a csontnak gümős megbetegedése, mely a sebészet ujabb felfogása szerint igen gyakori baj és főleg a gyermek- és fiatalkor idült csontgyuladásainak legnagyobb tömegét teszi. Fellép mint csontgyuladás, mely csakhamar a csont szúvasodásához vezet (l. o.) s leginkább a szivacsos csontokban található. Igen gyakori az izületeket alkotó csontvégekben, hol kezdetben mint gümős góc jelenik meg s áttörve az izületekbe, az izület gümős gyuladásának okává lesz.
(ásv.), ásatag ősemlős állatok, nevezetesen pedig a masztodon, a mammut és a dinotherium fogaiból utánzott türkisz, mely ujabb időben igazi türkisz helyett kerül kereskedésbe és használtatik drágakőnek.
l. Csontfenésedés.
v. tejüveg, fehér áttetsző porcellánszerü üveg, melyből lámpaernyőket, vázákat stb. készítenek; ily célra használják az alabástromüveget is, melynél azonban a C. fehérebb, átlátszatlanabb. A C. v. ólmos, v. kalciumüveg lehet, melyhez 10-25 % égetett csontot v. égetett guánót (foszforos kalciumot) kevernek. A foszforsavas kalcium magas hőfoknál teljesen oldódik az üvegben, de lassu lehüléskor, tehát kidolgozás alatt, mikor az üveget többször felmelegítik, ujból kikristályosodik és fehérré, átlátszatlanná teszi az üveget. A C.-hez hasonló tejüveget különben ónoxiddal és ujabban aluminiumoxiddal is állítanak elő.
a csontok azon összeilleszkedési módja, melynél azok mozdulatlanul ugy rögzíttetnek egymáshoz, hogy apró szálkás nyulványokkal fogózkodnak össze. Az embernél csak a koponya csontjain fordul elő, hol az egyes csontvarratoknak külön nevük is van. (l. Koponya.) Az ál-csontvarrat (sutura spuria) azon összeilleszkedési mód, melynél a csontszélek csak egymásra fekszenek, például a halántékcsont pikkelye a falcsonthoz. Aggkorban a C.-k eltünnek s az érintkező csontok egymással összenőnek. Ha ezen összenövés a fejlődés befejezte előtt történik meg, akkor a koponyaüreg többé nem nagyobbodhatik s az agyvelő teljes kifejlődése lehetetlen. Sebészetben C.-nak nevezik azon műtétet, mellyel a tört csont darabjait vagy a műtétnél szétfűrészelt csontrészleteket (resectiónál) ezüstfonállal vagy erős aszeptikus selyemfonállal egyesítik s egymáshoz rögzítik.
(ossa, skeleton, lásd a mellékelt két képet), az emberi test kemény váza, mely a lágyrészek leáztatása (maceráció) vagy elrothadása után visszamarad.
[ÁBRA] AZ EMBER CSONTVÁZA I.
Latinul, illetőleg görögül sceletus vagy skeleton a neve, ami állítólag a combcsonttól, mint legnagyobb csonttól (skeloz), vagy leszáradt mumiáktól (skelev annyi mint száradok) származik. Vizben kiáztatott s klórmésszel megfehérített csontok, ha dróttal vagy gummikötelékekkel szabályszerüleg összefüzetnek, mesterséges csontvázzá lesznek, melyen a C. viszonyai tanulmányozhatók. Ilyeneket használnak az orvosnövendékek, festők stb. a csontok tanulására.
[ÁBRA] AZ EMBER CSONTVÁZA II.
Manapság könnyü jól összeállított és tiszta csontvázra szert tenni a boncolástani intézetekben, ahol a lágy részek leáztatására saját maceráló készülékek vannak s a csontokat a szolgák összefüzik, - de az ókorban máskép állott a dolog; akkor a hullák elégetése (p. a rómaiaknál) v. babona stb. miatt az orvosi kiképzés hézagosságának egyik okozója a csontok meg nem szerezhetése volt. Az alexandriai orvosi iskolában felállított C. olyan hires volt, hogy Galenus érdemesnek tartotta odautazni, hogy rajta tanulmányokat tegyen. A csontok a test sulyának körülbelől 1/6 - 1/7-ed részét teszik. Friss állapotban (értve ezalatt a nem macerált csontokat) a C. a járulékos részekkel, ugymint csontvelő, porcok stb. együtt férfiban 8714, nőnél 5866 g. nehéz (Dursy). A képezéséhez járuló csontok összes száma középkoru egyénben 233, amiből a fejre 28, a törzsökre 51, felső végtagokra 74, alsó végtagokra 71 csont jut. l. Csont.
l. Csont.
a csontok üreit kitöltő csontvelőnek gyuladása, mely vagy heveny v. idült lefolyást vesz. A heveny C. előfordul csonttörések, a csontok lövési sebei, néha csonkítások kiséretében, ha a csontvelőüregek ezen betegségeknél megnyittatván, genyedésokozó mikroorganizmusok (a hasadó gombák azon faja, melyet staphylococcus névvel jelölnek meg) jutnak a csontvelőbe; ezek itt genyedést és ennek a vérbejutása által a tifuszhoz hasonló lázakat s halált okozhatnak. Ezen kivül hasonló mikroorganizmusoknak ki nem mutatható módon történt bejutása következtében előjön a heveny C. mint önkéntes (spontán) v. idiopatikus is, főleg gyermekeknél, gyengébb vérkészítéssel biró egyéneknél, kiknél mindig sulyos, lázas és életveszélyes megbetegedést képez. - Az idült C. lassan foly le és többnyire csontujképződéssel végződik; a csontszú, a csontfenésedés, és szifilis gyakori kisérője.
A csontok kifőzése által nyert zsír, mely általában egyéb állat-zsírok összetételéhez hasonló, de rendesen több oleďnt tartalmaz, miért is hígfolyóbb, illetőleg könnyebben olvad, mint egyéb testrész zsírja. A csontok feldolgozásánál (csontlisztté és spódiummá) mellékterményül nyerik. Ismételt átolvasztással és szűréssel tisztítják. Délamerikában, ahol a húskivonat-készítés nagymennyiségben történik, a csontok zsírtalanítása is jelentékeny iparágat képez. A C.-t a marhafaggyú hamisítására használják.
kisközség Zala várm. tapolcai j.-ban, (1891) 345 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral; a Balaton partján, szőllők közt fekszik; kedvelt nyaralóhely, Ranolder veszprémi püspöknek itt díszes nyaralója volt.