a dobokkal ellátott csapatoknál D.-kel is adhatók ki bizonyos rendeletek, jelezhetők bizonyos események és végre D. bizonyos tisztelgéseknél is alkalmaztatnak. Seregünk D.-i: az Ébresztő, a Felhivó s az egész Hivó, a fegyverrel való kivonulásra hivó Sorakozó, a teljes felszereléssel való gyors kivonulást elrendelő Riadó, a gyakorlatok alatt pihenést megengedő Pihenő, a kivonult csapat vagy őrség imádkozása alatt dobolt Ima, a menetütemet jelző Menet, a diszelvonulás alatt dobolt Diszmenet, a gyors (125 lépés egy percben) járás alatt dobolt Gyorslépés s a Futólépés (160 lépés egy percben), a rohamot elrendelő Roham, a valamely katonai működés beszüntetését elrendelő Szüntető, a tűz kitörésekor adott tűzriadó, a Templombahivó s a Takarodó. Magasrangu egyéneknek a laktanyába, a táborba vagy a kivonult csapatokhoz való megérkezésekor egész v. félhivók, a diszjel, a menet első része és kettős ütések kombinációja által képezett D. adatnak. A különféle szolgálatot teljesítők összehivására is vannak külön-külön D.
a kérődző állatoknak (szarvasmarhák és juhok) az a betegsége, melynél a bendőben a rendesnél nagyobb mennyiségü gáz gyülvén össze, a bendő és vele a has erősen kitágul és ennek következtében táplálkozási és emésztési zavarok állnak be. A szerint, amint e gázfelhalmozódás gyorsabban v. lassabban szokott történni, heveny és idült dobkórt szokás megkülönböztetni. A heveny dobkór sok vizet tartalmazó és hamar erjedő takarmány (hervadt és felmelegedett friss fű, herefélék, fiatal vetés, gumós növények stb.) felvétele következtében fejlődik ki, főleg ha az állatok a friss takarmány után sok vizet isznak. A betegség első jelei az evés és a kérődzés abbahagyása és az állat feltünő levertsége. Kevéssel később a has megnagyobbodása vehető észre főleg abban, hogy a különben besüppedt horpasztáj kidomborodik. Később a nagy bendő nyomást gyakorolván ugy a rekeszizomra, mint a hasban elhelyezett vérerekre, a légzés szapora és fölületes, a fejen látható nyálkahártyák sötétpirosak, később szederjes szinüek, a pulsus szapora és fonalszerü; az állatok nyugtalanul ide-oda tipagnek, nyögnek, tágult orrnyilásokkal, némelykor nyitott szájjal és kinyujtott nyelvvel is lélegzenek, sőt némelykor hánynak is. E tünetek sulyosbodása mellett, némelykor a veszélyes takarmány felvétele után már pár óra mulva, bekövetkezik a halál. Az idült dobkórnál a gázok a bendőben jóval lassabban halmozódnak fel és a bendőtágulás nem is szokott oly nagy fokot elérni mint előbb és ennek megfelelőleg a kórtünetek is lassabban fejlődnek ki és az egész kórkép kevésbé sulyos; de az ily felfuvódási rohamok, némelykor minden feltünő ok nélkül, ismétlődni szoktak. Az idült dobkór tünetei lényegileg hasonlók a fentebb említettekhez, de sokkal kevésbé felötlők és nem is veszélyeztetik közvetetlenül az állat életét. A különben is hiányosan táplálkozó állatok időnkint megszünnek enni és kérődzeni, a bal horpasztáj kitöltődik, a bendő mozgása igen renyhe vagy egészen szünetel és emelett kisebbfoku nyugtalanság és nehezített légzés is észlelhető. E tünetek nehány órán, 1-2 napon át tartanak és azután elmulnak, de bizonyos idő mulva, sokszor étrendi hiba folytán is, ujból ismétlődnek. A betegség oka valamely mélyebben rejlő kóros elváltozás lévén, az állatok ritkán gyógyulnak meg teljesen, hanem folyton soványodva, végre kimerülés következtében elpusztulnak.
