szűkebb értelemben a muszkovit és biotit ásványokat, a gyakorlatban pedig főképen az elsőt nevezik C.-nak. Tudományos értelemben csoportneve ama leveles szerkezetű erősen csillogó fényű (innen a név) szilikát-ásványoknak, melyek egymással megegyeznek abban, hogy kitünően hasadnak, azaz oly finom lemezekké hasíthatók, mint semely más ásvány; hogy finom lemezeik többé-kevésbbé tökéletesen átlátszók és erősen rugalmasak; hogy kristályalakjuk, noha külsőleg többnyire hatszöges jellemü, mindig egyhajlásu rendszerbeli; hogy keménységük csekély: 2.3; fajsulyuk 2,7-3; hogy leginkább csak mint kőzetképző elegyrészek találhatók. Nevezetes tulajdonságuk tov., hogy ütési idomuk hat sugaru csillag, melynek vezérvonala egyközü a szimmetria síkkal; nyomási idomuk szintén hat sugarú csillag, de ezeknek sugarai az előbbeniektől 30° -nyira térnek el. Anyagukat illetőleg annyiban egyeznek meg, hogy mindenik csillámban alkali tartalmu alumo-szilikát van, minek következtében a lángot mindannyian festik. Egyebekben kémiai összetételük nagyon eltérő és mindegyiknek kémiai konstituciója még ma sincs megállapítva. Anyaguk szerint szokás őket osztályozni és pedig van: 1. magnézia-vas-C., ilyen a biotit; 2. káli csillám, ilyen a muszkovit, lepidolit s paragonit; 3. litium-vas-C., ilyen a zinnwaldit; 4. mész-C., ilyen a margarit.
1. Biotit vagy magnezia C. Némely szerző ujabb időben a már Breithaupt ajánlotta meroxen nevet használja, de sokkal általánosabb a Biot francia fizikus tiszteletére Hausmann által (1847) ajánlott biotit név. Triviális neve macska-arany (Katzen-gold), mi igen finom pikkelyekben az aranyra emlékeztető szinére vonatkozik. Fekete C.-nak is mondják, mert többnyire sötét és pedig fekete, zöldes, barna, szürke stb. Legtöbbnyire mint kőzetelegyrész hatoldalu lemezekben s táblákban található trachitokban, porfirokban, gránitokban, gnájszban s csillámpalában; ritkábban mint preexisztált elegyrész némely bazaltban. Hazai kőzetekben apró lemezekben s pikkelyekben elég gyakori, de nagyobb lemezekben és táblás kristályokban csakis Rézbányáról, Selmecről, Offenbányáról és Pozsony város vidékéről ismeretes. Fontosabb gyakorlat alkalmazása nincsen. Egész serege van a szinonimáknak s változatoknak, melyek közül a fontosabbak a következők: Phlogopit, nálunk nevezetes Rézbányáról (majdnem szintelen). - Anomit, Lepidomelan sötét fekete, vasban gazdag biotit, Helvetan, vörös fémfényü, zöldes, sárgás önálló termék.
2. Muszkovit vagy káli C. Ezt értik közönségesen a C. név alatt. Macskaezüstnek (Katzensilber) is mondják ezüstös csillogása miatt, vagy szine miatt fehér C.-nak. A muszkovit név kereskedésbeli neve után «verre de Muscovie» készült, mivelhogy a Szibériában termő nagy lemezekből már réges régóta készítenek ablaktáblákat különösen a hajók céljaira, mely táblák fentebbi néven vagy magyarul mint moszkvai üveg, másképen orosz üveg kerülnek kereskedésbe. Mária-üvegnek is szokták nevezni, de tévesen, mert az igazi Mária-üveg tulajdonképen gipsz (l. o.). Igen ritkán találni kristályokban, rendesen csak lemezekben s pikkelyekben, mint a gránit, a gnájsz és a csillámpala lényeges elegyrészét. Kristályai, melyek néha feltünően nagy méretüek, rendesen hatszögü táblák, melyeket régebben rombos rendszerbelieknek tartottak, de ma már pontosabb vizsgálatok alapján tudjuk, hogy egyhajlásu rendszerbeliek. Páratlan vékonyságu, tökéletesen átlátszó lemezekké hasitható. Többnyire szintelen, fehéres, sárgás, szürkés, zöldes, vereses fehér. K. 2-3; fjs. 2,76-3,1. Hazánkban legszebb és legnagyobb lemezekben találni Pozsony mellett a virágvölgyi és farkasvölgyi gránitban. A legnagyobbakat régen Szibériából (az Uralból) hozták, újabb időben pedig Kelet-Indiából, Észak-Amerikából és Braziliából hozzák; némelyik tábla félméter szélességü, sőt még szélesebb. Lámpahengereket, lámpaernyőket, szemvédőket, kályhaajtókat, kristálymintákat, porzót stb. készítenek belőle. Gyakoriak a muszkovit pszeudomorfózisok. Fontosabb szinonimái és változatai: Phengit, régebbi általános neve a muszkovitnak, de újabban a kovasavban feltünően gazdag változatokra használják. Fuchsit, smaragdzöld, krómtartalmu muszkovit, Tirol: Zillerthal (Schwarzenstein) a termőhelye. Damourit, sárgás fehér, pikkelyesen leveles tömött C., mely optikai tekintetben némileg eltér a muszkovittól. Sericit (l. o.). L. még Lepidolit, Paragonit, Zinnwaldit, Margarit.
