(lat. Cisio), l. Naptár.
hosszu száru lábbeli, mely speciális magyar iparcikk s készítése az egész országban el van terjedve, amennyiben a pórnép, a mesteremberek, továbbá a katonaság egy része, a csendőrök, rendőrök, hajduk, inasok stb. is csizmát viselnek. Külön speciálitás a női C., némely vidéken még a piros C., melyet a jobbmódu paraszt nők viselnek, továbbá a diszmagyarhoz való szines C.-k stb., melyeknek elkészítésében a magyar mesteremberek kiváló ügyességet tanusítanak. A C.-k formája és minősége különben a különböző osztályok igényeihez alkalmazkodik s másforma C.-t visel a földmives, jobbat a földes gazda, másnemüt a mesterember s finomabbat az uri osztály. E cikk nagy kelendőségénél fogva a csizmadiák a magyar városokban nagy számban voltak s egyes tiszta magyar vidékeken nagy számban találhatók még ma is, ugy hogy hajdan a céhekben, ma az ipartestületben, illetve más társulati kötelékben sok helyütt domináló szerepet visznek. A csizmadia céhek idejéből sok érdekes, különleges céhszokás maradt fönn, melyek azonban az ujabbkori ipartörvény alapján kiszorultak a divatból s lassan-lassan feledésbe mennek.
az az iparos, aki a csizmakészítéssel foglalkozik. L. Csizma.
József, l. Jankai József.
Készül nyirfából, ritkán juhar- v. bükkfából. Szolgál a lábbeli talpainak a fölihez való megerősítésére.
(Chisnyoviz), Lubenikhez tartozó gyártelep Gömör vm. nagy-rőcei j.-ban; Heinzelmann Frigyes vasöntő telepe évenkint 40000 q. nyersvasat termel s 300 munkást foglalkoztat.
Olga, orosz költőnő, szül. Gorod-Novgorodban 1864. Sztihotvorenija (költemények) kötetével lépett fel először és kedveltjévé lett az orosz olvasóközönségnek. Költeményei a legelső orosz folyóiratban, a Vjesztnik Jevropy-ben szoktak megjelenni. Próbálkozott a szinműirás terén is, még pedig szép sikerrel. Mint műfordító nagy szolgálatokat tesz az orosz irodalomnak s ő ismertette meg az oroszokkal Petőfi és Szabó Endre több költeményét. C.-t a Petőfi-társaság 1889. külső tagjai közé választotta.
csobány (néhol csobánk), nagy kulacs, vagyis csutora (a szláv nyelvekben is megvan).
Diszelhez tartozó puszta, Zala vm. tapolcai j.-ban; a felette emelkedő 376 m. magas vulkáni eredetü kopasz kúphegyen C. várának romjai állanak. A vár állítólag a tatárjárás után IV. Béla alatt épült, de nem volt nagy. Első birtokosai ismeretlenek; a XIV. sz.-ban a Gyulafy nemzetség birta; kapitányai a kereskedőket gyakran kifosztották; e garázdálkodásnak az 1630. évi XLV. t.-c. vetett véget. A XVII. században az Esterházyakra ment át. Szóbeli hagyomány szerint az utolsó Gyulafi, kuruc volta miatt kibujdosván, igy bucsuzott el C. várától:
Jó boru Badacson,
Jó halu Balaton.
Isten hozzád Csobánc,
Engem többé nem látsz
Kiválóan nagy szerepet vitt Rákóczy Ferenc szabadságharca idején. 1705 november haváig a dunántuli labanc főhadparancsnok tartott benne őrséget; ekkor azonban Kisfaludy László és Domokos Ferenc kuruc ezredesek foglalták el. 1717 tavaszán Rabutin császári tábornok szállott a vár alá, melyben 30 jó hajdu, s ugyanannyi családostul menekült nemes ember volt. Rabutin Kreuz tábornokra bizta az ostrom vezetését, ki lábtókat támasztatván a vár falához, személyesen, karddal is ráhajtá az ostromra katonáit. A vár kapui petárdával belövetvén, már-már a császáriaké lett a vár, midőn Kreuz tábornok, golyóval homlokon találva, elesett. A vitéz várőrség, sőt a nemesek népei is, kövekkel rakott szekereket, s a hagyomány szerint, gerendákkal mint tengellyel összekapcsolt malomköveket guritottak a feltörekvő németekre, kik aztán nagy veszteséggel, szégyenszemre vonultak el a vár alól. C. vára azonban annyira megrongálódott, hogy mint katonai poziciót nem volt többé érdemes fenntartani. C.-ról szól Kisfaludy Károly egyik legszebb regéje. V. ö. Vasárnapi Ujság 1869, 43. sz.; Magyarország és a Nagyvilág 1876. 23. sz.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. pilisi felső j.-ban, (1891) 1827 német, szerb és tót lak. Gyönyörü vidéken fekszik, melyet a fővárosi turisták gyakran keresnek fel. Határában nagy kőbányák s többféle barlangok vannak, melyek közül a Macka jama barlang legérdekesebb, ez a Ciribári hegy alatt nyilik, szája az oligocén homokkövön át van furva s 6 m. széles; a barlang ÉÉNy-i irányban lejtősen megy lefelé. 4-16 m. magas, alsóbb részeiben falai vastag cseppkő-kéreggel vannak bevonva, 46 m. mélységben egy függélyesen leeső 10 m.-nyi tátongó mélység nyilik, mely 120 m.-nél mélyebb. A barlangot a viz mosta; most az egész vidék vizeit elnyeli, ami különösen felhőszakadás után az egész vidékre áldás. C. vidékének leggyakrabban felkeresett részei az Oszoly (329 m.), a Nagy- és Kis-Kevély (537 és 486 m.) és a Szentkut nevü bucsujáróhely. C. neve hajdan Borony volt.