Az egyedüli magyar énekmondó (joculator), kinek neve fönmaradt. Emlékét egy 1253-iki oklevél őrizte meg (Bartal Gy., Comment. ad historiam Status jurisque publici. Posonii 1847. Tom. II. Manticsa. pag. XVI. Utána közölte Wenzel G. Árpádkori uj Okl. II.), melyben Roland nádor és pozsonyi főőispán az Ethuruh pozsonyi várjobbágynak és rokonságának egy bizonyos karcsai birtok miatt a pozsonyi vár karcsai népeivel folyt pörében intézkedik. A névszerint elsorolt várszolgák közt említi az oklevél «de alia villa Karcha Fyntur, Fenies Tukam, Mezam, Chiper Joculatorem (Wenzelnél hibásan Joculatorum) et Cognatos eorumdem». Az itt említett «másik Karcsa» nyilván a mai Sipos-Karcsa, a pozsonyi várhoz tartozó egykori énekmondóknak és hegedősöknek a földje, mely tényleg Ethuruh birtokának, a róla elnevezett Etre-Karcsának a szomszédságában fekszik. Ami C. viszonyait illeti, csak annyit következtethetünk róla, hogy magyar volt, miként a vele együtt említett társainak neve is mutatja. (Fenies a. m. fényes, Fintur a. m. ferde, olyan név mint Beder, Bodor, Fodor, Peder. A. C. is népies magyar név, mely Cseper, Csebürke, Csiperke alakban is előfordul s megfelel a «cseprő» (apró-cseprő) szónak. V. ö. Sebestyén Gyula, Adalékok a középkori énekmondók történetéhez (Budapest 1891).
vagy cseperke, csöpörke-gomba, pecserke, csiperke-galóca (Agaricus campestris L., vagy Psalliota c. Pers.; franc. champignon, l. a gombák képén), valamennyi ehető, kalapos azaz igazi gomba közt a leghasználatosabb. Földünk északi mérsékelt égövének nyirkos legelőin, kertekben, réten, erdőben és megtrágyázott gyepen májustól októberig igen közönséges. Tönkje a kalap középpontjával függ össze, 1,3-5 cm. hosszu, 0,6-2,5 cm. vastag, tömött. Spórája a kalap alsó szinén levő, sugaras helyzetü lemezeken képződik. Kalapja 2,6-10 cm. széles, 4-12 mm. vastag, boltozatos, husos, a felszine kissé selymes vagy apró pikkelyü, tiszta fehér, sárgás vagy barnás. Tönkje pereces. Van sima- és pikkelyeskalapu, sima- és pikkelyes-lábu C.; de legbecsesebb a simakalapu és simalábu. Ez zsenge állapotában fehér, burokjában golyóalaku és fehérhusu; a buroknak a kalap alatt való végighasadásával meglátszik, hogy a levélbéllés rózsaszinü, később, a kalap szétlapulásakor, a sötétbarna spóráktól feketéllik. V. ö. Lebl, Champignonzucht (2. kiad., Berlin 1884).
A C. tenyésztése. A C. ahhoz, hogy jól tenyésszék, mérsékelten meleg, száraz, sötét v. legalább homályos helyet s lehetőleg állandó hőmérsékletet kiván. Legjobban tenyészik ezért földalatti helyiségekben, pincékben, katakombákban, bányákban. Főkelléke minden C.-tenyészetnek a jó s kellőkép előkészített lótrágya. A trágya előkészítése a következő: körülbelül 1 m. átmérőjü rakást rakunk, úgy 30-35 cm. magasságban, amelyet azután, amennyire csak lehet, jól letaposunk; ha ez megtörtént, a letaposott trágya fölibe megint felhányunk úgy 30-35 cm.-nyi réteget, amit azután ismét letaposunk; ezt követi egy újabb 30-35 cm.-nyi réteg felhányása és letaposása, úgy hogy a munka befejeztével egy körülbelül 1 m. magas s ugyanolyan átmérője letaposott trágyarakást nyerünk, amelynek széleit villával elegyengetjük s azután az eső ellen védendő, az egész rakást friss szalmával betakarjuk. Erre magára hagyjuk a rakást 6-8 napig melynek elteltével azt át kell forgatni, még pedig úgy, hogy a rakás teteje alulra, külseje pedig belülre kerüljön, s ez alkalommal a netalán elpenészesedett részeket szét kell fosztani s megnedvesíteni. A forgatást 6-8 nap mulva másodszor s ugyanannyi idő elteltével harmadszor ismételni kell. A harmadszori forgatás után a trágya a csiperkeágy készítéséhez már többnyire alkalmassá lesz, mit megtudunk, ha a rakás tetején át a villával ugy 50-60 cm. mély lyukat furunk, s a mélységben a trágyát megvizsgáljuk. Ha itt a trágya zsiros tapintatu, meleg és nyirkos, anélkül, hogy marok közé fogva magából nedvességet adna ki, úgy az már néhány napi állás után alkalmazható; ha marokba fogva a trágya nedvességet adna ki magából, úgy az átforgatást negyedszer ismételni s utána 6-8 napot várni kell.
