(növ.), l. Tyúkhúr.
Lajos, arc- és genrefestő, legsűrübben a hatvanas évek kiállításaiban szerepelt. Ujabb időkben egészen elvonulva él ujpesti magányában.
igy nevezik a Földnek saját tengelye körüli mozgása által mért időt. Ezen mozgás abban nyilvánul, hogy az égi testek látszólag a Föld forgásával ellentett irányban mozognak. A C. egysége a csillagnap. Alatta azt az időt értjük, mely egy állócsillagnak két egymásra következő felső v. alsó delelése közt eltelik. A csillagnapot felosztjuk 24 órára; egy órát 60 percre és egy percet 60 másodpercre. A csillagidő és középidő közti összefüggésre nézve l. Idő.
(Astrolatria, Saboeismus), tágabb értelmében az összes égi testeknek felsőbb lényekül, v. ilyek lakóhelyeiül, v. legalább akaratuk és végzéseik tolmácsaiul hivése és a hit alapján vallásos tisztelete. A C. tehát az animizmusnak (l. o.) az égi testekre irányuló oldala s másfelől az ősember kezdetleges kozmogoniai elméletével függ szorosan egybe. A C. alapfeltételeiül szolgáló ősképzetek közt feltünő egyezés mutatkozik a földkerekség valamennyi népénél. Ezek közül a legjellemzőbbek a következők: 1. A Nap és Hold megszemélyesítve genealogiai viszonyban állanak a szintén élő lényekül képzelt csillagokkal. 2. A Nap és Hold egymással ellenséges viszonyban állanak s mig a Nap üldözi, addig a Hold védi és oltalmazza a csillagokat. 3. A nap- és holdfogyatkozások e két dulakodó égi testnek (felváltva hol az egyik, hol a másik vereségével végződő) viadalában szenvedett sebei. (Ugyanigy a Holdra vonatkozólag ennek változásai.) 4. A fogyatkozásokat vm. a Nappal és Holddal ellenséges égi szörnyeteg okozza, mely őket egy-egy időre felfalja, vagy legalább elfödi. Ugyancsak sok egyezést tapasztalunk azon alapképzetek között is, amelyekre a legtöbb népnél az égi testek vallásos tisztelete épül. Ilyen mindenekelőtt az az általánosan elterjedt hiedelem, hogy az égi testek a Földről az égbe költözött lelkek lakóhelyei, vagy inkarnációi, amely tehát a C.-t az ősök tisztelete (l. o. és Holtak tisztelete) alapjára helyezi egyfelől, másrészt pedig számos átváltozási monda forrása és egyben kiinduló pontja a némely csillagok és csillagképek elnevezéseit megokoló (etiologiai) regéknek. A legtöbb primitiv műveltségi fokon veszteglő nép nem is igen megy tovább a C. e laza összefüggésü, sőt gyakran egymásnak ellen is mondó alapfeltevéseinél.
Magasabb szellemi fejlődésü népek azonban az égi testeknek a földi életre gyakorolt jótékony és nagyfontosságu behatását jobban méltányolva, ebből folyólag kiválóbb helyre juttatják tiszteletüket az animisztikus világnézet keretében. Ez átmenet elsőben is a Nap és Hold megkülönböztetett tiszteletében nyilvánul, amelyről a Nap- és Holdtisztelet címek alatt szólunk. Ezek kivétele után itt már a C. nevén tüzetesebben csakis a Napon és Holdon kivüli égi testek, a szó szükebb népies értelmében vett csillagok kultuszáról beszélünk. Magasb fokra ez is csak ott juthatott, ahol az égi testek járásának huzamos és feljegyzésekben állandósított megfigyelése bizonyos tapasztalatok és belőlük levont következtetések rendszeres gyüjteményévé, tehát némi kezdetleges tudománnyá fejlődött, mint p. az egyiptomiaknál, Assziriában és Babiloniában, India-, Khina- és