(növ., Salix purpurea. L.), l. Fűzfa.
Mihály, orosz sakkjátszó, szül. szt.-Pétervárott 1851. Diplomáciai pályára készült, de aztán kizárólag a sakkjátékra adta magát, mintegy életcélul választva azt magának. Már mint nevezetes sakkjátszó jelent meg 1881. a berlini kongresszuson, ahol jó hirnevét meg is alapította, mert csak Blackburne és Zuckertort birtak meg vele. Hasonló eredményt ért el 1883. Londonban, hol Zuckertort, Steinitz és Blackburne után ő volt a negyedik legjobb, legyőzve olyan neves mestereket, mint Mackenzie, Mason, Englisch stb. Még külömb diadalt szerzett 1886/87. a Pétervár és London közt folyt távirati matchban, melyben szintén győztes maradt. 1889. C. Amerikában volt, Havannában kihítta Steinitzot, s megveretett ugyan, de igen tisztességesen. Azután New-Yorkba ment, hol eddig még soha elő nem fordult dimenzióju mérkőzés kerekedett. A mérközés végén C. és Weisz mint egyforma, egyenlő rangu játékosok álltak egymással szemben s megosztották a két legnagyobb dijat (1750 dollár). 1890. Havannában eldöntetlenül maradt matcht játszott c. a magyar-angol Gunsberg mesterrel. C. játékmodora rendkivül aggressziv, szinte vakmerő természetü.
Péter, orosz természetbuvár és utazó, szül. Gacsinában 1812., megh. Szt.-Péterváron 1892 máj. 13. 1842-44. beutazta Kis-Ázsiát, Sziriát és Egyiptomot. Miután Európa nagy részét és az Altait bejárta, 1848-53. főképen Kis-Ázsia átkutatásával foglalkozott, még pedig leginkább földtani és növénytani szempontból. 1858. ujra ott járt. Voyage scientifique dans l'Altaď oriental (Páris 1845); Asie Mineure (u. o. 1853-68); Lettres sur la Turquie (Brüsszel 1859); Une page sur l'Orient (2. kiad. 1877); Le Bosphore et Constantinople (3. kiad. 1877) és Espagne, Algérie et Tunésie (Páris 1880) cimü utleirásain kivül több tudományos és politikai munkája jelent meg. Klein-Asien cimü műve (1887) a legismeretesebb. - testvére, C. Plátón, a Földközi tenger vidékén utazott, résztvett a Khina elleni háboruban, azután Olasz- és Franciaországban élt.
a Csizmás kandur (Chat botté, v. Perrault gyüjteményében Maître Chat) cimen legismertebb s az egész földkerekségen számos változatban elterjedt mese magyar variansának hőse, tehát a francia Carabas és az olasz Gagliusi (Pentamerone XIV.) párja. A székelyföldi magyar mesében (Kriza, Vadrózsák XVII. szám), amely különben is nem egy érdekes eredeti vonást mutat, a segítő állat nem a legtöbb rokon mese sztereotip macskája, hanem róka.
az acél és kova (tűzkő) összeütése, a kovára szorított tapló meggyujtására.
vármegye (l. a melléklet térképet), hazánk királyhágóntuli v. erdélyi részének egyik vármegyéje, Erdély K-i határán fekszik; határai Ny-on M.-Torda és Udvarhely, D-en Háromszék vmegye, K-en és É-on Románia. Területe 4493,22 km2. Túlnyomóan hegyes vidék; K-i részét a Gyergyói és a Csíki hegycsoport (l. o.) hálózza be, mindkettő túlnyomóan erdős, a magasabb hegység jellemvonásaival; legmagasabb tetői a Nagy Hagymás (1793 méter), a Tarhavas (1772 mér) és a Lóhavas (1611 m.). E hegycsoportoktól Ny-ra három terjedelmes fenlapály terül el, egyik a Gyergyő lapálya a vármegye ÉNy-i részében a Maros mindkét partján; a Maros forrásvidékén emelkedő dombok (870 m.) ettől elválasztják a Felcsík nevü kisebb lapályt, melyet ismét a csikszeredai dombok különítenek el az alcsík sikságától; mindkét sikság az Olt és mellékvizeinek mentén terül el s sűrün van benépesítve.