Az elkészült tárgya azután arra a helyre vitetik, ahol a csiperkeágyakat berendezni akarjuk; legjobb ezeket valami fal tövében elkészíteni (l. az ábrát).
[ÁBRA] Csiperkeágy.
E helyen a trágyát tetszés szerinti hosszuságban, 1 m. szélességben s 25 cm. vastagságban elteregetjük s jól letapossuk, ezután rája még két izben halmozunk fel s taposunk le 25-25 cm. vastagságu réteget. Az elkészített ágyat aztán gyékénnyel vagy 10 cm. magas szalmaréteggel betakarjuk s úgy hagyjuk addig, mig a letaposás folytán erősen felmelegedett ágy hőmérséke 25° R.-re le nem szállt, mi 10-12 nap mulva áll be. Ekkor be lehet azután ültetni a C.-csirát az ágyba. A C.-csira nem más, mint a gomba miceliuma által keresztül-kasul hálózott föld, melyet részint laza állapotban, részint téglává préselve, a magkereskedők árusítanak (1 kg. ára 1,50-1,60 frt). A beültetés után egy lapát hátlapjával a C.-ágyat jól leveregetjük s azután szalmával betakarjuk. A szalmatakaró a szabadban mindig rajta marad az ágyakon, s azt eső után ujjal, szárazzal kell felcserélni. A csira elültetése után 5-6 hétre már megkezdhető a C. szedése; szedni minden másodnap szokás a C.-t, s szedésnél nem szabad a gombát tövével kiszakítani, hanem a hüvelyk- és mutató ujj közé fogva, azt a tövön a kéz csavarásával kell letörni; a kiszedés alkalmával támadt gödröket szorgosan be kell nyomkodni. Pincékben, ha azok hőmérséke állandóan 12-18 C.° között van, a legegyszerübb a C. tenyésztése.
A tenyésztett C. többféle betegségnek van kitéve; a franciaországi tenyészetekben gyakori a «môle» név alatt ismert betegség, amely abban áll, hogy a C.-k eltorzulva abnormis nagyra nőnek, szabálytalan felfuvódott tömeget alkotva, melyben a gomba tönkét s kalapját megkülönböztetni nem lehet; a megtámadt C.-k könnyen megrothadnak s ilyenkor mérgeseknek tartatnak. A betegség okozója Prillieux szerint a Mycogone rosea nevü parazita gomba (mely tehát ilyenkép egy másik gombán, a csiperkén éldegél) s ellene ajánlhatni, hogy mihelyt valamely C.-t a betegség megtámadott, ezt azonnal ki kell szendi és elégetni. További betegségei a C.-nek a vert-de-gris, melyet egy sárgás csomókban jelentkező Myceliophtora lutea Constatnin nevü gomba okoz; a betegség a csiperkeágyakat néha tönkre teszi. A plâtre (gipsz) nevü betegségnél a csiperkeágyak úgy tünnek föl, mintha gipsszel volnának behintve, okozója a Verticilliopsis infestans Constantin nevü gomba. A chanci név alatt ismert betegséget a tenyészetből kiható rothadt bűz jellegzi, oka ismeretlen, azt tartják, hogy az olyan ágyakban üt ki, melyeket a hideg ért; az ilyen ágyakban egy ismeretlen gomba miceliumát lehet fellelni, amelynek megjelenése és a betegség között valószinüleg összefüggés van. Valamennyi fentemlített betegség legjobb védőszere a nedvességtől való óvakodás.
l. Csiptető.
