(franc. couleuvrine, német. Kolubrine), a XVI. és XVII. században használt igen hosszu (ürmértékénél néha 40-szer is hosszabb) ágyúk; ürméretük (belső nyilásuk átmérője) szerint megkülönböztettek egész C.-t 24 cm.-nyi ürmértékkel, fél C.-t 12 cm.-nyi ürmértékkel és negyed C.-t 8 cm.-nyi ürmértékkel. Félnegyed C.-nak nevezték néhol a csak 5 cm.-nyi ürméretü falconetteket. Az egész C.-ból 10, a félből 5, a negyedből 2 és a falconetteből fél kg.-ot nyomó vasgolyót lőttek. Néhol még a C.-nál is hosszabb (48 ürméret) ágyukat öntöttek; ezeket bastard C.-nak nevezték. A XVIII. század eleje óta többé nem készítettek C.-kat.
kis helység Törökországban, Konstantinápolytól 60 km.-nyire, vasút mellett; róla nevezték el az 1878. a török főváros védelmére épített erődítményeket.
1. kisközség Bihar vármegye szalárdi járásában, (1891) 1400 magyar lakossal. - 2. C., kisközség Zala vmeggye zala-egerszegi járásában, (1881) 599 magyar lakossal. Bencés apátságát 1138. Jáki Márton Zala vmegye főispánja alapította és Sz. Péter apostol emlékére szentelte fel; a mohácsi vész után elpusztult, 1544. Péter, Monyorókerék várura, az apátságot Ferenc nevü áldozárnak adományozta. Temploma a mult században új tornyot nyert.
(Ordre de bataille), a csapatok csatára való sorakozásának egyszer mindenkorra megállapított rendje, mely szerint a legujabb korig a seregrészek csatára fejlődtek fel, ha módosító rendeletet nem kaptak. A legujabb korban a seregrészek csapatai minden harc előtt külön rendelkezés szerint osztatnak szét a harctéren, amint ezt a terep, a harc célja és az ellenséges hadi erők elhelyezése és működése megkivánja. A C.-t azelőtt normál-felállításnak is nevezték és megkülönböztettek: szárnyankénti és harcvonalkénti C.-t. A szárnyankénti C.-ben a csatára felvonuló ezredek és dandárok egymás mellett fejlődtek fel két, esetleg három harcvonalban. A harcvonalkénti csatarendben ellenben az ezredek vagy néha egész dandárok is csak egy-egy harcvonalat képezve egymás mögé állíttattak. Az e század ötvenes éveig alkalmazott C.-ben a tüzérség többnyire az első harcvonal közepébe vagy egyik szárnyától oldalvást állíttatott fel; a gyalogság nagyobb része két harcrendben fejlődött fel s a lovasság vagy csak az egyik, vagy pedig mint a két szárnyon, vagy a seregrész közepe mögött várta be a támadásra alkalmas pillanatot. A csatára felfejlődött seregrésznek végre egy része a csatavonal mögött állt, mint tartalék, amelyet csak is a döntés pillanatában vezettek előre. Rézsutos C. keletkezik, ha a támadó fél egyik igen erős szárnyával előre nyomul s e közben esetleg az ellenfélt át is karolja, mig a másik sokkal gyengébb szárnyát előbb hátra tartja, azután pedig azzal csak áltámadásokkal fenyegeti az ellenséget addig, amíg a valóban erélyesen támadó szárny győzött s az ellenséget lehetőleg a hadászati alapjához vezető főutaktól elszorította, amikor azután az előbb csak demonstráló s következőleg közönségesen kevésbbé gyengített szárnyat bizták meg az ellenség üldözésével.
János (sarkadi), Debrecen városának tanácsosa, szül. 1730., megh. Debrecenben 1782 febr. 7. A gimnázium elvégzése után külföldi iskolákat látogatott s Halléban irt egy kis történetet ily c. alatt: Magyarország historiájának rövid summája, melyet hazájához való szeretetből irt C. J. 1749-52-ben. Ezt Debrecen városa birájának s tanácsának ajánlotta fel. Azonkivül több értekezése, köztük Chorographia magni principatus Transilvanie, melynek másolatát a magyar nemzeti muzeumban őrzik, és még egy, Debrecen városa történetéről szóló, maradt kéziratban. V. ö. Horányi, Nova Memoria, 707-709.
alapítói Márton veszprémi főispán és neje, Magdolna voltak 1137., kik azt szt. Péternek ajánlották föl s javadalmakkal gazdagon ellátva, a szt. Benedek-rendnek átadták. Érdekes történetének az a részlete, mikor a Gutkeled nemzedék egyik sarja, Wyd mester, a védnöksége alatt álló monostornak nála levő bibliáját, pénzszükében lévén, Farkas zsidónál elzálogosította, mivel pedig ott a könyv elveszett, két faluval kárpótolta érte a monostort. A török hódítás korában elvesztette a prépostság legtöbb birtokát, de egy kevés még mai napig is megvan. Ennek, valamint a nem szt. Péter, hanem a bold. Szűz csatári prépostsága cimének adományozása jelenleg az Erdődy grófi család kegyuri jogaihoz tartozik.
(franc. tirailler, ném. plänkeln), a gyalogság és a lovasság egyes harcosai, vagy kis csoportjai által folytatott tűzharc; az ezt vivó harcosokat csatároknak nevezik.
v. Chatáry (Zalai). Régi magyar család, mely csatári Zalay néven is előfordul. Származik a Gutkeled nemzetség Dragun ágából, nevezetesen attól a Málczai Páltól, kitől a Buthkay (l. o.) és Rátkay család is ered. Ezen Pálnak harmadik fia, István bán (1300-43), Szabolcs, Szatmár és Kőrös megyék főispánja volt s öt fia közül Jánostól származik a Málczay család.
Lajos, orvostudor, szül. Nagyváradon 1832. A szabadságharc a bécsi fiatal orvosnövendéket a tudomány mellől a harcmezőre szólítá. A fiatal orvos Bem hadseregében századosságig emelkedett; a szászkai ütközetben megsebesült. A világosi fegyverletétel után egész századával együtt török földre menekült s a török hadseregbe lépett mint őrnagy (kolazi). 1852. amnesztiát kapott s hazatérve, befejezte orvosi tanulmányait s 1855. Nagyváradon telepedett meg; nemsokára törv. orvossá s megyei főorvossá lett. Budapestre költözve, 1868. az orsz. közegészségi tanácsba neveztetett ki rendes tagnak, melynek azóta állandóan jegyzője. 1870-től a m. kir. államvasutak főorvosa. 1872-től fogva egyet. magántanár, 1878. nemességet nyert számos más kitüntetései mellé. Munkái közül felemlítendők: Törvényszéki orvostan (Nagyvárad 1858); Orvosi rendőrség (Pest 1863); Orvosi kalauz (Bpest 1872); A törvényszéki orvosi tudomány kézikönyve (Bpest 1873).
(növ., savanyufüvek), magasabb sásfajok, Schoenus és Baldingera (vad pántlikafű) gyékény, békabuzogány, kákafajok, alacsony nád és magasabb pázsitok (fodorsás), lápszövő, szittyók és más cyperacea növények összesége, melyek az Alföldön v. a dombvidék medencéiben az állandó mocsaras helyeket magasan és sűrüen beszővén, egyhangu barnás- v. szürkészöld rétséget alkotnak. A C. nem jó takarmány (savanyu széna), mert érdes, kemény, sőt a jószág száját jelentékenyen is megsebezheti; de szükségből mégis tetetnek vele.