magvazó v. virágzó növények (Embryophyta, Phanerogame, Anthophyta, Spermaphyta, Siphonogame), a növényországnak legtökéletesebb köre, melyeknek csirás magjok s ennek a létrehozása céljából virágjok van termékenyítő szervekkel. Ezeknek egymásrahatása után alakul a mag a csirájával. A C. a legtagozottabb növények: szárok, levelök és gyökerök, a szárak szerkezetében pedig edénynyalábjok van. A C. nyitva magzókra és zárva magzókra vagyis magrejtősek (magházasak) csoportjára szakadnak.
A szesz- és sörgyártásnál nyer alkalmazást. Ugyanis a csiráztatott árpa, melynek maláta a neve, felhasználás előtt szárítva ill. pörkölve lesz, de a pörkölőtől lekerülő malátán a száraz csira nagy részben még a magon csüng v. közé van keveredve. Ettől a malátát meg kell tisztítani, amire a C.-ek szolgálnak. Többféle C. van használatban, melyek közül egyike az egyszerübbeknek a Bolemann-féle C. Ez áll egy öntött vashengerből, melyben egy tengely forog, mely tengelyre csavarmenetben kavaró karok vannak szerelve, melyek a malátát egymáshoz dörzsölik és a hengerben előrefelé tolják, mig az a hengerből kijutva egy szitaszerkezetre kerül, hol a csira a malátából ki lesz szitálva. A Völkner-féle maláta csirátalanító és tisztító drótfonatból készült előtisztító hengerből, öntöttvas csirátalanító készülékből és egy utótisztító hengerből áll. A csirátalanító belül bordákkal bir, melyek között késekkel felszerelt tengely forog. A Duprez-féle malátatisztítógép a csirákat kefékkel távolítja el a malátáról.
(növ.), l. Pete.
(növ., germinatio), azon folyamatok összesége, melyek során a mag v. a virágtalanok spórája növénnyé bontakozik ki. A mag csirázása viz felszivásával indul meg, melytől földuzzadva saját burokját (paszuly, tök) v. még a termését is (rozs, kender, barack, dió) szétfeszíti, fölrepeszti, szétszaggatja v. lecsusztatja (l. 1. ábra).
[ÁBRA] 1. ábra. A borsó csirája szétnyitva maghéj nélkül, F a kis mélyedés, melyben G rügy feküdt, T a tengely, C a szik.
Ez alatt v. ezután a kétsziküek megdagadt csirája megnyult alsó, azaz gyökér végével lefelé irányul (l. 2. ábra) és rendesen a földbe furódik, ahol szétágazva megtűződik. (l. 3. ábra).
[ÁBRA] 2. ábra. A bab csirázása. A szétrepedt maghéjon belül a csira-leveleket és a rügyecske leveleit is látjuk.
[ÁBRA] 3. ábra. A csirázó bab. a és b a sziklevelek, c és d a fiatal levelek, e a rügy, h a főgyökér, g az oldalgyökerek.
Felső v. rügyes, leveles vége erre fölegyenesedik és a magbelet v. szíket többnyire a levegőbe burkostul emeli föl: «kicsirázik», p. tök, paszuly, káposzta. A C. föltételei a levegő, viz és a melegség. V. ö. Jurányi L.: A magvak csirázásáról, a Természettud. Társulat 1892. «Emlékkönyv»-ében 409, 422. l.; továbbá Borbás V.: A növények csirázása jégben, Tanáregyesület Közlönye 1872., és Schuck J. több apró közlése a Természettudományi Közlöny-ben meg a Természetben (1876).
