János, l. Sági János és Cseleji János.
a mángánnak most már nem használatos rossz magyar neve.
(cselei). Régi magyar család, mely a XIV. század kezdetén szerepelt Bogát-Radván nembeli Pongrácztól ered s közelebbi rokonságban volt a Rákóczy, Monoky, Izsépy családokkal. Nevét a zemplénmegyei Cselej községtől vette s többi birtokai is Zemplénmegyében terültek el. C. János 1436. Zemplénmegye alispánja volt. A család a XV. század vége felé halt ki.
járási székhely Orenburg orosz kormányzóságban, az Iszetbe szakadó Mias mellett; erőddel, (1885) 10 719 lak., élénk marhavásárokkal.
cselvigjáték (eszt., dram.), a vigjáték nagyon érdekes faja, melyet főleg a spanyolok vittek nagy tökélyre, de ujabb időben a franciák is a legnagyobb sikerrel művelték. A cselvigjáték nem annyira az egyes jellemhibák kigunyolására fekteti a fősulyt, nem annyira a véletlenség kellemes játékát mutatja fel az emberi célokkal szemben, hanem erősen kiemeli a köznapi küzdelmekben kiélesedő észt és okosságot, mely néha csellel és ravaszsággal párosul és élénk képét adja egy ily eszes egyéniség vivódásának céljai elérésében. A küzdő egyéniséggel természetesen hasonló erejü, de ellenkező célu felek állanak szemben és a cselekmény ilyképen valódi sakkjátszmává válik, melyben huzás és ellenhuzás változnak. Egyik legnemesebb példája ily sakkjátszmaszerü C.-nak Moreto: Donna Diánája (Közönyt közönnyel). De a cselvigjátéknak egy másik neme a ravaszságnak veszedelmét is kimutathatja, amennyiben a hős tulzott okoskodás folytán, az egész világot meg akarván csalni, a saját kelepcéjébe kerül.
fok, Ázsia legészakibb pontja a 771/2° É-i szélesség és 104° K-i hosszuság (Greenwichtől) alatt a Tájmir-félszigeten. Nevét C. orosz tiszttől nyerte, ki 1742. odáig hatolt; másodszor Nordenskjöld 1878 aug. 19. érte el.
Nándor, Budapest fő- és székvárosi érsek-helyettes. Szül. Vámos-Mikolán (Hontmegye) 1834 jul. Gimnáziumi tanulmányait Selmecen, Esztergomban és Nagyszombatban, a hittudományi folyamot Bécsben és Budapesten végezte. Pappá szentelték 1857 jul. 27. Segédlelkész volt Varbón, Buda-Ujlakon, Budapest-Terézvárosban, Budapest-Belvárosban. 1872. pápai kamarássá neveztetett, 1872. a roveredói tud. akadémia tagjává választott. 1877-től ó-budai plébános volt, 1882. cimzetes préposttá lőn. Budapest főváros nagy ünnepéllyel ülte meg lelkipásztorkodásának 30 éves évfordulóját 1888. 1889. pozsonyi kanonokká neveztetett ki. 1890. a vaskoronarend III. oszt. érdemjelét kapta. 1892 nov. 5. esztergomi kanonokká s udapest fő- és székváros primási vikáriusává neveztetett ki. 1893 jan. 19. carrei c. püspökké prekonizáltatott. Igen jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki. 1867-69. a Fasciculi Ecclesiastici és a Társulati Értesítő szerkesztője volt Kubinszky Mihállyal. 1869-72. a Religiót szerkesztette. 1872. Kath. kérdések cim alatt 12 füzetet adott ki. 1869. megjelent egy egyházi beszéde, melyet az évi szt. László napján az egyetemi templomban mondott.
Cselkó István (cselkó-lehotai), tanár és gazd. szakiró, szül. Zsombolyán (Torontál vármegye) 1847 ápr. 20., hol atyja Csekonics gr. gazdatisztje volt. Középiskolai tanulmányait befejezve, a gazdasági pályára előkészülendő, a zsombolyai uradalomban 11/4 évet gazd. gyakorlatban töltött, mely után szaktanulmányait a keszthelyi gazd. felsőbb tanintézeten végezte, mire a zsombolyai uradalomban vállalt állást. 1869. a m.-óvári gazd. fels. tanintézeten a német nyelvü előadásokkal párhuzamos magyar nyelvü tanfolyam nyittatván, C. oda segédtanárrá neveztetett ki. 1874. állami ösztöndijjal egy évet Münchenben, a bajor központi állatorvosi tanintézeten töltött, 1875-től fogva pedig mint az állattenyésztési tannak rendes tanára van alkalmazva a m.-óvári gazd. akadémián. C. több szaklapba, különösen pedig a M.-Óvárt megjelenő Mezőgazd. Szemlébe számos cikket és figyelmet keltett tanulmányt irt a szakmájába vágó tárgyakról. Önállóan megjelent műve: Az okszerü takarmányozás alapvonalai, gyakorló gazdák és gazdasági intézetek hallgatói részére (M.-Óvár 1874). C. irja e Lexikon számára az állattenyésztés cikkeit. V. ö. Szinnyei J., Magyar Irók, II. köt.
(Phoxinus Ag.), a nyilthólyagu halak alrendjének pontyfélék (Cyprinide) családjába tartozó halnem, melynek bajusza nincs, szája kicsiny, orra ivesen domborodó, torokfogai kampósak. Hazánkban tenyésző faja a fürge cselle (Ph. levis Ag.), igen változó szinü kis halacska. Háta sötét kékeszöld, közepén s a testen végig fekete csík vonul el; oldalai zöldessárgák, fémfényüek; szája karminpiros, torka fekete, hónalj- és hasuszói halványvörösek. Tiszta, sebes, kavicsos-homokos fenekü vizben él; 6-10 cm. hosszu; husa nem keresett, inkább csalétkül használják. A Balaton vidékén csetri-nek nevezik. - C. (Delphinus Cuv.), l. Delfin.
v. Csellegés (n. Gierschlag, ol. mascata, ang. yaw, lurch). Ha a hajó a kitüzött és megtartandó irányt tekintve, nem egyenes vonalban halad utjában, hanem egyszer az egyik oldal, másszor a másik oldal felé irányából eltér, ugy azt C.-nek mondják. A C. által nemcsak a menetgyorsaság csökken, hanem a vitorlázó hajóknál a vitorlák is szenvednek, amennyiben ezek a kötélzet és árbocozathoz csapkodnak és sokszor rövid időre megfordítva is hordanak. A gyakori C. oka olykor a kormányos hanyagságában, de legtöbbnyire a hajó hibás építésében vagy az áruknak, hadihajóknál a felszerelési tárgyaknak célszerütlen elhelyezésében, sokszor az árbocozatnak egymáshoz viszonyított hiányos állásában keresendő. Szél előtt vitorlázva csaknem minden hajó többé-kevésbbé csellen és aszerint, hogy melyik oldalra teszi ezt, mondják: a hajó egy jobb vagy balfél Cs.-t csinál.
(eszt.), az ármánynak (l. o.) enyhébb foka; mig az ármány mindig gonosz szándékkal jár és az ellenfél megsemmisítésére, vagy legalább lealázására tör, addig a C. megelégszik érdekeinek keresztülvitelével és nem teszi lehetetlenné a kibékülést a cselbe ejtett ellenféllel. Az ármány inkább tragikus és hőskölteményi, a csel inkább vígjátéki és víg époszi eszköz.