Csomagolás

A postai küldeményeket természetükhöz és a szállítás utjához és módjához mérten ugy kell csomagolni, hogy tartalmuk kárt ne szenvedjen, más küldeményben v. a szállító eszközben kárt ne tegyen. A leveleket, csomagokat és pénzküldeményeket azonfelül le is kell zárni (enyvvel, ostyával, pecséttel, ragjeggyel stb.), hogy tartalmukhoz illetéktelen kéz nyom nélkül hozzá ne férhessen. Feltétlenül kötelezők a posta csomagolási és lezárási szabályai a pénzt, ékszert és drágaságot tartalmazó küldeményekre, nem különben azokra nézve is, melyek könnyen kárt tehetnének, mint a folyadékok stb. A többi küldemények tekintetében a posta csomagolási szabályai csak jóakaró tanács jellegével birnak, melynek nem követése (gyenge v. elégtelen göngyölet) a küldemény szállítását nem akadályozza, hanem csak a posta szavatolását szünteti meg a sérülés esetén ) l. Postai tarifák). Leggyakoribb csomagoló anyagok a tartalom becséhez mért sorrendben: a csomagoló papir, a vászon, gyolcs, viaszos vászon, doboz, bőr, vászonnal burkolt doboz, láda, hordó, fémtartály. Leghasználtabb lezáró anyag a vésett pecsétnyomóval lenyomott pecsétviasz. Ezt azonban a posta csakis azon küldeményeknél követeli, melyeknek nyilvánított értéke a 200 forintot meghaladja (kézi darabok), vagy melyek pénzt, aranyat, ezüstöt vagy drágaságot tartalmaznak. Más küldemények tetszés szerint lezárhatók. Egy darabból álló szilárd tárgyakat, p. szerszám, géprész, vad, hordó, bőrönd stb. egyáltalán nem kell csomagolni és lezárni. A levél lezárásának módja teljesen a feladóra van bizva. A dijkedvezményes postai küldeményeket (áruminta, nyomtatvány, üzleti papir) szintén tetszés szerint lehet csomagolni (dobozba, borítékba, zacskóba, tekercsbe stb.), de a szükséges jövedéki ellenőrzés tekintetéből pecséttel vagy egyébként lezárni nem szabad.

Csomagoló forgács

(Wollin, Holzwolle). A 70-es véek vége felé az Amerikában már néhány év óta törékeny áruk csomagolására használt finom faforgácsnak gyártása Európában is meghonosodott. Alkalmas erre minden tűlevelü és lombos fa, mely kellő puhaságu forgácsot ad, nevezetesen a lúc-, erdei és jegenyefenyő; a hárs-, nyár-, fűz-, nyir- és bükkfa is. Csomagoláson kivül használják még olcsóbb párnázásokra, derékaljakra a kárpitos iparosoknál, alom és szalma helyett istállókban az állatok alá, sőt a legfinomabbját a sebészetben charpienak is.

Csoma-kódex

a XVI. sz. közepéről való magyar kézirat, mely Gräffer bécsi könyvárustól került a m. T. Akadémia birtokába. Énekgyüjtemény, melyben a többi közt Szilágyi és Hajmási, a szendrői névtelen költeménye, s a drávai névtelen Rusztán császárja maradt fönn.

Csomaköz

kisközség Szatmár várm. nagykárolyi j.-ban, (1891) 2039 magyar, német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Csománfalu

(Csomályova), kisközség Máramaros vm. técsői j.-ban, (1891) 1299 rutén és német lakossal.

Csombor

(növ.), különböző szagos ajakas fű neve.

Csombor

(Czombor) Márton, l. Czombor.

Csombord

(Csumbrud), kisközség Alsó-Fehér vm. nagyenyedi j.-ban, (1891) 730 oláh és magyar lakossal, a báró Kemény család udvarházával és hires borkereskedésével (C.-i rizling).

Csomó

vagy csombók (ném. Knöpfe, Knoten, ol. piedi di pollo, bottoni, ang. knots; l. a mellékelt képet), igy nevezik a tengerészetnél két kötélnek összekötését v. egy kötél végének akkénti megvastagítását, hogy az egy csombókot képez. Azon a helyen, ahová a C.-nak jönnie kell, a kötelet egy fonállal körülkötik, és a kötélvégnek sodratait szétszedik. A sodratokból készül aztán a C. Minőségre nézve a tengerészetnél többféle C. van, miután bizonyos célokra használt köteleknek összekötése a hajón csak bizonyos a célnak leginkább megfelelő C. által történik. Minőség szerint következő C.-k ismeretesek: a) gyémánt C.

