az indiai vegyes kasztok egyikének neve. Eredetét egy sudra férfinak brahman nőveli viszonyából magyarázzák. A C. mint félvér a legmegvetettebb néposztályhoz soroztatik. Mint tisztátalan lényeknek a többi kasztok lakásaitól távol kell tanyázniok. Csak nappal mehetnek a falvakba jellemző rongyokba burkolva, hogy minden magasabb kasztbeli messziről elkerülhesse őket, mert érintésök beszennyez. Nemesebb állatot nem tarthatnak s csak törött cserepet használhatnak edényül. A hóhérságot és más gyülöletes, tisztátalan foglalkozást rendeli számukra az indek törvénykönyve. Valószinüleg eredetileg a leigázott nem árja őslakosság egy néptörzsének nevét használták fel a törvénytelen viszonyból származó gyermekek egyes nemeinek megbélyegzésére. Ide mutat, hogy a vegyes kasztok nevét viselő néptörzseket találunk Indiában. Egy a C.-k egy tekintélyes népséget képeznek a Ganges mentén.
(franciául Chandernagor, ang. Chundernagore, szanszkritül Csandranagara) a. m. a hold városa, a f ranciák indiai birtokaihoz tartozó város. Bengália brit presidency részei közt, a Hugli jobb partján 940 ha. területtel, 26 443 lak., széles, egyenes utcákkal; számos jól művelt kerttel és musszlin-, meg fulárszövéssel. Egykoron élénk volt a kereskedése, de ez, részben mivel a folyó itt eliszaposodott, most nagyon csekély. A franciák 1676. telepedtek itt le először. 1688. megvették Aurangzebtől. 1757. elfoglalta lord Clive és lerombolta az erődítményeit, 1763. visszafoglalták, 1793. ujra elvesztették és 1816. végleg visszakapták a franciák.
v. yin, hosszmérték Khinában á 10 csi, angol szerződés szeritn = 3,58, francia szerződés szerint = 3,55 m.
a. m. vándorok, a Bukovinában és Romániában letelepedett magyarok elnevezése. Magyarországon csak a hétfalusiakat, Brassó vármegyében, nevezik C.-nak. A moldvai és havasalföldi telepek részben igen régi korra mennek vissza. Az első magyar biblia-fordítást, az u. n. müncheni kódexet, Tatroson, Moldvában irták 1466. Ugy látszik ideirányult a hussziták kivándorlása. Későbbi időben sem szünt meg a kivándorlás a székely földről, különösen Csíkból s Udvarhelyből a termékeny és gyér népességü aldunai lapályra. A székelyhatárőrvidék berendezése Mária Terézia korában ujabban számos székelyt birt kiköltözésre, különösen 1762-63. József császár idejében is sűrü a panasz a kivándorlás miatt. A kivándorlók egy része az akkortájban császári kormány alá jutott Bukovinában szállott meg, s ott hét falvat alapított: Andrásfalvát, Boldogfalvát, Hadikfalvát, Istenfogadj-ot, Istensegíts-et, Józseffalvát s Magyarfalvát. Moldvában 100 000-re lehet tenni a C. számát, Havasföldön számuk jóval kisebb. Amott a legtöbb katolikus, úgy mint Bukovinában, emitt református. Idegen nép között, elválasztva a hazától, lassankint fölveszik az oláh eltözetet, szokást, majd a nyelvet is. Ujabban különösen a Szt. László-társaság tüzte feladatául a kat. missziók fenntartása s alkalmas könyvek odaküldése által a kat. vallással együtö a nemzeti összetartás érzetét is ápolni. A bukovinai C. közt a 80-as évek elején, több rossz termviü év után, erős mozgalom keletkezett a hazába visszatérés ügyében. Ugyanazon időben történt az aldunai réti földnek kiszárítása s töltésekkel való biztosítása. Ez a kincstári terület alkalmas települ kinálkozott és az 1882. Somssich Pál elnöklete alatt megalakult C. magyar egyesület erélyesen munkába vette a visszatelepítés ügyét. Körülbelül 100 000 frt gyült össze és 1883-ban Odescalchi Artur herceg Bukovinába indult, hogy körülbelül 1000 munkást vissza hozzon a hazába. Ezek helyett azonban több mint 3000 jelentkezett ellátásukról nem volt kellően gondoskodva, az uj falvak sem a Duna, sem a belvizek ellen nem voltak kellően megvédve és igy a gyarmatosok ujabb nyomoruságra jutottak. A telepítést külön kormánybiztos vezette. Három falu épült: Székely-Keve Kubin szomszédságában, Sándoregyháza és Hertelendyfalva, Pancsova közelében.
