Csók

István, a legujabb festő-generáció egyik tehetséges tagja, Münchenben kezdte s Párisban végezte tanulmányait. Legelső művével (Confirmatio) a képzőművészeti társulat 1890-iki téli kiállításán tünt föl. Ebben a képben erős realisztikus érzék és meglepő jellemző erő nyilatkozott.

Csóka

nagyközség Torontál vmegye törökkanizsai j.-ban, (1891) 3330 magyar és szerb lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, urasági félvérménessel.

Csóka

nagyon kedvelt árpádkori magyar személynév, mely különösen az alsóbb néposztálynál volt használatban s előfordul megfelelő jelentésü tatáros alakban is. Használták nőnévnek is, s mint ilyen, a kicsinyített Choucad alakban maradt fenn.

Csóka

Hédervári Kont Istvánnak, I. Zsigmond egyik főellenségének fegyvernöke. Mivel urát nagyon siratta és Zsigmond ajánlatát visszautasította, a király Budán a Szent György-téren őt is mindjárt ura után lefejezteté. V. ö. Turóczy krónikája IV. rész, VII. fejezet.

Csóka

(állat, Corvus monedula L., Monedula turrium Brehm), az éneklők rendjébe, a nagycsőrüek (Magnirostres) csoportjába és a varjufélék (Corvide) családjába tartozó madárfaj. Galambnagyságu, amennyiben 33 cm. hosszu, farkhossza 13 cm., szárnyáé pedig 22 cm. A varjuktól abban különbözik, hogy csőre rövid, erős és kevésbbé hajlott, orrlyukai kerekdedek és hogy az evező tollak közül a 3. a leghosszabb, a 2. pedig hosszabb mint a 6. Hasa hamuszürke, feje, háta, szárnyai és farka feketék, nyakának két oldalán pedig egy-egy hamvasszürke folt látható. Európában és Ázsiában él, leginkább régi tornyokban, várakban és más magas épületekben tartózkodik és különösen rovarokkal, bogyókkal (szilva, cseresznye stb.) táplálkozik. Tojása kékeszöld vagy hamvasszürke és pettyegetett. Fogságban megszelidül s megtanul szavakat is kimondani. L. Varjufélék.

Csókakő

(Csóka), nagyközség Fehér vmegye móri j.-ban, (1891) 741 magyar lakossal; a község mellett ma romokban heverő vára alacsony, de meredek hegyen emelkedik. «Castrum Chokakew» néven már 1323. van említve. 1424. Zsigmond király birta, 1453. V. László a hozzátartozó uradalommal együtt a Rozgonyiaknak adományozta. A XVI. sz.-ban török kézen volt, s a hagyomány szerint az itteni pasa ásatta volna azt a jóvizü, roppant mély kutat, mely a vár déli aljában maig is megvan. 1601 okt. 15. a császári sereg e vár tövében verte meg Mohammed seregét. Ebben az ütközetben jelen volt Pecsevi török történetiró is; s erről szól egy eposz, melynek «Pugna ardua variique nostrorum cum abjurato christiani nominis hoste Turca conflictus, penes arcem Tzhokaki» etc. c. egykoru kiadása a szmirnai kapucinus kolostor könyvtárában őriztetik. 1691. Lipót király C. várát a hozzátartozó 40 falu és pusztával Hochburg János élelmezési biztosnak adományozta. E család férfiágon kihalt s a XVIII. század elején C. vára is végkép elhagyatott. Azóta a különben is egyenlőtlen mészkövekből rakott vár egyre jobban omladozik; fennálló falait jelenleg köröskörül vastag kőtörmelék lepi el. V. ö. Vasárnapi Ujság 1864.

Csókaláb

v. daruláb (növ.), a Geranium sanguineum L. népies neve; l. Gólyaorr.

Csokaly

(Csokaj), kisközség Bihar vm. székelyhidi j.-ban, (1891) 1046 magyar és oláh lakossal; Fényes Elek statisztikus szülőhelye.

Csókaszem

az, midőn a szem szivárványhártyája fehér, a láta ellenben sötét. Ezen szem gyakori a lónál, elvétve más házi állatoknál, akkor ha a bőr a szem körül festenyt nem tartalmaz.

Csókaszőllő

v. cigányszőllő. Eredeti magyar szőllőfajta, mely sötétkékszinü, majdnem fekete fürtjeitől kapta nevét; hazánkban mindenütt el van terjedve s néhol vadfeketének hivják. Tőkéje erős, levelei igen nagyok, kerekdedek, fürtje középnagy, hosszu, hengeralaku; bogyói középnagyok, gömbölyüek, későn érők; bora nem valami jó, de tartós és szép sötét szinü. Rövid metszést kiván.


Kezdőlap

˙