[ÁBRA] 1. ábra,

b) feszítő szál C.

[ÁBRA] 2. ábra,

c) fék C.

[ÁBRA] 3. ábra

d) angol gyémánt C.

[ÁBRA] 4. ábra,

e) amerikai gyémánt C.

[ÁBRA] 5. ábra,

f) törökfej

[ÁBRA] 6. ábra,

g) csarnok C.

[ÁBRA] 7. ábra.

Mig az imént felsorolt C.-k maradandó jellegüek vagyis oly célból köttetnek, hogy megmaradjanak, minek folytán nehezen is oldhatók, addig az ugynevezett csatok, csatcsomók vagy bujtások, tűzések, melyek rendszerint a kötélből magából, s nem annak sodrataiból készülnek, csak ideiglenes természetüek, amennyiben a szükségelt munka után mindjárt megoldatnak. Ezek közé tartoznak többek között: a) félcsat (kettős

[ÁBRA] 8. ábra,

hármas

[ÁBRA] 9. ábra

b) tűző csat

[ÁBRA] 10. ábra,

c) lánccsat

[ÁBRA] 11. ábra,

d) fékcsat

[ÁBRA] 12. ábra,

e) halászcsat

[ÁBRA] 13. ábra,

f) hollandi-csat

[ÁBRA] 14. ábra,

g) szoros csat

[ÁBRA] 15. ábra,

h) horogcsat

[ÁBRA] 16. ábra,

i) karika v. tolnai csat

[ÁBRA] 17. ábra,

k) fogás csat

[ÁBRA] 18. ábra,

l) lobogó csat

[ÁBRA] 19. ábra,

m) kereszt- csat

[ÁBRA] 20. ábra,

n) nyolcas csat

[ÁBRA] 21. ábra,

o) trombita-csat

[ÁBRA] 22. ábra,

p) szerencse-csat

[ÁBRA] 23. ábra

stb.

C. az asztronomiában, a bolygópálya és ekliptika (földpálya) metszési pontja. Azon pont, melyben a szélesség déli féltekéjétől jövet az ekliptikát találja, a felszálló C. , a tőle 180^° -ra fekvő metszési pont a leszálló C. nevét viseli. A két pontot összekötő egyenes, mely a Kepler-féle törvények értelmében a Nap középpontján is halad át, a C. vonal nevét viseli. Helyzetüket az ekliptikán a tavaszi napéjegyenponttól számított hosszuságuk által szokás adni, melyet általánosan a C. szimbolumával jelölnek. A Hold, Merkur és Venus csomói azért nevezetesek, mert ezek közelében fordulhatnak elő csupán a hold- és napfogyatkozások, meg az alsó bolygók átvonulása a Napkorong előtt, mert könnyen beláthatólag csak ezen pontok körül állhatnak Hold, Nap és Föld, v. valamely alsó bolygó, Nap és Föld közelítőleg egy egyenesben. Régi, a fogyatkozásokkal kapcsolatos mitosz alapján volt szokásban a Hold felszálló C.-ját sárkányfejnek, leszálló C.-ját sárkányfarknak nevezni, s a Holdnak a C.-ra vonatkoztatott keringését a drakói hónap nevével illetni. Ennek tartama 27 nap 5 óra 5 p. 36,0 mp., mig a Hold valóságos keringése 27 nap 7 óra 43 p. 11,5 mp. Ugy a Hold, mint a többi bolygó csomói a perturbációk folytán lassu változásoknak vannak alávetve.

C., göcs, bütyök, csög vagy térd, a növénytanban a szárnak vastagabb v. keményebb helyei, ahonnan a levelek s ezek tövéből az ágak erednek.

C. a drámában, a bonyodalomnak (l. o.), mely a dráma menetében folyton fokozódik és uj alakot ölt, végleges összefoglalása, a cselekvény szálainak egy központba gyüjtése ugy, hogy onnan csak még a katasztrófa, a befejezés indulhat ki.

Csomóbontó

(Opener), a pamutfonásnál használt gép, mellyel a csomagolás folytán keletkezett csomók szétveretnek; l. Pamutfonás.

˙