A nyul-szapuka (Anthyllis vulneraria L.) nevü pillangósvirágu növénynek, mely egyike a legkitünőbb takarmánynövényeknek, németből (Wunderklee) fordított neve. De, ugyancsak csodahere v. óriási here v. szibériai here v. bokharai here név alatt kinálnak a magkereskedők egy takarmánynövénymagot, mi nem más, mint a fehérvirágu somkóró v. kőhere (Melilotus albus Desr.) magja.
az ortodox zsidófelekezetben olyan rabbi, kiről hivei azt hiszik, hogy a jövőbe lát, betegségeket és egyéb veszedelmeket imádkozással és talizmánokkal el tud hárítani s ezért sokan zarándokolnak hozzá. Lengyel- és Oroszországban gyakori a C., de nálunk is előfordul, így az utóbbi időben hires volt a tállyai C.
A honkereső és honalapító hősökről szóló mondák vezérállatai közt a leggyakoribbak egyike a szarvas. Ilyennel, még pedig gímszarvassal, vagyis szarvastehénnel vezetteti a hunok őseit uj hazájukba a Meotis vidékéről a gótok történetirója Jordanes (helytelenül Jornandes) s nyilván az ő nyomán hazai krónikásunk Kézai. A hun mondakör ez első tagját a C.-ról szóló gyönyörü regévé feldolgozva szőtte be Arany János VI. énekül a «Buda halálá»-ba. Szarvas szerepelt mint vezérállat Anonymusnak Bars vezérről és Bars vára alapításáról szóló fejezetében (34.) is, és ugyancsak szarvas mutatja Turóczi krónikája szerint (2, 53) Gejzának és Lászlónak a helyet, amelyen a cinkotai győzelemért hálából templomot építsenek Vác város vidékén. Szarvas vezeti megint csak Szt. Lászlót az alapítandó N.-Várad és Gyula vezért Gyula-Fehérvár helyére. Számos hasonló görög, latin, német stb. mondát idéz Grimm Jakab (D. Myth. 2. kiad. 1093 s k. l.). V. ö. Ipolyi, Magy. myth. 241.
v. kegyképek, némely katolikus bucsujáró helyeken őrzött szent képek - főleg Szűz Mária képei, - melyekhez különféle csodák és kegyelmek, főkép csodálatos gyógyulások és megtérések emléke füződik. Innen van, hogy bár a csoda maga nem a képnek mint olyannak tulajdoníttatik, hanem istennek a Szűz Mária közbenjárása utján, mindazáltal a kép is, amely előtt a csoda történt, tiszteletben áll, s az isteni működés kiváló eszközének tekintetik. Ily képek vannak Radnán, Mária-Pócson s a külföldön is több helyen, melyek közt kiválóan nevezetes a máriacelli.
(növ.), csodatölcséres, csodavirág, tölcséres virág, tökvirág Benkő szerint, méhpilis és délignyitó Diószegieknél, de délután szokott virágzani; Mirabilis L., Nyctago Juss., Jalapa Moench) az éjjelnyilók (nyctaginee) génusza 10-02 fajjal Amerika forróbb vidékein. Legismeretesebb faja a M. Jalapa L. (Nyctago hortensis Juss., áljalapa, nyugatindiai 4-órai virág) kedvelt egynyári kerti virágunk, Délamerikából származik. Rendesen piros tölcséralaku, hosszucsövü virágleple van, délután nyilik, illattalan, de ugyanazon a tövön a piroson kivül nem ritkán sárga, sárgával és pirossal tarkázott virág is látható, Linné ezért nevezte Mirabilisnak (a. m. csodálatos). Leplét kehelynemü gallér fogja körül. Gyökerét a braziliaiak hashajtónak használják. A M. longiflora L. nálunk ritkább, Mexikóból ered. Virága fehér, este kedves illatu, 10-15 cm. hosszu.
(növ.), a Cactus hetagononus neve; l. Kaktusz és Cereus.
l. Bogdány 1.
Afganisztánban és Indiában ismeretes hosszu, bő, felső-ruhadarab, Középázsiában prémes ruha, valószinüleg e szóból származott a «tóga».
a török csoha szó származéka, mely posztót, csuhát jelent. A csohadár voltakép palotabeli szolgát jelent, aki a belső szerájban végzi a szolgai tisztségeket. Ezek főnöke a bás-C., akinek hivatala udvari méltóság számba ment. Megint más hivatal a kapu csohadári, aki a magas portán volt alkalmazva.
(ezst.), a meleg tisztelet és szeretet, a benső hajlam és élénk vonzódás külső kifejezése, több jelentőséggel bir a kézszorításnál, mely szintén a hajlamot és barátságos szövetkezést, a hűséget jelzi. A csóknál a szivet is véljük működni látni és a C. rendszerint a szerelem nyilvánulásának, a szivbeli hűség megerősítésének tekintetik. A csókot majdnem minden nagyobb költő megénekelte, Anakreon, Horatius dicsőitették, ujabb időben gyönyörüen zengték meg Grillparzer («Ein Wunder, ein Geheimniss ist der Kuss, die Lippe küsst, wohin das Herz hin neigt»), ki a csóknak a homlokra, arcra, ajakra, kézre, tenyérre s egyébképi illesztését külön-külön magyarázza, továbbá Halm (Wildfeuer) és végül a mi Dóczynk is, ki a csókot szimbolíkus értelemben egy egész drámában tárgyalta és annak mivoltát és édességét páratlan versekben énekelte meg. A C. egyáltalában két ajakpár összecsattanása, de mint már említve volt, kéz, orca, homlok megérintése az ajkak által is már C. számba vétetik, külön-külön fokát jelentvén a tiszteletnek és vonzódásnak. A C. mint szimbolum is használtatik különféle szertartásokban. Ide tartoznak a pápai papucs, a püspöki gyűrü megcsókolása, középkorban a szerződések és hűségi eskük megerősítése C. által. Az ó-keresztény vallásban a béke-C., a husvéti C. voltak szokásosak; a mai kézfogói C. is az ily szertartásos C.-ok közé tartozik, ha nem éppen a szerelem közelíti egymáshoz az ajkakat. Fiziologiai értelemben a csók a rokon elemek egymáshoz való vonzódásának, egymás áthatásának kezdete és így a C. már a szerelem fiziologiájának első fejezetét képezi. A szerelmi C.-nak határozott élettani hatásai és jelenségei vannak, az idegeket és vért felháborítja és a földi boldogság első zálogát képezi. Azért ecseteli a népdal és a műlíra számtalan váriációban, hogy a szerelmes mikép eped kedvese forró csókja után, és mikép keresi reményeinek teljesedését, a saját üdvözületét a gyönyörü kedves, méze, édes, bübájos ajakán. A C. jogi oldaláról elmésen értekezett Vécsey Tamás, a C. jelentőségéről a ragadozó betegségekben és járványokban még foly a vita, a legtöbb tudós a C. ártalmatlansága mellett küzd.