(növ.), l. Aljafás.
járási székhely Kiev orosz kormányzóságban, a Dnyepr és vasut mellett, a szaporogi kozákok legrégibb székhelye, (1885) 21 425 lak., vászonszövéssel és cukorgyártással, jó folyami kikötővel, élénk gyapju-, vászon-, gabona- és marhakereskedéssel.
Alekszandrovics Vladjimir herceg, orosz államférfiu, szül. 1821 ápr. 13., megh. San-Stefanoban 1878 márc. 3. Jogi tanulmányai bevégeztével államszolgálatba lépett. Mint a szabadelvü párt hive erélyesen működött a jobbágyság eltörlése érdekében, tagja volt annak a bizottságnak, melynek célja volt, hogy Lengyelország demokratikus alapon szerveztessék; miután ez nem sikerült, C. 1864. kilépett az államszolgálatból s mint a szláv jótékonysági egylet tagja, erélyesen szolgálta a panszlavizmus eszméjét, majd Moszkva polgármestere lett. Az orosz-török háboru kiütése alkalmával 1877. Bulgária igazgatása, később annak önálló fejedelemséggé szervezése bizatott rá, de C. az utóbbi megbizás befejezése előtt meghalt.
-nép (circass, saját nyelvükön: adighé, georgiaiaknál és osszéteknél: kazakh). Tágabb értelemben cserkeszeknek szokták nevezni a kaukázusi népek egész észak-nyugati csoportját, mely a rokon adighé (l. Abadz), kabard (l. o.) és abgház vagy abkház (l. o.) népeket foglalja magában; a tulajdonképeni cserkeszek alatt a adighékat értik, ámbár ezt az elnevezést is majd szükebb, majd tágabb értelemben használják aszerint, amint a kabardokat földrajzi helyzetük szerint külön népnek számítják, vagy eredetük szerint csak olyan nagyobb adighé-nemzetségnek tekintik, mint aminők az abadzok vagy sapzugok. A C. régebben a Kaukázus nyugati felének egész északi lejtőjét elfoglalták; a mult század második felétől kezdve azonban az oroszokkal folytatott háboruk alatt mindinkább összébb szorultak s ma csupán a Kubántól délre a Laba és Bjelaja közt, az Urup torkolata körül s a Kubán és Szelencsuk közt, továbbá a Fekete tenger közelében három kisebb szigetet képző területen laknak. Zikh név alatt törzsrokonaikkal az abaszgokkal együtt már a népvándorlás korában említik a bizanciak s kétséget sem szenved, hogy ugy az azovi tengermenti bolgárokkal, mint a kozárok- és a lebediai magyarokkal sokféle történelmi és vérségi kapcsolatban voltak, aminek nyomait nyelvük is mutatja (v. ö. Munkácsi B., Magyar műveltségi szók kaukázusi nyelvekben. Nyelvtudom. Közl. 1893. XXIII. o. 119. l.), valamint a kabard törzsnév is bizonyítja, mely eredetileg egy, a kozároknak hódoló, majd a magyarokhoz csatlakozó népnek volt a neve; viszont a magyarság testi sajátságai a cserkeszekkel való keveredésre vallanak. (A cserkeszek faji tipusát l. Abadz.) Hajdan keresztények voltak, valószinüleg Thamár georgiai királyné uralkodásától kezdve, a XVII. sz. kezdetén részben már mohammedánokká lettek s később az egész nép az iszlamra tért, bár a népnél nemcsak a kereszténység, hanem a régi pogányság maradványai is feltalálhatók. A cserkeszekben megvan a harcias és szabadságszerető népek minden rénye és hibája. A Kaukázus legjobb lovasai s a gyermekek nevelésében is arra fordítják minden igyekezetüket, hogy a lovagság összes kivánalmait elsajátítsák; a szellem kiművelésére nem sok gondot fordítanak s kevesen vannak köztük irástudók. Ellenben a lovagságról felállított szokásszerü szabályaik az egész Kaukázusban mintául szolgálnak, valamint viseletük, mely a régi volgamenti (kozár, kun, magyar, tatár) viseletből fejlődött ki s áll térden alul érő attilla szabásu