(l. a Csipkeverés alapkötései cimü két képmellékletet). Számos sejtszerü üregekből álló ábrás fonalhálózet. Ha a fonalhálózat egyenes szegélyü és széles, ugy csipkeszövet, ha keskeny, betét, ha pedig egyik szegélye csipkézett, csipke a neve. A mintás részek egybekapcsolását s elrendezését tekintve, két rendszert szokás megkülönböztetni, u. m. körülhálózott (reseaux) s lekötött (guipure) rendszert. Az elsőnél a sűrűbb kötésü ábrás részek ritkább alappal vétetnek körül vagyis az ábrák alapra vannak fektetve, a második rendszernél pedig az alap teljesen elmarad, tehát csak az ábrát képező részekből áll a csipke s e részek, hogy összefüggő lapot képezzenek, sodrott szálakkal, mintegy kötőzsinegekkel vannak egymáshoz kapcsolva. A csipkék készítésmódját tekintve, két főcsoportot különöböztetnek meg, u. m. kézi- s gép-C.-ket.
A kézi csipkék a készítésükhöz használt eszközök szerint felosztatnak: a) varrott, b) horgolt, c) kötött, d) hálószerüen kötött és e) vert C.-kre. A varrott C. tű segélyével készül s ezért tű-C.-nek is neveztetik. Készítéséhez finom fonalu vásznat használnak, melynek fonalait helyenkint részben v. teljesen kihuzzák vagy kivágják. Az igy keletkezett fonalvázat körülhurkolják. A varrott csipkéket leginkább mértani ábrákkal látják el s ekkor reticella a nevük; sokszor levélalakuak s ekkor velencei C.-nek (point de Venise) neveztetnek. A varrott csipkéknek guipure rendszerü mintájuk van. A vert C. a legelterjedtebb. Készítését nálunk sok helyen, nevezetesen Selmecbányán, Körmöcbányán, Ó-hegyen, Urvölgyön és N.-szebenben népiparszerüen űzik. Készítésére vetőcsévére, vetőpárnára, formapapirosra s gombostűre van szükség.
[ÁBRA] 1. 2. ábra. Vetőcséve-verőke.
A vetőcséve-verőke a fonál elhelyezésére szolgál s kétféle alakja szokásos, u. m. az 1. ábrában jelzett, amelynél a fonal alól van felgombolyítva és a bepiszkolódás ellen hüvely védi és a 2. ábrán jelzett, amelynél a fonal fent gombolyíttatik fel s így a munkás kezével érintkezésbe nem jő. A vetőcséve felső vége gombszerü.
[ÁBRA] 3. ábra. A vetőcséve fejére helyezett hurok készítésmódja.
Ez alá helyezik a csévéről jövő fonalnak a 3. ábrában látható hurokját, hogy a kényszerlefejtést biztosítsák. A verőpárna hengeralaku s szénával vagy szőrrel van kitömve. A fonalkeresztezések elhelyezése céljából a készülő C. a párnához lesz tűzve s ezért a munka előrehaladtával a párna forgatandó.
[ÁBRA] 4. ábra. Közönséges vetőpárna.
E célból a párnát v. nyilt dobozba helyezik, mint a 4. ábrán látható, v. tengelye körül forgathatóan állványba helyezik, mint ezt az 5. ábra mutatja. Ez utóbbi elrendezésénél a henger alatt lejtős munkaasztal is van, mely az ábrán b betüvel van jelezve, továbbá az a jelü párnáról lekerülő kész C. felvételére c-vel jelzett ür szolgál.
[ÁBRA] 5. ábra. Francia vetőpárna.
A fonalkeresztezések, illetőleg a csomópontok helyzetének megállapítása gombostűk segélyével történik. Letüzött helyzetben csak addig hagyandó, mig az ujabban keletkezett csomópontok a fonalak elcsuszását meggátolják. Munkaközben tehát a tűket a munka előrehaladásának arányában a régebben lekötött helyről kihuzzák s az ujabb csomópontok letüzésére használják. A gombostűk pontos és gyors elhelyezését a formapapirossal érik el, vagyis a párnára tüzött kartonból készült sávval, amely a csomópontok helyeinek megfelelően át van szurkálva. A most jelzett eszközökkel a C. következően készül:
A fonalakat négyes csoportokba kötik, de az utolsó csoport hiányos lehet. Minden csoportot tűre akasztanak, amint ezt a 4. ábra mutatja. Ezt követőleg a fonalak a mintának megfelelően, kötéssel keresztezéssel látandók el. A C.-verésnél - épp úgy mint a szövésnél - néhány alapkötést különböztetnek meg.
