járási székhely Kharkov orosz kormányzóságban a Csugevka és Donec összefolyásánál, (1889) 10147 lak., gyümölcstermesztéssel és élénk kereskedéssel.
régebben Csoha is, hosszu felöltő, a köznép és a barátok viselete. L. Csuklya.
v. Csuhit (növ.), a kákának balatonmelléki neve; csuhit a Tájszótár szerint annyi mint szittyó.
a nyilthólyagu halak (Physostomi) alrendjébe tartozó halnem, összenyomott testtel, széles, lapított fejjel, széles szájjal, előreálló alsó állkapoccsal; állkapcsai sokfoguak, hátuszói hátrahuzódtak, hasuszói a has közepén fekszenek. Fajai édesviziek, melyek közül a közönséges C. (Esox lucius L.) a mi vizeinkben is tenyészik, keskeny teste fölül zöldésbarna, oldalt szürke, alul fehér; mell és hasuszói pirosak. Veszedelmes rabló, nemcsak az apró halakat, békákat, madarakat, hanem saját faját is elnyeli. Márciustól májusig ivik és petéit növénydús helyekre rakja le. Husát a régi rómaiak nem sokra becsülték, ma azonban igen izletesnek találják. A halastavakban főleg azért tartják, hogy a pontyokat, melyek nagyon szeretnek az iszapban heverészni, nyugalmukban folyton zavarja.
a horpadt orrhátu, de finom fej a lónál. Az arab lónál gyakori.
(oleum jecoris aselli), a gadus morrhua L. nevü csontos hal májából nyert (tehát hibás magyar nevü) olaj. E hal az évnek bizonyos szakaszaiban igen nagy mennyiségben jelenik meg a norvég tengerpartokon, továbbá Uj-Foundlandnál és az északi tengeren; valószinüleg az önfentartás és táplálkozási ösztöntől hajtva, nem pedig mint ezelőtt hitték, párosodás végett. A halmájakat nagy hordókba rakják s a magától kifolyó, igen gyönge melegítéskor kicsepegő olajat (sárga C., oleum jecoris aselli flavum) összegyüjtik. A C.-t, mint a legkönnyebben emészthető, leggyorsabban felszivódó zsirok egyikét, elgyöngült skrofulás egyének táplálására használják; különösen a tisztább, világosabb féleségeit, melyek kevésbé halszaguak, émelygést és hasmenést nem okoznak, s így a beteg gyorsabban hozzájuk szokik.
-nemzetség ősei pozsonyi várjobbágyok voltak 1165-ig, mikor III. István nemességre emelte őket. Csukárdi János, pozsonyi alispán, 1280. fellázadt IV. László ellen s megszállta a pozsonyi várat; 1286 után azonban már a király leghiresebb és legjelesebb harcosai közé tartozott, s mint ilyen, legyőzte Apor vajdát, ki turnei és nyéki kastélyait feldulván, 2000 márkányi kárt okozott neki. 1291. egyenes örökösök nélkül hunyt el. A nemzetség más tagjai még 1349. is életk. (Wertner: A Csukárdiak. Századok 1893., 211-16 l.)
vagy Bodzai hegycsoport, a Kárpátok erdélyi keleti határláncolatának legdélibb (Hunfalvy szerint a Déli-Kárpátok legkeletibb tagja, Brassó vármegye DK-i részében és Romániában emelkedik. E jelentékeny hegycsoport a Tömösi szorostól kiindulva, felfelé domborodó félkörben a román határ mentében először DK. majd ÉK felé huzódik s Háromszék vmegyében a Bodzai szorosnál ér véget. A hegység a Tömösi szorostól K-re hirtelen emelkedik s az 1840 m. magas Nagy Kőhavasnál (l. o.) messzire É. felé nyulik ki, egészen Bácsfalu és Hosszufaluig. A Nagy-Kőhavason tul a gerinc alább ereszkedik, majd a Paltinban 1904 m.-ig emelkedik s az Ó-Sánci szoroson tul ÉK-re fordulva, a Csukásban (1958 m.) éri el legmagasabb csucsát; a szikla csoportjainál fogva messziről imponáló C. közelről sokat veszít szépségéből, konglomerát szikláit az időjárás erősen lekoptatta. A C. gerincive, mely idáig a vizválasztót képezte, ezentul hirtelen aláereszkedik a Bodzai szoros felé, mely a C. hegycsoportját a Berecki hegységtől (l. o.) választja el. A C.-hoz É. felé a Teszla (1430 m.) és Dongóhavas (1508 m.) csucsai csatlakoznak; más magasabb mellékágak a Zajzon, Tatrang, Döjtöne és Garcsin völgyei közt huzódnak É. felé a Hétfaluig és a Barcaságig. A C. legmagasabb gerincei sziklásak, szaggatottak, a többi részét többnyire erdők borítják. Geologiailag a C.-ban tulnyomó a krétaképződményhez tartozó homokkő; a Teszlát juramész, a Csukást és Dongót eocén- konglomerátok alkotják; helyenként mésztufa, liaszhomokkő, hippuritmész lép fel, a Garcsin völgyének K-i oldalán található palás homokkőben mármarosi gyémántok fordulnak elő. A hegység főgerincén eredő vizek (l. fenn) mély völgyekben sietnek a Fekete-ügy felé. A hegység belsejében község nincs s emberi lakás (vám stb.) is csak kevés van. Főgerincén az ó-sánci hágón országut megy át. A C. Zajzonból 7, Ó-Sáncból 51/2, a Nagy-Kőhavas Tömös állomás felől 4 óra alatt mászható meg.
