régente kardcsiszoló, fegyvercsináló; később lócsiszár is vagyis lókupec. Borcsiszár a. m. iszákos, részeges.
Sámuel, ref. lelkész, szül. Darócon, Kolozs vármegyében 1791., megh. Kolozsvárott 1852 febr. 8. Tanulmányait Kolozsvárt elvégezvén, 1815 elején u. o., segédlelkész lett, 1816. külföldre menvén, Genfben gyarapította ismereteit. Hazajövén, 1817 májusban kolozsvári lelkésszé választatott. Később esperesi tisztséget is viselt. Nyomtatásban amaz alkalmi beszédei jelentek meg, melyeket Pataki Sámuel (1824), Kenderesi Mihály (1824), Balog Katalin (1828), id. Szilágyi Ferenc (1829), br. Kemény Ferencné gr. Bethlen Kata (1830), br. Bánffy Erzsébet (1831), Katona Zsigmond (1833), Trandofir György (1833), Sebes Antal (1835), Incze Mihályné Szathmáry Pap Krisztina (1835) és Barra Gábor (1837) temetésén, továbbá I. Ferenc emlékére (1835) s végül a kolozsvári külső templom alapkövének letétele alkalmával (1829) tartott.
(vagyis tislér), egy kuruc énekben e helyett: asztalos.
a csizmán, cipőn az a sarokbőr, mellyel a kérget belülről beborítják; némely helyen a csizmadiák gunyneve.
Durvább fákat, de még finomakat is, többnyire gyalulás után fülöletükön finomító miveletnek, csiszolásnak kell alávetni. A C. célja egyrészt a szerszámnyomok eltávolítása, másrészt a még kiálló rostszálak elvétele és a csőedényvályuk kitömése. A fa-C.-ra alkalmas anyagok a természetes és mesterséges habkő, a különböző finomságu üveg- és csiszolópor, vásznak és papirosok, fekete fánál a faszén. A C. történhetik szárazon, nedvesen, olajjal és faggyuval. Száraz C.-nál a fát előzetesen gyöngén megnedvesítik, hogy ez a gyalutól kitépett rostszálakat fölhuzza és száradás után üveges papirral lecsiszolják. Mindkét miveletet váltakozva 3-4-szer kell ismételni, mig finom fölületet kapunk. Szárazon, benedvesítés nélkül csiszolják a fenyőfamunkát habkővel; lenolajjal és habkővel a politurozandó fát; faggyuval és faszénnel az igazi ébenfát. L. még Fényezés.
az olyan ásvány- v. kőzettani preparátum, melyen az ásványoknak, illetőleg kőzeteknek szerkezetét, optikai tulajdonságait, ásvány-összetételeit és sok egyéb viszonyait a mikroszkóp alatt lehet tanulmányozni. Nélküle az ásványok, különösen pedig a kőzetek szerkezetének, kiképződésének és egyéb viszonyainak tüzetes felkutatása lehetetlen.
A kőkor második szakaszában, melyet neolit v. csiszolt kőkor (l. Kőkor) név alatt ismer a tudomány, a kőszerszámokat, miután már nagyjában kiformálták, «kinagyították», csiszolásnak vetették alá; ez volt az utolsó művelet, amelynek segélyével nekik a kivánt végleges formát megadták. A csiszolás a C. segélyével történt, melyeknek eddig kétféle faját ismerjük a leletekből. Az egyik a mozgatható C. (l. 1. ábra).
[ÁBRA] 1. ábra.
Ezek soklapu kőhasábok, melyeknek lapjai a csiszsolástól homoru felületet nyervén, legjobban a piskótához hasonlítanak; rendesen kisebb méretüek és éppen azért használat közben szükség szerint mozgathatók voltak. A másik fajt a nem mozgatható C. képezik (l. 2. ábra).
[ÁBRA] 2. ábra.
Ezek rendesen nagy arányu kövek, melyeknek felső lapján egyrészt tojásdad teknőalaku mélyedések, másrészt ék-keresztmetszetet mutató hosszabb-rövidebb rovátkok v. hornyolatok vannak. Mind e mélyedések belső lapjai igen sima felületet mutatnak, ami a csiszolás alatti sokszoros dörzsölés következménye. A szerszámok élét a rovátkokban csiszolták, amit bizonyít az a körülmény, hogy sok ily kőszerszámnak az éle a legpontosabban beleillik egy-egy ily hornyolatba; oldallapjaikat pedig a teknőalaku nagy mélyedésekben. Ez utóbbi C. gyakrabban fordulnak elő s egy ugyanazon kövön sokszor mind a két fajta mélyedésekből több látható. Vannak olyanok is, melyeken csak a tojásdad teknőcskék, ismét mások, melyeken még kizárólag a rovátka vagy hornyolat-mélyedések találhatók. Legtöbbnyire mint szórványos leletek egyesével kerülnek napfényre, de nem ritka eset az sem, hogy mint egy nagyobb csizsolóműhely maradványai, csoportosan (t. i. több ugyanegy helyen) kerülnek elő és pedig sokszor egyéb kőhulladék társaságában, melyek világosan egy műhely maradványaihoz tartoznak. Rendesen homokkőből vannak e kövek, de van olyan is, mely jaszpissal kevert homokkőből, továbbá gránitból, sőt egy francia magángyüjtő birtokában állítólag egy obszidiánból való is van. C. előfordulnak Angol-, Francia-, Dánország és Svájc őskori telepeiben. Hazánkból is ismeretes egy-két töredék, különösen a kisebb, mozgatható fajtából.
és C. vászon. Üveges- és csiszolóporral (smirgel) behintett papiros. Ugy készül, hogy az üvegcserepeket Naxos-smirgelt zuzógépekben esetleg őrlőművekkel finomabb porrá törik, ezt osztályozó hengerekkel finomság szerint osztályozzák és gépek segélyével a szivós és hajlékony papirost beenyvezik és egyuttal az illető port is reászórják. A gép oly szerkezetü, hogy az enyvet egyuttal meg is szárítja és fonákján a finomsági számmal és a gyár jeleivel is ellátja. - C. vászon hasonlóan készül.
Azok az üvegtárgyak, melyek alakjukat v. diszítményüket a felület csiszolása által kapják, megkülönböztetésül a fuvott üvegtől, melyet szabadon v. minta segítségével fuvás által alakítottak, valamint sajtolt üvegtől, melyet jelenleg fémmintákban sajtolnak. L. Üvegcsiszolás.
járási székhely Kazán orosz kormányzóságban, a Kama mellett, (1889) 25102 lak., akik élénk halászatot és kereskedést üznek a környék termékeivel.