A kezelés a hevenyfelfuvódás eseteiben idején és helyesen alkalmazva életmentő. A cél a bendőben összegyült sok gáznak eltávolítása; könnyebb esetekben elegendő az állatok mozgatása, horpasztájuk hosszas benyomása, a has frottirozása és hidegvizzel leöntése avégből, hogy a bendő erőteljesebben összehuzódjék, továbbá a nyelv kihuzogatása, csomos v. kátránnyal bekent kötélnek a szájban ide-oda huzogatása böfögés és hányás előidézése végett. Juhokat legjobb folyóvizbe hajtani és ott öntözgetni. Sulyosabb esetekben a bárzsingcső (l. o.) bevezetése a szájon át a bendőbe célszerü, hogy rajta keresztül a gázok kitolulhassanak. Ha a cső sok takarmény jelenlétében eldugaszolódik, ez eljárás nem vezet célra s akkor a bendőszurás veendő igénybe, midőn is troakár v. szélesebb pengéjü kés szuratik a bal horpasztájon a bendőbe és az ejtett nyiláson át a gázok eltávoznak. A bendőszurás tiszta eszközzel viendő véghez, mert különben halálos hashártyagyuladás keletkezhetik. Az u. n. gázt elnyelő szerek (salmiakszesz, mésztej stb.) beadása mitsem használ s azért felesleges vele a betegeket kinozni. A betegség megelőzése céljából a kérődzőkkel igen nedvdus, friss, erjesztett, dérlepte v. penészes zöld takarmányt, főleg lóherét épennem v. csak szálas takarmánnyal keverve és kisebb mennyiségben szabad etetni. Az idült felfuvódás kezelése csak akkor eredményes, ha oka gyomorhurut által feltételezett emésztetlenség, amidőn az étrend szabályozása és enyhe hashajtók célra vezetnek. Különben pedig, makacs esetekben, az állat mielőbbi értékesítése a vágóhidon célszerü. Egyszerü felfuvódás miatt kényszerből levágott állatok husa közfogyasztásra bocsátható.
Antal báró, osztrák államférfiu, szül. 1800 nov. 10., megh. 1872 ápr. 16. Mint az alsó-ausztriai tartománygyűlés tagja, szabadelvüségével tünt ki. 1848. kereskedelmi (Pillersdorf-kabinet), azután belügyi és ideiglenesen közoktatásügyi miniszternek nevezték ki (Wessenberg-kabinet), azonban okt.-ben lemondott. 1849-1858 követ volt Hágában, azután pedig Badenben, Bécs mellett élt. Ez időtől fogva főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozott. 1861-65 vagyis az alkotmány fölfüggesztéséig tagja volt a tartományi és birodalmi gyülésnek. 1867. tagja és a polgári minisztérium alatt alelnöke volt az urakházának. Birtokait D. Henrik báró, unokaöccse örökölte, aki 1838. született s 1873 óta birodalmi képviselő.
(doublon, dublon), aranypénz Spanyolországban, spanyol Amerikában és Marokkón. Az első spanyol D.-nak (kettős aranyak) értéke 77,66 korona volt, az 1851. vert D. de Isabel értéke 24,56 korona, a marokkói D. (Madridia) értéke 49 korona.
1. Rudolf, közgazdasági iró, pénzügyminiszteri osztálytanácsos, szül. Veszprém vmegyében 1844., megh. Budapesten 1882 márc. 17. Középiskoláit Pápán végezte, aztán a budapesti egyetemen a statisztikai és nemzetgazdaságtani tanfolyamot hallgatta; majd külföldre ment s ott az egyenes adók kérdését tanulmányozta. Visszatértekor, 1871. kinevezték a pénzügyminisztériumba, ahol igen nagy tevékenységet fejtett ki és számos fontos pénzügyi tervezetet, tövényjavaslatot készített. 1886. lett osztálytanácsos. Számos, leginkább nemzetgazdaságtani cikket irt a Vasárnapi Ujságba, Athenaeumba, Nemzetgazdaságtani Szemlébe, Budapesti Szemlébe stb. Önálló művei: A mezőgazdaság Szászországban (Pest 1872, Stat. és Nemzetgazd. Közlemények VIII); A földadókataszter (Budapest 1879).
2. D. Sebestyén Nándor, nyomdász, 1692. szülővárosában Sopronban állította föl mühelyét, mely 1731-ig virágzott.
Felix Jakab, cseh történetiró, szül. Prágában 1719 máj. 30., megh. u. o. 1790 máj. 24. A piarista rendbe lépve, Gelasius a Santa Catharina szerzetesi nevet vett fel s 1736. a rendi kolostor iskoláiban humaniórákat tanított, 1762. a rend rektora lett. Libocani Hajek krónikáját (Prága 1761-83, 6 köt.), kritika alá vévén, annak hasznavehetetlenségét kimutatta s ezáltal, valamint a Monumenta historica Bohemica (u. o. 1764-86, 6 köt.) kiadásával a cseh történetirodalom megalapítója lett. 1769. tudományos társaságot alapított, melyből 1784. a cseh tudományos akadémia keletkezett.
főhelye az Aru (l. o.) szigeteknek.
