l. Déloszi ünnepek.
v. déli bába (fata morgana), optikai tünemény, mely az Alföldön és oly sikságokon észlelhető, hol a levegő alul erősen felmelegszik. A légrétegek sürüségében nagyobb különbségek mutatkoznak és Biot szerint egy földi tárgyról jövü fénysugár a külömböző sürüségü rétegeken áthaladva, folytonos törést és teljes visszaverődést szenvedve érkezik a szembe, mely annak fordított képét az utolsó törés irányában alant látja. Egész tájak a szemhatáron vizben látszanak uszkálni, melyből falvak, ligetek, dombok kiemelkednek, mig alant azoknak tükörképe jelenik meg. A fata-morgana igazi hazája Alsó-Egyiptom, Arábia és a Szahara-sivatag, hol e tüneményt egész mondakör a csodálatosság jellemével ruházta fel. Hasonló jelenséget tapasztalhatni a tengeren ott, hol meleg áramlatok, p. a golfáram, a levegőt alul felmelegítik. A sark körül ellenben a sugártörés folyamata ellenkező értelemben megy végbe, mivel ott a légrétegek sürüsége a magassággal fogy; ott a szemhatár alatt levő hajó fordított képét látják néha a levegőben lebegni és fölötte e kép egyenes állásu tükörképét.Ipolyi (Magy. myth. 90.) a D.ról szóló fejtegetésével kapcsolatban két mondát is közöl, melyek egyikében a D. az alföldi Pusztának a lánya, a Tenger testvére, s a Szél meg a Nap versengnek szerelmeért. A másik szerint D. a Puszta és a Tenger leánya, kinek kegyére a Nap és a Felleg áhitoznak, de a D. ebben a mondában is a Napot szereti. Tompa népregéi között a 28. a Csörsz mondájával (l. o.) hozza kapcsolatba a D.-ot, ki itt Rádnak, a longobardok királyának a leánya s Csörsz avar király kedvese. Ugyancsak Tompánál a 46. (A sirató) regében is mondai vonásokkal szinezve szerepel a D. Csak az a kérdés, mennyi mindezen regékben az eredeti népies hagyomány és mennyi az egyéni, költői alkotás ?
1. szépirodalmi s divatlap, a nemzeti szinház közlönye; szerkesztette s kiadta tolnai gróf Festetics Leo; megjelent Budapesten hetenként egyszer, 1853 január 2-tól 1854 március végeig. A lap tulajdonképeni szerkesztője s főmunkatársa Jókai Mór volt, kinek Charivari c. tarka képei s Kedves atyafiak c. regénye e lapban jelentek meg; irtak még e lapba Arany János, Csengery Antal, Degré Alajos, Erdélyi János, Dózsa Dániel, Gyulai Pál, b. Kemény Zs., Lauka Gusztáv, Lévai József, Obernyik Károly, Szász Károly, Tompa Mihály, Tóth Endre, Tóth Kálmán stb. - 2. D. szépirodalmi s divatlap, szerkesztette s kiadta Friebeisz István; megjelent hetenként egyszer Budapesten 1855 junius 17-től, megszünt 1858 végén. - 3. D. szépirodalmi s divatlap, szerkesztették 1877 ápril 6-tól Dengi János, 1878 ápril 5-től gróf Csáky Alfonz; 1879 ápr. 4-ig, mikor a lap megszünt, hetenként egyszer jelent meg Debrecenben.
azok a nyelvészek, akik biztos nyelvtudományi módszer hiján a képzelet délibábjait követik. Ilyenek voltak régibb nyelvészeink közül azok, kik nyelvünket csakis a héber nyelvből vélték magyarázhatni; leghirhedtebb képviselőjük Otrokocsi Fóris Ferenc a XVIII. században. Ide tartozik a történetiró Horvát István, ki még a bibliai neveket is mai nyelvünkből magyarázgatta. Kassai József a nyelvtan- és szótáriró, szótárában igen sok becses népnyelvi anyagot gyüjtött össze, de szófejtő (vagy mint ő nevezi «gyökerésző») módszere egészen délibábos. A pendely szót p. igy magyarázza: «Itéletem szerint pendely ing gyökérből származik, cum p prosthetico. Mert a pendely nem egyéb, hanem alsó ing, mely hasonló a felső inghez, amit a székelyek fersingnek hínak. Ing szóból 1. előtévő p betüvel lészen ping szokatlan szó. 2. Ping-ből ping-elj e helyett ping-alj. mint fej-alj-ból szokásban vagyon fej-el, felső ing alá való ing, azaz alsóing. 3. Pingely szóból a nyelvszokás pendely szót alkotott; ing-ből end lett betücserével.» Sajnos, ugyanilyen módszert követtek az akadémia ugynevezett nagy szótárának szerkesztői, Czuczor és Fogarasi annyira, hogy Kassai szófejtésének nagy részét egyenesen átvették tőle. L. a nagy szótárnak tüzetes birálatát Szarvas Gábortól a M. Nyelvőr VII. és VIII. kötetében (1878. és 1879).
-eljárás, a. m. vád alá helyezési eljárás.
(lat.), a. m. hozzászól, megfontol.
(lat.) a. m. mig Róma tanácskozik, Saguntum elvesz, Liviustól eredő, közmondássá vált szólás, oly értelemben, hogy az ügyről való tanácskozás közben maga az ügy vesz el.