[ÁBRA] Csík vármegye térképe
A Gyergyói sikság tengerfeletti magassága 780 métertől 700-ig, a Felcsíké 720-660, az Alcsíké 680-640 m. közt ingadozik. A Gyergyói és Csíki hegycsoportokkal egyközüen, Ny. felől szintén tetemes emelkedések övezik a 3 lapályt, melynek mindenütt egy-egy keskeny folyószorulat jelöli alsó határát; a Gyergyót Ny-on a Görgényi havasok (Batrina 1634 m., Tatárkő 1689 m.), a Felcsíkot a Hargita hegység (Galusatető 1798 m.), az Alcsíkot az Erdővidéki havasok (Felső-Sólyomkő 1375 m.) szegélyezik, mig a vármegye legdélibb részét a Bodoki hegység (l. o.) nyulványai hálózzák be. Habár a vmegyét ekként köröskörül hatalmas hegységek veszik körül bástyák gyanánt, mégis kifelé minden irányban van közlekedése. K. felé a tölgyesi, békási, gyimesi és uzi szoros Romániába, É. felé a Maros, D. felé az Olt és Kászoni patak völgye, Ny. felé a Kerszthegyhágó (1154 méter), Bucsin hágó (1141 m.), Tolvajos hágó (975 m.) és Mitács hágó képeznek természetes átjáratot a hegyek közt. Geologiai viszonyait illetőleg a Gyergyói hegycsoport leginkább kristályos kőzetekből, részben gránitból, a Csíki hegycsoport palákon és gnájszon kivül mészkőből áll, mig a vmegye Ny-i határán emelkedő hegyeket leginkább trachit alkotja.
[ÁBRA] Csík vármegye címere.
Folyóvizei
közül a Gyergyói és Csíki hegycsoport K-i oldalán fakadók (Kis-Beszterce, Békás, Tatros, Cuca, Csobányos és Uz) mind Romániának veszik utjokat s a Szeretbe ömlenek; a vármegye közepe táján a Feketerez (1543 m.) D-i tövében a Maros ered, mely jobbfelől a Belkény és Orotva, balfelől a Somlyó, Kis- és Nagy-Borzon vizeivel gyarapodva, a gyergyói lapályt öntözi s Gyergyó-Salamáson alul Maros-Torda vármegye területére lép át. A Maros forrásától nem messze, a Feketerez ÉK-i nyulványaiból az Olt ered, mely utját D-nek véve, Felcsík és Alcsík lapályait szeli át s Tusnád fürdőn alul hagyja el a vármegyét; nagyobb mellékvizet csak K. felől vesz fel (Szépviz, Fiság), s ezek mentén kisebb mocsarakat is képez; végül a vármegye DK-i szögletében ered a Kászon patak, mely rövid futás után Háromszék vármegye földjére lép át, ahol a Fekete-ügybe ömlik.
Tavai
közül nevezetes a Gyilkostó (979 m.), melyből a Békás vize folyik ki, s a hires Szent Anna tava (951 m., l. o.) a tusnádi fürdő közelében a Nagy-Csomád hegyen. Nagyszámú ásványos forrása közül leghiresebb a nagy szénsavtartalma által kitünő borszéki földes vasas savanyuviz, továbbá a tusnádi égvényes konyhasós vasas savanyuviz, a kászon-jakabfalvi jódtartalmu égvényes savanyuviz, a csík-zsögödi vasas savanyuviz, a kászon, impéri répáti kedvelt égvényes savanyuviz s a Csík-Mindszent melletti (hosszuaszói) szénsavban s litiumban gazdag égvényes savanyuviz; végre a Csicsó mellett levő kénes timföldes barlangszerü mélyedéssel kapcsolatos ásványfürdő.
Éghajlata
igen zord; az évi közepes hőmérséklet Csík-Szeredán 6,7, Csík-Somlyón 5,7, Borszéken ellenben csak 3,8°. A január közepes hőfoka Csík-Szeredán -7,3, Borszéken -8,0, a juliusé 18,3, illetve 17,5. A legnagyobb észlelt meleg Csík-Somlyón 33,9, a legnagyobb hideg -30,0° C. volt, a hőmérséklet abszolut ingadozása tehát 63,9°. A csapadék évi átlagos mennyisége Csík-Somlyón csak 585 mm., a hegyekben azonban jóval több.
Terményei
a természet egyik országából sem nagyon gazdagok, az ásványországból említendő a nagymennyiségü mészkő, mely mint márvány (Gyergyó-Szárhegy, Tekerőpatak, Szt. Domokos) jelentőségére emelkedik, bár a márványbányák művelése a vasutak hiánya miatt ujabban szünetel; előfordul továbbá vas, gazdag réz, kevés arany, ezüst és ólom; vannak továbbá kőszén- és sótelepek, legujabban pedig petroleumra is bukkantak.
