Dagob

l. Dagop.

Dagobert

a Merovingok családjából származott 3 frank király neve. I. D., II. Chlotár (l. o.) fia, uralkodott 628-tól 638-ig. Kéjvágyó, kegyetlen s a mellett gyenge fejedelem. Kicsapongását a nép fizette meg terhes adókkal, gyengeségét az ország major domusa. Landeni Pippin zsákmányolta ki a saját hatalmának növelésére. Királyi méltóságát is bemocskolta azon kegyetlen tett által, hogy 10000 bolgár családot, mely az avarok elől menekülve nála keresett menedéket, s melyet előbb Bajorországba befogadott, utóbb egy éjjel legyilkoltatott. A szlávok ellen sikertelenül harcolt. Hogy erkölcstelenségét külsőképpen fedezze s a papok kedvét megnyerje, több zárdát épített, melyeknek egyikében, St. Denisben, el is temettetett. II. D., Siegbert fia, az előbbinek unokája, árnyékkirály minden önállóság nélkül. Pippin fia, Grimoald, atyja halála után 656-ban egy ir kolostorba záratta, de az austráziaiak II. Childerich király után 674. trónra emelték. 678. gyilkosságnak esett áldozatul. III. D., III. Childebert fia, Neusztria árnyékkirálya 711-től 715-ig.

Dágón

filiszteus istenség, amelynek tisztelete valószinüleg az assziroktól jutott a filiszteusokhoz. Hal alakjában emberfejjel és kezekkel ábrázolták, ami arra mutat, hogy a termékenységet akarták vele jelképezni. A szentirás Gázában (Birák 16, 23.) és Asdódban (I. Sám. 5, 2 s köv.) levő szentélyeit és a filiszteusok azon szokását említi, hogy templomának küszöbére nem léptek, hanem átugrottak rajta (u. o. és Cefanjá 1, 9). Némelyek szerint D. azonos a Marna (urunk) nevü istenséggel, amelynek tiszteletéről több adat van. Ennek Gázában levő temploma Marnion nevet viselt és «Zeus Krétagenés»-nek is hivták. A filiszteus tengerparti városokban divó halkultusz adott alkalmat a görög Perseus és Andromedáról szóló mitosz keletkezésére.

Dagonya

vadász elnevezése az erdei pocsolyának, melyben a nagy vad nyáron szivesen hüsöl.

Dagop

(a szingalézben Dagoba), Cejlon szigetén és Indiában az ereklyével biró templomok neve.

Daguerre

(ejtsd: dager) Lajos Jakab Mandé, francia tájkép- és dekorációfestő, született Corneillesben 1789 november 18-án, meghalt Petit-Brie sur Marne-ban 1851 julius 10-én. Eleinte adótiszt volt, de későbbi Degoti vezetése alatt a festészetben művelte ki magát. Művészetében többféle eljárást talált fel, melyekkel Prévostnak, a panoráma-tulajdonosnak (ki nagyszerü város-képeit Párisban és Londonban állította ki), nagy segítségére volt. Képei különösen azzal tüntek ki, ahogy a különböző évszakok és más természeti tünemények világítását utánozta. D. Boutonnal együtt az első diorámát építette, mely azonban 1839. leégett. C. Niepcevel együtt a fémlemezen való fényképészet feltalálójának tekinthető. Niepcevel 1826. szövetkezett először, később 1829. formális szerződést kötött vele. Niepce halála után ezen eljárást tökéletesbítette és ezen érdemeinek alapján a Légion d 'Honneur tiszti keresztjét és az államtól tekintélyes nyugdijat kapott. E találmány D. nevéről Daguerreotipia nevet visel. Nevezetes művei a következők: Historique et description des procédés du Daguerréotype et du Diorama (Páris 1839) és Nouv. moyen de préparer la couche sensible des plaques destinées á recevoir les images photographiques (Ib. 1844). V. ö. Daguerre képei elkészítési módjának leirása. Német után közli Zimmermann Jakab. 6 tabellával (Bécs 1840. Hagenauer F.)

Daguerreotípia

E század elején számos kémikus tett kisérletet, hogy miként lehetne hasznosítani a klórezüst ama sajátságát, melynél fogva a nap sugarainak hatása alatt szinessé válik. A kisérletek nyomán Daguerre L. J. M. párisi diszletfestő (1787-1851) és Niepce J. N. (1765-1833) föltalálták az eljárást, mellyel fémlemezen fényképet lehet előállítani. Az eljárást a föltalálók Daguerre 1839. megállapította és közzétette, s azért a fémlemezen előállított fényképet tőle nevezik. Megezüstözött, jól kicsiszolt és higított salétromsavval ismételten maratott rézlemezt jódgőzbe téve, az aranyos sárgává és a fény irányában érzékennyé válik, s azután a homályos üveglemez helyébe a sötét kamrába tétetik. A rézlemezen keletkezett képet kéneső gőzzel, mosással állandósítva üveg alá teszik. Az ilyen fényképek azonban, dacára az elővigyázatnak, csakhamar megváltoznak és utóbb egészen eltünnek. Ez az oka, hogy a fotografia tökélyesültével a D. feledésbe merült.

Daguesseau

l. Aguesseau.

Daguet

(ejtsd: dagé) Sándor, svájci történetiró és pedagógus, szül. Freiburgban 1816 márc. 12-én. 1837-43. szülővárosában tanította a történelmet, állásától azonban szabadelvü nézetei miatt elbocsátották. Erre a berni jurai tanítóképzőhöz ment igazgatónak; 1848. visszahivták szülővárosába és a katonai iskola igazgatójává valamint a közoktatási tanács alelnökévé tették. 1866 óta a neuchâteli akadémián volt tanár. 1892. lépett nyugalomba. Daguet főműve a kritikai éllel, a legendák teljes mellőztével irt Histoire de la confédération Suisse (7. kiad. Neuchâtel 1879; ném. Aarau 1867). Egyéb művei közül megemlítendők: Biographie de Guillimann (Freiburg 1843); Cornélius Agrippa chez les Suisses (1846); Études sur l 'histoire littéraire de la Suisse avant le X. siecle (1847); Revue des principaux écrivains de la Suisse française (1857); De l 'enthousiasme de la Suisse pour la cause de Neuchâtel (1858); Abrégé de l 'histoire de la confédération Suisse (1871); Manuel de pédagogie ou d 'éducation (4. kiad. 1881). D. egyideig az Émulation, utóbb az Éducateur címü pedagogiai folyóiratokat is szerkesztette.

Dágvány

ragadós, sűrü, szívós sár.


Kezdőlap

˙