a learatott gabonából a csősznek őrzési dij fejében járó rész.
nagyközség Torontál vm. zsombolyai j.-ban, (1891) 2455 német és magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
a tűzcsöves kazánok csöveinek tágítására való szerszám, mellyel a cső végét azon a helyen, hol a csőfallal érintkezik, kissé nagyobb átmérőjüre nyujtják, hogy szorosan a falhoz nyomulva a gőz v. viz kiszivárgását meggátolja.
(ném. Donnerstag, ang. thursday, svéd thorsdag, lat. Jovis dies, franc. jeudi), a hét ötödik napja, a rómaiaknál Juppiternek, a germánoknál az ős Donar v. Thor, a mennydörgés istenének szentelve. Zöld-csütörtök v. nagy-csütörtök, a bőjt nagyhetében; szent-csütörtök, Angliában a mennybemenetel napja, kat. országokban a husvét előtti csütörtök.
(Donnersmark), kisközség Szepes vm. hernádvölgyi j.-ban, (1891) 708 tót lakossal, szeszgyárral, pstahivatallal és postatakarékpénztárral. Hajdan Quintoforum és Szent-László-falva név alatt fordult elő. A község jóval a tatárjáráselőtt keletkezett, mivel már a tatárjárás után több fiókegyháza volt. Lakóinak többféle kiváltságuk volt, igy (1336) egyenesen a szepesi gróf törvényszéke alá tartoztak, aranyat bányászhattak. C. hajdan a Henkel grófi család székhelye volt (ez innen vette előnevét: Von Donnersmark); III. Ferdinánd 1651. több más megyei javakkal együtt ifj. Csáky István grófnak adományozván, ez uj birtokos 1668. itt ferencrendi minorita-kolostort alapított, 1672. pedig átadta nekik a kolostorral együtt magasabb helyen épült szt. László plébániatemplomot is. 1774. C. volt a szepesi kormányhatóság székhelye, de ez ugyanaz évben Kassára tétetett át. V. ö. Magyarország és a Nagyvilág 1868. 12. sz.
v. csöttöt mond a fegyver, ha a sárkány lecsalódik, de a fegyver nem sül el.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. váci felső j.-ban, (1891) 655 magyar és tót lakossal. Felette emelkedő sziklás hegytetőn látszanak régi várának omladékai, mely a XVI. sz.-ban a Ráska családé volt.
(Tubicole, Sedentaria, állat), a soksörtés gyürüsférgek (Polycheta) egyik alrendje, melynek fajai csövekben laknak; fejük gyakran alig észrevehetően fejlődött; szemeik gyakran hiányzanak; orrmányuk rövid, legtöbbször nem kitolható, állkapcsok nélkül; kopoltyuik mindig a test első szelvényein, vagy a fejen ülnek. Valamennyien tengeriek és növényi anyagokkal táplálkoznak. Legnagyobb részük helyhez kötött életet él, de egyesek tokjukkal együtt lassan tovavándorolnak.
(Solenoglypha, állat), mérges kigyók, amelyeknek méregfogai belül csőszerü üreget zárnak körül. Ezen cső a méregnek a harapott sebbe való vezetésére szolgál. Ezen alrendbe tartoznak a hazai mérges kigyók is, amilyen a kurtakigyó (Pelias berus Merr.); a homoki vipera (Vipera Ammodytes Dum et Bibr.); az egyiptomi szarvas vipera (Cerastes egyptiacus Dum et Bibr.), továbbá a Csörgőkigyók (Crotalide). Legnagyobb részük s különösen a Vipera-félék (Viperide) élő fiakat hoznak a világra.
(Tubic. Latr., állat), a szitás kagylók (Siphoniata) rendjének két első családja, névszerint a Pholadidoe és Gastrochoenidoe családok, melyeknél a sziták csővé nöttek össze és aztán körülöttük mészcső válik ki. E mészcsőnek jelenléte inditotta Latreillet a két családnak a többi kagylócsaládoktól való elválasztására s a Tubicoloe név alatti csoportosítására. Az idetartozó kagylók mindannyian kőbe vagy fába fúrják be magukat, minek következtében néha nagy károkat okoznak. Gyakran a kikötők kőpartjait, v. a hajókat teszik tönkre. A datolyakagyló (Pholas dactylus L.) az európai tengerekben tenyészik, függélyes lyukakat fúr a kövekben. Húsát megeszik. A Xylophaga dorsalis Turt. az északeurópai partokon él és fába fúrja be magát; A Teredonavalis L. az európai kikötőkben közönséges; fába fúrja be magát és régen a hajóknak valóságos veszedelme volt, amióta azonban a hajók oldalait vas, vagy rézlemezekkel boritják, megszünt veszedelmes lenni.