A növényországnak a zord éghajlat kevéssé kedvez; van a vármegye területén 68,825 ha. szántóföld, 3220 ha. kert, 10 339 ha. rét, 88 018 ha. legelő és 211 306 ha. erdő; szőllő és nádas nincs, a földadó alá nem eső terméketlen terület 11 837 ha. A kászoni halmos vidéken, a csikói és gyergyói tereken kevés buzát, rozsot, árpát, zabot, kukoricát és bükkönyt termesztenek, de leggyakoribb a rozs, melynek sulya 72-76 kg. A térségek vizenyősebb és kövérebb részein szénát termelnek, mert a C.-i gazdának állatállományához képest erre van legnagyobb szüksége a 7 hónapos telelési idő alatt. Termelnek még igen jó kendert és lent, here- és lucernafélét is, de a birtokviszonyok rendezetlensége miatt az utóbbi előállításában nagyon akadályozva vannak. Általában véve az a legnagyobb baj, hogy a lakosság igyekezetét megöli a közösség, szorgalmát lankasztja a harácsolás és a közvagyon aránytalan használata. A birtokviszonyokat illetőleg felemlíthető, hogy a 100 holdon felüli földbirtokok területe 21 419 ha., 1000-5000 holdas birtok van 7, ennél nagyobb csak 1. Erdőségei leginkább fenyvesekből állanak, a lombfák közül nagyobb területeken előfordul a bükk, nyir, azután a tölgy, hárs, kőris, nyár és gyertyán; magának a vármegyének mint tulajdonosnak 31 000 ha, erdeje van, a többi községek, közbirtokosságok, egyházmegyék, magántestületek és egyesek közt oszlik meg; az egész terület 1883. szerződésileg állami kezelésbe adatott, amiért évenként 16 000 frtot fizetnek.
Állatállománya
volt az 1884. évi összeirás szerint: 65 496 magyar és 88 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 843 bivaly, 12 221 ló, 3 szamár és öszvér, 27 600 sertés, 113 467 juh és birka és 5618 kecske; továbbá 156 316 darab tyuk, 5481 pulyka, 48 067 lud, 7683 kacsa és 2914 galamb; végül 8289 méhkas. A ragadozók közül gyakori a medve és farkas, ritka a hiuz; erdeiben sok az őz, róka, nyul, vadsertés, ellenben kevés a szarvas; továbbá gyakori a süketfajd, császármadár és fogoly, mig a nyirfajd ritkán fordul elő; szikláin él a saskeselyü, kőszáli sas, számosvércse és bagolyféle, sólyom és az apró szárnyasok sok faja; patakjaiban a pisztráng és galóca, folyóiban csuka, márna, ponty és más apróbb halfélék élnek, melyekben a nagyon elszaporodott vidrák veszedelmes pusztítást visznek véghez.
Lakóinak száma
1881-ben 110 940, 1891-ben 114 110 lélek volt; a 10 évi szaporulat csak 3170 lélek vagyis 2,85%. A lakosok közt van (1891) 98 891 (86,6%) magyar, 384 (0,3%) német, 14 470 (12,7%) oláh; a magyarság 10 évi szaporulata, 2437 lélek vagyis 2,53%. A magyar ajku népesség a legtisztább székely faj s ez kizárólag róm. kat. vallásu. Izmos, középtermetü, széles homloku nép, erős, munkabiró s szorgalmas faj; vérmérséklete heves, kedélye komoly, kevés szavu, természete makacs, szive végtelen jó, lelke szabadságszerető. Az oláhság zöme a gyergyói-tölgyesi járásban lakik, de laknak a székely községekben is vegyesen, kiktől már csak vallásukban különböznek, nyelvük s viseletük azonos s valamennyien kifogástalan hazafiak. A csekély számu örménység 1671 óta testvére a csíki székelységnek, amennyiben szépvizi és gyergyó-szt.-miklósi telepeikről kibocsátott rajok által napról-napra érintkezik vele; lobbanékony, heves, de kitartás nélküli faj, eleme a kereskedés és ebben utolérhetetlen. A zsidóság letelepedése csaknem mai keletü; e szivós faj inkább az Oláhországgal szomszédos községeket lepte meg s aszerint hullámzik innen és tul, amint a megélhetési viszonyok itt vagy ott kedvezőbbek. Az 1891. évi népszámlálás szerint volt a vármegyében összesen 93 415 róm. kat., 18 532 gör. kat., 729 örmény kat., 150 ág. evang., 465 helv. és 706 izraelita.
