a csontnak elhalása a táplálására szolgáló nedvek és vér odajutásának megszünése következtében. Okai lehetnek: genyedő csonthártyagyuladás, csontvelőgyuladás, az erek eltömülése, sulyos fertőző bajok, minő a tifusz, szifilis. Az elhalt csontrészletet sequester-nek (l. ábra b) nevezik. Ez a többi részekre gyuladást előidéző ingerül szolgál s a körülötte keletkező gyuladás leválasztja azt az épen maradt csontrészletekről (elhatárolódás, demarcatio) ugy, hogy a sequester szabadon mozgóvá lesz. Az elhalt csontot uj csontképződés pótolja azáltal, hogy a csonthártya körülötte csontanyagot rak le mindaddig, mig a sequester tokba nem záródik. Ezen tok a csontláda (capsula sequestralis, l. ábra a), melyen kisebb-nagyobb rendetlen alaku nyilások maradnak a célból, hogy a csontláda belsejében képződött geny kifelé juthasson. E nyilások neve: kloaka. A csontláda ezen nyilásai a csontot fedő lágy részeken át a bőr nyilásaival közlekednek s ezeken át a vizsgáló kutasszal meg lehet találni a kemény, fedetlen és mozgó sequestert. Mivel a sequester magától el nem távolodhatik, mindig műtéttel, azaz a láda felvésésével kell eltávolítani, mire azután teljes gyógyulás következik. A csontfenésedés egyik alakja a foszforgőzök tartós hatása által előidézett (gyufagyárban dolgozóknál) foszforos csontfene. (Csontüszök, Necrosis, Osteonecrosis.)
[ÁBRA] Csontláda
foszforsavas mész, a csontoknak egyik legfontosabb alkotórész.
lásd Csonttuberkulózis.
a tulajdonképeni csontszövetnek a csonthártya és a csontvelő gyuladásával együttjáró gyuladása. Lassu lefolyásu, s gümős vagy szifilitikus természetü szokott lenni. A csontgyuladás a csontanyagnak ellágyulását okozhatja (a mészsók felszivódása következtében), ezáltal csontfekélyeket, melyeket a csontszúvasodásnál (caries) észlelhetünk, vagy a csontanyag megkeményedését eredményezi (osteosclerosis). Szifilisnél szintén jöhet létre C., mely főkép a koponyán, sipcsonton, mellcsonton, lapockán mutatkozik s a szifilisre jellemző csontfájdalmak oka szokott lenni. (Ostitis.)
l. Csontok.
a csontot kivülről fedő rostos csonthártyának gyuladása, mely ennek duzzanatával, megvastagodásával és mivel a rostos csonthártya igen nehezen tágul, többnyire heves fájdalommal jár. A gyuladás vagy ujabb csontanyag termelésével jár s uj rétegeket rak a csont felszinére (exostosis, hyperostosis), vagy a csontanyagot tömöttségében megtámadja, genyedéssel jár s a csont fenésedését (necrosis) okozza. Okai: meghülés, reuma, ütés, zuzódás, gümős, szifilitikus fertőzés. (Periostitis.)
(lat. ossarium). A középkorban a temetőkben emelt olyan kisebb kápolnaszerü épület, amelybe uj sirok ásása alkalmával a temető szentelt földében talált csontokat hányták. Mivel a régi temetők legtöbbször a temlomok körül terültek el, a C.-at igen gyakran a temlomhoz hozzáépítették; sőt vannak esetek, amikor a templom minden egyes külső gyámpillére közötti térség alul egy-egy kis C.-at fogadott magába. Vannak azonban egészen különálló C.-ak is. A C.-aknak egyik oldala rendesen sok apró nyilással volt átlyukasztva, hogy a belsejükben felhányt csontokat kivülről látni lehessen. Ilyen p. az l. ábrában látható faouët-i (Franciaorsz.) C., mely a templomnak támaszkodik, ablakokkal áttört oldala pedig a temetőre néz. A magyarországi csontházak különálló épületek, rendesen köralaku alaprajzzal és egy kis apszissal (Szakóca, Selmecbánya), v. mint a jáki: nagykarélyu alappal (l. 2. és 3. ábrák).
[ÁBRA] 1. ábra. Faouëti csontház.
[ÁBRA] 2. ábra. Jáki csontház.
[ÁBRA] 3. ábra. A jáki csontház alaprajza.
l. Csonttörés.
351 m. magas hegy Kolozs vármegyében, Kolozsvártól félórányira, Szamosfalva és P.-Szent-Miklós közt; e hegy és a Borzashegy nyulványának összeszögellésében, a patai út tövében, több forrás fakad a hegy alapját képező tályagból, melyből a sót folyton kilugozza. Egyik bővizü sósforrás hőfoka 20,3° C, s ez tükörfürdővé van átalakítva; a Kornis- és Esterházy-forrás hideg sós ásványvizek 10,5° C. hőfokkal.
(növ., acinus), az aprószemü és dúsabb virágzatból eredő, külsőleg a bogyóhoz hasonló csonthéjas gyümölcsöt (l. o.) rendesen C.-nak nevezik. Ilyen van a bodzafának, borzagnak, babérnak, a varjútövisnek stb. Az igazi bogyótól a belső csontburok különbözteti meg.