(növ.), satnya, kevés-szemü szőllőfürt Eger vidékén, l. Billeng.
ásványokon azon optikai tulajdonság, melyet egyes kristályokban párhuzamosan elhelyezkedett idegen ásványlemezkék esetleg üregecskék fényvisszaverése okoz. Szépen észlelhetni csillogást a napkövön (oligoklasz földpát) a benne levő vascsillám zárványoktól, néha göthit is okozza; a vörös karnallitban szintén a vascsillám okozza a csillogást; a bronzit és diallagban különféle ásványzárványok vagy pedig negativ kristályok okozzák; ugyancsak negativ kristályoktól vagyis párhuzamosan elhelyezkedett táblás v. oszlopos üregecskéktől van a holdkő (adulár) és némely apatit szép csillogása is.
(eszt.), a költői és prózai irály ama tulajdonságát jelzi, mely képletben, hasonlatokban, élcekben, a kifejezések szinezettségében és választékosságában, a körmondatok rövidségében és élességében, meglepő átmenetekben bővelkedik. A C. irály magában véve nyugtalan ellentéte az egyszerünek és fenségesnek, néha tulrakott, mint valamely diszkard vagy diszöv drágakövekkel. Ilyféle irály csak szellemeskedő felolvasásokba, conféremence-okba és derültebb ünnepi beszédekbe, alkalmi játékokba való.
a csillámnak régi magyar neve; igy használja Lay, Magyar Mineralogiá-jában is. A németek Schillerspath-ját (l. Bástit) is fordítják C.-nek.
a. m. csillámpala.
(ásv.) a. m. macskaszem (l. o.).
hengeres vagy ritkán lapos hámsejtek (a testnek csakis bizonyos helyein), amelyeknek protoplazma állományából finom szőrszerü nyulványok állanak ki, s ezek élő állapotban élénk mozgásban vannak, s ezen működésük vagy arra irányul, hogy a levegőt hajtsák (p. a légzőszervben), vagy a vizet forgassák (alsófoku állatok vizedényrendszerében), v. valamely állati váladékot hozzanak mozgásba, hogy a céljának megfelelhessen, illetőleg, hogy a szervezetből a szükséges mellékszervezetbe vezettessék (p. az ivarszervekben). Ezen apró sejtek milliói takarják a légcső minden részét, a tüdőkben futó hörgök (bronchi) és hörgöcskék (bronchioli) minden legkisebb ágát is; nemkülönben ilyenek vannak a pete továbbítására a női petevezetőben (a kürtben), a méhben; a him ivarszervekben, az ondó tovavitelére (az ondóvezetőben); az agy-gerincagyi üregekben; az agyvelő edényfonatain, ill. pókhálóburka bolyhain; a kagyló köpenyén (igen jól tanulmányozható éppen a tavi kagyló említett szervén); az alsóbb foku állatok (amphibiumok) nyelőcsövén, szájpadlásán, nyelvök egyes részein; a halló szervben; a szagló szerv szagló sejtjei közt; alsó foku állatoknak u. n. vizedényein stb. Végül a protozoák közé tartozó alsó rendü állatok teste, az egész test mozgásainak a létrehozására is csillószőrökkel v. csapkodó ostorral van ellátva (ciliata, flagellata). Az ember és állatok ondószálai (spermatozoái) szintén nem egyebek mint egy csapkodó nyulvánnyal (fark) biró csillószőrös sejtek, vagy legalább is sejttermékek. A csillószőrös sejtek isméjét főleg Purkinje és Valentinnek s az ujabb tudósok közül Virchow és különösen Engelmann és Ranviernek köszönjük. A csillószőrök mozgására a hőhatásokon kivül az elektromos áram is befolyással van, nemkülönben a gáznemek is. Igy Engelmann vizsgálataiból kitünt, hogy az oxigén gáz mozgásaikat élénkíti, mig széndioxid (szénsav) gáz hátráltatja. (Cikkiró vizsgálatai szerint azonban változnak a viszonyok aszerint, vajjon száraz vagy nedves volt-e a gáz, s e mellett kisebb vagy nagyobb nyomásu volt-e a vizsgálatra használt gáznem. Komprimált és ritkított levegő is befolyásolja a mozgást.)
[ÁBRA] Csillósejtek
l. Chiloe.
a Berecki hegycsoport egyik magasabb csúcsa (1605 m.), Háromszék vármegye orbai járásában, Románia határán; Magyarország legdélkeletibb sarokbástyája.
és csimasz, hazánk egyes vidékein és különösen az erdélyi részekben a cserebogár pajorjának megjelölésére alkalmazott kifejezés. Kecskeméten a meztelen verébfiókát értik e kifejezés alatt. Somogyban a poloskát nevezik C.-nak. C. fű szagáról, Benkő szerint Iris foetidissima L., l. Nőszirom; Melius Juhász szerint a Conyza L.; l. Berzeske.