(gazdasági magvaké). A magvak öregség v. rossz raktározás miatt elvesztik életképességüket, nem csiráznak; máskor meg kedvezőtlen időjárás v. egyéb okok miatt a növények magvai nem fejlődnek ki teljesen s ezért nem képesek kicsirázni. A csirázóképességét elvesztett mag használható ugyan fogyasztásra (emberi fogyasztásra, állatok takarmányozására), de vetőmagul nem: mint ilyen, értékét tökéletesen elvesztette. A magvak életképességéről C. által lehet meggyőződni, vagyis megtudni, hogy valamely magnak hány percentje képes kicsirázni. A csirázóképesség megállapítása különösen fontos az olyan magvaknál, melyeket a gazda magkereskedőnél vásárol, s ezek között is különösen a fű- és heremagvaknál, mert nagyon gyakran rossz csirázóképességü magvakat hoznak forgalomba, sőt megesik néha az is, hogy a magkereskedőtől vett mag egyáltalában nem csirázik. A csirázóképesség megvizsgálásánál első dolog a kapott v. már megvett magmustrából a csiráztatáshoz szükséges mennyiséget kiválasztani. A gyakorlatlan gazda, rendesen önkénytelenül, a szebb és sértetlenebb magvakat választja ki s a rosszakat félretolja; ez nagy hiba, mert ez esetben a csiráztatás jobbnak fogja feltüntetni a mustrát, mint aminő tényleg. Csupán arra kell azután vigyázni a vizsgálónak, hogy a fűmagvaknál a csiráztatáshoz ne válasszon ki üres toklászokat, u. n. vakmagvakat, melyekből a tulajdonképeni mag (caryopsis) már kiesett, továbbá rovarok által már kirágatott, v. ki sem fejlődött (a meddő v. a meg nem termékenyült virágoknál) magvakát. Csiráztatáshoz kisebb magvakból (herefélék, fűfélék, dohány, mák stb.) rendesen 400-at, nagyobb magvakból (gabona, burgundi répa, borsó stb.) 200-at szokás kiválasztani; az előbbi esetben a magvakból két kétszázas, az utóbbi esetben két százas próbát csiráztatunk. Két próbát azért szükséges csiráztatni, mert a csiráztatási eredmények nem oly pontosak mint, p. a kémiai vizsgálatok eredményei; már maga a helytelen kiválasztás is nagyon befolyásolhatja az eredményt, azért nagyon ajánlandó a kettős próba, melynek átlagát vehetjük azután irányadó eredménynek. A magvak kiválasztása után következik a beáztatás. Beáztatáshoz legcélszerübb 18-20 C.° -u destillált vizet használni, de ennek hiányában az eső- vagy folyóviz is jó. Az áztató edénykében maradnak a magvak addig, mig nagyrészük meg nem duzzadt, ami rendesen 6-12 óra alatt szokott beállni. A fűmagvakat (nem értve ide a gabonaféléket), továbbá az erdei fák magvai közül a nyír- és égerfa-magvakat nem szokás beáztatni, mert ezeknél a beáztatás a csirázást nem sietteti, ellenben a többi erdei fák magjait, a rendestől eltérőleg, tovább, 24 órán át kell áztatni, sőt a sima fenyőét (Pinus strobus L.) 48 órán át. Némelyik növény magjának kemény héja csak nagynehezen veszi fel s ereszti át a mag belsőbb részeibe a vizet, az ilyen magvakat a csiráztatás előtt forrásban lévő vizzel le szokták forrázni, p. az akác- és lepényfa-magot (Gleditschia triacanthus L.), v. pedig azok héját üvegpapirral megkarcolják, p. a kaszanyüg (Vicia cracca L.) magját. Áztatás után a magról a vizet le kell önteni, s az olyan magvakat, amelyek az áztatásnál megnyálkásodtak (ilyen p. a lenmag) vizzel egypárszor leöblögetni. Az áztatás után következik a csiráztatás, mely nagyon sokféle módon eszközölhető. Legáltalánosabban a magvakat égetett agyagedényekben, tiszta itatóspapirban (filterpapir), flanel között, quarchomokban v. végre finom kerti földben csiráztatják. A C.-hoz külön csiráztatókészülékek is használtatnak.
Ott azonban, ahol pontos adatok nyerése kivántatik, p. a magvizsgáló állomások (l. o.) vizsgálatainál, olyan csiráztatókra van szükség, amelyekben a hőmérséket szabályozni lehet. Nagyon sok olyan fűmag van (p. a Poa és Agrostis magvak), melyek a csiráztatásra általában kedvező 20° C. hőmérséknek kitéve, jól nem csiráznak; az ilyen magvak megkivánják, hogy a hőmérsék naponta hosszabb időn át (6 óra) magasabbra, 28-30° -C.-ra felszálljon. Ennek elérésére a magvizsgáló állomásokon az u. n. termosztatok vannak alkalmazva; ilyen p. a Liebenberg-Weinzierl-féle, mely a bécsi s a magyar magvizsgáló állomásokon van használatban.