Közép- meg Dél-Amerikában, ahol mindenütt igen előkelő helyen álló nap- és holdtisztelettel és asztrologiai elméletekkel volt kapcsolatban. (Ezekről l. az Asztrologia cikket.) A Napon és Holdon kivül szorosabb értelemben vett C. keretében legelőbbkelő helyen állanak a dolog természete szerint a nagyobb fényü bolygók, melyeknek az ember sorsára mindenütt épp ugy döntő hatást tulajdonít a csillagos égen az ember sorsát fürkésző áltudomány, mint a még náluknál is fontosabb Napnak és Holdnak. A bolygókkal versengnek fontosság dolgában rendkivüli jelenségük megdöbbentő volta miatt az üstökösök, továbbá a hullócsillagok (megteorok), nemkülönben egyes felötlőbb csillagképek, és állócsillagok, igy különösen a göncölszekere, az Orion, a Sirius stb. Ezeknek, valamint a főbb bolygóknak már elnevezéseiben is több rendbeli mitologiai nyomok mutatkoznak még oly népeknél és oly fejlődési fokon is, ahol a C. eredeti animisztikus hátterével már tulajdonképen meghaladott álláspont, de még számos maradványa él a hagyomány keretében. Igy az összes mai művelt népeknél is, amelyeknek a csillagokra vonatkozó hagyományos vélekedései és csillagnevei közt azért van oly sokszerü és szembeötlő egyezés, mert részben ugyanazon közös hatások (antik mitologia, zsidó-keresztény dogmatika és misztika és az ezek révén beszürődött egyiptomi meg kaldeus asztrologia), részben pedig ugyanazon elemek keveredésének a szüleményei, végül pedig egyik és nem kis részükben a közös antropologiai őstalaj termékei, s ennyiben a primitiv népek C.-ában is meglelhető analogiákkal birnak. Ez utóbbiak sorába tartozik számos csillagképnek igen sok népnél egyező oly elnevezése, amely az ős foglalkozások (halászat, vadászat), vagy az állat és növényvilág köréből van véve. Ezeken kivül a csillagképek elnevezései körében a leggyakoribb névadó eszmekörökül a pásztorélet és földművelés, hadviselés, kormányzat és a C.-on kivül álló mitologiai tényezőknek ebbe való beszürődései mutatkoznak. (Igy p. keresztény népeknél a szentek tisztelete, történelmi élettel bíró nemzeteknél a kiválóbb hősök emléke, stb.)
Ezen általános megjegyzések után egy pillantást vetvén saját népünknek a csillagokra vonatkozó hagyományos vélekedéseire, köztük sajátlagosan jellemzőt azon az egy mindenesetre érdekes körülményen kivül alig találunk, hogy a csillagok népies nomenklaturája nálunk feltünően gazdag. Lugossy ugyanis, aki e téren uttörő volt (v. ö. Magy. Myth. 582 s k.), 250-nél több népies magyar csillagnevet jegyzett fel, amelynek egy része természetesen szinonim; de még igy is igen dus a jegyzék, ha p. figyelembe vesszük, hogy a velünk rokon finneknél Krohn Károly csak 50 egyhéhányat tudott feljegyezni. Kár, hogy amit Krohn finn csillagneveire nézve Petrelius már elvégzett, t. i. a népies nomenklaturának a tudományossal való pontos egybevetését, a Lugossy magyar csillagjegyzékére nézve nálunk még nem tették meg. Azonkivül amit Lugossy és nagyrészt az ő nyomán Ipolyi (i. h. 264 s kk. 582 s k.) e téren egybegyüjtöttek, nevezetesebb gyarapodást csak Kálmány Lajos: A csillagok nyelvhagyományainkban c. legujabb dolgozata képez (Szeged 1893), amelyben számos jellemző csillagmondát is közöl a páratlan szorgalmu gyüjtő.