József, a Budapesti Hirlap egyik alapítója, kiadó tulajdonosa és szerkesztője, szül. Győrött 1841., megh. Bpesten 1891 máj. 27. A gimnázium alsó osztályait Győrött, a felsőket a soproni liceumban végezte, jogot Bécsben, majd Pesten hallgatott, itt - a 60-as évek elején - ismeretséget kötött az ifjabb irodalmi nemzedék jelesebb tagjaival, Toldy Istvánnal, Berczikkel, Almási Tihamérral stb., s maga is az irói pályára lépett és a napi sajtó számára dolgozott. Költeményeket, elbeszéléseket irt és fordított (Burns, Hugo Viktor, Mirza-Saffy s többek után) a Divatcsarnok, Hölgyfutár, Nefelejts, Koszoru, Fővárosi Lapok és más lapokba és albumokba. 1865. szülővárosába költözvén, átvette a Győri Közlöny szerkesztését, de 1867. ismét a fővárosba telepedett s itt számos lap szerkesztésében tevékeny részt vett. Többek közt szerkesztette a Divat c. lap szépirodalmi részét 1868 ápr. 1.-1870 nov. 24., a Pesti Hetilapot 1868 jan. 6.-1870 elejéig, az Ország-Világot 1871 jan. 1.-máj. 7., a Pesti Hirlapot 1878 dec. 25.-1881 máj. 25., főmunkatársa volt a Magyarország és Nagyvilágnak 1869 jan. 3.-1870 nov. 13., és ezek mellett számos egyéb lapokba is sokat dolgozott; résztvett a Borsszem Jankó alapításában, később a Budapesti Hirlapéban, melynek 1881-tól haláláig egyik tulajdonos kiadója és szerkesztője volt. Szivbaja miatt 1889-től kezdve mind a két telet Meránban töltötte, de betegsége gyógyíthatatlan volt s alig 50 éves korában meghalt. Önállóan megjelent munkái majd mind fordítások, melyek közt legjelesebbek Tennyson-fordításai, u. m. Enid, király-idyll, 1876 (M. könyvesház) és Költői beszélyek 1882 (Olcsó könyvtár). A Kisfaludy-társaság kiadásában jelent meg: Middlemarch tanulmány a vidéki életből, Elliot után angolból, 4 kötet, 1874; az Olcsó könyvtárban; Schäffer Magdalena, beszély Prescott H. E. után angolból 1877; Az ördög mocsár, Sand György után 1877; Trécoeur Julia, Feuillet Octave után 1878, a M. Könyvesházban: Mely titok, beszély, Gaskellné után angolból, a szerző életrajzával, 1876; D'Aurebonné marquisné, elb. Portmartin után 1876; Két beszély, Wilkie Collins után 1876; A túlvilági adósság elb., Sealsfield Károly után, életrajzával 1877; - külön: Egy párisi házasság, Méry után franciából 1874, két kötet; A kis bizományos Kock Pál után 1874; Francia életképek, Erckmann-Chatrian után 1875; Véres nász regény, Cebb Vilmos után 1875 stb. - Eredetiek: Bismarck, élet- és jellemrajz, 1876 (Tört. Könyvtár), A magyar klérus adomákban, 1879. - Neje Zmeskál Aranka, Győr volt polgármesterének leánya, kivel 1866 tavaszán kelt egybe, szintén irt és fordított elbeszéléseket a napi lapokba, önállóan megjelentek a köv. regényfordításai: Bolski László, Chebuliez után, Pest 1872, 3 köt. A kis Grisette, Sand George után Bpest 1876; A szeretet rabja Zolától és Egy óra Turgenyev után 1876.
(gyöngyfolyó), folyó Kuangtung khinai tartományban, mely a Szi-, Pe- és Tungkiang összefolyásából ered és a khinai tenger egyik öblébe szakad.