A házi tyúk egyik fajtája, melyet főleg Csehországban és a szomszédos Szászországban tenyésztenek. Középnagy, csinos, büszke tartásu tyúkfajta, melynek jércéje élénkség mellett is igen szorgalmas tojó. Tollazatának alapszine ezüstfehér, s mig a fej és nyak csupán ilyen szinü, addig egyéb testrészeinek tollazatán keskeny sötétszinü sávok vagy pettyek láthatók. Jó gazdasági fajta.
a. m. ebül vagyunk, rosszul vagyunk, Zsigmond király korából származó mondás.
kisközség Maros-Torda vmegye marosi felső j.-ban, (1891) 483 magyar lak., vidékén sok gyümölcs terem.
(Csejthe, Csachtice), kisközség Nyitra vmegye vágujhelyi j.-ban, (1891) 1909 tót és német lak., vasuti megállóval, postahivatallal és postatakarékpénztárral. A községtől DNy-ra, kopasz hegyen emelkedik a ma romokban heverő vár, melyről első izben a XIII. században történik említés. 1465. a Kosztolányból megszökött Svehlát és 250 rabtársát (zsebrákot) a vár kapuja előtt akasztatta fel Magyar Balázs, a királyi hadak vezére. Később az Országh grófi család birtokába ment át, ennek kihalta után a kir. fiskusra szállt s II. Miksa cserébe adta Kanizsai Orsolyának a kanizsai várért. Fia, Nádasdy Ferenc, nőül vette Báthory Erzsébetet (l. o.). Nádasdy Ferenc utóda, szintén Ferenc, az országbiró, 1671. lefejeztetvén, javait s ezek közt C. várát, a kincstár foglalta le. Lipót király a várat s a hozzátartozó uradalmat fele részben a Homonnai Drugetheknek, fele részben az Erdődyeknek adományozta. II. Rákóczy Ferenc korában, 1707-ig kuruc kézen volt a vár, akkor azonban Starhemberg Guido gróf császári tábornok foglalta el. De már a következő év nyarán maga a fejedelem, táborával Érsekujvárról Trencsén felé huzódva, egyik francia főtisztjét, De la Motte mérnökkari brigadérost küldötte ki C. vára megvételére, mely egy napi lövetés után, gyalogsági rohammal ment végbe. Kevés idő mulva bekövetkezett a trencséni ütközet, melynek legközelebbi következménye C. vára elvesztése volt. A csakhamar végkép elhagyott vár azóta romlásnak indult; omlatag falai közül sok régi magyar érmet, cserepet és kályhafiókot ástak ki, melyek egy része a gyulai muzeumba került. Ma közbirtokosság kezén van. Nevezetes a C. mögött levő dombokba vájt nagy kiterjedésü pincejáratk hálózata, melyek egy része már 1412. létezett; ma borpincékül szolgálnak. V. ö. Lovcsányi Gyula: A Vág és vidéke (Budapest 1881); Pechány Adolf: Kalauz a Vág völgyében (Budapest 1888).
Sándor, szibériai utazó, szül. Volhynia kormányzóságban 1832., öngyilkossá lett 1876. Részese volt az 1863-i lengyel forradalomnak, amiért Szibériába számkivetették. Eleinte a múzeumok számára állatokat és növényeket gyüjtött, azután 1868. Irkuckban telepedett le és a szt.-pétervári földrajzi társaság ottani fiókosztályának megbizása folytán 1872-ig a kormányzóságot földtani tekintetben átvizsgálta. Azután 1875-ig utazgatott keleti Szibériában. Az évben kegyelmet kapott és Szt.-Pétervárra költözött. Utazásainak eredményeit a szibériai osztály Szapiszkijének 11. köt. közli. V. ö. Petermanns Mitteilungen 1874. s k. é.
nagyközség Szatmár vm. fehérgyarmati j.-ban, (1891) 1824 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Kölcsey Ferenc sírjával és emlékszobrával.
Régi magyar személynév, mely Csekő (Chequeu) változatban is előfordul s az utóbbi alakban a Dunán tul mint családnév is fennmaradt.
(Magyar-), kisközség Bihar vármegye magyar-csékei j.-ban, (1891) 826 oláh és magyar lak., szolgabirói hivatal, járásbiróság székhelye; van vasuti megállója, postahivatala és postatakarékpénztára.
kisközség Udvarhely vm. székelykereszturi j.-ban, (1891) 544 magyar lak., kik az agyagipart mint házi ipart űzik.
keresked. súlymérték Törökországban, különösen ópium és teveszőrmérésre, 1 C. ópium = 250 drachma = 800 g., 1 C. teveszőr = 800 drachma = 2,562 kg., aranyra és ezüstre 1 C. = 100 drachma = 321,25 g.