Foglalkozására nézve
a lakosság az 1891. évi népszámlálás eredményei szerint következőleg oszlik meg: az értelmiségi kereset fentart 2223 egyént (1,9%, ebből 637 kereső s 1586 eltartott), az őstermelés 70 316-ot (61,6%, ebből 29 361 kereső, a többieltartott), a bányászat ipar és forgalom 9754 egyént (8,6%, ebből 3902 kereső); a napszámosok száma 29 622 (26,0%), közte 15 181 kereső. A vármegye kereskedése és ipara a kezdetlegességnél alig több, mert a szarvasmarha- és lóállomány adásvevési forgalma ide nem sorozható. Egyedül a fa- és ásványvizkivitel az, ami számottevő helyet kezd követelni magának, mig a méltán hirre kapott szőnyegszövés, minden szépsége mellett, komplikáltságánál fogva, áldatlan munka. Az agyagipar, a kőfaragómunka bér régi keletü, születésében maradt; az agyagipar mint háziipar Csík-Dánfalva, Csík-Madaras, Csík-Szt.-Király, Gyergyó-Szt.-Miklós, Gyergyó-Tekerőpatak és Gyergyó-Szárhegy községekben fordul elő; a vidéki fazekasok részben a helyi piacokon, részben vásárról-vásárra járva, értékesítik többnyire a köznép használatára szánt készítményeiket. A gyapju, len és kender feldolgozása a ház körén kivül nem tud tért hódítani. Ez iparágak nyers anyagaiból a zord éghajlati és mostoha gazdálkodási viszonyok közt alig is lehetne a belfogyasztást tulhaladó mennyiséget termelni. Némi jelentősége van a vas- és malomiparnak. Kő-, fa-, agyag- és fémipar volna itt helyén; a faipar szolgálatában 125 fürészmalom áll s a hangszerfa- és szitakéregszárítás ujabban lendületet vett. Egyéb iparvállalatai közül említendő a borszéki üveggyár, a csík-szeredai és gyergyó-szt.-miklósi sörgyár. A mezőgazdaság céljaira szolgál a gyergyóditrói mezőgazdasági előleg-egyesület, a C.-vármegyei gazdasági egyesület, a gyergyó-szt.-miklósi gazdakör, a gyergyó-ditrói mező- és kertészeti egyesület. A Vmegye területén 5 takarékpénztár és a gyergyó-szt.-miklósi hitelrvtársaság áll fenn.
Közlekedés
tekintetében még nagyon sok a kivánnivaló; vasutja a vármegyének nincs, állami (103 km.) és megyei utjai (223 km.) azonban kitünő karban vannak s minden irányban közvetítik a közlekedést; fentartásuk évenkint 49 325 forintba kerül. A folyóvizek közül a Maroson és Kis-Besztercén tutajozás folyik, a Békásvölgyben pedig csatornahálózat van létesítve, főleg az erdőségek kihasználására; a marosi tutajozás már a XVII. században fennállott azon korbeli okmányok tanusága szerint.
A közoktatásügy
terén is még sok a kivánni való. C. 6 éven felüli lakói közül a férfiaknál 54,5%, a nőknél 64,2% sem irni, sem olvasni nem tud; ezenkivül jelentékeny (9,4%) a csak olvasni tudó nők száma. A vármegye területén 103 népiskola van s a községek közül mindenikben van iskola. Van tovább 4 kisdedóvó, 2 felsőbb népiskola, 3 polgári iskola, 1 kat. főgimnázium (Csik-Somlyón) és egy gazdasági iskola. A 20 520 tanköteles gyermek közül 5807 (28,3%) nem jár iskolába.
Közigazgatás.
