Csinos

Régi magyar nőnév, mely Scinissa és Chunus alakban jön elő. A XIII. század elején Chunoz a királynénak a semptei várhoz tartozó tárnoka volt.

Csinos

(eszt.), a kellemesnek alfaja, az érzéki és művészi szépség alsó fokát jelzi, határos a díszessel, de emennél szegényebb. Szeretik használni e kifejezést oly kétes esetekben, amelyekben a tetszés nem eléggé erős, de a visszatetszés sem határozott, e szerint a tetszésnek gyenge, nyugodalmas kifejezése. Greguss (Rendszeres széptan) igy határozta meg a csinost: «A csinos jelző azt az alakot illeti meg, melyben a bájak közel járnak a tökéleteshez, habár a tökély fokát el nem érik, ahol tehát a bájak egyben-másban tökéletesek; p. csinos lesz a nő, akinek megvan sugár termete, szép haja és szeme is élénk, csakhogy a tulajdonok nem tökéletesek, p. a szem kicsiny, a haj rövid».

Csinovnik

orosz hivatalnok, ebből a szóból: csin (hivatali rang. fokozat); a nagyobb rangu hivatalnokok közös neve szanovnjik.

Csinozás

(l. a három képmellékletet), azon műveletek összege, amelyek folytán a szövőszékről lekerülő szövet tetszősebb, ill. csinosabb külsőt nyer. A C. a szövet anyaga s a szövet rendeltetése szerint módosul.

[ÁBRA] 1. ábra. Mosógép, vastagabb gyapjú szövetekre.

1. Fésült gyapjuszövetek C.-a a következő: A szövőszékről lekerült szövetet gondosan átvizsgálják, minden csomó- és szálvéget levágnak s a szövési hibákat kijavítják. Ha a szövet zsiros fonalból készült, mosásnak vetik alá. A mosást szóda- v. szappan-oldattal a mosógépeken végzik. Erősebb szövetekhez az 1. ábrában felmutatott mosógépeket használják. A szövetet a b hengerek közé bocsátják s végeit összevarrják s igy végnélküli szalagként járatják a hengerek között, előbb azonban kellő szóda- v. szappan-oldattal látják el. Mikor a piszok oldott állapotba jutott, akkor az öblítést végzik. A kisajtolt piszkos lét g vályu segélyével elvezetik s a szövetre h csövön át folyton tiszta vizet eresztenek. Vékonyabb szövetekhez a 2. ábrában felmutatott gépet használják, melyen a szövet teljes szélességében kezelhető. A kimosott szövetet a szükséghez képest festik és festés után rá kimossák. A kellő szinnel ellátott mosott szövetet kifeszített állapotban szárítják.

[ÁBRA] 2. ábra. Mosógép vékony szövetekre.

[ÁBRA] 3. ábra. Száritógép, vastag s középvastagságú gyapjuszövetekre.

A szárító gépek (l. 3. ábra, N) keretben csuszó végnélküli láncot (E) tartalmaznak. A láncokon vagy tűsorok vagy csiptetők vannak, melyek a C szövet szélét fogva tartják s igy a szövet a kereten kifeszítve mozog tovább. A kifeszített szövetet gőzzel fűtött V csövek fölött vezetik. A keletkező párák eltávolítása vastagabb szöveteknél az által történik, hogy a szárító gépet szellőztetővel (ventilátorral) kapcsolják össze s igy erős légáramot állítanak felő; ily elrendezés a 3. ábrában előtüntetett gépeknél fordul elő, mig vékony szöveteknél elegendő gyors szárítás áll elő, ha a gép belsejében helyezünk el néhány szellőző szárnyat, mint ez a 4. ábrában felmutatott gép metszetén látható.

[ÁBRA] Száritógép vékony minőségű gyaplyu-szövetekre.