[ÁBRA] 6. ábra. A vetőcsévék tartása a forgatás előtt.
Minden alapkötés a következő kézfogások csoportosításából áll; a forgatás, dobás. sodrás s tüzés.
[ÁBRA] 7. ábra. A fonalak helyzete forgatás előtt.
Forgatásnál a munkát végző egyén két-két vetőcsévét vesz tenyerébe, mint ez a 6. ábrán látható és ezen négy fonal sorrendjét, amely eddig a 6. és 7. ábrák szerint 1 2 3 4 volt, olykép változtatja, hogy 1 a 2-vel s 3 a 4-gyel helyet cseréljen.
[ÁBRA] 8. ábra. A vetőcsévek tartása a forgatás előtt.
E helycserét az ujjak segélyével végzi olykép, mint ez a 8. ábrán látható vagyis a tenyerében tartott csévéket egymás körül fél fordulattal elmozditja. E forgatás után a fonalak sorrendje a 9. ábrában látható, vagyis 2 1 4 3.
[ÁBRA] 9. ábra. A fonalak helyzete forgatás után.
Dobásnál az 1. számu a 4-ikkel cserélendő fel, tehát egy vetőcséve a jobb kézből a balba s viszont vetendő, amint ez a 10. ábrán látható.
[ÁBRA] 10. ábra. A vetőcsévek dobása.
A fonalak sorrendje ekkor a 11. ábra szerint: 2 4 1 3.
[ÁBRA] 11. ábra. A fonalak helyzete dobás után.
A sodrás az által áll elő, ha ugyanazon két fonallal a forgatás műveletét többszörösen végezzük.
[ÁBRA] 12. ábra. A kötpontok tűzése.
A tűzés a 12. ábrán látható módon végzendő. Ezen egyszerü kézfogások különböző csoportosításából állanak elő a kötések.
[ÁBRA] [ÁBRA] 13. ábra. Fonatos kötés. 14. ábra. Hálószerű kötés.
A csipkeverésnél a következő alapkötések szokásosak: 1. A fonatos kötés (13. ábra), 2. a hálószerü kötés (14. ábra), 3. a vászonkötés (15. ábra) 4. az egyszerü sejtalaku kötés (16. ábra) és 5. a sodrott sejtalaku kötés (17. ábra).
[ÁBRA] [ÁBRA] 15. ábra. Vászonkötés. 16. ábra. Az egyszerü sejtalakú kötés.
A fonatos kötés a forgatás és dobás egymásutánjából áll. A hálószerü és vászonkötés előállítása az ábrákból tisztán látható. Az egyszerü sejtalaku kötésnél a munkás kezében levő 4 fonal forgatás és dobás után, amely a 7., 9., 11. ábrákon van előtüntetve, ismételt forgatásnak s dobásnak lesz alávetve, olykép, hogy a fonalaknak a 11. ábrán jelzett 2 4 1 3 sorrendje ismételt forgatás után 4 2 3 1 legyen, mint ezt a 18. ábra mutatja; ezt követőleg ismételt dobás következik, minek folytán a fonalak sorrendje a 19. ábrának megfelelően 4 3 2 1 lesz. A most nyert fonalrendezés csomót képez, amelyet a kivánt helyre kell feltolni s odatüzni olykép, mint ezt a 16. ábra mutatja. A letüzés után a jobb kézben levő két cséve félreteendő s a balkézből a másik pár a jobb kézbe lesz helyezve s a balkézbe a legközelebb álló két fonal csévéje vétetik. Ezen négyes csoporttal az előbbi, illetőleg a 9., 11., 18., 19. ábrán jelzett részleteket végzik s igy tovább.
[ÁBRA] 17. ábra. Sodrott sejtalakú kötés.
[ÁBRA] 18. ábra. A fonalak helyzete a dobást követő forgatás után.
Az ismertetett 4 alapkötés segélyével a legváltozatosabb minták készíthetők. Az eljárás igen egyszerü, ha formapapirossal s mintával rendelkezünk. A formapapirost a mintául szolgáló csipke után egyszerü leszurás segélyével is lehet készíteni, sokkal pontosabb azonban a forma, ha a szurások helyeit előbb kockázott papiroson kijelölik.