C. vármegye 4 járásra oszlik és 1 rend. tan. város van benne.
|
Járás |
Közs. száma |
Lakók száma |
Ezek közül |
Házak száma |
|
|
magy. |
oláh |
||||
|
Felcsíki |
25 |
35 323 |
32 833 |
2 212 |
8063 |
|
Gyergyó-Szt.-Miklósi |
12 |
38 102 |
33 306 |
4 591 |
8333 |
|
Gyergyó-Tölgyesi |
7 |
11 928 |
4122 |
7 621 |
1048 |
|
Kászon-alcsíki |
21 |
26 968 |
26 892 |
25 |
6540 |
|
Csík-Szereda r. t. v. |
1 |
1789 |
1708 |
21 |
312 |
|
Összesen |
66 |
114 110 |
98 861 |
14 470 |
25 206 |
A községek általában véve középnagyságuak, 17-nek van 2000-nél több lakója. Legnépesebbek Gyergyó-Szt.-Miklós 6104, Gyergyó-Ditró 5811, Gyergyó. Alfalu 5175, és Gyergyó-Remete 4584 lakossal. Székhelye Csík-Szereda. Az országgyülésre C. 4 képviselőt küld. Egyházi tekintetben C. 56 róm. kat. községe a kalocsai egyháztartományhoz tartozó s Gyula-Fehérvárt székelő erdélyi püspöki, 18 gör. kat. egyháza a Balázsfalván székelő gyulafehérvár-fogarasi érseki egyházmegyébe, az 1 református egyház a Kolozsvárt székelő erdélyi egyházmegye területéhez tartozik; izrael. anyakönyvi hivatal csak 1 van. Igazságügyi beosztása a következő: az egész vármegye a marosvásárhelyi kir. itélőtábla kerületéhez beosztott csík-szeredai törvényszék alá tartozik, járásbirósága van Csík-Szeredán, Csík-Szt.-Mártonban és Gyergyó-Szt.-Miklóson, utóbbi kettő telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel van felruházva. A vmegyére illetékes kir. főügyészség, pénzügyi biróság s közjegyzői kamara Kolozsvárt, a bányabiróság Gyula-Fehérvárt, a sajtóbiróság és ügyvédi kamara Maros-Vásárhelyen van. Hadügyi tekintetben az egész vármegye a nagyszebeni hadtest- s a Székely-Udvarhelyt székelő 82. sz. hadkiegészítési parancsnokság, a Brassón székelő 24. honvédgyalogezred, s a Maros-Vásárhelyt székelő 9. honvédhuszárezred, a 79. és 80. sz. népfölkelői járáshoz tartozik; alakítja a 79. és 80. sz. I. oszt. és a 175. és 176. sz. II. oszt. népfölkelőzászlóaljat. Csík-Szeredán csendőrségi szakaszparancsnokság van, mely a brassói szárny- és a kolozsvári törzsparancsnokság alá tartozik. Pénzügyi szempontból C. a székelyudvarhelyi pénzügyigazgatóság területéhez tartozik; adóhivatala és pénzügyőri biztossága Csík-Szeredán és Gyergyó-Szt.-Miklóson, mellékvámhivatala Csík-Gyimesen, Gyergyó-Békáson és Gyergyó-Tölgyesen van. Ipari és kereskedelmi ügyeit illetőleg a marosvásárhelyi kamara kerületéhez van beosztva, államépítészeti hivatala Csík-Szeredán van, a közutak tekintetében a nagyváradi felügyelői kerület, posta- és táviróügyekben a kolozsvári igazgatóság hatósága alá tartozik. Az állami kezelésbe vett községi erdők kezelésével a csík-szeredai erdőhivatal van megbizva, mely alá a gyergyó-szt.-miklósi erdőrendezőség van beosztva. Ménteleposztálya csak Háromszék vármegye területén van Sepsi-Szent-Györgyön, állami állatorvos azonban Csík-Szeredán van, ki a kolozsvári állategészségügyi felügyelő alá van redelve. Gyergyó-Tölgyesen és Csík-Gyimesen m. kir. belépő állomások vannak. Kulturmérnöki ügyekben C. a brassói X. kerülethez tartozik. A vármegye területén 6 gyógyszertár van.
Története.
A Csík elnevezés eredete, valamint a vármegyének a fejedelmek és Árpádházi királyok alatti speciális története is nagyrészt homályban van. Hunfalvy határozottan mesének nevezi a hun leszármazást: «Minthogy a magyarok nem voltak elegendők a tartomány megnépesítésére, azért a magyar királyok a keleti határok védelmére a székelyeket telepíték oda.» Ez a zavart fogalmazás már magában cáfolat a merész állításra, s ha Szabó Károlynak kézzel fogható érvei nem volnának is, ott van a pápai dézmák regusztruma 1332-1337-ig, s minthogy abban Csíknek, Udvarhelynek, Háromszéknek és Marosszéknek csaknem minden nevezetesebb községe előfordul, komoly tudós csak elfogultsággal mondhatja, hogy egy kis raj Szt. Lászlótól, tehát 1077-től 250 év alatt körülbelül 300 községet volt képes teremteni. A névtelen jegyzőt, a bécsi képes krónikát, a jó öreg Kézait és a csíki krónikát tehát el kell fogadni annak megfejtésére, hogy mikép keletkezett a Székelyföld s abban Csík; és