Az ekként megszárított szövet még bolyhos, most a bolyhoktól kell megszabadítani, mi a nyirógépen történik. A nyirógép csavarmenetes ollóból áll; forgó ágának csavarvonalban haladó, szilárdan álló ágának pedig egyenes vonalu éle van. Az olló tehát folyton működik s az élek közé kerülő részeket lemetszi. A fésült gyapjuszöveteket jól meg kell nyírni. A munka gyorsítása céljából ezért több ollót helyeznek el egy közös állványra, mint ez az 5. ábrából látható.

[ÁBRA] Nyírógép, fésült gyapjuszövetekre.

A szövet fényének s tömöttségének növelés céljából fényesítő avatásnak - dekatálásnak - is alávetik a fésült gyapjuszöveteket. E célból likacsos rézhengerre feszesen felhengerlik s e hengerbe 2 légnyomásu gőzt bocsátanak, mig a gőz teljesen át nem hatotta a szövetet s ezután azonnal lehengerlik, különben tulzott fényt nyer. Végre még sajtolásnak is alávetik a szövetet, mi által a szövet keményebb és simább felületü lesz.

[ÁBRA] 6-8. ábra. Viznyomásu sajtó, gőzzel fűthető lemezekkel, gyapjuszövetekre.

A sajtolás régibb módja abban áll, hogy a szövetet fényes papirlemezek közé rétegezik s a rétegcsoportokat csavarsajtóban vagy viznyomás-sajtóban, minőt a 6., 7., 8., ábra tüntet elő, erősen összesajtolják. E közben a szövet melegítéséről is gondoskodni kell. Erre 3 mód van s pedig vagy melegített papirlemezeket rétegeznek, vagy a rétegcsoportok között gőzzel fütött lemezeket helyeznek el, minőket a 7. ábra tüntet elő, vagy végre minden rétegcsoport közé melegített vaslemezeket helyeznek ell kellő védőrétegek alkalmazása mellett.

[ÁBRA] 9. ábra. Hengeres sajtó, gyapjuszövetekre.

A most jelzett időszakos sajtolás helyett ujabban a folytonos sajtolást alkalmazzák, amely a 9. ábrában felmutatott hengeres sajtón végezhető. A szövetet a lassan forgó c henger viszi tovább s utközben M M jelü, gőzzel melegített vályuk sajtolják. A vályuknak fényesre csiszolt fölülete van s igy a szövet, midőn sajtolás közben ezen tovább csuszik, sima felületet is kap, tehát fényes lesz. A meleg állapotban sajtolt szöveet zsirfényt kap, mely nem tartós s nedvesség hatása alatt szintén elvesz. E zsirfényt legtöbb esetben a bágyasztó avatás - dekatálás - segélyével távolítják el. E célból szabadon kitóduló gőz felett vonják el a szövetet. E műveletnél a szövet kissé összezsugorodik. Az összezsugorodás némely esetben egyenlőtlen s ez ráncokat idéz elő. Ezt kiküszöbölik az által, hogy a bágyasztó avatást a 10. ábrában jelzett gépen végzik.

[ÁBRA] 10. ábra. Feszítőkerettel biró avatógép.

A a likacsos lappal biró fiók, melyből a gőz kitódul, B a végnélküli lánc, mely tűsorokkal bir s keretben vezettetik. A szövet gyengén feszítve jön a gőz behatása alá. Végre megjegyzendő még, hogy könnyü szövetekhez az alább ismertetett sajtók helyett a hengeres simítókat - kalandert - szokás használni, tehát oly gépet, minőt a pamut- s lenszövetekhez is használnak.

2. Kártolt gyapjuszövetek csinozási műveletei az előállítandó cikk minősége szerint több alcsoportra oszthatók, ezek közül legtöbb munkaszakot a posztó csinozása ölel fel. Posztónál a szövet szinén egyenlő hosszu s egy irányban lesimított szálakat, ill. bolyhokat látunk. A szövőszékről lekerült szövetet, miután a szövési hibák kijavíttatnak, mosásnak vetik alá. Itt a fésült gyapjuszöveteknél közölt eljárást s az 1. ábrában jelzett hengeres mosógépet használják. A kártolt gyapju szövetben sok növényi rész található, melyektől a szenesítési művelettel (l. Szenesítés) szabadítják meg. Ezután kallózásnak (ványolásnak) lesz alávetve a szövet. Kallózás folytán a szálvégek a sodrás hatásától szabadulnak s a szövet felületén összekuszálódnak, ill. nemezt alkotnak.