[ÁBRA] Termosztat.
E csiráztató készülék (l. ábra) áll egy kettős-falu bádogszekrényből, melynek fala fával van beborítva; a szekrénybe üvegpálcikákkal kirakott farámák tolhatók be, amelyekre könyvalakulag összehajtott itatóspapirban a magvak helyeztetnek v. pedig beletolhatók a szekrénybe lapos pléhedények, amelyekre kerti földdel vagy homokkal töltött csészécskék helyezhetők. A szekrény alján nyilások vannak, amelyeken át a szekrény alá helyezett gázlámpa által hevített levegő a kettős fal között áramlik s a szekrény kürtőjén kitódul. A kürtő fedelének erősebb vagy gyengébb felnyitása által a légáramot szabályozni lehet, ugyancsak a légáram szabályozására szolgál az ajtó (mely a csiráztatásnál be van csukva) alján alkalmazott rostély, mely tetszés szerint kinyitható vagy elzárható. A gáz, mielőtt a lámpába jutna, egy a szekrény oldalfalához illesztett hőszabályozón megy keresztül. E hőszabályozóval a hőmérsékletet a csiráztatóban tetszésszerinti fokon tarthatni, az ingadozás 1° -nál nem nagyobb. A szekrény hevítésére használhatunk közönséges Bunsen-lámpát is, de célszerü az ugynevezett biztosító lámpát alkalmazni amiatt, hogy ha a láng valami ok miatt észrevétlenül kialudnék, ne áramoljon a gáz a csiráztatóba s a helyiségbe.
(növ.), l. Cimetalma.
buzakeményítőből hideg uton készült ragasztószer, melyet leginkább könyvkötők használnak; terpentinnel vegyítve igen alkalmas fali kárpitok felragasztására. C.-nek nevezik nálunk azt az enyvet is, amivel a cipész és csizmadia dolgozik.
a hajó fedélzetének vagy tetőzetének vázát képező s a hajót keresztben összekötő szálfák, melyekre a fedélzet hossz-léceit vagy a tetőzet hossz-deszkáit szegezik.
(növ., Cantharellus Adans.), a hártyagombák génusza, husos kalapalaku testtel; spóra-rétege mint a galócáé, lemezkékből alakul, de ezek keskenyek s a gomba nyelétől a kalap széle felé haladnak. Apró v. középnagyságu, nyeles v. nyeletlen gomba, földön, moha közt, v. korhadó fákon nő, mintegy 30 faja közül több ehető. A Cantharellus cibarius Fr. (a Gombák képén), egészen sárga, mint a tojássárgája, zsiros tapintatu; 2,5-5 cm. magas nyele felfelé lassacskán kalappá szélesedik, ez 2,6-8 cm. széles, a széle redős és lefelé görbül. Fiatal korában a kalap boltozatos, azután tölcséralakuan emelkedik. Fenyvesben és lomberdőben nyáron és ősszel gyakori, frissiben v. megaszalva egészséges és jóizü táplálék. A fiatalt egészen megeszik, a vénebbről a bőrt meg a lemezkéit elvetik. A C. aurantiacus Fr. (narancsszin C.) is hasonló, de nem zsiros külsejü, a nyele egész 5 cm. hosszu, 4-9 mm. vastag, piros barnasárga; nyáron és őszkor fenyvesben nő, de mérges.
(hajózás), madzag s kötélfonállal áttüzdelt vászonból készült párna-féle, melyet, a dörzsölődés mérséklésére, két egymással surlódó tárgy közé szoktak alkalmazni. Egy neme: a láb-C. vagy Lábtörlő-C., mely egy darab vászon, kötélfonállal olyformán bevarrva, hogy a fonálból egy öltéshez csak egy, 10-15 cm.-nyi szálacska vétetik, s ezen szálak mindkét vége a vászonnak ugyanazon oldalán áll ki, ugy hogy a vászonnak egyik felén a szálak végei bozontos bundafélét képeznek, a másik felén pedig csak az öltések látszanak.
C. hulladéknak nevezik a hajósok a hajó belsejének bélésére használt gyékényben v. C.-ban maradt gabonaszemeket, melyet régi szokás szerint a gabonaszállító a hajó legénységének szokott átengedni.