Dahna

homoksivatag D. Arábiában, l. Dehna.

Dahome

v. Dahomej, néger állam Afrika ÉNy-i részében a Rabszolga parton. Határai: Ny-on Togo, É-on Mahe, K-en Joruba és Lagos angol gyarmat, D-en a Benin-öböl, amelynek partjai azonban Porto Novo és környéke, továbbá Kotona, Vydah és Nagy-Popo kikötőhelyek a franciák tulajdona. Területe mintegy 10400 km2, a lakosok száma 600000, akiknek fele a franciák birtokain lakik. A lagunákkal takart parti vidék homokos, a lagunák csak az esős évszakban vannak a tengerrel összeköttetésben. Az ország belseje, amelyet még kevéssé ismerünk, mint látszik, halmos; É-on pedig a Mahe-hegység van, amely a középső Niger és a Guineai-öböl közti vizválasztó. Folyóvízei számosak; de kevésbbé ismeretesek: a legnagyobb a Porto Novonál torkoló Okpara. Az esős évszak április közepétől augusztus végéig tart. A növényzet tropusi, nagy területeket foglalnak el a füves térségek szavannák, az olajpálma bőven tenyészik; a földet nem igen művelik; gondos füldművelés mellett a legtöbb helyen megterem a kukorica, a manihot, batáta, földi mogyoró és mindenféle zöldség. Házi állatok a kutya, a juh és a különféle tyuk. A lakosok saját nyelvöket fonnak hivják, ez közel rokonságban áll az eve v. eive és joruba néger nyelvekkel. A dahomeiek bátor és harcos nép, amely szöveteket, agyagedényeit és kardjait maga készíti. A kormányforma a legteljesebb abszolutizmus. A király az életnek és vagyonnak országában föltétlen ura, minden alattvalója az ő rabszolgája. Hatalmát csak a kuruzslók korlátozzák babonájukkal. Országát a tőle kinevezett Cabacerókkal kormányozza, aki neki nagy ajándékot kötelesek adni és akik az ország egyes részeiben épen olyan zsarnokok, mint ő maga. A lakosság minden tagja katonaköteles, azonkivül van a király személye körül egy (némelyek szerint 4000, mások szerint 1000 főből álló) női testőrcsapat-amazon had, amely lemond a férjhez menetelről és háboru idején bátorságával és halálmegvetésével a vele harcoló férfiakat igyekszik felülmulni. (L. Amazonok.) A hadsereg 4000 rendes katonából és mintegy 10000-nyi fölkelő csapatból áll. A főváros Abomeh (l. o.), nagyobb helység még Kanna, az előbbitól 10 km.-nyire, mintegy 10000 lak., a király nyári tartózkodó helye. A főkikötők: Vydah, a portugal Apida és a franciák birtokában levő többi helység. A fő kivitelicikk az olajpálmamag és a földi mogyoró.

Történelem.

Dalzel (The history of D. London 1793) szerint az ország alapítója a XVII. század kezdetén, Takudorzu, a fon nép törzs fejedelme volt. Hódítását utóda, Agadsa Torudo folytatta és hatalmát kiterjesztette a tengerpartig; ekkor jöttek a dahomeiek először érintkezésbe az európaiakkal, különösen a rabszolgakereskedés miatt. Ennek eltörlése után az angolok a temetéseknél és különösen a királyok trónfoglalása alkalmával szokásos emberáldozatok megszüntetésére törekedtek, Geszo király 1858. ezt meg is igérte. Utóda, Bahadung azonban az igéretet megtartani vonakodott. Ez alatt a portugálok is beavatkoztak D. ügyeibe és az ország protektoraivá akarták magukat tenni. De mivel a D.-iek nem mutatkoztak engedékenyeknek, 1887. arról formaszerüen lemondtak. Időközben a franciák szereztek maguknak a Rabszolga-parton birtokokat, és pedig 1878. Kotonut, 1883. Porto Novot, 1886. Nagy-Popot. 1890. Behanzin, D. királya elismerte ugyan a franciák uralmát, de midőn a parti városok fölvirágzását látta, magát megcsalatottnak tartotta és 1882. megüzente a franciáknak a háborut, amelyet Dodds tábornok 1892 nov. Dahomey bevételével győzelmesen befejezett. De mivel Behanzin-t nem sikerült elfogni, 1893 őszén Dodds a háborut folytatni fogja. L. Dodds.

Dahra-barlangok

Nagy kiterjedésü, mély üregek a Dahra hegységben, Algériában. Történelmi nevezetességet nyertek Franciaországban Abd-el-Kaderrel vivott harcaiban, amikor 1845. mintegy 500 Kabil keresett azokban menedéket, kiket Pélissier, máskép nem boldogulhatván velük, a szűk hegyi odúk előtt gyujtott nedves fák füstjével embertelenül megfojtatott.