(mikropsammit), csillámban igen gazdag és ennélfogva egy kevéssé palás homokkő.
quarc s csillám alkotta palás kőzet, mely mint földünk archei vagyis ős korának egyik alapkőzete egész hegységeket képez. A quarc és a csillám mennyiségi viszonya benne igen változó; olyannyira, hogy van C., melyben a quarc egészen háttérbe szorul s a csillám az uralkodó, viszont van olyan C., melyben a csillám lép háttérbe s a quarc annyira túlnyomó, hogy a quarc itt palába képez átmenetet. Alig van kőzet, melyben gyakoribbak volnának a járulékos elegyrészek benőtt ásványok alakjában, mint a C.-ban, úgyhogy ez is mintegy fontos jellemzője. A szerint, amint ezen járulékos elegyrészek túlsulyra vergődnek, esetleg pedig a csillámot más fajta csillám vagy ásvány helyettesíti, a C. más-más nevet kap. Igy paragonit C. az olyan, melyben a csillám paragonit vagyis nátrium-csillám; igen szépen van kifejlődve a Szt.-Gothárd hegység déli lejtőjén, hol sok staurolit és cianit kristályt tartalmaz. Mészcsillámpala, melyben igen sok a szemcsés kalcit úgy lencsealaku tömegekben mint fekvetekben. Grafit C., a csillámot grafit helyettesíti, nálunk különösen Hunyad vármegyében Petrozsény vidékén. Sericit C., a csillámot sericit helyettesíti, szine majd zöld, majd veres; gyakran selyemfényü, vagy pedig fémfényü. A steatit-palák jó része sericit C. Amfilogit pala, talkban gazdag, finoman pikkelyes C., Zillerthal; kevés a quarc benne. Ide tartozik még az itakolumit is, ezt l. o. A C. az archei, vagyis az őskornak, nevezetesen pedig a huron szisztemának egyik legfontosabb anyaga és pedig óriási terjedelmekben s méretekben. Vastagsága a 3000 métert is meghaladja. Képződését illetőleg némelyek a gnájsszal együtt a Föld szilárd kérgének első megmerevedési, kristályosodási produktumának tekintik, mikroszkópi tanulmányozása inkább arra mutat, hogy metamorf eredetü, még pedig viz lerakta, klasztikus kőzetekből alakult. Szerves maradványokat nem találni benne, csupán Norvégiából ismeretes eset, hogy az agyagpalával való érintkezése helyén trilobitákra emlékeztető lenyomatok vannak. Mindenütt el van terjedve és vagy lapos magaslatokat alkot, vagy igen hegyes csúcsokat; egyebek között a Gross-Glockner csúcsa is C. Nálunk nagy kiterjedésben a Temes melléki vagyus u. n. Bánsági hegységben az Al-Duna szorosban, továbbá az Erdélyi havasokban, Fogarasi és Szebeni hegységben. Gyakorlati alkalmazása leginkább a finom palásoknak van, melyeket fedőpaláknak szoktak használni; az igen kemény quarcban gazdag csillámpalából vaskohók kibélelésére való téglákat is készítenek.
(koh.). Az ezüsttartalmu ólomból úgy állítják elő a tiszta ezüstöt, hogy a megolvasztott tüzes fém felületére levegőt fujtatnak; a levegő oxigénje az ólommal igen könnyen egyesül és ólomoxidot, máz-anyagot, gelétet képez a nélkül, hogy az ezüstöt is oxidálná midaddig, mig a megolvadt fémben ólom van; midőn az ólomnak legutolsó nyoma is oxidálódik, és a fémfelületről elvonul, szivárványszineket játszva csillan fel a tiszta ezüst fényes felülete a C. pillanatában. E jelenség olyan forma, mint mikor a szem héja fölemelkedik a szemgolyóról, ezért pillogásnak is nevezik, és annak jele, hogy az ólom elüzése be van végezve. Ekkor a tüzelést és fujtatást meg kell szüntetni, mert ezentül már az ezüst párologna el.