részben a meteorologiai optikába, részben az érzéki csalódások keretébe tartozó jelenség, mely abból áll, hogy a csillag helyéből kiemelkedik, oldalt kitér s azután régi helyére visszaesik. A jelenségre Humboldt Sándor figyelmeztetett először, ki ezt 1799 jun. 22. napkelte előtt a teneriffai csúcs lejtőjén észlelte. Utána Adalbert porosz herceg, ismert utazó ugyane helyen tett megfigyelései szerint megerősítette Humboldt tapasztalatát s legujabban Flesch szerint többen észlelték Trierben a Siriuson ezen ugy látszik elég ritka tüneményt. Humboldt oldallagos sugártörésre hajlandó visszavezetni magyarázatát, s nem valószinütlen, hogy légköri áramlatok előidézhetnek hasonló hatást, mely ez esetben objektiv, a meteorologia körébe tartozó jelenség. Schweizer (Bulletin de la Société des naturalistes de Moscou, 1857 és 1858, 30 és 31. köt.) sokat foglalkozott e tárggyal, s azt találja, hogy fényes csillagok nemcsak közel a horizonthoz, hanem minden magasságban inoghatnak, ha kitüzött irányvonal nélkül merően nézünk feléjök, mig egy közelben lévő közvetve látott tárgy összehasonlításul szolgálhat. Ez esetben tisztán szubjektiv jelenséggel van dolgunk, melyet minden észlelő máskép lát, s mely abban leli magyarázatát, hogy a szem nem képes kitüzött látóvonal nélkül hosszabb ideig ugyanazon irányt betartani. Természetes, hogy ezen magyarázat mellett a C. távcsőben való megfigyelésnél nem lesz észrevehető. Weyer és Searle ujabb megfigyelései (Astr. Nachr. 2841 és 2863 sz.) Schweizer feltevését támogatják.
asztrologus, aki a csillagok állásából az emberek sorsára von következtetéseket. Csillagjóslás, 1 Asztrologia.
(angolul Star-Chambre), rossz hirü s átkos emlékezetü angol törvényszék, amelyet VII. Henrik király állított fel az állam elleni s felségsértési perek elbirálására. Állott a lordkancellár elnöklete alatt, a király által kinevezett tanácsosokból, s főleg az utolsó Stuartok idejében kegyetlen szigori s törvénytapodó önkénye által tette magát gyülöltté, s ezzel nagy mértékben járult a forradalom kitöréséhez. 1641. lett megszüntetve e szégyenfoltja a szabad Angliának. A gyülésterem boltozata csillagokkal volt díszítve, s innét vette nevét; e csillagok azonban nem a szabadság és igazság fényét sugározták ki, hanem vészt jelentő üstökösök voltak mindazokra nézve, kiket a fejedelmi önkény s a pártszenvedély üldözőbe vett.
az állócsillagok egy bizonyos időre (epokára) vonatkozó helyeinek rendszeres jegyzéke. Az ujabb C. ennélfogva a csillagok neve vagy egyéb jelzése alatt adja rektaszcenziójukat és deklinációjukat, valamint ezen adatok évenkinti változását a precesszió miatt; rendesen a csillag nagyságrendje is ki van tüntetve. Az első 1080 csillagot tartalmazó jegyzéket Hipparchos állította össze, mint mondják azon szándékkel, hogy későbbi nemzedékek az állócsillagoknak saját, a precessziótól különböző mozgását tanulmányozhassák. Ezen C. 1025 csillagját Ptolemaios átvette Almagesztjébe. A következő az asztronomiában fontossá vált C. Ulugh Beigh tatár fejedelemé, ki 1019. többnyire már Hipparchos által is észlelt csillag helyét határozta meg ujból. A távcső behozatala előtt legpontosabb C. Tychode Braheé, mely 1005 kb. 1 ivpercre pontos helymeghatározást tartalmaz, mig Falmsteed Historia coelestis Britannica Lond. 1712. az első, mely távcsővel eszközölt méréseken alapszik. A modern C.