[ÁBRA] 11. ábra. Nyeles kalló.

Durva anyagból készült szűrposztókhoz használják a nyeles kallót, melyet a 11. ábra mutat: r fészekbe jő a szövet, melyet előbb megnedvesítenek s erre esnek c s d nyelü a b pőrölyök, melyek a szövetet összenyomják. Vékonyabb takarókhoz használják a 12. ábrán jelzett forgattyus kallót.

[ÁBRA] 12. ábra. Forgattyus kalló.

Itt is fészekbe helyezik a szappanos lébe áztatott szövetet s nyomkodják a forgattyukkal mozgatott tuskók. Legelterjedtebb a 13. ábrában látható hengeres kalló.

[ÁBRA] 13. ábra. Hengeres kalló.

A szövet szappanlével kellőleg átázva kerül az AB1 CC1 s DD1 hengerpárok alá s végnélküli szalagként kering. AB hengerek a szövet e mozgatását végzik. Az AB hengerpárok által továbbított szövet E csapdába kerül s itt haladásában gátolva lesz, összenyomódik s ennélfogva hosszirányban kallódik. DD1 s CC1 hengerpárok a szélesség irányában nyomkodják össze s ezek hatása folytán a szélesség irányában is kallódik. Kallózás után mosásnak vetik alá a szövetet. A további feldaat most a nemezült szálvégek szabadításában áll, amit bogácsolással (borzosítás) érnek el. A szálvégeket csak erős kefeszerü szerszámmal lehet a nemezből kihuzni.

[ÁBRA] a) ábra. Takácsmácsonya.

E célra legalkalmasabb az a) szövegábrán látható takács-mácsonya (Dipsacus fullonum), mely számos apró kajmóccsal telt guba és a mesterséges mácsonya, mely az előbbinek utánzata, mint a 15. ábrából látható.

[ÁBRA] 15. ábra. Mesterséges mácsonya.

A szál kihuzása, illetőleg a szövet gyapjusítása céljából a mácsonyákat forgó dobra helyezik s velök a szövetet gyenge és fokozatos érintkezésbe hozzák.

[ÁBRA] 16. ábra. Mesterséges mácsonyával felszerelt egyhengeres bogáncsológép.

A mesterséges mácsonyák elhelyezése a 16. ábrából látható. A természetes mácsonyák hasonló elrendezést nyernek, ha minden mácsonya külön tengelyre huzatik, de rendszerint lécalaku keretbe csoportosítják őket s léceket erősítik a hengerre. A leggyakrabban használt bogácsoló gép vázlatrajzát a b) szövegábra mutatja. Ennél két dob van, tudniillik A s B és a szövet, mely végnélküli szalagként kering a D tartóból kiindulva, minden körülmenetnél egyszer érintkezik a mácsonyákkal. Jelenleg a bogácsolást száraz szöveten végzik, régebben pedig nedves szöveten végezték. Az ezen művelet folytán nyert gyapjas réteg különböző hosszuságu szálakból áll, melyek egyforma hosszura nyírandók.

[ÁBRA] b) ábra. Ujabb rendszerü bogácsológép.

[ÁBRA] 18. ábra. Posztónyírógép.

