(ejtsd: -rzsinszki) Ignác Félix, lengyel zeneszerző, szül. Romanowban Volhyniában, 1807 febr. 25., hol atyja operaigazgató volt, megh. Varsóban 1867 okt. 5. Elsnertől Chopinnel együtt tanult, kivel jó barátságban maradt; németországi hangversenykörutja után jeles karnagya lett a varsói operának. Választékos művei: szimnfonia, kamarazeneművek, Flibustier (Kalóz) cimü opera ( 1861). Neje, szül. Miller Johanna, jónevü énektanárnő volt.
Lajos, szépirodalmi iró, a Kisfaludy-társaság tagja, szül. Makón, Csanádmegyében 1824 okt. 6. Felsőbb iskoláit és a jogot Debrecenben végezte, s 1843-ban csanádmegyei tiszteletbeli aljegyzővé neveztetett ki. Már 11 éves korában kezdett irogatni, s debreceni diák korában szini előadásokat is rendezett tanulótársaival. Később Győrött, Kolozsvártt, Makón és Pesten játszott mint műkedvelő, de 1846. megvált a szinészettől s külföldre utazott, hogy ismereteit gyarapítsa. 1848. tért vissza Magyarországba, s még ez év vége felé Csanád és Csongrádvmegyében kormánybiztossá nevezték ki. Világosról birtokára vonult, majd az 50-es évek elején Pestre költözött. Öcsém házasodjál c. szinműve előadása után elfogták s az Uj-épületben töltött 6 hónapot. Kiszabadulása után Pestre internálták, itt tartotta állandó lakását s az irodalomnak élt, mig 1863. ugy vélve, hogy mellőzni kezdik, az irói munkássággal felhagyott. 1869-től kezdve két cikluson át Makó városának volt országgyűlési képviselője. 1874. megnősült, s a köv. évben Pestet elhagyva, biharmegyei birtokán, Kosgyánban telepedett le, hol jelenleg is lakik. Politikai és irodalmi cikkeit és verseit csupán említve, D. a maga idejében kedvelt novellairó volt; számos beszélye közt legsikerültebb az Egy grisette cimü (M. Hirlap 1852); de legnagyobb sikert szinműveivel aratott; drámai leleménye, s a részletek kidolgozásában és a nyelvben mutatkozó műgondja az 50-es évek drámaírói közt előkelő helyre emelték. IV. László c. tragédiája tárgyát az előző költőknél több drámai hatással dolgozta fel és ez még ma is műsoron van; Vigjátéktárgy c. vigjátéka 1861. a Karácsonyi-dij 100 aranyát nyerte, de előadásra csak 1891. került. Bűnt bűn követ cimü drámája 1862-ben szintén az akadémia Karácsonyi-féle 100 arany jutalmát nyerte (megj. Divatházasság cimmel Lisznyai Albumában 1863). Egyéb szindarabjai: Március 15-ike, vigj. 4 felv. 1848., Öcsém házasodjál, vigjáték 3 felv. 1850., Marquis Brumon, dráma 5 felv. 1850., Világismeret, vigj. 1850., Guttenberg, dráma 1852., Egy nő, kinek elvei vannak, vigj. 2 felv. 1847., Egy bukás sikere, vigj. 3 felv. 1858., Besztercei gróf, trag. 5 felv. 1861., I. István király, trag. 5 felv. 1861. stb. E darabok a nemzeti szinházban kerültek szinre s kézirataik ez intézet birtokában vannak. Egy gyüjteményök D. szinművei c. alatt 1859. jelent meg, az István király pedig önállóan 1880. - Szinnyei: Magy. Irók Élete II. V. ö. Beöthy: Irodtört. II. Paulay: Kisf. Társ. Évl. XIX.
l. Gersdorffit.
(Dobschau), rendezett tanácsu város Gömör vmegyében, (1891) 930 házzal és 4643 lak., (közte 335 magyar, 2997 német és 1252 tót.) D. Gömör vármegye egyetlen német városa, a Sajó forráscsermelyeinek völgyében, 468 m. magasságban, szép erdős és részben szántás alá vett hegyek közt terül el.
[ÁBRA] Dobsina város címere.