hosszu kabátból a mellen mindkét oldalon tölténytartókkal ellátva, hegyes süvegből, könnyü vörös csizmából stb. A nemes régebben páncélinget viselt, erre rövid dolmányt öltött s ma is fölfegyverkezve jár; válláról csüng a szablya (saska), elől ezüsttel kirakott tőrrel, hátul pisztolyokkal. A C. nők szépsége régtől fogva hires. A családi élet egészen keleties; a nők teljes visszavonultságban élnek. A gyermekek csak egy bizonyos korig maradnak otthon, aztán a fiut az apa valamelyik alantasa veszi nevelés végett magához, akinek azonban ezért semmi fizetés sem jár. A leányokat, amint elérik a hajadon kort, a konstantinápolyi háremekbe adják el s büszkék rá, ha leányuk valamelyik török főur vagy éppen a szultán háremébe került. A C. száma a jelen század folyamán nagyon leolvadt. Klaproth (Tableau hist. géogr. et ethnogr. du Caucase. Páris 1827, 89. l.) a kabardokkal együtt 12 C. nemzetséget sorol föl, melyek összesen 51 130 háztartást v. családot alkottak vagyis az összes lélekszám ekkor 1/4 millióra ment. A krimi hadjárat után az oroszok előnyomulásával mind több és több C. vándorolt ki Törökországba, különösen pedig 1864. a Kaukázus teljes meghódítása után az adighék nagyobb része s az abkházoknak majdnem fele elhagyta ősi lakhelyét s részint a Balkán félszigeten (Rigómezőn, Bolgárországban, Konstantinápoly környékén), részint Anadóliában és Sziriában telepedtek meg s bár a régi lakosság sokat szenvedett rablásaik miatt, mint kitünő katonák és Sziriában mint szorgalmas földművelők, a török államban tiszteletreméltó helyet töltenek be. Az 1877-iki háboru előtt Rittich sz. (Die Ethnographie Russlands. Ergänzungsheft No. 54 zu Petermann's Geogr. Mittheilungen. Gotha 1878, 8. l.) az adighék száma volt 55 231, a kabardoké 53 294, az abkházoké 71 974, összesen 180 499. Erre ujabb kivándorlás következett, ugy hogy 1887. Chantré E. sz. (Recherches anthrop. dans le Caucase. Tom. IV. Páris-Lyon 1887, 278.) a 120 ezer adighé és kabard mellett már csak 20 ezer abkház maradt. Ezekhez számítva a mintegy 100 ezernyi balkáni s a 100-150 ezernyi anadóliai cserkeszeket, együttvéve körülbelül 340-400 ezer lélekből áll jelenleg az egész népcsoport.
a nagy vadra vadászásnak az a módja, midőn a vadat nyugvó, legelő v. párzási helyén a vadász magánosan keresi fel és rendesen golyóval ejti el. A legnagyobb vigyázattal, csendesen keresi a fedett helyeket és várja az alkalmas pillanatokat, hogy zajtalanul lephesse meg a legkisebb zörejre neszelő vadat. - A rendezettebb vadászterületeken a vad rendes tartózkodási helyeihez keskeny, ágaktól és harasztoktól megtisztított u. n. cserkészutak vezetnek. - A C.-re alkalmas rövid golyós fegyvert cserkélykurtálynak nevezik.
népies neve a Cserhát piroxén-andezit trachitjának és bazaltjának Nógrád megyében; a nép ott általában minden fekete szinü követ C.-nek nevez.
malomféle szerkezet, melyen a bőr cserzésére használandó tölgyfa- vagy fenyőkérget apróra törik.
(Lohmesser, barkometer), oly areometer, mely fokokban adja meg a cserlé sűrüségét. Igy p. 20° a cserlémérőn 1,020 sűrüségnek felel meg. A C. 15 °C.-nál használandó.
(Lohkuchen, Lohkäse) alatt a kisajtolt és szárított csert értjük, melyet 50 cm. széles és 4-5 cm. vastag darabokban hoznak a forgalomba és tüzelésre használnak.
(növ.), több növénynek a neve, melynek a levele a cserfáé módjára van hasogatva. A kis és közép C. l. Fodorka, a nagy C. a. m. Veronica Teucrium és Teucrium Scorodonia.