A nyírást a 18. ábrában előtüntetett gépen végzik. Ezen nyírógép szerszáma teljesen azonos az 5. ábrában jelzettel. A gép lényege is csaupán abban különbözik, hogy mig a fésült gyapjuszöveteknél az olló a szövet felületével érintkezik, addig a kártolt gyapjuszöveteknél az olló a szövet felületétől határozott távolban tartandó. A szövet ez okból D nyergen át halad, az AB csavarolló pedig E állító készülékkel a nyeregtől a kivánt magasságra helyezhető. Az egyenlő hosszuságra lenyírt szálak a posztószerü készítésnél lesimítandók. A szálak lesimítását irányításnak nevezik, mert e művelet folytán az összes szálak azonos irányt nyernek. A szálirányítási nedves szöveten természetes takácsmácsonyával, a bogácsoló gépeken végzik. Hogy az irányított szálak ujabb helyzetüket állandóan, azaz a szövet kiszárítása után is megtartsák, fényesítő avatásnak vetik alá a szövetet. A gőzölés befejezte után a szövetet az előállítandó fényhez képest a hengeren mindaddig hagyják, mig az teljesen ki nem hült. A festetlen gyapjuból készült szövetek a fényesítő avatás után kerülnek festés alá, ezt követőleg pedig mosásnak, irányításnak s avatásnak lesznek alávetve.

[ÁBRA] 19. ábra. Kefélőgép.

Ezt követőleg keretre feszítve szárítják a szövetet. (l. 3. ábrát) s ismételve nyírásnak vetik alá, végre a 19. ábrán jelzett hengeres kefélő gépeken lekefélik, a 6., 7., 8. vagy 9. ábrákon jelzett gépeken az ott leirt módon sajtolják s bágyasztó avatásnak is alávetik. A most jelzett csinozáson kivül a kártolt gyapjuszöveteknél a bársonyszerü C. is szokásos. Ezen csinozási módnál a szövetet a bogácsolásig, ill. az azt követő nyírásig épp ugy kezelik, mint a posztó C.-nál; a nyírás után azonban valamennyi szál a szövet síkjára merőleges irányba állítandó, amit botozással érnek el. A c) szövegábrán jelzett gép 12 bottal (r) működik, amelyek az a k hengerek között kifeszített s lassan tovahaladó szövetre fölváltva ütnek. Az erős ütések folytán a szálak a kivánt helyzetet foglalják el.

[ÁBRA] c) ábra. Botozógép.

3. A pamutáruk C.-a az előállított cikk minősége szerint igen változó. A különböző eljárások azonban mégis 3 csoportba sorozhatók, mert a csinozás célja mindig abban áll, hogy a pamutáru a len-, selyem- vagy gyapjuáru külsőségével láttassék el. A len- és selyemszerü csinozásnál a szövet szinén a fonalkötés tisztán látható legyen. A pamutfonalak azonban igen bolyhosak s ezért első sorban a bolyhokat távolítják el, ill. leperzselik a szövet szinéről.

[ÁBRA] 21. ábra. Perzselő kemence.

E munkát vagy a 21. ábrán jelzett perzselő kemencén végzik, olykép, hogy a szövetet a C betüvel jelzett izzó vassüvegen végig csusztatják, v. pedig a 22. ábrán jelzett perzselő gépen olykép, hogy a szövetet 3 s 6 számmal jelzett hengerekkel alátámasztva az f f betükkel jelzett gázlángok felett vonják el. Perzselés után fehérítésnek (l. o.), esetleg festésnek vetik alá a szövetet.

[ÁBRA] 22. ábra. Perzselögép.

A fehérített árut gyakran nyirógépen is kezelik s e célra a fésült gyapjuszövetek C.-nál jelzett s az 5. ábrában látható gépet használják. A kellő szinnel ellátott pamutszövetet (keménységének, ill. merevségének, tömöttségének s fényének fokozása céljából) különböző anyagokkal telítik. E célra használják a keményítőket, a gummiféléket, a dextrint, glicerint, sztearint, viaszt, zsirokat, olajakat s különféle földes anyagokat. Az ezekből készült keveréket csinozó anyagnak nevezik. A szövet tehát csinozó anyaggal telítendő és szárítandó.

[ÁBRA] 23. ábra. Telítőgép.

Fehér szövetek a levegőn száríttatnak s ezért a 23. ábrán jelölt telítő gépen láttatnak el csinozó anyaggal. A csinozó anyag T betüvel jelölt edényben van, a szövet ezen áthalad s ezután W W2 hengerpárok között, amelyek a felesleges anyagot kiszorítják. Szines szövetek gőzzel fűtött rézdobokkal közvetlen érintkezés mellett száríttatnak.