Középpontja a csinos főtér, melyen a diszes uj városháza kép közelében az ev. templom és a szép iskola áll. D. hazánk egyik jelentékeny bányavárosa; a városi hatóság, melynek nagy kiterjedésü erdei s nagy bányái vannak, igen gazdag (D. határa 9504 ha.), a lakosság azonban a bányászat csökkenése folytán elszegényedik s tömegesen vándorol ki Amerikába (1881. még 5592 lakosa volt). D.-n van alsófoku kereskedelmi iskola, iparostanuló-iskola, ipartestület, takarékpénztár és előlegező intézet, többféle társas egyesület, vasuti állomás, pósta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár; gabonapiaca és fakereskedése élénk. Régebben vasércet, ma leginkább kobaltot és nikolt bányásznak. A Zemberg kobaltbányái, melyeket a Czemberg bányatársulat (1830 óta) művel, világhirnek örvendenek, ujabban azonban a bányászat az érc fogyása s az ausztráliai verseny folytán tetemesen csökkent. D. határában összesen 12 vasérc- és kobaltbánya, 12 vasércbánya, 1 vaspátbánya, 1 vas- és fakóércbánya, 1 barnavaskőbánya, 1 ezüstércbánya, 2 rézércbánya, 10 kobalt- és nikelbánya és 2 nikelércbánya áll művelés alatt. Ezek közül jelentékenyebbek a vaspátbánya a Massörter vidékén (bányamértéke 3356 m2, termelése 11853 q. vasérc) a barna vaskőbánya a Gugel hegyen (termelés 1490 q. vaskő), a m. kir. vasércbánya, Koburg Fülöp herceg vasércbányája (bányamértéke 242 ha., termelése 260000 q. vasérc), a Patzmansfeld bányatársulat vasércbányája (bányamértéke 4,35 ha., termelése 31400 q.), a Mária-táró bányatársaság kobalt- és nikelbányája a Gugel hegyen (termelése 770 q. nikel- és kobaltérc, a munkások száma 51), a város tulajdonát képező vaspátbánya és vaskohó (bányamértéke 18,4 ha., termelése 78744 q. vaspát), a Sárkányféle vasércbányák és kohó (termelése 37690 q. nyersvas) és a gr. Andrássy-féle kohó. A D.-i társpénztár, melyhez a D. területén létező minden bánya tartozik, állapota 91246 frt. D. város vidéke Topsucha név alatt IV. Bélának egy 1243. oklevelében említtetik, mint a koronára szállt község, mely Bebek Máté fiainak, Fülöpnek és Detrének adományoztatott. Később osztály utján a család Csetneki ágának jutott s Csetnek várának lett tartozéka; magának a városnak eredete 1326-ra vezethető vissza, amidőn Máté utódjai kijelentették, hogy a D. patak melletti sürü erdőt Bebek Miklósnak azon feltétel alatt engedték át, hogy oda lakókat telepítsen s a bányák utáni jövedelem harmadrészét magának megtartsa; a XV. sz.-ban a Bebek és Csetneki családok közt hosszas viszálkodások kezdődtek, melyek a D.-i bányászat fennállását zavarták. 1417. azonban mindamellett bányaváros volt már D. s Zsigmond királytól vásártartási és pallos-jogot nyert. Különös fejlődésnek indult a bányászat Mátyás király alatt, aki királyi oltalma alá vette a D.-i vashámorokat Bebek György és Hamvay Sándor erőszakos foglalásai ellen. A Csetneky család kimultával (1594) a törökök által, kik már 1566. elfoglalták s 1584 okt. felégették, majd a földes urak folytonos urbéri erőszakoskodásai folytán nagyon károsodott a város, de szabadságát mindamellett fenntartotta. Szebb fejlődésnek indult a vasipar Thököly és Rákóczy idejében, mikor itt fegyvergyár állott fenn. Rákóczy bukása a fegvergyárat s aczélkészítő-műhelyet is magával sodorta. A Rákóczy-féle mozgalom után Lány Pál a földesuraság hatalmát annyira kiterjesztette, hogy a helység előljáróját 1731. uri széke elé állította s lakóit önkényesen üldözte; minthogy azonban D. a királynál pártfogásra talált, 1733. a szepesi kamara előtt oly egyezség jött létre, mely D. városát régi jogosítványaiba és bányászatának törvényes szabadságába visszahelyezte s a városi tanács a polgári ügyekben való biráskodáson kivül 1780-ig albányabiróság cim alatt a bányaadományozás jogát is gyakorolta. A XVI-XVIII. sz.-ban a vasbányászat mellett gazdag ércbányák is műveltettek; a város bányászata azonban a XVIII. sz. végén vette legnagyobb lendületét. 1780. ugyanis a szászországi Schön János Gottlieb felismerte a Czemberg bányáiban az addig értéktelennek tekintett kobalt és nikelércet, minek folytán ezentul D. bányaipara majdnem kizárólag a kobalttelepek megnyitására és művelésére irányult. 1830. angol iparosok lettek az érc állandó vevői, s a bányaművelés ezen ága oly virágzásra jutott, hogy a D-i kobaltbánya az egész világ minden hasonnemü bányavállalatát felülmulta. Ezen jelentősége a legujabb időig megmaradt. D-től Ny-ra a Csuntava hegyen szerpentint bányásznak, melyből műtárgyakat faragnak. V. ö. Hunfalvy János: Gömör és Kis-Hontmegye leirása, Pest, 1868. Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai tört. Bpest 1880.