ha az azokban említett ma is létező hely- és családnevek igen kevés eltérést mutatnak és 1555 óta, vagyis Csík vmegye levéltárának kezdetétől fogva egész mostanig, községenkint éppen semmit sem változtak, történeti alapon senki sem lehet feljogosítva azon szerzők történeti levezetését mesének nevezni. Az országalkotó népmozgalmakban tehát már itt voltunk, szerepeltetünk, és csakis speciális tényeinkről nincsenek közvetlen irott bizonyítékaink. E tekintetben legrégibb Róbert károly adománylevele 1324-ből, mely szerint 9 kászoni egyén jószágát magszakadás címén eladományozza Opor Sándornak, azután az említett pápai dézmák lajstroma, mely egyebek mellett helységneveink fentartásáért megbecsülhetetlen; ezután jő a jenőfalvi Szopos-család birtokában levő, s az Olt árkának szabályozására vonatkozó 1406-ki okmány, minek fő nevezetessége a papi biráskodás; következik Hunyadi Jánosnak 1442. kelt oklevele a somlyai zárdamellé rendelt 32 konfráterről, Mátyás királynak Kászonszék részére adott szabadalmi levele 1462. Innen kezdve mind több és több irott bizonyíték van, hogy résztvett a csíki székelység Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond oláhországi hadjárataiban, Hunyadi János és Mátyás király dicső csatáiban, és hogy e királyok intézkedései szerint kötelessége főkép a keleti határőrizet volt. S hogy e kötelességet nemcsak teljesítette, hanem néha be is nézett a szomszédba, az kétségtelen. Meg is lakolt e miatt aztán keservesen 1553., mikor Illés vajda alatt Felcsíkot a moldvaiak teljesen feldulták; 1661., mikor ali basa egész Csíkot felégette, kifosztotta; 1694., mikor Mirza khán alatt 12 ezer bucsáki tatár 5 napon át ölte és hamvasztotta Fel- és Középcsíkot, kik azonban a hős Nizet és a Sántus Benedek alkirálybiró vezetése alatt összegyült lakosságtól csufosan szétverettek. 1600. Báthori Endre haláláért Básta állt nemtelen bosszút a védtelen lakosságon, s ez időből hiteles tanuvallomások igazolják, hogy a csíki tekintélyesebb családok tagjai közül «András királlyal többen szerencsétlenül elveszének». 1601. Székely Mózes minden szabadságszeretete mellett kuruckodott. 1705. Gteaven, 1707. Acton garázdálkodott ugy, hogy keserves nyoma hosszas időig fennmaradt. 1690-ben Tököli rakoncátlan serege s az ennek nyomában járó labancok garázdálkodtak. C. a Rákóczi-féle mozgalomnak állandóan hive volt, 5-ször veretett le, s 5-ször dobbant fel szíve hazája szabadságáért. Hogy az oláh-tatár dulás, mint annyiszor történt, készületlenül ne találja, 1700-tól kezdve Bakauban, Jassziban, Belgrádban s Románia más helyein nagy áldozattal rendes hazai tudósítókat tartott. 1718. roppant nagy éhség és pestis huszadolta meg, marhaállományát pedig a dögvész csaknem teljesen kiirtotta, s ezt még ki sem heverte, midőn 1770. a gyimesi Ugra patakról kiindulva ujabb két évig tartó pestis pusztította, ugy hogy a lakosság 1/3 része kihalt; mint a kontinua tábla jegyzőkönyvei mutatják, a rémület akkora volt, hogy a birák üléseik után zsoltárokat énekeltek. 1559. János Zsigmond hadai ellen dicsőségesen harcolt vallásáért, s fényes győzelme emlékére évenkint pünkösd szombatján a Somlyó hegen ma is népes bucsujáratot tart, melyet messze földről összesereglő 15-20 ezer ember látogat. 1764. szabadságáért vérzett Madéfalvánál, s miután ennek részletei eléggé ismeretesek, a történeti igazság kedvéért itt csak annyit említünk fel, hogy Bukow embertelen gyáva mészárlása nem egyedül a fegyver-feladásban, hanem a katonaság és polgárság közötti régibb keletü torzsalkodásban keresendő. Amint ugyanis a török-tatár-oláh betörések gyakoriak kezdtek lenni, s ezt a szék lakossága képtelen volt megakadályozni, a fejedelmek némelyike s azután a kormányszék katonaságot rendelt a szorosok őrzésére, s minthogy azok mind követelőbbek lettek, a zsurlódások egyre fokozódtak, s azután Madéfalvánál az ártatlanok felkoncolásával, a védtelenek indokolatlan zaklatásával és üldözésével végződtek; és itt verődött ki az első hullámgyűrü Romániába, melyet aztán, elég helytelenül, székelykivándorlásnak kereszteltek el.