(cilie), különböző alaku és szerkezetü sokféle, majd lassubb majd élénkebb mozgást végező protoplazma nyujtványok. A magasabbrendü állatoknál csupán bizonyos szervek sejtjein találunk ilyeneket s különösen a szervek felszinén, miért is az ilyen sejteket csillangós v. csillósejteknek (l. o.) nevezzük. Ilyen csillangós sejteket találunk egyebek között p. a békák nyelvén is. Az alsóbb rendü s különösen az egysejtü állatoknál igen gyakoriak a C.-k, főleg pedig az ázalékállatkáknál, amelyeknél többféle fontos életműködést végeznek s ezzel kapcsolatban igen változó szerkezetüek. C. a növénytanban a. m. pilla, pillaszőr, többnyire egyenlő hosszuságu szőrök a növényszervek szélein, p. a bükkfa levele szélén v. a rajzó spórák rezgő szőre.
a szobamennyezetről lelógó többkaru gyertyatartó, melyet erdetileg, a római középkor óta a tempolomokban használtak. Készül nemes és nemtelen fémből és ujabban üvegből is.
(vizalj, bűzhinár, Chara Vaill., növ.) a róla nevezett moszatrendnek (sőt mint a száras kriptogámok külön növényosztályának) zöld, vizi füve. Tudományos tekintetben nagyon nevezetes, de különben kevésbbé említésre méltó. Mintegy 142 faja az egész föld kerekségén él. Részint egyes tagok leválásából, részint termékenyült csirasejtekről szaporodnak. A termékenyítő himecskék és termékenyítendő gömbök (archegonium) a levelek oldalágai közül lépnek ki, vagy kétlakiak. A himecske már félig érett korában pirosló gömböcske, fonalai sejtjében egy-egy ondószál képződik. A termő gömb bezárt sejtsorának nagy tetősejtjéből lesz termékenyülés után a csira (oospóra). Ez, ha egynyári növény ősszel elhal, a viz fenekére száll, kitelel és tavasszal sejtsor alkotta fonal (előtelep) lesz belőle s ebből a fiatal növény hajt ki. Nevezetes a C. protoplazmájának élénk körmozgása is. Leggyakoribb faja a Ch. vulgaris L. (Ch. foetida ABr.) meg a Ch. hispida L. A Ch. crinita Wallr. kétlaki, C.-félék (Characee) a most említett génusz, továbbá a Nitella Ag. (fényhinár), Tolypella A. Br. (fészekhinár) és Lichnothamnus A. Br. (mészhinár) meg az ásatag Spirangium Schimp. kisebb csoportja. Mind édes vizben vagy a tengerpart mellékén s különösen a mérsékelt tartományokban él. A Bodentó mellékén a Ch. ceratophylla Wallr. fajt vasgereblyékkel a fenékből kivonszolják, egy ideig boglyákban a levegőn és a napon hagyják, azután leássák. A legjobb állattrágyát pótolná. Fosszil alakban leginkább a spirálisan csikolt spórájok maradt fenn a harmadkori földrétegekben. Ezeket eleinte gyrogonitáknak vagy gyrolitheknek nevezték s állatmaradványnak tartották.
(növ., Ceropegia L.), az asclepiadeák cserjéi v. kuszó növényei, ellenes v. örves, néha tarka levelekkel, szép tölcséralaku, a tövön duzzadt, sátorozó virágokkal, sokmagu tüszőgyümölccsel. Kelet-Indiában s Afrikában honosak, nálunk üvegházban tartják. A C. candelabrum L. Kelet-Indiában fáról-fára kuszik, rajtok természetes élő diszítményt alkot. Piros és sárga virágai számos, nagy, csüngő ernyőben vannak egyesülve, de fölfelé ágaskodnak, mint a karós gyertyatartó ágai.
tündérnév a magyar népmesékben; innen C.-bérc a budai hegyekben.
(bány.), kis négykerekü szekér, melyben a bányában termelt anyagokat szállítják. 500-600 m. távolságra pallókon futó magyar C.-t használnak, nagyobb távolságra vasuton járó csilléket alkalmaznak, melyeket emberrel, lóval vagy géppel hajtanak.