Dahr el Kodib

havas hegy Libanonban (3063 m.), É-ra a hires cédrushegyektől. Sziria legmagasabb hegysége.

Daidalos

(lat. Daedalus), mitikus görög faképfaragó és leleményes kézműves. Athenben született és Palamáón (körülbelül a. m. kézműves) fia volt. Szülőhelyén mesterkedett s ott eszelte ki az asztalos mesterséget, nemkülönben ő faragott először kilépő lábu szobrokat is. Athénből azonban elmenekülni volt kénytelen, mivel unokaöccsét Talóst, ki a körző és a fürész feltalálásával nagybátyja hirét elhomályosítandó volt, az Akropoliszból a mélységbe vetette. Krétába kerül s annak királyánál, Minosnál lép szolgálatba. Midőn a király felesége, Pásipháé vétkes szerelemre gyulad egy Poseidóntól küldött bivaly iránt, kérésére D. egy fatehenet készít. Ezt tárgyazza egy a római Spada-palotában őrzött s ábránkon bemutatott domboru mű.) A bünös szerelem gyümölcse, Minotauros (l. o.) számára megépíti D. a labirintust s ugyancsak ő tanácsolja Ariadnénak (l. o.), hogy miként mentse ki a labirintusból Théseust. Büntetésül Minós a művészt fiával Ikarossal együtt az utvesztőbe zárja, melyből azonban D. megvesztegetvén az őröket, és viasszal összeragasztott tollakból a maga és a fia számára szárnyakat készítvén a tengeren át, melybe Ikaros (l. o.) belehull, előbb Cumaeba, majd Sziciliába, Kókalos királyhoz megszökik. Minós üldözőbe veszi, de Kókalos leányai a krétai királyt forró fürdőbe ölik. Hogy a D. nevet a daidalon (daidalon, ami a. m. mestermű) főnévből (ill. a daidallw remekelni igéből) alkották, már Pausanias jegyzi meg. Az a tény, hogy Krétán a Daidalidáknak, a képfaragóknak régi céhe volt, valószinűvé teszi, hogy a Daidalos-mitosz onnan terjedt el Görögország szárazföldjére. V. ö. Die Gr echlschen Künstler Stuttg. 1889, 2 lenyomat) I. k. 11-18. lap.

[ÁBRA] Daidalos.

Daillé

(ejtsd: dajjé, Dalleus) János, franc. ref. teologus s egyháztörténész, szül. Chatelleraultban 1594., megh. 1670. Saumurban hallgatta a teologiát. Du Plessys-Mornay kormányzó házánál nevelő volt. Növendékével butazta Olaszországot, Svájcot, Német-, Holland- és Angol országokat; 1623. Du Plessys udvari lelkésze lett, kinek nem sokkal ezután bekövetkezett halálát Dernieres heures de Mornay cim alatt irta meg; ugyanennek hátrahagyott Mémoires-eit rendezte; 1625. saumuri, a következő évben pedig charentoni lelkész lett s haláláig itt működött, nagy szerepet vivén az ekkoriban már csak ritkán engedélyezett nemzeti zsinatokon. Egyetlen fia s 1657 után tiszttársa mint menekült halt meg Zürichben 1690. Legnevezetesebb műve: De usu patrum, melyben a 3 első század kereszténységét ismerteti. Ő mutatta ki először, hogy az Areopagusi Dénes neve alatt levő iratok, mint szintén az apostoli konstituciók is nem valódiak; több zsinaton és több iratában védelmére kelt barátjának Amyrautnak, amidőn ezt szelidebb eleveelrendelési tanai miatt az ortodoxok megtámadták.

Daimiel

járási székhely Ciudad Real spanyol kerületben, a jól művelt Campo de Calatrava síkon, (1885) 11508 lak., kik gyapju- és lenszövéssel, téglagyártással, mészégetéssel és malomiparral foglalkoznak. 10 km.-nyire 608 m. magasban vannak a Guadiano Ojos nevü forrásai. Közelében állott a régi Calatrava kastély.

Daimio

a főnemesség neve Japánban, megkülönböztetésül a Szaimio vagy a köznemesség rendjétől. Az 1869-iki reformig fenállott 9 kaszt közt D. az első.

Daimón

(lat. doemon), a régi görögöknél az isteni hatalom nyilvánulatának megszemélyesítése. D. tehát akármilyen istenség, és lehet jószellemü (v. ö. Agathodaimón) és rosszakaró (mint p. a halál); D.-ná lesz a Periklés korának hite szerint az elhunyónak lelke is. L. még Démon.

Daďnák

a litvánok népdalai (gyüjteményt adott ki belőlük német fordításban Nesselmann, Berlin 1853).


Kezdőlap

˙