A siculicidium után C. részt vett az utolsó török háboruban, a napoleoni hadjáratokban, öntudatlanul és kényszerüségből odaállíttatott a rastadti merénylethez, s ezt jóvá tenni 1848. huszezer harcost küldött a népszabadság kivivására, miért vezetői közül kettőt felakasztottak, 23-at bebörtönöztek, sokan pedig bujdosásban kerestek enyhülést, s voltak olyanok is, kik az önkény karjai közé dobták magukat, nem tudván megküzdeni az élet sokasodó terheivel. Ezután benne volt a Váradi-féle mozgalomban; Olaszország felszabadítása alkalmával közreműködött a viszontszolgálat reményében; az orosz-török háboru Sapieha-féle mozgalma 1879. itt volt legrendezettebb, szóval ott, hol haza- és szabadságszeretet forgott kérdésben, C.-nak lelkes fiai mindig részt vettek. Tagadhatatlanul voltak téves lépések is, de ezek a rohamos eseményekből folyó tájékozatlansággal menthetők.
A rendi megkülönböztetés a székelyföld többi részeivel azonos volt. Legrégibb időkben csak lovas- és gyalogrendek léteztek. Mátyás király korában nyomult előtérbe a főnemesi rend, s attól kezdve a primor, primipilus és pixidárius osztályok állottak fenn 1848-ig, melyekhez a nemzeti fejedelmek alatt járultak a karabélyosok (eques sclopetarius), mint a primipilusrend egyik sarjazása. E három osztály a vagyoni viszonyok szerint változott időről időre a generálisok kongregációk hozzájárulása mellett, s bár a nemesi rang egyenlő volt, a kiváltságok élvezete mégis a fokozatok szerint járt s a terhek is ily arányban oszlottak meg. És ebben annyire önérzetes volt a kor, hogy ha valamely fennebb álló osztálytagja a teherviselés miatt eltagadta tartozóságát, csak igen ritka kivételes esetben szerezhette azt vissza. E három nemesi rend a legrégibb irott emlékek szerint egy főkirálybiró vezetése alatt négy alkirálybiró által kormányoztatott, a gyergyói, felcsíki, alcsíki és kászoni részek szerint. A nemzeti fejedelmek alatt a főkirálybirák mellett gyakran voltak főkapitányok is, annak egyenes bizonyítékául, hogy a katonai és polgári kormányzat már akkor elválasztva volt. A királybirák melletti tanácsban voltak rendes és számfeletti asszesszorok, s e biróság vezette a közigazgatási, polgári és büntető ügyeket. A járási hatóság a dulóságokban rendőri és inkább expedicionális közeg volt, mig lassankint a szolgabiróság mai illetőségi körét ölelte magához és fenállott 1848-ig. Ekkor az önkény mindezen alkotmányos formájából kivetkőztette a vármegyét, fő- és albiztosságot állított be, melyeket a 60-as években a némi alkotmányos szinezettel kevert abszolutizmus váltott fel, s midőn 1867. a választási jog visszaadatott: ujból beállított a 4 királybiróság, a gyergyói 3, a felcsíki 3, az alcsíki 2 és a kászoni 1 dulósággal; a törvénykezés 6 biróval és 3 egyes biróval elkülöníttetett a közigazgatástól egy királybíró vezetése alatt, miből azután kisebb-nagyobb területi változással kifejlett a mai rendszer.
Az erdélyi országgyüléseken rendesen 2 követtel volt képviselve C. s az azoknak adott utasítások a speciális érdekek mellett már az első időktől kezdve mellett hazaszeretetről tanuskodnak. A követek száma később 3 volt s ma a népesség arányához képest 4. A közérdekü dolgokat generális kongregációkon tárgyalták, s ennek egyik főtárgya a tiszti választások mellett, mindig a követi utasítás kidolgozása volt.
A vármegye cimere nem régi keletü, I. Ferenc császár 1793 október 2-án kelt függő pecsétes levelének rajza és szövege szerint a következő: a pajzs balfelőli részén kék mezőben a nap, alól 3 folyó és hegyek s azok tetején erődítmények, jelezve a Maros, Olt és Kis-Küküllő vizeit, a pricskei és gyimesi határerődítményeket; a pajzs jobb oldalán, veres mezőben félhold közepéből kinyuló kettős kereszttel, alól pedig négy halmon fenyves; a cimer középrészén aranyos mezőben Mária ölében a gyermek Jézussal, és felül a pajzs tetején korona. E sorok irója 1861. látta az eredeti függő pecsétes okmányt a somlyai levéltárban; azóta hűtlen kezek eltulajdonították.