(ejtsd: dölíb) Leo, franc. zeneszerző, szül. St.-Germain du Val-ban, Sarthe megyében 1836., megh. Párisban 1891 jan. 16. A párisi conservatoire-ba lépett és templomi karénekes lett 1848.; zongorát és zeneelméletet tanulva, egymásután nyert mindenféle dijakat, s már 1853. két templom orgonásává és a Théatre lyrique zongorakisérőjévé nevezték ki. Szinre került már első operettje is, Deux sous le charbon (2 s. ára szén) 1855., de csak negyedik darabja lett kedveltté, a Maître Griffard 1 felv. vig opera 1857. Évről évre következtek 1869-ig: L'omelette a la Follem buche, Monsieu de Bonne-Etoile, Les musiciens de l'orchestre (Erlanger Frigyessel s Higuard-ral együtt), Le jardinier et son seigneur, Le serpent a plumes, Boeuf Apis, Mon ami Pierrot, Les eaux d'Ems, Marlborough s'en va-t-en guerre (Bizet, Jonas Emil és Legouix-vel együtt) L'écossais de Chatou, La cour du roi Pétaud c. operettek; 1865. D. a nagy operához jutott karigazgatóul, hol La source c. balletje 1866 nov. fényes sikert aratott. Ezóta mesterének, Adamnak egyenes utódául tekintették, bár dallambőség helyett inkább eredeti harmóniái, szellemes, pikáns ritmikája, behizelgő dallamai és iskolát alapított finom, fölötte jellemző hangszerelése más egyéniséggé, modernebb franciává teszik. A francia kritika szerint Coppélia ou la fille aux yeu d'émail cimü balletjével (1870 máj.) már elérte D. fejlődésének tetőpontját; pedig Sylvia ou la nymphe de Diane a legtökéletesebb műve (1876 jun.), sokkal tartalmasabb, gazdagabb, csillogóbb, s utól máig sem érte senki a ballet e mintáját. D. dalművei általában kevesebb külső hatást arattak, mintha a magasabb igényü műfaj, a nagyszabásu cselekmény elbágyasztották volna; de azért sok a szépség ezekben is: Le roi l'a dit (1873 máj. zajos siker); Jean de Nivelle (1880 márc. a legértékesebb), Lakmé (1883 ápr.) és Kassya (1893; utolsó műve, Massenet hangszerelte). Egyéb művei: dalok (Quinze mélodies), karénekek, egy lirai jelenet (Orfeusz halála, 1877). La tradition (Hagyomány) c. prológ a Bouffes parisiennes megnyitására, ballet-betét Adam Corsaire c. operájához és 3 elő nem adott operett. D. hangszerelte Offenbach hátrahagyott romantikus operáját: Hoffmann meséit (1881). - Budapesten is megfordult D. Itt szinre került tőle: Pétaud király udvara (1873 Miklósy szinházában); Coppélia az üvegszemü hölgy (1877 febr.); Sylvia, Diana nimfája (1878 nov.); A király mondta (1879 márc.); Jean de Nivelle (1881 márc.); A chatou-i kastély (1885); Lakmé (1887 nov.). Hogy a magyar vendégszeretetet viszonozza, melyben Massenet-vel együtt részesült, 1879. többedmagával fényes és jövedelmező ünnepélyt rendezett Párisban Szeged javára.
nagyközség Temes vmegye kubini j.-ban (1891) 4060 szerb és oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
v. helyesebben Délmagyarországi- homoksivatag, (Bielo brdo, Agger romanorum) Temes vármegye Károlyfalva, Nikolinc, Ulma, Grebenác, Gajtasol, Uj-Palánka, Dubovác, Deliblát és Mramorak községei közt elterülő, ÉNy-DK-i irányban 36 km. hosszu s 11 km. széles homoksivatag, melynek legnagyobb része az állam birtokát képezi s a delibláti főerdészeti hivatal kezelése alatt áll. Hullámos dombokból, hosszura nyuló homokbuckákból áll, melyek néha hegyeknek is beillenek s hullámvölgyektől vannak elválasztva. A homokbuckák és völgyek mind DK-ÉNy-i iránynak, jelezve az ott uralkodó szelek irányát. Részben egészen puszta, részben legelők vagy erdők borítják a D. felületét. A puszta futóhomokja egészen finom és legömbölyödött szemcséjü, majdnem tiszta kvarc, kisebb mennyiségü földpáttal, csillámmal, magnetittel és kevés mésszel (puhaállatok héjaiból) keverve; szine világos, néha barnás, rossz melegvezető, vizfelvevő képessége igen csekély. A D.-Európa legimpozánsabb sivataga. Ujabban a homokterületnek szőllővesszővel való beültetését célozzák; Fehértemplomon 460 ha területen kezdték meg az ültetést, Versecen pedig a homokterület beépítését s a földmívelés és gyümölcstermesztés behozatalát is megkisérlik. Az egyáltalában művelés alá nem vehető területek kis parcellákre felosztva, fognak a telepseknek kiosztatni azon kötelezettséggel, hogy azokon akácfaültetvényeket létesítsenek, melyekből a rendes szőllőmíveléshez szükséges karók olcsón lesznek nyerhetők. V. ö. Themák Ede, A délmagyarországi homoksivatag (Földtani Közlöny, XVII. k. 1887. 183-191.); Wessely József, Der Europäische Flugsand u. seine Cultur. Bécs 1873; Borbás, A magyar homokpuszták növényvilága (különösen a m. k. kincstáré Temes-megyében) meg a homokkötés (Budapest 1886). Temesvári keresk. és iparkamara 1891. évi jelentése; Mátyus József, A Delibláti futóhomokról. (Erdészeti Lapok, XXIX. 1890. 1-20.).