(Moldvában): egészben a keleti székelyekével egyezik; kiejtésbeli eltéseit az oláh nyelv hatása okozta. Az s, zs, cs hangokat sz, z, c-vel helyettesíti: várasz, zák, bücület. A gy helyett majd mindig d-t mondanak, az ny helyett is többnyire n-t: dőzni, dimölc, lánok, árnik. Madar, level, kiner, nehez olyan rövidhangu alakok, mint a kel. székelyeknél. Szintén röviden ejtik az ilyeneket: facska, ruhacska, kurtacska, de igy is: morhecska (marhácska), papecka, lánecka. A menni igét igy ragozzák: menek, mensz, menen, menünk. Névelőül gyakran a közelre mutató ez-t használják: ez Iszten (az Isten); jobbon eszik e kiner (jobban esik a kenyér). - Érdekes kifejezések: kegy(el)med ne szólj; most vagyon hétkor (hét óra); néd tallértól több nem jut; kell vigyem a lovat a vaszárra; nem szabad veszekedjenek. - Sokban hasonlít e beszédhez a Brassó melletti hétfalusi csángók nyelve. V. ö. Munkácsi Bernát: A moldvai csángók nyelvjárása (Magyar Nyelvőr IX, X). - Szarvas Gábor: A moldvai csángó nyelvekről (u. o. III).
régi magyar szemlynév, melyet 1312-37. a Thekule nembeli Lede fia viselt. Ugyanezen időben élt a nemzetségnek egy Csana nevü tagja is; mivel pedig azt tapasztaljuk, hogy ha valamely családnak egy időben egy idősebb s egy fiatalabb tagja ugyanazt a nevet viselte, a fiatalabbat - különösen a szláv vidéken - rendesen becéző néven említik az oklevelek: a C. név minden valószinüség szerint épp oly kicsinyítése a Csanának, mint Denk a Demeternek, Lack a Lászlónak, Botk a Botának stb.
az állat hátsó lábának az a része, mely az ember lábtövének felel meg. A jó C.-nak nagy méretei vannak, bőrrel feszesen van borítva s a fejlett csontok és inak tisztán kivehetők rajta. A duzzadt, gömbölyü, húsosnak tetsző csánk petyüdt, erőtlen szervezetre vall.
Dezső, történész, országos oklevéltáros, szül. Füzes-Gyarmaton 1857 máj. 18. Az egyetemen Salamon Ferenc vezetése alatt történeti tanulmányokkal foglalkozott s 1881. a levéltárhoz neveztetett ki. Különösen a Hunyadyak történetével foglalkozik és az akadémia megbizásából Teleky József nagy művének folytatását s kiegészítését dolgozza ki. E művéből megjelent Magyarország történelmi földrajza a Hunyadyak korában. 1890. Kisebb művei közt I. Mátyás udvara cimü pályaműve jutott népszerüségre. C. az ifjabb történészek generációjának egyik legszorgalmasabb s leglelkiismeretesebb tagja.
lovakon a csánkizület, ritkábban a szárizom inát körülvevő hüvely (Dieckerhoff) gyuladásával kapcsolatban kifejlődő csontkinövés az izületet alkotó egy vagy több csont belső oldalán. Legtöbbször oly csánkizületeken fejlődik ki, melyek a lábak hibás állása (tehénállás, előre vagy hátrahajtott, kardállás stb.) folytán szabálytalanul fejlődöttek, úgy hogy a ferdén álló izületre a test súlya egyenetlenül osztódik el és főleg az özlet belső oldalára nehezedik. A hajlam a betegségre ennélfogva, éppúgy mint az említett hibás állások is, többnyire örökölt és azért a C.-os lovak a tenyésztésből kizárandók. Külső erőművi behatások, mint alkalmi okok, természetesen itt is nagy jelentőséggel birnak és az ily lovakon sokkal könnyebben idézik elő a C. kifejlődését, mint jól fejlődött állatok teljes alkotásu lábain. A baj legtöbbször fiatalabb, 3-6 éves lovakon fejlődik, hogy azután az egész életen át megmaradjon. Némelykor hevenyebb gyuladással kezdődik, máskor észrevétlenül, lassankint fejlődik ki. Időleges javulások gyakoriak, sőt a sántítás egészen is megszünhet, de a járás ekkor is feszes marad. Puha C. a csánkizület tokszalagainak az izületben gyuladás következtében meggyülemlett savó által történt kitágulása, midőn az izület belső felületén szintén látható dudor, de ez nem csontkemény, hanem puha és rugalmas. E baj ellen, mely főleg fiatal csikókon gyakori, a csipős bedörzsölések jó szolgálatot tesznek.
Gábor, magyar iró, szül. 1737. A kegyesrendiek szerzetébe lépett s 20 éven át mint hitszónok működött. C. fordította először magyarra Goffine: Apostoli és evangeliomi tudományra oktató könyvét (Pest 1790).