járási székhely Perm orosz kormányzóságban, a Kolva mellett, (1885) 3858 lak., folyami hajógyártással.
az olyan kétoldali szerződés, melyben a szerződő felek kölcsönösen árucikkek tulajdonjogát engedik át egymásnak, anélkül, hogy azok árát megállapítanák. A magy. kereskedelmi törvény C.-nek tekinti mindazon ügyleteket, melyeknél a vételár nem készpénzben állapíttatik meg, továbbá amelyeknél vételár gyanánt bizonyos készpénz mellett még annyi egyéb köttetik ki, hogy ennek értéke a készpénz értékével egyenlő, v. azt még meg is haladja. Sok esetben fontos kérdés annak megállapítása, hogy valamely tulajdonjog átruházására vonatkozó ügylet csere-e avagy adásvevés: mert e minősítés különböző jogi következményeket von maga után.
János, l. Apácai.
(Melolontha vulgaris Fabr.), a lemezescsápnak (Lamellicornia) családjába tartozó bogárfaj, mely ápril végétől egész juniusig repül. Földbe rakott petéiből az ugynevezett pajorok v. csimaszok kelnek ki s ezek teljesen kifejlett állapotban 11 mm. szélesek és 40 mm. hosszuak. A báb 27-28 mméter nagy, sárgásbarna, mig a pete kendermag nagyságu és sárgásfehér szinü. A bogarak éjjel szoktak tömegesen repülni, de néha déli időben is repdesnek és eledelük felkeresésére nagyobb utakat is megtesznek. Különösen kedvelik a csr, tölgy- és jávorfákat, de néha ellepik nagy tömegekben a cseresznye- és szilvafákat s azokat leveleiktől teljesen lekopasztják. Nagy ritkán azonban megtámadják a repcét és másféle mívelt növényeket is. A bogarak petéiket mívelt földben vagy réti talajban 15-20 cm. mélységben rakják le, még pedig minden egyes bogár 12-30 petét egy csomóban, vagy legalább is egymáshoz közel. A pete lerakása után a nőstény elhal. A fiatal pajorok 4-5 hét mulva kelnek ki a petéből s az első évben egymás közelében tartózkodnak; eleinte a televényes földből táplálkoznak, később azonban már a gyengébb növénygyökereket rágják. Kedvező körülmények között már az első évben megnőnek s a sorvetésekben látható pusztításokat végeznek. A tél közeledtével oly mélyen vonulnak a földbe, hogy a szántáskor már nem akadnak reájuk, de tavasszal ismét feljebb jönnek s megkezdik pusztításaikat. Ugyanigy tesznek a második évben is, csakhogy pusztításaik már ekkor nagyobb mérvüek s ez aztán fokozódik egészen a 3-ik nyárig, a mikorra már többszöri vedlés után teljesen kinőttek és ősszel 1 m., sőt nagyobb mélységben is bebábozzák magukat és bogárrá változnak; azok a pajorok azonban, amelyek kisebb mélységben bábozták be magukat, már augusztus és szeptember hónapokban is kerülhetnek a földszinére. A rendes fejlődésnél a bábban nyugvó bogár csak a következő év tavaszán s igy születésétől számítva három év mulva hagyja el a föld belsejét. Igen érdekes az, hogy a cserebogarak nagy tömegekben hazánkban csak minden harmadik évben jelennek meg, mint azt dr. Horváth Géza nagy szorgalommal összegyüjtött statisztikai adatai igazolták.
A pajorok a legkülönfélébb növények gyökereivel táplálkoznak, de azért legnagyobb kárt a lenben és répában tesznek; érzékenyebb pusztítást végeznek e mellett még a gabonafélékben, kenderben, burgonyában, babban, káposztában és salátában, sőt még a gyümölcsfák fiatalabb gyökereit is elrágják. A faiskoláknak is veszedelmes ellenségei s nem egyszer tönkre teszik azokat. A C.-nak és pajorjának több természetes ellensége van. A C-kat a legkülönbözőbb madarak fogdossák és pusztítják, így nevezetesen a gébics-félék, de még a verebek is, amelyek különösen a bogarak potrohját fogyasztják el. A pajoroknak szintén több madárfaj ellensége van s különösen a varjak és csókák, de legnagyobb pusztítóik a vakondok és sündisznók. Eme természetes ellenségek azonban mind nem elégségesek arra, hogy a C-k és pajorok számát észrevehetően csökkentsék s igy az embernek is közbe kell lépnie. Legbiztosabb irtási eljárás a bogarak összeszedése, amit kora reggel v. borus időben a fák megrázásával eszközölhetünk. Ezen eljárást már több államban megkisérlették; igy 1877-ben Csehországban 650 ezer liter C.-t és pajort szedtek össze, amelyért 16 frton felül fizettek. Nálunk 1876. évre javaslatba hozták volt, hogy egy pozsonyi mérő C.-ért 1 frt 50 kr. s egy hektoliterért 2 frt 44 krt fizessenek. Egy másik faja a C.-nak a Melolontha hippocasthani Fabr., amely az előbbinél kisebb s attól szinben is eltér, de életmódja azonos.