[ÁBRA] 19. ábra. A fonalak helyzete másodízbeni dobás után.
E célra 1, 2 és 3 milliméteres beosztásu, átlósan vonalozott papirost használnak, minőt a 20. ábra mutat.
[ÁBRA] 20. ábra. Mintarajz.
Ezen ábrán a mintajelzés is be van mutatva, még pedig a 21. ábrán előtüntetett csipkének mintája.
[ÁBRA] 21. ábra. Vászonkötésből és sodrott sejtalakú kötésből álló csipke.
Az egyenes szegély vonallal jeleztetett, a csipkézett szegélyt képező hálószerü kötés pedig vékony összekötő vonalakkal. A szurások helyei pontokkal lettek jelölve s igy ezen minta segélyével a párnára helyezett karton pontosan szurkálható. Kész csipke után az összetettebb minták készítése sem jár nagyobb nehézséggel, mert akkor a forma már egyszerü módon készíthető, a kötések fajai pedig a csipkén láthatók, mint ezt a 22. ábrán bemutatott példa bizonyítja. Ezen ábrán a kész C., a formapapiros, sőt a tüzés sorrendje is jelezve van s igy az alapkötések ismerete segélyével ezen C. is minden nehézség nélkül készíthető. A vert csipkék kereskedelmi nevüket rendszerint készítési helyüktől nyerik. Igy p. az alappal biró középfinom C.-k a kereskedelemben érchegységi v. karlsbadi csipkéknek neveztetnek, mig az alapnélküli C.-k közül azok, melyek szalagszerüen mintáztatnak, idriai csipkéknek neveztetnek stb.
[ÁBRA] 22. ábra. A munka sorrendje.
A gépcsipkék a készítésükhöz használt gépek minősége, illetőleg rendszere szerint a következő csoportokra osztatnak, u. m.: a) kötszövött, b) hálózott, c) fonott vagy vert csipkékre. a) A kötszövött csipkék a legvastagabb minőségüek s a legdurvább tagozatu mintákkal vannak ellátva. Készítésükhöz a láncfonalas kötszövőgépet használják; b) a hálózott C. a tüll vagy bobbinet-gépen készül (l. Bobbinet) és a legnagyobb és legfinomabb tagozatu mintákkal látható el. A bobbinet gépen csak csipkeszövet készülhet, ha tehát csipkézett szegélyre volna szükség, ezt csak kimetszés által állíthatják elő; c) a fonott v. vert csipke a zsinórverőn (l. Zsinórverő) készül. Ezen csipkéknél a fonalak keresztezése, csomózása teljesen olyan, mint a kézzel vert csipkéknél s ezért az egyszerübb mintázatu kézi csipkék a gépcsipkék versenyét nem is birják ki. Nagyobb, illetőleg összetettebb minták azonban a gépeken nehezen készíthetők.
(növ.), mint szurós képlet a. m. tüske (l. o.); a levél szélén C. (crena) az apróbb és kerekített bemetszés, melyet hegyes öblöcskék választanak el egymástól.
(növ., csiggenye, stegocarpium, Hagebutte), vadrózsáink álgyümölcse, mely a virágvacok elhusosodásából támad s benne apró, szurós gyümölcsszemek vannak. Ezeket C.-ból eltávolítván, finom hecsepecs-lekvárt főznek belőle. Lásd Csipkerózsa.
(növ.), a nagyobb vadrózsák valamint a bibliabeli égő csipkebokor közös neve. Sprengel szerint a Rubus sanctus Schreb. vagyis a szent szeder.
(pénzv.). A réz-, ezüst- vagy aranyrudacsokat, melyekből pénzt vernek, kihengerlik, azután e lemezekből kivágják a pénzlapkákat; a lemezből visszamaradt átlyukasztott rész a C., melyet ismét beolvasztanak.
(növ.), több szurós vad fa vagy bokor neve. Gyakran a csipkerózsát v. a málnát (Diósz), Nógrád vmegyében pedig az ákác-csipkefát vagyis koronafát nevezik C.-nak.
(növ.), a Rosa canina L. vadon termő rózsafaj számos változékainak közös neve. Gyümölcse a csipkebogyó (hecsepecs).