(l. a mellékelt képet), hazánk egyik legszebb természeti csudája, Dobsina város határában, de a várostól légtávolban 6 kilométernyire ÉNy.-felé, a stracenai völgyben, az Éleskő hegy (972 méter) mellett emelkedő Ducsa hegy oldalában. A várostól magas hegyek által elválasztva, onnan csak nagy kerülővel mintegy 2 óra alatt érhető el kocsin. Emberemlékezet óta ismerték a Ducsa-hegy lejtőjén az u. n. Jéglyukat, mint egy szikla tövében rejlő, jéggel töltött hasadékot. Ruffiny Jenő Dobsinai bányamérn. volt az első, ki 1870 jul. 15. Láng Gusztáv honvédhadnagy és Méga Endre városi tisztviselő társaságában a Jéglyuk kikutatására indult, s nagy veszéllyel a ma világhirü jégbarlangot felfedezte. Dobsina város áldozatkészségének köszönhető, hogy a barlang ma kellő gondozásban részesül és világhirnek örvend. A D. mind nagyság, mind szépség tekintetében az eddig ismert jégbarlangok közt a legelső helyet foglalja el. Jellemző sajátságai: É-nak néző hegyoldal gyomrában Ny-i, de főleg K-i irányban terjed ki, űre a bejárattól kezdve lejtőzetesen lefelé tart, ugyhogy ez a barlang legmagasabb pontját képezi; szája igen szük; a mészkőzetben kisebb-nagyobb kiterjedésü ürök, aknaszerü menetek, folyosók állandóan óriási jégtömeget tartalmazó nagyszerü tömkelege.
[ÁBRA] A dobsinai jégbarlang átmetszete.
Jege számtalan egymásra fagyott rétegek tömegéből áll, hol sima, sik padozatot, hol óriási jégfalakat képez, miközben különböző jégcsapok-, kupok- oszlopokon kivül csodás szépségü jégalakzatokat alkot, majd viztiszta, átlátszó és légtelen, majd fehéres, átlátszatlan, alabástromszerü apró légbuborékokat tartalmazó, benne kevés, állandóan folyó viz is találtatik.
[ÁBRA] Bejárat a barlangba.
Összes kiterjedése 8874 m2, ebből jégterület 7171 m2, jéggel nem borított sziklás felület 1703 m2; a barlangban látható jég összes tömege 125000 m3-nél több és (1 m3 jeget 9 q-nak számítva) egy millió q-nál többet nyom.
[ÁBRA] Jég-terem.
A keskeny bejárattól 18 lépcső vezet le a barlang u. n. Jégtermébe; ez 120 m. hosszu, 50-60 m. széles s 10-11 m. magas csarnok, melynek közel 5000 m2 kiterjedésü fenekét tükörsima jég borítja, mig boltozatát ezer meg ezer csillogó jégkristály alkotja. A csarnokot sziklaoszlopok két részre osztják; a felsőben vannak a sirkövek a vizesés s a fatörzs neve alatt ismeretes jégképződmények, mig az alsót 3 bámulatos szépségü, 2-3 m. átmérőjü jégoszlop, a kut, a beduin-sátor stb. ékíti. Innen az ut a Ruffiny-folyosóba vezet alá, mely 80 m. hosszu, 6-15 m. széles s 15-22 m. magas; egyik falát az az óriási jégtömeg képezi, melyen a jégterem elterül. Ebből a folyosóból egy a jégtömegen át mesterségesen tört (s igy a jég vastagságát feltüntető) 6 m. hosszu alagut a barlangnak egy másik ágába vezet, melyben az u. n. Kápolna, egy csucs-ives boltozatu kis csarnok van. Ez a barlang leghidegebb s legszárazabb része; hirtelen aláereszkedik s hatalmas kőtömbjei közt tünik el a barlang fölös vize. Ez a Pokol; itt van a Lucifer nevü jégtuskó, a gyönyörü függöny, az orgona s az üvegoszlop. Innen 150 lépcső vezet fel a kis jégterembe. A barlang meglátogatása egy órát igényel.
