népiesen kápszli, vörös- v. sárgarézből készített hüvelyke, melynek fenekére lobbanó anyagot (l. Gyujtószer) tesznek, hogy az, a reá gyakorolt ütés v. szurás által, vagy az azon keresztülszökő villanyos szikrával fellobbantassék s ezzel a töltény lőporát vagy robbanó szerét meggyujtsa.
(ném. Bolzen, ol. pirone, perno, ang. bolt), hengeralaku vas, réz, fa stb.-ből való rudacsak, általában a csuklók v. csuklós szerkezetek magja, mely körül a csukló forog, amellett, hogy összetartja. A gépészetben (kormányművek, csuklós függesztések stb.) kiterjedt alkalmazásban van. Feje rendesen kerek, lapos, néha félgömb vagy négyszögletes; gyakran a végén csavarmenettel, melyre csavartok tétetik, hogy a csuklóbó ki ne essék; a sima végü C.-et egy karika vagy kerek lapka ráhuzása és egy sasszeg átdugásával biztosítják. - A hajóépítésnél az egyes részek egymáshoz erősítésénél mint szeg használtatik. Hegye többnyire nincs, a feje pedig a használathoz képest különféle alaku. Többféle C. létezik, melyek alak és minőség tekintetében egymástól különböznek, rendszerint azonban a szeg fejének alakjától kapják megkülönböztető elnevezésöket.
1. a korcsma egyik szegletében rácsozattal elkerített hely, ahol a bort mérik, csapolják; 1. általában a korcsma.
Dancs és László, l. Eszényi.
(növ., Calluna Salisb., hanga, vad ciprus, avarfű), az erikafélék apró cserjéje, 1 fajjal Európában, Ázsia ÉNy-i részén, É.-Amerikában meg az Azori-szigeteken. Ágas, seregesen termő növény; apró, csaknem pikkelynemü, ciprusféle levelei az ágakra rásimulnak, örökzöldek. A Calluna vulgaris Salisb. (E. vulgaris L., örökszép) rendesen fűmagasságu, de egész 1,5 m. magasra is megnő; átellenes levelei négysorosan borítják a szárat; lila, ritkán fehér virágfürtje féloldalu, mint a szalmavirág, soká díszlik. Leginkább Nyugat-Európában gyakori. Kelet felé, hazánkban is szembetünően ritkul v. elmarad. Virágából a méh sok mézet gyüjt, őszkor a méhkast C.-mezőkre is szokás kirakni. Ágas szárából kis seprőt kötnek; a Balaton mellékén csépléskor használják; alomnak, tüzelőnek, itt-ott trágyának (pohánka alá), vizi építkezésnél, házfedésnek, s cserző savtartalma miatt némelykor cserzőnek is használják.
János dr., az európai nemzetközi jog és jogbölcselet rendkivüli tanára a budapesti egyetemen, szül. Nyitrán 1850 máj. 15. Jogi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemeken végezte, azután ügyvéd lett, majd külföldi tanulmány-utra indult s 1882. egyetemi magántanári képesítést nyert. 1891 febr. az egyetemi nyilv. rendkivüli tanári cimet kapta s októbertől József Ágost főherceget tanította különféle jogi tudományokra. Irt egy regényt is (A mostoha), melyet a Magyar Ujság közölt, ezenkivül számos hirlapi cikket. Munkái: A tengeri zsákmányjog elvei a háboruban (Bpest 1882); A követek menedékjogáról (Pápa 1883); A nemzetközi jog történeti fejlődésének vázlata a vesztfáliai békétől napjainkig.
Szusrutával együtt a régibb szánszkrit orvostani irók egyike. Korát biztosan nem tudhatni. A hires arab orvos Rázi (megh. Kr. u. 932.) és az ind dolgok mohammedán ismertetője Albirúni (XI. sz.) idézik műveikben, így a kilencedik században vagy azelőtt élhetett. Gyógytani munkája, a Csáraka Szanhita, igen hires az indek tudományos irodalmában. Eredeti szövegét Gangadhára Kávirádsa kezdette meg kiadni 1868. Kalkuttában. Ujabb kiadása Vidjaszágarától: Châraka Sanhita, or the most ancient and authoritative Hindu system of medicine, taught by Punarvashu, and composed by his disciple Agnibesha, modified and arranged by Châraka in eight divisions (Kalkutta 1877).
pusztai korcsma, rendesen helységek közelében vagy végében, utak mentén, állással. A magyar népnek utközben kedvelt pihenő és mulató helye.
l. Magyar táncok.
(Csáry), nagyközség Nyitra vm. szenici j.-ban, (1891) 1256 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.