-család, történelmi nevezetességü család a török hódoltság korában. A család ugyanabból a törzsből eredt, amelyből a Palóczy-család. Első ismert őse Panki Jakab, kinek fia Gergely, Bodon (Vidin) vára vivásánál tanusított vitézségéért István királytól több helységet nyert jutalmul. A XV. sz. elején élt István, a XVI. század elején Domokos, kinek nejétől, Czekey Zsófiától öt gyermeke származott; ezek közül kitüntek: Domokos, kit Miksa király asztalnokká nevezett ki; István, a hires hős (l. o.) és Ferenc, ki beregi főispán is volt, sokat rakoncátlankodott s 1542. I. Ferdinánd fogságába esett.
István (ruszkai). Eger várának hősies kapitánya. Születési évéről biztos adataink nincsenek. Meghalt a szeredi várban 1572-ben. Oláh Miklós nevezte ki 1549. Eger kapitányává. 1550. felépítette a szolnoki várat és védelmére a Zagyvát a Tiszával csatorna által összekötötte. Midőn a török diadalmas hódításai közben 1552. Eger alá jött 150 ezernyi seregével, D.-nak alig volt 2000 embere. Achmed fővezér és a budai pasa egyesült erővel támadták meg Eger várát, de D. vitéz kapitányaival, a bátor Mecskei Istvánnal és a leleményes eszü Bornemissza Gergellyel, visszaverte őket és a török egy ujabb felszólítására, hogy a várat adja fel, azzal válaszolt, hogy koporsót függesztett a falra és megesküdött, hogy a töröknek minden izenetét olvasatlanul égeti el. A török szünet nélkül törette ágyuival a falakat s mig az őrség visszaverte csapatait, addig a várbeli nép a falakon ütött réseket fáradhatatlanul beépítette. Az ostrom már egy hónapig tartott, amidőn Achmed dühében utolsó rohamra vezette seregét. De D.-nak a hazát és dicsőséget, hősi halált és üdvösséget említő hatásos szavaira oly lelkesedés vett erőt a vár összes lakosságán, hogy az asszonyok és leányok a férfiakkal együtt siettek a falakra, egyik része köveket hengerítve, más része forró olajat és szurkot öntve alá az ostromlókra. Magasztos, lélekemelő jelenetek egész sorát említi fel ez alkalomból a történelem. A töröknek szégyenszemre el kellett vonulnia a vár alól s a várbeliek 12 ezer ágyugolyót s három török zászlót küldtek fel Bécsbe a győzelem jeléül. Ferdinánd a hős Dobót Erdély vajdaságával, Bornemisszát pedig Eger kapitányságával jutalmazta meg. Dobó ezenkivül Dévát és Szamosujvárt kapta. Szerencsecsillaga azonban nemsokára hanyatlani kezdett. Midőn az erdélyi rendek 1555. Izabella királyné visszahivását határozták el, ennek egyik tanácsosa, Petrovics Péter felszólította D.-t, hogy Ferdinand érdekében mitse tegyen Erdélyben. Ő azonban erről értesítette Ferdinandot és segítséget kért tőle, miután szamosujvári várába vonult. Izebella megérkezvén, D. a várat Ferdinánd engedelmével, szabad menet kikötésével feladta, de mivel kivonulásakor néhány kisebb ágyut is magváal vitt, háznépével együtt bebörtönöztetett. Azonban csakhamar kiszabadult fogságából s Ferdinándtól a lévai várat s nagy birtokot nyert királyi adományban. 1566. Miksa császárral együtt táborozott Győr alatt s mint hadi ügyekben törvénytudó, nagy tekintélyt szerzett. Mindezen szolgálatai dacára, kevés idő mulva politikai gyanusítás alapján, rokonával, Balassa Jánossal együtt pörbefogták, elfogták és csak 1572 ápr. 17. bocsátották szabadon. Fia, D. Ferenc barsi főispán; leánya Krisztina, Balassi Bálintnak, a XVI. század legjelesebb lirikusának neje volt.
folyami hajókon használt hosszukás körtealaku fadarab, mely madzag (dobókötél) végére van kötve, s ennek a partra vagy más hajóra való könnyebb kiadhatására, átvethetésére szolgál.