(Cobitis Günth., állat) a nyilthólyagu halak (Phisostomi) csíkfélék (Acanthopsides) családjába tartozó halnem, melynek nyulánk testét nagyon apró pikkelyek fedik; csúcsos ajku és több bajuszu szája szívásra alkalmas; alsó szemcsontjain egy vagy több felállítható tüske van; uszóhólyagját csontburok födi. Fajai valamennyien édesviziek. Hazánkból Hermann O. négy faját jegyzi fel: 1. réti csík (C. fossilis L.); 2. kövi csík (C. barbatula L.); 3. vágó csik (C. tenia L.) és 4. bába csík (C. elongata Hock). Ezek közül a réti csík leginkább a tágas völgyek álló, iszapos fenekü vizeit, mocsarait és lápjait lakja s az iszapban tartózkodik; a kövi csík kisebb patakokban a kövek alatt él; a vágó csík és réti csíkkal egyforma természetü s ezek a büzhödő vizben is megélnek, de itt lélekzéskor a viz felületére jönnek és cuppantva levegőt nyelnek el. A két első faj húsa jóizű, különösen pedig a kövi csíké. Elterjedésüket v. ö. Hermann O., A magyar halászat könyve p. 727-731.
több vékonyka mélyedés vagy vonal a szöveten, növényszáron. Az ilyen szár a csikolt, ha azonban a mélyedés nagyobb, barázdolt vagy barázdás. Némelykor a gyengébb, hosszában futó kiemelkedést, sőt a szines részek másszinü vonását is C.-nak mondják. - C. tésztanemü, p. mákos C.
a. m. sovány, szikár; Aranynál: «Nagy csikasz vad ugrik fel».
a csíkhal vagy halcsík (Cobitis L.) fogása. Mióta a folyamok szabályozása s a nedves területek lecsapolása folytán a rétségek az országban megfogytak, a csíkászat hanyatlóban van. Mai napság hazánk legnagyobb részében a csíkfogást egyes halászok csak mellékesen üzik; a csíkfogás többnyire cigányok mestersége, kik a rétek mocsaraiban vagy kiöntésekben leginkább csak tapogatással fogják ki a csíkokat. Igazi csíkászok (olyan halászemberek, kiknek főfoglalkozása, életkeresete a csíkfogás) ma már csak a Ecsedi lápon (Szatmár vm.) és a Szernye mocsár táján (Bereg vm.) találhatók. Itt a csíkászok ősi szerszámokkal üzik mesterségüket. Fogószerszámjuk a csíkkas, mely a varsának (l. o.) egyik neme, fűzfavesszőből sürüen fonva (1. ábra). A csíkkast mindenféle gazból készített u. n. csíkgátak nyilásaiba vizszintesen beállítja, amelyeken át a viz átáramlik. A csikkasba került csíkok a vörcsökön (l. Varsa) át a tömlöcbe jutnak, honnét nem birnak kimenekülni, mert a kas fara csávával be van dugva. Máskor a csíkász a lápba egy nagyobb nyilást u. n. lápkutat vág, s ebbe függélyesen vagy kissé ferdén, farával felfelé, állítja be a kast, amelynek tömlöcébe a levegőért felszállingózó csíkok betévednek; ugyanugy halászik a csíkász télen a jégbe vájt lékeken. A kifogott halakat a csíkász a csíktökbe üríti (l. 2. ábra), ami nem más, mint a lopótök (Cucurbita lagenaria L.) egy körtealaku fajtájának kiszárított s kivájt terméséből készített edény, melyet könnyü hordozhatás végett kantárral az u. n. kasornyával látnak el. Az összefogott csíkokat a csíkász otthon a csíkverembe, egy ölnyi hosszu, vizzel telt gödörbe gyüjti, mig piacra nem viszi, hol csíkszűrővel (l. 3. ábra) kiméri. Az Ecsedi láp s a Szernye mocsár csíkászatát igen kedvesen irja le Hermann Ottó a Magyar Halászat Könyvében, s ismerteti a csíkászok egyéb, itt meg nem említett, egyszerü ősi szerszámait is. A csíknak az asztalon főleg böjtben van nagy kelete. A Felvidéken (Nógrád, Hont, Bars vmegyékben) alig van család, mely karácsony estéjén ne káposztalevesben főtt csíkkal kezdené meg estebédjét; Bereg és Szatmár vármegyékben pedig még ma is járja uri körökben a csíklakoma, amit szintén: «csíkászat» néven ismernek.
[ÁBRA] 1. ábra. Csíkkas 2. ábra. Csíktök. 3. ábra. Csíkszűrő.