a Kárpátok erdélyi keleti határláncolatának egyik csoportja; Csík vmegyében az Olt forrásvidékétől DK-i irányban egészen a már Háromszék vármegyében levő ojtozi szorosig terjed el; É-on a Gyergyó-Szt.-Miklós és Békás község közti nyereg választja el a gyergyói hegységtől (l. o.); főgerince egyfelől a Maros és Olt, másfelől az Aranyos, Beszterce és Tatros, tehát a Szeret közt képezi a vízválasztót s főbb csúcsai a Lóhavas (1611 m.), Copfronka (1600 m.), az Egyeskő, a Fekete- vagy Nagy-Hagymás (1793 m., az egész csoport legmagasabb csúcsa), Vithavas (1593 m.), majd a Tekerőhegy hágón (1030 m.) túl a Szellőhegy (1409 m.), a Kászonhavas (1392 m.), a Répát (1200 m.) és a Nagy Sándor (1640 m.). Ezen jól kifejlődött főgerinc Ny. felé hirtelen ereszkedik le a Felcsík és Alcsík lapályára s különösen az Olt forrásai körül meredek, kopasz sziklafalakat és szaggatott tetőket mutat. K. felé tetemes hegyágak csatlakoznak a főgerinchez, melyek Moldvába is átcsapnak. Ezen mély völgyektől szelt mellékágakban a Hosszúhavas (1555 m.), Tarhavas (1662 m.), Bothavas (1314 m.) a jelentékenyebb emelkedések. Nyugat felé csak a Siposkő (1571 m.) és Feketerez (1545 m.) tömege torlódik a főgerinc elé s ezekből a Maros és az Olt veszi eredetét; a hegység Ny. felé tartó vizei mind ebbe sietnek, K. felé a Békás, a Tatros, a Csobányos s az Uz patak a főbb vízerek. Nevezetes C.-ban a 979 m. magasságban fekvő Gyilkostó, mely 1837. földcsuszamlás alkalmával keletkezett. A C.-ban a Kristályos palákon és gneiszon kivül a mészkő lép fel nagy kiterjedésben s ez alkotja a legmagasabb és legszebb hegyeket; ezek közül a Gyilkostó mögötti Egyeskő válik ki szép gula alakjával. A C. belsejében kevés község van; a közlekedés a hegységen át több irányban folyik. Legélénkebb a Csík-Szeredáról a Tatros völgyébe s a Gyimesi szorosba vezető országúton; járható utak szelik még Csík-Szent-Mártonból az uzi szorosba, Csík-Kozmásról Kézdi-Vásárhelyre.
Csíki hegek, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye pilisi alsó járásában, Budaörs és Budakeszi közt elterülő hegek; l. Budai hegység, III. köt. 764 l.
l. Székely nyelvjárások.
erőd az atreknél (l. o.).
l. Chiquito.
kisközség Csík vármegye felcsíki járásában, (1891) 1790 magyar lakossal.
l. Csíkdáma.
kis község Csík vmegye kászonalcsíki járásában, (1891) 1329 magyar lakossal.
a tapintásérzésekhez soroztatni szokott az az érzés, mely a bőr és a nyálkahártya, nevezetesen az ajkak és orrnyílás s az arcbőr, valamint a lábtalp-, a kéztenyér- és hónaljbőr, a keményszájpad- és torok nyálkahártyának gyöngéd érintésére előáll. Az érzést nevetés, rángások s görcsök kisérik, melyek a tapintásérzési benyomás által kiválasztott reflex tüneményekként jelentkeznek. Az idegrendszer fokozódott ingerlékenysége a C. iránt alkalmasabbá teszi az egyéneket. A C. a bőr vagy nyálkahártya egyszeri érintésére nem szokott beállani, hanem csak akkor, ha a tárgyat, mellyel a bőrt érintjük, ezen továbbvezetjük, miáltal a bőr más-más pontjával érintkezik s ebben van a C. erejének az oka is. A tapasztalat arról győz meg, hogy testünk minden pontjának érintése a többiektől eltérő érzést támaszt. Ha az egyik újjunk hegyétől kiindulva azon, s előrehaladólag az egész kézen valamely azt érintő testet, p. plajbász végét végigvezetünk s az ez alatt nyert érzésekre ügyelünk, könnyü felismerni azt, hogy a támasztott érzések egymástól különböznek. Hogy testünk felületén az érzésből a helyre reáismerünk, melyet érintettünk, ez is csak onnan van, mert az egyes helyek érintése által támasztott érzés különböző. Ha már most az érintő test gyorsan mozog s az érzés e miatt hirtelen váltakozik minőségében, ez okozza a C. kellemetlen érzését. Hasonló kellemetlen érzéssel jár az, ha egymáshoz közel álló, különböző hangok gyors váltakozásban, csaknem egyszerre ütik meg hálószervünket, vagy ilyen a csillogás azon kellemetlen érzése, mely előáll, midőn különböző szinü papirszelvényekre tekintünk, mialatt szemünk előtt gyorsan elhaladnak.
kisközség Csík vármegye kászon-alcsíki járásában, (1891) 804 magyar lakossal; savanyuviz forrása van.
(lat. clitoris), a női nemi szerveinek egyik része; olyan mint a hímvessző a férfiban. A medencecsont (ülőcsont) ülőcsonti részén ered jobb és bal szárral, a vége a szeméremhasadékban a bőr alatt fekszik. A végén egy gombaalaku duzzanattal szűnik meg (csiklómakk) s ezt félholdalakú bőrredő veszi körül (fityma). A C. belsejét barlangos érszövet tölti meg, ezt kivül rostos fehér tok veszi körül. Hossza körülbelül 2 cm., vastagsága 3-5 milliméter; duzzadt állapotban ezen méretek 3-5-szörösre gyarapodnak. Déli népeknél, mint némely afrikai népnél petyhüdt állapotban is nagy; legnagyobb pl. Abissziniában. Minthogy a C. olyan, mint a himvessző, fajtalan nők duzzadt állapotban hímvessző módjára használhatják. A görögök az ilyen nőket tribasez-nek, a rómaiak fridricesnek, az ilyen nemi közösülést nők között amor lesbicusnak nevezték.