kisközség Krassó-Szörény vm. jámi j.-ban, (1891) 1830 oláh lakossal.
(singultus) lélekzési zörej, mely ugy jön létre, hogy a rekeszizom görcsösen összehuzódik, mialatt a hangrés szükítve van; a levegő a rekeszizom görcsös összehuzódása miatt a tüdőkbe szivatik s okozza a hangrésben a csuklást kisérő zörejt. Legtöbbször a gyomor és belek izgatásából reflex utján támad, nevezetesen a bolygó vagy a nyelvgaratideg érző végeinek izgatására, nem ritkán azonban középponti eredésü s ilyenkor igen makacs szokott lenni.
(facette), a könyvnyomtatáshoz használt galván és tömlemezek talpát képező töltelék, mely ólomból és vasból öntetik oly magasságra, hogy a lemez vastagságával együtt a rendes betü magasságát képezze, mig kampós szélei csak annyival magasabbak, hogy a lemez széleit éppen lefoghassák, és így vasrámába szorítva a lemezzel, a lemezt rögzíti, hogy az a sajtóban ide-oda ne mozoghasson.
a tornázás alapvető gyakorlataihoz tartoznak, melyeknek célja a testet mozgékonnyá és hajlékonnyá, s a fesztelen tartásra képessé tenni. A C.-nál a tornázó egymáshoz zárkózott sarkokkal egyenes állásba helyezkedik és kezeit a hüvelykujjakkal hátrafelé laposan csipőire teszi, a könyököket kevéssé hátrahuzza. - Ezen állásból gyakorolják a: Sarkat emelni, Térdet hajtani, Ugrándozni, Guggolni és a Lábakat szétvetni, Térdet emelni, Áthajlítani, Térdet csaptatni, Lábakat előre (oldalt) emelni, Lábakat előre (hátra) forgatni, Kart előre (hátra) forgatni, Karokat előre (oldalt, lefelé) lökni, Előre (hátra, oldalt) hajlani, és végre Balra (jobbra) fordulni jelszó alatt ismeretes mozgásokat.
(charniére), pánt, azaz ajtó- és ablakvasalás, mely két egymásba illő hüvelyes lapból és a két hüvelyt összekötő csapból áll. C.-gép a pántok önműködő gyártására való munkagép. A gépbe szalagvasat és drótot eresztenek be, melyet a gép elmésen szerkesztett alkotó részei csakhamar csuklópánttá alakítanak át. Evrard J. B. és Boyer J. P. az 1867-iki párisi kiállításon mutatták be az első csuklópántgépet.
kétágu körző, melynél a két ág vagy szár csuklóval kapcsolvák, szemben a rudas körzővel.
(a régieknél kuklya is), a csuhának, szürnek a fejre huzható, háromszögletes gallérja (Kaputze); különösen szerzeteseké; azután a szerzetesek köpenyege is, s innen a közmondás: Mész, bors, csuklya, sok rosszat elfödöz. - Igy hítták némelyek találóan az ugynevezett staniclit (Düte). C., a székelyeknek és erdélyi oláhoknak egy 60-70 cm. széles és 1,0-1,20 m. h. fehér halinaposztóból készült utazási felszerelése, mely alsó végén össze van varrva. Szép időben szijára akasztva iszáknak, esőben fejre akasztva és eső ellen fordítva védőköpenyegnek használják. - C. (növ., cucullus), és csuklyás (cucullatus) növényrészek, melyeknek a csúcsa C. módjára összenő, úgyhogy a bezárt üres tér lefelé van, p. az Orchis incarnata L. levelének a csúcsa, a sisakvirág szirma.
(növ.), l. Sisakvirág.
(musculus cucullaris seu trapezius), háromoldalu s a túloldali társával barátcsuklya formáju izom, amiből a középkor szerzetesei, akik a boncolástant is művelték, azt következtették, hogy ez a vallásosságra emlékezteti az embert. A lapos terjedelmes izom a hátról felterjed a vállig, ahonnan legyező alakban sugároznak szét a rostjai a csigolyák tövisnyujtványai felé, v. innen a váll felé irányulnak. Ha az izom felső és alsó része egyszerre működik, akkor a lapocka alsó csúcsa kifelé forog, ha a váll rögzítve van, felső része a koponyát a saját oldala felé huzza; túloldali társaival együtt a fejet hátrafelé feszíti.
(növ.), l. Tátogatók és Ajak.