-okat két osztályba sorozhatjuk, olyanokba, melyek a csillagok helyét minden lehető pontossággal adják, s olyanokba, melyek csak közelített helyeket tartalmaznak. Az első osztályba tartozó művek száma igen nagy, de a legjobbak sem teljesek, mert valamely csillaghely pontos meghatározása igen nagy fáradságba s időbe kerül. A legelső s a vele összeköttetésben álló vizsgálatok miatt is legfontosabb C. a Fundamenta astronomiee, melyet Bessel 1818. tett közzé s mely Bradleynek a mult évszázad közepe táján a legnagyobb gonddal észlelt 3222 csillagát tartalmazza. Bessel számolási módszerei, melyeket ugy e műben, mint a vele szorosan összefüggő Tabule redoctionum observationumban kifejt, a legujabb időkig alapul szolgáltak. A Bradley-féle csillagokat az utolsó években Auwers számította át ujra. Bessel, Argelander, Airy, W. Struve s számos más csillagász fáradozása folytán vagy 30000 álló csillag pontos helyét ismerjük. Sokkal nagyobb természetesen a közelítőleg ismert csillagok száma, melyek főleg a Bonner Durchmusterung cimet viselő óriási munkában foglaltatnak. Ezen Argelander, Schönfeld és Krüger közreműködésével keletkezett C. az északi pólustól a déli deklináció 23 fokáig terjed s 457857 csillagot tartalmaz, melyek közül 9-es rendig mind, a 10-ed rendüek közül is több helyet talál. Pontosságra nézve a két C. osztálya között az ugynevezett zónamegfigyelések állanak, melyek kb. 3 ivmásodpercnyi pontossággal mintegy 100000 csillagot ismertetnek. Ujabban az Astronomische Gesellschaft kezdeményezésére nemzetközi közreműködéssel pontosabb, 9-es rendü csillagokig terjedő C. készül, melynek alapját képező megfigyelések már befejezetteknek tekinthetők. Az ég fotografiai felvétele, mely szintén nemzetközi törekvés, még teljesebb, kb. 30 millió csillagot tartalmazó térkép s vagy 3 millió csillagot magában foglaló, elég pontos C. keletkezését fogja lehetővé tenni. Az ugynevezett fundamentális csillagokra nézve, melyek száma kb. 400 s melyek helye 1/2 ivmásodpercre pontos, l. Alapcsillagok.
a csillagoknak az a csoportosítása, melyet a könnyebb áttekintés végett már régtől fogvást használtak az emberek, az egyes csoportokat legnagyobbrészt még ma is használt nevekkel látva el. Már Jób könyvében (38. fej.) akadunk az Orionra (kaszás) és a fiastyúkra, az egyiptomiaknál az állatkör csillagképeire. A görögök, igy már Homér és Hesiód említenek némelyeket, állatokról, emberekről, mitológiai személyekről stb. nevezték el a C.-ket, melyeket a rómaiak változatlanul átvettek és ránk hagytak, mert a középkorban itt-ott megkisérlett uj elnevezések hamar elvesztek. A Ptolomaiostól felsorolt régi 48 csillagképhez azóta kb. még 14 jött; az ismertebbek az állatkör 12 C.-e: kos, bika, ikrek, rák, oroszlán, szűz, mérleg, bak, skorpió, nyilas, vizöntő és a halak, aztán az északi félgömbön a kis és nagy medve (göncölszekér), Andromeda, hattyu, Hercules, lant, Bootes, szekeres, Perseus, Pegasus, kis kutya stb.; a déli félgömbön a déli hal, a kigyótartó (Ophiuchus), és kigyó, Argó hajó, Centaurus, nagy kutya, Orion, cethal, déli kereszt stb. A C. helyett még csillagzat nevet is használnak (l. o.).
Osztrák női rend, melyet 1668 szept. 18. III. Ferdinánd özvegye, Eleonóra ősnemes hölgyek részére alapított, a szent kereszt iránti áhitat, erényes élet és jótékonyság előmozdítására. A tagokat, melyeknek száma korlátlan, a nagymesternő, a legmagasabb védnöknő, ki mindig a legidősebb osztrák főhercegnő, nevezi ki. Tag csak a magasabb arisztokraciához tartozó férjes nő vagy özvegy lehet, ki a felvételnél 8 atyai és 4 anyai őst tartozik kimutatni, ugy szintén azt, hogy férje már kamarás, v. ha nem, mellékelni annak ősi próbáját, bizonyítva vele azt, hogy férje is képesítve van az említett udvari méltóság elnyerésére. A rend jelvénye: zöld zománcos, aranyfejü s arannyal fegyverzett kétfejü sas, melyre kék kereszten nyugvó veres kereszt van illesztve, felette fehér zománcos szalagon a jelmondat «Salus et gloria», az egész sötétkék keretbe van foglalva. A rend tagjai e jelvényt fekete szalagon, a balmellen viselik, ünnepei: a kereszt megtalálásának (máj. 3.) és felmagasztalásának (szept. 13.) napjai.