[ÁBRA] 24. ábra. Hengeres szárítóval kapcsolt telítőgép.

A hengeres szárítók a telítő géppel kapcsolatban is állhatnak, mint ezt a 24. ábrán jelölt elrendezés mutatja. Kockás és csíkos szöveteket azonban célszerübb a 3. és 4. ábrákon jelölt keretes gépeken szárítani, mert akkor a minta sokkal szabályosabb s tetszősebb. A szárított szövet szálai hengeresek s igen csekély fényüek. Ha a szövet fényesebb felülettel látandó el, simításnak vetik alá. Simításnál a fonalak lapítandók, a keményítővel telített száraz fonal azonban merev s ezért simítás előtt a szövetet nyirkosítják.

[ÁBRA] 25. ábra. Nyirkosítógép.

E célra szolgál a 25. ábrán jelzett gép, melynek felső részén, viztartóba mélyedő hengerkefe van elhelyezve, amely gyors forgás folytán likacsos oldalfalán át vizcseppeket szór az alatta elhaladó szövetre. A simítást részben mángorlókon, részben hengeres simítókon vagy verő mángorlókon végzik. A mángorlók régibb alakja a szekrény- v. ládaalaku mángorló, minő a 25. ábrán van bemutatva. A szövetet R jelü fahengerekre erősen feszített állapotban felhengerelik s az ide-oda járó H jelü láda alá helyezik. Csekély mérvü mángorlás megtöri a keményítőt, tehát lágyítja a szövetet, de fényét nem fokozza. Erős mángorlás egy síkba lapítja s csiszolja a fonalat, a szövet tehát keményebb, tömöttebb s fényes lesz. Ha az ilykép fényesre mángorolt szövetet ujból felhengerelik s tovább mángorolják, a fényes felület helyenkint megtörik, mert a kötőpontok lenyomódnak s ekkor habos felületet kap a szövet. A mángorlók ujabb alakját, a d) hengeres mángorlót a szövegábra mutatja.

[ÁBRA] d) ábra. Hengeres mángorló.

A c-re felhengerelt szövetet a b jelü hengerek közé helyezik. E hengerek változó irányu forgást végeznek s erősen egymáshoz nyomatnak. A simítógépek (kalanderek) jellemző alakja a 28. ábrán látható.

[ÁBRA] 28. ábra. Símítógép (Calander)

A közbenső henger fényesre csiszolt kérges ötvényből, mig a felső és alsó papiroskorongból készült. A szövet e hengerek közötti erős sajtolás folytán a fényesre csiszolt vashengerre lapul s ezáltal tömöttebb s fényes lesz. A fény lényegesen növelhető, ha a vashenger gyorsabban halad, mint az alatta levő papirhenger, mert ekkor csiszolás (vasalás) áll elő. A fényesítő simítóknál (frikciós kalenderek) az alsó papiroshenger forgatásához még egy vashengert kell alkalmazni, mint ez a 29. ábrán látható.

[ÁBRA] 29. ábra. Fényesítő símító.

A verő mángorlók (Beetle) leggyakrabban alkalmazott alakja a 30. ábrában van bemutatva.

[ÁBRA] 30. ábra. Verőmángorló.

A szövet a (2)-vel jelzett hengerre hengerlendő fel, amely lassu forgást s tengelyirányu kilengést végez, akkor amidőn az (1), (1)-el jelölt cölöpök egymásután reá esnek. A cölöpök mindig más-más helyen mérnek ütést, minek folytán a szövet lágy, ill. selymes fogásu s selymes fényü lesz. A cölöpök tengelybe ékelt ütközők által emeltetnek s szabadon esnek, mig a 31. ábrán látható gépen az ütköző tömegek rugók közbeékelésével excenterek által mozgattatnak. A pamutszövetek gyapjuszerü csinozása lényegében azonos a gyapjuszövetek csinozásával, a különbség csupán abban áll, hogy a pamutszövetet nem kallózzák, mert a pamut nem kallódik, hogy csinozó anyaggal telítendő s végre, hogy a bogácsolást (gyapjusítást) nem mácsonyákkal, hanem erős fémkefékkel, ill. kártokkal végzik.

