csúcsszáradás (növ.), a fa csúcsának a vén kor okozta elhalása vagy a fiatal fáké, ha a termékeny felső réteg alatt nagyobb vagy csekélyebb mélységben áthathatatlan szilárd kavics- v. agyagréteg van, amelyen a gyökerek át nem juthatnak.
(növ., apicalis), csúcson vagy tetőn álló, tetőző, betetőző p. a virág v. a rügy, amely a szárnak vagy az ágaknak csúcsán áll.
mondja a vasutas, hogyha a vonat a váltó hegyeivel szemben halad be valamely vágányra. Minthogy a csúcssinek rosszul záródása esetén a kisikamlás el nem kerülhető, az utasítás értelmében a váltóőrnek feltételnül annál a váltónál kell a vonatot fogadnia, amelyen át a csúcssin hegyével szemben halad be a vonat. A csúcssin záródásának biztosítása végett a váltó körtéjét az őr lábával tartja a vonat behaladása alatt lenyomva. L. Váltó.
l. Tüdőcsúcshurut.
l. Iv.
l. Építészet.
(növ.), l. Acramphibryoe.
l. Lobogó.
(akropetalis, basifugalis, növ.), az olyan növekedés, midőn a növénynek fiatalabb vagy éppen keletkező félben levő oldalképletei (tagjai), p. a levelei a szár tenyészőcsúcsához közelebb, a régiebbek pedig mindig lentebb vannak. A virág levélképletei is akropetalis sorrendben keletkeznek, vagyis a tenyészőcsúcson legelőször a kehely, azután a párta, a hímek, végre a termő körének dudorodásai jelennek meg.
(növ.), l. Csucsorka és Burgonya.