Damno

(a lat. damnumból, olasz danno) a. m. veszteség, károsulás; a gazdasági életben rendesen csak az értékpapirok árának esése folytán keletkezett veszteségeket nevezik e néven.

Damnum

(lat.) a. m. kár; általában minden hátrány, mely valakit ér. Szorosabb s jogi értelemben csak a vagyonjogi hátrány. D. emergens, pozitiv, tényleges kár, vagyis már létező vagyonnak tényleges csökkenése; ellentéte a lucrum cessans, negativ, nemleges kár, elmaradt haszon, vagyis megengedett nyereségnek meghiusítása, melyre valaki a károsító esemény közbenjötte nélkül szert tett volna. D. fatale v. casus, oly kár, melynek oka senkinek be nem számítható véletlen. A törvény határozza meg az eseteket, melyekben az, akinek a károsító esemény beszámítható, csak a tényleges kárt s melyekben az elmaradt hasznot is megtéríteni tartozik. Általános jogelv, hogy aki másnak kárt okoz, azt megtéríteni tartozik. Az okozásra nézve az okiság elvei irányadók. D. infectum, tényleg még be nem következett, csak valakit fenyegető kár. Akit másnak roskadozó épülete károsítással fenyeget, az épület tulajdonosától, a római jog szerint, biztosítékot követelhet. Ez az u. n. Cautio damni infecti. D. injuria datumm. jogtalan tett által akár szándékosan (dolose), akár gondatlanságból okozott kár, és pedig nemcsak vagyoni kár, hanem a személyen ejtett testi sértés is. Rabszolga által okozott kárt noxia-nak, állat által okozott kárt pauperies-nek nevezik.

Damó

Kálmán, l. Lisznyai Damó Kálmán.

Damoiseau

(franc., ejtsd: damoazó) v. damoisel, így nevezték régente Franciaországban az apródokat. Ma a D. szót ritkán, s akkor is gunyos értelemben használják, mely ennek felel meg: anyámasszony katonája, piperkőc.

Damoiselle

(Demoiselle, fr., ejtsd: d'moazell), eredetileg nemes kisasszonyok. Később a királyhoz legközelebb rokon hajadon hercegnő cime, most minden tisztességes lánynak cime Franciaországban.

Damoklés

az idősebb szirakuzai Dionysios egy kegyence, ki midőn megirigyelte Dionysioshatalmát és vélt boldogságát, ez őt trónjába és a hatalom birtokába helyezte; de mikor egy izben D. a mennyezetre tekintett, feje fölött lószőrön egy kardot látott csüngeni, mire dicsőségét megelégelte és a hatalom élvezetéről ismét lemondott. Igy meséli Cicero. Ammianus Marcellinus ugyancsak Dionysiosról azt mondja, hogy ez lakomázó és dorbézoló vendégeinek fejei felett kardokat lógatott. Mindkét adoma példázza, hogy földi nagyság és gondtalan jólét veszélyes eshetőségeknek vannak kitéve. D. kardja tehát képletes értelemben a. m. minden pillanatban bekövetkezhető, állandóan fenyegető veszedelem.

Damón és Phintiás

két pythagorási hű barát. Az ifj. szirakuzai Dionysios és hivei, hogy kipróbálják a két férfiunak egymáshoz érzett barátságát, P.-t árulással vádolván, rögtön végrehajtandó halálra itélték. P. ekkor naplementéig haladékot kére, hogy ügyeit rendezhesse és maga helyett D.-t nevezé meg kezesül; P. várakozás ellenére visszatér, s Dionysios, meghatva az ily szoros barátság láttára, nemcsak, hogy megkegyelmez P.-nak, hanem arra kéri a kettőt, hogy őt is vegyék fel a hű barátok szövetkezetébe, mit azonban azok megtagadnak. Schiller Bürgschaft c. balladájának D. és P.-nak ezen Iamblichosnál, Cicerónál, Hyginusnál s egyebeknél hagyományozott története képezi az alapját.

Damophón

(messzénéi), görög művész a Kr. e. IV. századból; hires volt nagy istenszobrairól, melyeket részint akrolithból, részint márványból faragott. Éliszben rábizták a Pheidiás-féleolimpusi Zeus restaurálását. D. kolosszális szobrainak maradványából nehányat 1889. találtak meg Árkádiában a lykosurai Despoina-templom ásatásainál.

Dámos

kisközség Bihar vm. élesdi járásában, (1891) 847 oláh lakossal; vidékén fekete és vörös márvány fordul elő.

Damourit

(ásv.), zsirkőhöz hasonló, kissé finoman pikkelyes muszkovit-csillám. Delesse (1846) külön ásványfajnak vette s Damour tiszteletére nevezte el, de ma már nem szerepel mint külön ásvány, hanem csak mint muszkovit.


Kezdőlap

˙