[ÁBRA] 31. ábra. Verőmángorló rugalmas eszközökkel.

4. A lenáruk C.-a egyszerübb, mert a lenfonalnak természettől kellő merevsége és fénye van. Nyers fonalból készült áru gyakran mosásnak v. gyenge lúgozásnak is alá lesz vetve, azután a bolyhos részektől nyíró gépen megtisztítják s mángorlásnak vagy simításnak vetik alá. A fehérített árut csekély mennyiségü csinozó anyaggal telítik, levegőn szárítják, és nyirkosítás után a vászonárut mángorlásnak, a középfinom ábrás árut rendszerint simításnak, a finom ábrás árut pedig verő-mángorló behatásának vetik alá.

5. A selyemáruk nagy része C.-t nem is igényel; a szövőszékről lekerült árut a csomóktól gondosan megszabadítják s ezután a kifeszített szövetet sima acéllap tompított élével álló irányban dörzsölik, miáltal a bordafogak nyomai eltünnek. Könnyü áru még hidegen sajtolva vagy simítva lesz. Félselyem szövetek csinozó anyaggal is kezeltetnek, még pedig a vászon s a bordás kötésü szövetek híg gummi- vagy enyvoldattal telíttetnek, a (szatin) fénylő kötésü szövetek pedig csak fonák oldalukon vonatnak be sűrü gummiszerü anyagokkal. Ezt követő szárítás után igen gyenge mángorlásnak v. simításnak vetik alá. A habos felület (moiré) előállítása legegyszerübben simító gépen eszközölhető, olykép, hogy a szövetet kettősen bocsátják be a melegített vas- s papirhengerek közé.

Csinrovás

a hordócsin bemetszésének mívelete a csinmetsző-gyaluval.

Csintalanság

a jókedv tulcsapongása, leginkább gyermekeknél, amely állapotban másokkal tréfát üznek, vagy csinyt követnek el, nem törődvén azzal, hogy sértik, bántják-e vele az illetőket. C.-gal rokon fogalom a pajkosság, pajzánság. Ebből ered a kötekedés, incselkedés is, mikor t. i. a gyermek ingerel vagy zavarba hoz másokat. Gyermekektől jóformán kivánni sem lehet, hogy mulatozásaik közben mindig szigoru szabályok korlátai közt mozogjanak. S mivel C.-ra, incselkedésre többnyire élénk és elmés gyermekek ragadtatják magokat; mivel a C. sok esetben a pezsdülő életerő megnyilatkozása: azért kár volna vele drákói szigorusággal pörbe szállani. A C.-ból elkövetett nagyobb kihágások büntetlenül nem maradhatnak.

Csintye

nagyközség Arad vármegye kisjenői járásában, (1891) 1291 oláh lak.

Csinvat

a sávolykötésü szövetek gyüjtő neve. Ez alatt a fonalgó vagyis a 3 fonalas egyszerü sávoly és a keresztbe szőtt vagyis a 4 fonalas kettős sávoly épp úgy érthető, mint a nyüstös ábrákkal ellátott sávolykötésü szövetek. A fonalgó és a keresztbe szőtt sima C.-nak, az ábrás pedig, rendeltetése szerint, nadrág-, ágy-, törülköző- vagy asztal-C.-nak neveztetetik. Az ágy- és nadrág-C. csíkos, a törülköző- s asztal-C. kockás, azaz ostáblaszerü ábrákkal bir.

Csíny

a. m. pajkos cselekedet, gonosz tett.

Csipa

a szem kötőhártyájának a belső szemzugban megrakodó váladéka. Akinek hurutos a szeme, azé folyton csipásodik, kivált reggel, mikor a szem a váladéktól be is ragadhat. Langyos vizzel kell a szemet mosogatni és hurutját gyógyíttatni.


Kezdőlap

˙