még sok fajtája van (galeoptifolia Mierzb., macrodonta Borb. stb.). Hasonló hozzá Pozsonymegye (Szt. György) Tur égeresében termő tarackoló és egylaki C. Kiowiensis Rog. (U. Radicans Bolla, U. Bollae Kanitz). Az apró vagy árva C. (U. urens L.) sokkal alacsonyabb egylaki tojáskerek-levelü. Az olasz C. (U. pillulifera L.) termővirágzata gömbalaku és hosszunyelü. A tengerpart mellékén terem. A csalán csak friss állapotában csip, mert szárazon vagy vén korában a csipő nedve kiszárad. Némely külföldi C. csipése nagyon veszedelmes. A jávai U. stimulans, L. meg a keletindiai U. crenulata Roxb. különös daganat nélkül is 24 óráig éget, gyakran 9 napos lázat okoz, s éppoly hevesen ismétlődik, valahányszor a megmart rész megnedvesedik v. vizbe kerül. Legveszedelmesebb a Timor szigetén élő Urtica urentissima Blume, mert a marása évekig, sőt élethossziglan is tart, nedves időben iszonyatos fájdalmakat okoz, azért a benszülöttek ördöglevélnek nevezik. A C. elhagyott helyeken, házak és tanyák körül stb. seregesen nő. A fiatal C. a tehén, juh és baromfi tápláléka, még a tyukok korábbi és gyakrabbi tojását is elősegítené. Fiatal hajtása főzeléknek jó, szárából vászon és hamuzsir nyerhető.
[ÁBRA] Csalán.
(Mucuna Adans., növ.), vitorlásvirágu iszalagfű v. cserje, hármas levelekkel, tekintélyes, többnyire égető szőrü hüvellyel.