a ragadozó emlősállatok pusztítására használt alkotmány, mely a föld feletti rézsut álló deszkából, dorongóból v. kőlapból áll s ugy van berendezve, hogy az odacsalt vad által megérintett billentyüre lecsapódik és a vadat agyonnyomja.
a kádártól használt kúpos furó a csaplyuk kifurására.
v. nyakcsapfű (növ.), l. Csodabogyó.
kúpos tol, mely belülről ki van esztergályozva s belsejébe egy gondosan esztergált csapnyelv van illesztve, mellyel a közepén áthuzódó csatornát elzárják vagy megnyitják. A csapházat folyós vagy gáznemü testek vezetésére való csövekhez v. ezeknek tartóedényeihez használják záró eszközül. Többnyire rézből vagy öntöttvasból készülnek.
(Balleisen), ferde élü, kétszántu véső, mely csakis a kéz nyomása melletti vésésre szolgál. Jellemző, hogy mindig csak huzva, nyesve forgácsol és ebben különbözik a többi vésőtől.
Benedek (Gáspár), irói álnevén Kárcsanyéki, irodalomtörténeti és közművelődési iró, a m. tud. akadémia levelező tagja, a piarista rend tiszt. kormánytanácsosa, szül. Duna-Szerdahelyen 1821 jan. 3. Tizenöt éves korában a piarista rendbe lépett s miközben a noviciátust és a teologiát végezte, alsóbb osztályokban tanított és a főbb európai nyelveket megtanulta. 1846. fölszentelték s azóta több helytt tanárkodott, különösen Szegeden tizennégy évig (1853-1867) működött nemcsak az iskolában, hanem társadalmi téren is (legényegylet, árvaház, Dugonics-szobor, népéleti hagyományok gyüjtése, népnevelés stb.). 1867-től a tatai gimnázium igazgatója lett, 1870. pedig a pesti tanházba rendelték előljárói, a rend történeti adatainak buvárlása végett. Az akadémia 1887. tagjává választotta, igazgató-választm. tagja a történelmi társulatnak és tagja a Szent-István-társulat irod. osztályának. Igen nagyszámu cikkeket irt a különféle fővárosi és vidéki időszaki iratokba a történelem, irodalomtörténet, nevelésügy és társadalom köréből; nagyrészt röpiratok gyanánt is megjelentek. Nevezetesebb művei: Platon munkái (Kolozsvár 1845); A magyarorsz. kegyes tanító-rend történetének tervrajza (Pest 1871); főműve: Révai Miklós élete, nagy irodalomtörténeti monografia, rendkivül nagy adatkészlettel, de terjengősen irt munka; eddig négy kötete jelent meg Budapest 1881-89, befejezve még nincs.
v. csapláros, falusi kocsmáros.
János, történeti és földrajzi iró, szül. Hont vármegyében, Felső-Pribélen 1780 szept. 21., megh. Bécsben 1847 máj. 4. Jogot végzett és egyideig az udvari kancelláriánál szolgált Bécsben. 1809. Szlavóniába, Pakrácba költözött, mint az ottani g. n. e. püspökség titkára. 1813. Schönborn gróf jószágigazgatója lett és többnyire Bécsben lakott. Módjában állott tehát ugy a kormányrendszernek és a felső köröknek, mint az ország különböző vidékei etnográfiai és gazdasági viszonyainak megismerésére, és ez ismerete párosulva nagy olvasottságával és egészséges, humoros felfogásával, őt e kor egyik legtanulságosabb irójává teszik. Eleinte többnyire latin nyelven irt, később tótul és németül, majd magyarul is. Erős polemiába bocsátkozott 1840 és 1841. az akadémiával, és mivel, mint a szláv, különösen a tót elem nagy tisztelője, felszólalt a magyarosítás ellen, éppen nem volt népszerü. Főműve: Gemälde von Ungarn (2 kötet, Pest 1829), melyben az ország természeti viszonyainak, népességének, műveltségének, iparának, állami berendezésének és az egyes nemzetiségek szokásainak és életmódjának, bár nem teljesen kivitt, de élvezhető képét nyujtja. Leirta hasonló módon Szlavóniát (1819); sok jogi és gazdászati értekezést adott ki, és többek közt tréfásan bebizonyította, hogy a felsővidéki tótok tulajdonkép angolok. Könyvtára, mely Árva vármegye tulajdona, Alsó-Kubinban van. A fölemlítteteken kivül egyéb művei: Der Sprachkampf in Ungarn (Zágráb 1814); Enchiridion lexici corporis juris regni Hungariae (Pozsony 1816); Slavonien und zum Theil Croatien (Pest 1819, 2 kötet); Schematismus ecclesiarum et scholarum evangelicarum aug. conf. in incl. regno Hungarie addictarum (Bécs 1820), (A magyar evang. egyház első névtára ugyancsak 1822-ben a második); England und Ungarn. Eine Parallele (Halle 1842); Ungarns Industrie und Cultur (Lipcse 1843); Topographischstatistisches Archiv des Königreichs Ungarn (Bécs 1821, 2 kötet). V. ö. még Szinnyei, Magyar Irók.
a szelepcsapok tokjába illesztett kúpos rúd, mellyel a csapot elzárják és megnyitják.
(Chopov, Chopou). Régi magyar személynév, lehet népies magyar eredetü is, a hasonló értelmü Ütő, Vágó, Vágja stb. nevekkel együtt; de az sem lehetetlen, hogy a magyarság török fajta elemei hozták használatba, jelentése különben ez esetben is annyi mint: ütő, verő vagy pedig: futó, szaladó.