(Tschapring), nagyközség Sopron vm. csepregi j.-ban a Répcéhez közel, (1891) 3843 magyar lakossal, szolgabirói hivatallal, járásbirósággal és adóhivatallal, kir. közjegyzőséggel; van (Répcevidéki) takarékpénztára, kaszinója s többféle egylete, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Termékeny vidékén jó bor és gyümölcs terem. Jelentékeny cukorgyára nemrég megszünt s helyébe spirituszgyárat terveznek. C.-nek a XVI. században már nyomdája volt. 1591 jun. 2-án itt értekezlet tartatott a lutheránus s a kálvinista vallástudósok közt megegyezés céljából, mely azonban nemcsak hogy létre nem jött, hanem általa az egyenetlenség még inkább növekedett. L. Csepregi kolloquium.
1. Ferenc, szinműiró, a Petőfi-Társaság tagja, szül. Szalkán, Hontmegyében 1842 aug. 15., megh. Görbersdorfban 1880 febr. 6-án. Atyja, Csepreghy István fűszerkereskedő volt, ki fiát 14 éves korában asztalos mesterségre adta Esztergomba. C. 1860 tavaszán felszabadult és Pestre jött dolgozni, a kat. legényegyletbe lépett, melynek elnöke, dr. Szabóky, pártfogásába vette. Az egylet dilettáns szinpadján többször föllépett; ekkor kezdett irogatni is. Legelőször 1862. e szinpad számára irt egy kétfelvonásos kis szinművet Az elnök névnapja cimmel. 1863. Bécsbe ment dolgozni; ekkor irta a Magyar fiuk Bécsben c. vigjátékát, mely 1865. az esztergomi legényegyletben adatott először, s később a nemzeti szinházban is szinre került tetszés mellett. Folyton gyengélkedő egészsége miatt 1867. haza kellett térnie Szalkára a szülői házhoz. 1868 őszén jött ismét Pestre, hol öccsével, Jánossal önálló üzletet nyitott, mely csakhamar virágzásnak indult, s melyben 1872-ig működött. Ekkor, megrongált egészsége miatt, abbahagyta az asztalos-mesterséget és erejét egészen az irodalomnak szentelte. Ekkor vette nőül Rákosi Jenő nővérét, Idát (1872 febr. 10.) s a népszinház megnyitásakor, 1875-ben Rákosi Jenő a szinház titkárává tette. 1877-ben került szinre legkitünőbb darabja, a Sárga csikó, népszinmű, mely eredeti magyarságával, tőrülmetszett alakjaival és zamatos, hamisítatlan, valódi népies nyelvezetével és humorával, Szigligeti és Tóth Ede legjobb népszinművei mellett foglalhat helyet. A következő évben (1878 nov. 22.) A piros bugyelláris került előadásra a népszinházban, mely darab szintén zajos sikert ért el, s azóta állandóan műsoron van. Derült humora, tősgyökeres magyar alakjai, egyszerü, világos szerkezete és mindvégig érdekes meséje a legjobb népszinművek egyikévé teszik. Irt ezeken kivül még számos szindarabot, de egyikben sem emelkedett oly művészi magaslatra, mint a fent említett két népszinműben. Többnyire látványos darabokat irt a népszinház számára, melyek között Strogoff Mihály (1877) a legjobb; ilyen darabjai: Utazás a föld körül (1877); Utazás a holdba (1876); Szép Melzina (1877); Két menyegző (1876); Lumpácius (1878); Kolumbus Kristóf (1878); Niniss (1878); Perózes (1881); A szép asszony kocsisa (hátrahagyott műve). Irt szomorujátékot is: Saul király, mely dicséretet nyert az akadémiai pályázaton, Akbar szultán (először adatott Kolozsvárt 1886 febr. 13.). A vizözön (vig szinmű 5 felv. Budapest 1875) szintén dicséretet nyert az akadémiai pályázaton, és sokáig volt a népszinháznak kedvelt darabja. De a sorvasztó kór, melyet C. születésével örökölt, mindjobban aláásta egészségét; 1878 nyara óta már keveset dolgozott és tüdőbaja miatt Olaszország enyhe éghajlata alá kellett menekülnie. San-Remóból még humoros leveleket irogatott a Nemzeti Hirlapnak. 1879 nyarán visszajött, látszólag javultan, de az ősz elől Görbersdorfba vonult. Még onnan is küldött a Fővárosi Lapok számára elbeszélő költeményt (A kis sapka) és a Pesti Napló számára beszélyt, mely utolsó műve volt. Tüdő- és szivbajából fejlődött vizi betegsége elragadta a magyar népszínműirodalom nagy kárára, mielőtt gazdag tehetségét kellőkép kiművelhette volna. Munkáit Rákosi Jenő gyüjtötte össze és adta ki c. F. összes művei c. a. Budapesten 1881. öt kötetben, életrajzzal és munkásságának jellemzésével.