e kifejezés alatt a lemezescsapu (Lamellicornia) több nemét foglalják össze. Ilyenek a Melolontha Fabr., Rhizotragus Latr. és Polyphylla Harris nemek és fajai. A Melolontha fajait l. Cserebogár alatt. A Rhizotragus fajait hazánkban általában Szentgyörgybogaraknak nevezik, melyek közül az egyik, a tulajdonképeni Szentgyörgybogár (Rhiz. solstitialis l.) félakkora mint a cserebogár, világosbarna szinü, hossza 15-17,5 mm. Röpülési ideje május végétől julius elejéig tart. Pajorja és bábja a cserebogáréhoz hasonlít, de csak félakkora s az utóbbit némely vidéken szántáskukacnak is nevezik. Életmódja azonos a cserebogáréval. Ehhez hasonlítanak a Rh. assimilis Hbst. és Rh. estinus Ol. fajok is, amelyek hazánkban szintén közönségesek. A Polyphylla egyetlen faja a fullo L., melynek magyar neve csapó- v. kalló cserebogár; testhossza 34, szélessége 18 mm.; szárnyfödője fényesbarnásan v. feketén tarkázott; fején két fehéres vonal huzódik végig; torkát hamvas szinü, apró szőrök nőtték be s ezek egy középsávot s több nagyobb foltot képeznek; szárnyfedőin foltosan álló fehér pikkelyszőrök emelkednek, hasa hamvas szinü. Május végén és juniusban röpül. Lárvája a cserebogár pajorjához hasonlít, de annál sokkal nagyibb, 8 cm. hosszu és 1 cm. vastag. Kiválóan a homokos talaju vidékeken tenyészik, igen sok van p. Pestmegyében. A kifejlett bogár a fák és cserjék leveleit rágja, mig pajorjai a takarmánynövények s az akácfa-csemeték gyökereiben tesznek károkat.
A kémiai átalakulások fontos fajtája. Mint az elnevezésből is kitünik, C. alatt olyan kémiai átalakulást értünk, amelyben az egymásra ható vegyületek alkotórészei kölcsönösen helyet cserélnek egymással. Legegyszerübben a C. eredményéhez ugy jutunk, ha két szabályt tartunk szem előtt, amelyeket a C. minőségi és mennyiségi szabályainak nevezhetünk. A minőségi szabály értelmében mindig a hasonló kémiai jellemü gyökök cserlnek egymással helyet, mig a mennyiségi szabály azt határozza meg, hogy mindig egyenlő vegyérték szerint történik a helyettesítés. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy a C. v. teljes v. részleges. Teljesnek (totalis) akkor nevezzük a C.-t, ha az egyenértéksulyaik szerint vett vegyületeknek ugyszólván összes mennyisége átalakul. A C. teljes az esetbe, ha az egymásra ható vegyületek között a kémiai rokonság jelentékeny, igy tehát különösen akkor, ha a C. folytán viz is képződik, vagyis mikor erős sav és erős bázis hatnak egymásra. Teljes a C. továbbá akkor is, ha a keletkező uj termékek közül legalább az egyik a közegből kiválik; tehát vagy gáz alakjában távozik el, v. mint csapadék leválik. Hasonlóképen teljes lesz a C. még akkor is, ha a különben oldható termékek közül az egyiket valamiféle módon a közegből eltávolítjuk. A részleges (partialis) C. alatt természetesen azt fogjuk érteni, midőn az egyenértéksulyaik szerint vett vegyületeknek csak egy része alakul át. Igy p. ha a káliumklorid és nátriumnitrát oldatait egyenértéksulyaik szerint elegyítjük, akkor az oldatban a cserebomlás utján keletkezett káliumnitrát és nátriumklorid mellett jelentékeny mennyiségü káliumklorid és nátriumnitrát is marad.
a cserebogárnak helytelenül formált, egy ideig az iskolai tankönyvekben általános forgalomban volt magyar elnevezése.
l. Cserekereskedés.
Abauj-Torna vmegye Ny-i részében elterülő az a hullámos dombvidék, mely a Hernád völgyétől a Bodva völgyéig elterül s Borsod vármegye ÉK-i részébe is átnyulik. Legnagyobb magassága 312 m. Sűrün van lakva, jó bort terem. (Szendrő-Forrói hegycsoportnak is nevezik).
(Cservik) József dr., kegyesrendi tanár, szül. Léván 1850 márc. 19. Több helyen tanárkodott, 1891 óta Temesváron tanít. Irt költeményeket, irodalmi s művelődéstörténeti cikkeket. Munkái: Tavaszvirágok (költemények, Budapest 1876); A clasica philologia művelése hazánkban a XVII. sz.-ig (N.-Kanizsa 1884); Gondolatok az idealizmus és realizmus köréből (u. o. 1885); Néhány vonás az ó-görögök szellemi életének fejlődéséből (u. o. 1886); A nyelv eredete (Trencsén 1888).