(növ., csucsor, Solanum Tourn.), a burgonyafélék génuszának, 950 leirt, talán 750-re kevesbíthető faja mind a két földrész meleg és mérsékelt tájain, különösen Amerikában nő. Szirma kerékforma, ötmetszetü, hímgömbje összehajló, gyümölcse bogyó. Faja a burgonya (l. o.); a S. nigrum L. Szárában és bogyójában (mint a rokon fajaiéban is) solanin van, füve mérges, bódító pézsmaszagu. Bogyója utálatos izü, ájulást és hányást okoz, a tyukot meg a kacsát megöli, sőt nagyobb állatoknak meg az embereknek is veszedelmes. A Sl. dulcamara L. vagyis keserüédes C. félcserje, vizek partján hever v. a bokorra felkapaszkodik, egész 3 m. magas; levele szívalaku, a felső dárdás; virága lilakék, ritkán fehér, bogyója piros. Mint extractum dulcamarae mellfájás, bőrkiüklődés, makacs fekélyek stb. ellen hathatós orvosság. A Solanum utile Klotsch a burgonyával közelről rokon növény, Mexikóban és Quitóban 3000 m. magasságban nő a hegyeken. Gumója szintén ehető, Európának is ajánlják, de az éghajlatot itt nem türi. A S. esculentum Dun. Afrika és K.-India füve. Sima levelü fajtájának a neve Solanum Melongena L. (tojáscsucsor, egyiptomi alma), a tüskés fajta neve S. insanum L. (bolondalma).Gyümölcse 10-13 cm. hosszu, 6 cm. vastag, egyenes v. uborka módjára görbült, lilaszin, piros sárga v. fehér és leves (Aubergina vagy albergina). Az előbbi fajtáét a meleg tartományokban, Európa D.-i részén, főleg Spanyolországban, Róma és Nápoly körül, Olaszországban eszik, innét Budapesten Rákoson is termesztett kerti vetemény. Nyáron és ősszel érik. Tyuktojás nagyságu gyömölcse főzés közben narkotikus izét elveszti. Levesnek, ragúnak, mártásnak készítve, felmetélve és megpörkölve stb. ehető, a S. insanum mérges. A quitói narancs (S. Quitoë nse Lam.) Peru és Quito 2 m. magas cserjéje, narancsforma gyümölcsét eszik v. hűsítő italt csinálnak vele. Angolország is termeszti. A S. viride Forst. Uj-Zélandon, az apróbogyós d.-amerikai S. oleraceum Rich., a ny.-indiai S. nodiflorum Jacq. s még más fajt hazájukban főzelékül termesztik. A délamerikai S. toxicarium Rich. nagyon mérges gyökerével a nép a nyilat mérgezi. A S. anthropophagorum Seem. (kanibalcsucsorka borodina) 11/2 m. magas cserje. Bogyójából mártást főznek, nevezetesen a fidsi indus a bokalát készíti vele. Ez emberhus, ennek a mártásával; emberáldozatkor eszik, s azért ezt a növényt a bure körül, ahova t. i. a leölt ember husát viszik, rendesen termeszteni is szokás. A S. marginatum L., S. Robustum Wendl., S. citrullibolium A Br. és más C.-faj csinos alaku és szinü lombja miatt kedvelt kerti dísz.
(növ.), fiatal és növekedésben levő szár- és levélképletek tetején levő sejt, mely ismételt szabályszerü osztás folytán a tenyészőpont valamennyi sejtjét létrehozza.
(vasut), a váltóknak mozgatható két sinje. Tompa végük a váltó tövéhez van erősítve, másik végük pedig annyira van legyalulva, hogy csúcsba végződő része a szilárdan leerősített tősinekhez lapul és így a kerék koszorúja és ez utóbbi közé ékelődvén, a kereket a tősinről letereli.
Két szög egymásnak C.-e, ha az egyiknek szárai a másik szög szárainak a közös csúcson tul való meghosszabbításai. Ábránkban a és b, továbbá g és d egymásnak C.-ei. Ha két szög egymásnak C.-e, akkor egyenlő nagyságuak.
[ÁBRA] Csúcsszög.
nép alatt tulajdonképen a finnek őseit értik. A Közép-Amurtól egészen a Volgáig és Uralig az É-i sz. 45-58 és a K-i h. 60-140. foka alatt, rég elhagyott arany- és rézbányákat, apró kohókat és temetőket találnak, melyeket a nép csúdbányáknak, csúdtemetőknek stb. nevez. A C. nép e vidék történetének hajnalán már rég letünt a szereplés szinpadáról. Eltemette őket a kirgizek, törökök és mongolok áradata, kiknek siremlékei a csudokéi fölött vannak és azokétól jól megkülönböztethetők. Már a régibb történészek, jelesül Bayer a C. népet a scithákkal azonosította, Lenormant a csúd népet a turáni népcsoport finn-ugor ágához sorolja.
Gyomához tartozó puszta, Békés vmegye gyomai j.-ban, nevét a Balla folyócskáról és Csuda nevü birtokosától vette; mint falu már 1211. említtetik.
a nátrium szulfát használatos szinonimája, a «sal mirabilis Glauberi» szó fordítása. L. Natriumszulfát.
igy nevezték némelyek az ugor nyelvcsaládot (l. o.).
l. Gúnynév.
(állat, Mimus polyglottus Boie), az éneklők rendjébe, az árcsőrüek (Subulirostres) csoportjába és a rigófélék (Turdide) családjába tartozó északamerikai madárfaj, mely arról nevezetes, hogy minden hangot utánozni képes. Csőre rövidebb mint a feje, rövid szárnyai lekerekítettek, a 3., 4- és az 5. evezőtollak a leghosszabbak, farka nagyon hosszu, 25 cm. nagy, szárnyhossza 11, farkhossza, 13. Háta szürkésbarna, hasa világosbarn, fehér farka, csőre és lábai sötétbarnák. Erdőkben lakik. L. Rigófélék.