2. C. János, asztalos, szül. Szalkán 1844 dec. 17. Külföldön is képezte magát s nemsokára Budapesten önálló lett. Az ipar érdekeiért tollal és szóval harcol. Elnöke volt az asztalosok ipartársulatának, a keresk. s iparkamara beltagja s városi képviselő s mind e minőségében a modern kézműiparosság egyik buzgó előharcosa.
A felső dunántuli részeken, különösen Vas és Sopron vmegyékben a prot. egyház hittudósai között három irányban vert gyökeret a reformáció a XVI. sz. utolsó előtti évtizedében. Némelyek, mint Muraközy sárvári lelkész, Reczés János stb. Luther szigoru követői voltak (lutheristák), mások Kálvin urvacsorai s eleveelrendelési tanának voltak hivei; ismét mások, s közöttük főként Beythe István szuperintendens középállást foglaltak el, vagyis Melanchthon Fülöp közvetítő iránya mellett küzdöttek (filippisták). Az ellentétek egyre élesebbekké lettek, azért, midőn Horváth Stancsics szepességi protest. főur Horvátországban egy látogatást tett s ezen utjában udvari lelkészével Skultéti Szeverinnel, nagy tekintélyü hittudóssal. Nádasdy Ferenchez is, a Vas és Sopron vmegyei protestánsok fővédurához betért, elhatározták egy nyilvános szóvita (kolloquium) tartását. E vita nagy érdeklődés mellett 1591 jun. 2. és 3. tartatott meg, amelyen a többségben levő lutheránus lelkészek és hittudósok Beythét legyőzöttnek nyilvánították s ennek folytán az azon vidéki protestánsok többsége az ágostai hitvallást, majd a Formula concordie-t tekintette hite szabályozójaként; a kálvini és filippista irányu protestánsok pedig Beythe alá a (1595) után határozottan Kálvinhoz csatlakoztak.
1587 március 12-én tartatott Beythe Istvánnak (l. o.), a dunántuli ekkor még egy felekezetet képező evang. és reformátusok szuperintendensének elnöklete alatt. A Beythe előterjesztése alapján itt alkotott 27 kánon leginkább a lelkészek s tanítók erkölcsi és külső maguk viseletére vonatkozó fegyelmi szabályokat tartalmazza. Közölvék a kánonok magyarul Kiss Áronnak: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései c. munkájában (695 lap), a Protest. teolog. könyvtár (1881) XV. kötetében.
és C.-fonál, l. Kender.
l. Cserző anyagok.
v. halászka (Sterna L.), l. Sirályfélék.
indiai város, l. Szalem.
l. Csorbadsia.
kisközség Hunyad vm. hunyadi járásában, 576 (7 m.) oláh lakossal, kincstári erdővédállomás. Cserbel nevét meglehetős ismeretessé tevé azon kincslelet, mely 1874 október 8-án a runki völgyből a cserbeli kincstári erdőn át vezető szerelő út építésekor került napfényre s melynek értékesebb részei a budapesti nemzeti muzeumban láthatók, mig egy bronzkorsó utólag a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat dévai muzeumába került. A leletben, kigyófejjel záródó ezüst karperecen kivül, három nagyobb ezüstkarika, 2 fibula, 6 sodrony fülönfüggő, 3 tekercs, mind ezüstből, 491 római családi érem, 23 barbár utánzat fordul elő. Az érmek Julius Caesar korában végződtek. V. ö. Archeologiai Értesítő 1875. évf. Ortvay Tivadar. Erdélyi Muzeum 1874. évf. 8. Téglás G. Az erdélyi medence őstörténelméhez, Kolozsvár 1887.