Frigyes, német rézmetsző, szül. Waldban (Solingen mellett) 1827 jan. 22.; tanult Düsszeldorfban s főképen modern német művészek (Hirdemann, Kröner, Deiker, Schrader, Lentze stb.) műveit metszette, de amellett egy-két olasz mesterét is (Raffael).
(Canis dingo), az Ausztráliában tenyésző elvadult kutyafajta, mely juhászkutya nagyságu, nagy, otromba fejjel, rövid, fölálló fülekkel, hosszu, lecsüngő, lombor farkkal. Szine világos barnasárga vagy vörhenyes, hasa fehér. A juhnyájakban igen nagy károkat tesz s ezért erősen pusztítják.
járási székhely alsó Bajorország bajor kerületben, 30 km.-nyire Landshuttól, az Isar és vasut mellett, (1890) 3534 lak., akik mezőgazdasággal foglalkoznak és sört gyártanak.
(ejtsd: dinyejro), régibb portugál és braziliai ezüst próbasuly, a. m. a spanyol dinero (l. o.).
Ulisszes, olasz matematikus, szül. Pisában 1845 nov. 14. 1866 óta az ottani egyetem tanára. Főleg függvénytani és matematikai fizikai problémákkal foglalkozik.
(ang. ejtsd: dáining rúm) a. mint ebédlő, étterem.
(ásv.), kristály, csoportokban termő hidrokarbon vegyület, jéghez hasonlít, de sárgás; igen könnyen olvad és ekkor sárgás olajhoz hasonló. Dini találta Toscana lignit telepeiben, innen a név.
1. (da Cruz e Silva) Antal, portugal költő, szül. Lissabonban 1731 jul. 4., megh. Braziliában 1799 okt. 5. Egyike a hires Arcadia Ulysiponense c. akadémiai társaság megalapítójának (a társaság célja volt a hanyatló irodalom uj életre keltése). D., akinek arkadiai neve Elpino Nonacriense volt - több mint 300 szonettet, eklogát, canzonet, elegiát, epigrammát stb. irt, ezenkivül Brazilia metamorfozisa c. hosszabb költeményt, O falso heroismo c. vigjátékot s több kötet pindarusi ódát irt. Mesterműve: O Hysope c. furcsa éposza (1760-1774), melyben Boileau Lutrinjét utánozta, de teljesen önálló és eredeti felfogással. Összes nűvei 1807-1817. jelentek meg 6 kötetben Lissabonban.
2. D. Gyula, portugál regényiró (igazi nevén Coelho Joakins Guilherme Gomes), szül. Oportoban 1839 nov. 14., megh. u. o. mint a sebészet tanára 1871 szept. 12. Munkái: As pullas de Senhor Reitor (Oporto 1866), mely regénye mint szindarab is nagy tetszést aratott; Uma familia ingleza (u. o. 1867); A morgadinha de Canaviaes (u. o. 1868); Os fidalgos da casa mourisca (1872); Seroes da provincia (Oporto 1870). Irt költeményeket is, de amelyek könyvalakban csak 1880-ban jelentek meg. V. ö. Pimentel: Julia D. (Oporto 1872).
3. D., portugál király, l. Dénes.
Több, hazánkban elterjedt szőllőfajta viseli e nevet. Legelterjedtebb a vörös D., melyet különösen Esztergom vidékén termesztenek; fürtje középnagy, igen laza, bogyói meglehetős nagyok, gömbölyüek, néha kissé megnyultak, halaványveresek, kékes harmattal; igen kedvelt csemege szőllő, mely sokáig eláll s mint borszőllő is kitünő; több változata is van, milyenek: a szagos D., mely főleg Nógrád és Hontmegyékben van elterjedve, továbbá a rákszemü D. a tőalaknál apróbb, s a bogdányi vagy török D., a tőalaknál nagyobb bogyói vannak; az utóbbi Duna-Bogdány községből származik s óriási terméseket ad, az előbbi pedig Arad-Hegyalján van elterjedve. Főleg Buda vidékén vannak elterjedve a fehér és a zöld D.; mindkettő késő érésü; az előbbi bogyói sárgászöldek, az utóbbié zöldek. Buda és Pozsony vidékén termesztik a kék D.-kát, melyet későérésü, sötétkék bogyói jellemeznek.
