Az Aba nemzetség egyik ága, mely valószinüleg azon Csaba vagy Csubán (Subanus, Siubanus) ispántól vette eredetét, ki III. István és III. Béla korában esztergomi főispán és bán volt (l. Csaba) s mult századbeli genealogusok sz. a Rhédey családnak is az őse lett volna.
Dávid és Pál. Az Aba nemből származó Csobánka unokái, az első János, a második Péter nevü fiától. Hevesm. ÉNy-i részén (Gyöngyös körül) lakó gazdag főurak voltak a XIV. sz. elején. 1312. rokonaikkal s Amadé nádor fiaival együtt ők is fegyvert fogtak s igy a rozgonyi csata rájuk nézve is itéletnap volt. Pált I. Károly kancelláriája még arról is vádolja, hogy orgyilkos módjára tört a király életére. 1320. ujra legyőzték őket a király hivei, még pedig saját fészkükben, s javaikat vesztvén, földönfutókká lettek. Mikor még gazdagok voltak, 1304. alapították a vörösmarti (Gyöngyös mellett) pálos kolostort. V. ö. Anjoukori okm. II. 281. Fejér, Cod. Dip. VIII/2. 398, 541. Kandra, Adatok az egri egyh. tört. II. 206.
a Zambezi jelentékeny jobbparti mellékfolyója; a Mozamba hegyből ered, előbb déli, majd keleti irányban foly.
az Alföldön (Gömör, Torna, Sopron megyékben csobolló, csoborló, - török eredetü szó) a. m. nagy, lábas kulacs vagyis csutora. Szijja, lánca, kallantyuja is szokott lenni, hogy vállon vihessék v. fölakaszthassák. Rendesen mezei munkások használják s vizet, de bort, pálinkát is tartanak benne. - «Bort ez csobolyóban, az kecsketömlőben, kenyeret hoz amaz bükkfa tekenőben». Arany: Toldi 2. ének.
(lat. miraculum, a bibliában néha jel), a szó szoros értelmében oly érzéki tünemény, melyet természetes erő létre nem hozhat s mely éppen ezért istennek a Természet rendjébe való, rendkivüli beavatkozása. Tágabb értelemben C. minden ami csodálatos, aminek oka ismeretlen, de természetes. Bár semmi nem áll azon föltevés utjában, hogy a teremtő a természeti erőket tetszése szerint fel is függeszthetné, mindamellett a teologusok többnyire azt tartják, hogy a tulajdonképeni csoda sem függeszti fel a természeti törvényt; csak a természeti erők közt, azok mellett müködik a természetfeletti erő, vagy legfeljebb legyőzi azokat, miként a fizikai világban a nagyobb erő a kisebbet. A katolicizmus a bibliai C.-kon kivül még az egyház történetében és a szentek életében számtalan C.-t hisz, sőt a C.-t az egyház életében állandónak, bár nem minden korban egyformán gyakorinak tartja. A protestantizmus a C.-kat a bibliai C.-kra vagy ezek közül is csak az evangeliumban előforduló fő C.-kra szorítja. Vannak álcsodák is; ilyenek először az ismeretlen természetes eszközökkel létrehozott bámulatos dolgok, p. büvészek mutatványai, vagy a természetben előforduló rendkivüliségek; másodszor hamis C.-k, azon rendkivüli tünemények, melyek a keresztény ördögtan szerint a gonosz szellemeknek a természet rendjébe való kivételes beavatkozásán alapulnak, p. a boszorkányság, bűbájosság, jövendőmondás stb.
(növ.), l. Balzsamuborka.
(bájfű, torokfű, pera vagy perafű, Ruscus L), a liliaceak spárganemüinek génusza levelek módjára elszélesedett ágakkal (l. Cladodium), melyek a valóságos levéltől azért különbözők, mert rajta virág és gyümölcs terem (innen ered a neve), ami az igazi levélen soha sincs. Alacsony, örökzöld cserjés tövü növények. Levelök csak pikkelynemü. Virágjok a levélnemü ágak visszáján kétlaki, bogyójuk 1-3 magu. Hazánkban két faja van, de egymástól nagyon eltérő. A R. aculeatus L. (egertövis, spárgatövis, Myrtus silvestris Plin., l. az ábrát 3-6 dm. magas, mirtuszhoz hasonló, de a tojásdad épszélü ága szurós, a közepén van a virága vagy a piros bogyója. Nálunk a haza déli részén helyenként a bokrok közt seregesen nő, s minden jobb füvet elnyom. Kerítésnek, Olaszországban seprőnek használják. Néhol kerti dísz; régebben vizellethajtó orvosság volt. A második faj (R. Hypoglossum L., bonifaciusfű, bislingua, Laurus Alexandrina, nyelvesfű, lónyelvüfű, diadalmasfű, földi borostyánfű, csapfű, nyakcsapfű) ága nagyobb, tojásdad vagy széles lándsás, nem szurós. A R. Hypophyllummal L, együtt gyakran kertben látni.
[ÁBRA] A tövises csodabogyó, a a virága az ellaposodott ágon.
(növ.), csodaborsóka v. csigaborsóka Benkőnél, a Medicago orbicularis (l. Lucerna) népies neve, csiga módjára tekergő hüvelyéről nevezve. De C. a Halicacubum, vagyis a Sapindaceák családjából való kuszó cserje is (Cardiospermum halicacubum L.) Kelet- és Nyugatindiában. Levelét főzeléknek készítik, borsó-nagyságu magvait fölfüzve a nők talizmánként nyakukon viselik. Magva t. i. fekete és gömbölyü, de fehér és szivalaku csiraszemölcse van, ezért Cardiospermum, azaz szivmag a neve.
l. Ricinus és Maszlag.
Az olyan gyermeket szokás így nevezni, aki testi, de kivált szellemi tekintetben korát megelőzőleg feltünően kifejlődött, aki már zsenge korában bámulatot kelt szellemi v. művészi produkcióval. Mivel az ilyen C.-k gyakran v. korán elpusztulnak, v. szellemileg elcsenevésznek, azért sokan ezt az állapotot betegesnek tartják. Hivatkoznak azokra a fiatal számművészekre és zenevirtuózokra, akiket városról-városra hurcolnak s akik csakhamar tönkre mennek, tov. azokra a C.-ekre, akik történeti nevezetességre tettek szert. A C.-k, akikben legtöbbször kiváló geniális szellemnek első jelei mutatkoznak, rendkivül gondos megfigyelést és okszerü bánásmódot követelnek, mert ha nem is abnormis, de mindenesetre igen finomra hangolt, igen ingerlékeny lélekkel van dolgunk. Gondoskodni kell arról, hogy az ilyen gyermekek szellemi fejlődése rendes és egyenletes legyen; jobb azt egy kicsit késleltetni, semmint gyorsítani. Fődolog, hogy a szellem fejlődésével lépést tartson a gyermek fizikuma s hogy törekedjünk őt arról a szükebb gondolatkörről, amelyben excellál, el-elterelni, oly módon, hogy érdeklődést keltünk benne az emberi tudás egyéb ágai iránt is.