v. dyanké, denka, afrikai néger nép, mely magát dzien néven nevezi. A fehér Nilus keleti partja és az u. n. dinka-hegység közt laknak. Több törzsből áll, átlagos magasságuk nem haladja meg az 1,74 métert. Schweinfurth szerint a dinka-négerek hosszukás fejü, hosszu nyaku, rövid dereku, de hosszu végtagu emberek. Állcsontjaik erősen kiállók (prognath). Minthogy testüket hamuval kenik be, bőrük is piszkos, feketés barna szinü, a hamu lemosása után a bőrük csak sötétbarna, nem kékes feketeszinü, amint ezt némelyek állították. A legtöbbje bizony majomfiziognomiára emlékeztet. Hajzatuk fölötte gyér, szakálluk alig van. A fanosodás korszakában mindkét nemnél kitörik az alsó metszőfogakat. A véneknél a felső metszőfogak kiállók. Az ilyen embereket a szomszéd nubiaiak: Aba szenunnak (fogas papa) hivják. A füleket és az orrt átalfurják, tetoválni csak a férfiak szokták magukat, de nagyon primitiv módon, amennyiben a homlok és halántéktájon az orrgyökből kiinduló vagy tiz sugaras vonalat metszenek a bőrbe. A férfiak mindennemü ruházatot megvetnek, de annál gondosabban öltözködnek az asszonyok, akik csecsebecsékkel diszített két bőr darabot akasztanak magukra. A férfiak fődisze a felkaron viselt tömör elefántcsont-gyürükből áll. Vendéghajat, valamint strucmadártollból készült fejdiszt viselnek. A gyász jele a nyak körül kötött kötél. Iparhoz, különösen a vasiparhoz sokkal kevésbbé értenek, mint a szomszédjaik. Főfegyverük a lándsa és a buzogány. Ijjat, nyilat nem ismernek. A konyhamesterségben sokra vitték; tejes és tésztás ételeik a legjobb ilyfajta európai készítményekkel kiállják a versenyt. Lakásaik belseje meglehetősen tiszta, nagy előszeretettel viseltetnek a hamu iránt, hamuba fekszenek, ha aludni akarnak. A kigyókat, melyeket testvéreknek neveznek, szent állatokként tisztelik. A kutya- és az emberhustól undorodnak. Ellenben nagyon szeretik a teknős békák, a vadmacskák és a nyulak husát. Szenvedélyes dohányzók. Lakásaikat néhány kunyhóból álló csoportokba szokták összeépíteni. Falvaik nincsenek, az egyes telepek marhaállománya mindig külön bekerített helyen van. Kunyhójukat sokszor 13 m. átmérőjü terebélyes fa körül szokták építeni. Az ilyen épület kibirja a 8-10 esztendőt. Tehéntrágyával tüzelnek. Némi füldmivelést is üznek; főfoglalkozásuk a pásztorkodás. A gazdagságuk is nyájaikban áll. Szarvasmarhájuk a zebufajhoz tartozik. Teheneiket többre becsülik a feleségeiknél és gyermekeiknél. Marhát a világért le nem ölnének s csak a dögöt eszik meg. Politikailag egységes néppé nem birtak alakulni. Közös fejedelmük nincsen és csupán a különböző telepek főnökeinek tanácsát veszik tekintetbe. A D.-ák igen szeretik a személyes szabadságot, de az egyiptomiak, ha csak szerét tehetik, besorozzák őket katonáknak, habár nem is alattvalóik. Harcban kegyetlenek és vérengzők. Soknejüségben élnek és marhákért veszik feleségeiket. Vannak szellemidézőik és esőcsinálóik; valamint jó és rossz szellemekben hisznek; szerintök az utóbbiaktól ered minden baj és szerencsétlenség. Az orvosok szerepét a szellemidézők látják el. Főmulatságuk a tánc, melyet dobszóval kisérnek. Nyelvük az u. n. sziluszi nyelvek közé tartozik a bári, nuer stb. nyelvekkel együtt. V. ö. Mitterrutzner: Die Dinka-Sprache in Central-Afrika (Brixen 1866); Beltrame, Grammatica e vocabolario della lingua Denka (Róma 1881).