[ÁBRA] Vizzuhatag.
Keletkezését Krenner magyarázta először; szerinte a barlang a mészsziklába belésülyed, t. i. torkolatától lefelé ereszkedik, bejárata feltünő keskeny, vége szük és még mélyebbre is folytatódik, valószinüleg a barlangot magába záró hegy tövéig. A hegy tövében t. i. erős forrás fakad, mely állandóan alacsony hőmérséklete által üt el a szomszédos forrásoktól; valószinüleg ez képezi a jégbarlang lefolyását. Krenner szerint a D. kimosási barlang, későbbi beomlással, melyben a jégképződés a mai bejáratnál látható beszakadás folytán indult meg. A benyomuló viz, mely előbb a barlangot a sziklába vájta, most benne megmerevedik jég alakjában.
[ÁBRA] Jéglugos.
Keletkezését akként magyarázza, hogy a barlang, mielőtt felső nyilása (bejárata) keletkezett, jóformán csak üregből állott, melynek fenekén idővel nagy jégtömeg rakódott le; midőn a jégtömeg alsó vége a sziklától visszahuzódott, felső éle azonban a sziklaboltozattal kapcsolatban maradt, a barlangnak második vagy alsó ürege keletkezett. A jég keletkezéséhez sok körülmény összejátszása volt szükséges; egyik az, hogy a barlang a hegy belseje felé lefelé ereszkedik, minek folytán a téli, hideg levegő hosszabb ideig maradhat benne s a könnyebb, meleg levegő betódulását megakadályozza; továbbá hogy É-ra néző s előrehajló sziklafaltól védett szük nyilására sohasem süt a nap; egy másik feltétele a jégképződésnek az a körülmény, hogy a beszivárgó viz, melyet a barlang hideg levegője megfagyaszt, addig maradhasson a barlangban, mig a fagypontig lehül. Ehhez hozzájárul, hogy a jégolvadásnál sok meleg (olvadási hő) köttetik meg, ezáltal az olvadás folyamata lassíttatik, miáltal nyáron kevesebb jég olvadhat el, mint a mennyi tavasszal és ősszel képződik. Krenner a jégnek több formáját különbözteti meg a barlangban.
[ÁBRA] Jégfüggöny. Régi jégfal. A jobb alsó folyosó.
A jég tömege lassan, rétegenként időszakosan képződött jégrétegekből épült, mig mai roppant vastagságát elérte, s létrejöttére nézve alig különbözik a réteges kőzettől. A barlang mellső részének beszakadása vagy beömlése által történt megnyitása után s midőn már hideg levegő hatolt be az üregbe, fenekén az első vizréteg megfagyott, erre telepedett (ismét vizszintesen) a második vizréteg, erre ismét a harmadik s igy tovább. A többi jégképződések, melyek vagy felülről csüggnek le vagy alulról törekszenek felfelé, a csepegőkövek szerepét játszák, melyek épen a melegebb levegővel való esetleges csendes küzdelemben fejlődnek ily csodálatos alakokká; ilyen a vizesés, a jéglugas, a függöny. A jégképződés harmadik nemét az apró hüvelyknagyságu viztiszta jégkristályok képezik, melyek tavasszal sürün diszítik a falakat és a hideg levegőben feloldott vizgőznek nálánál még hidegebb közeggel (p. az igen lehült sziklafalak levegőjével) való találkozása folytán rögtön képződnek. Hogy a barlang a jég képződésére és megmaradására oly kedvező, ahhoz hőmérséklete is hozzájárul, mely -0,27° C., télen -8 fokig csökken, nyáron legfeljebb +5°-ig emelkedik, arányban a külső levegő hőfokával; Továbbá magas tenger feletti fekvése (972 m.), valamint az, hogy a nyáron felolvadó jég vize egy mélyen fekvő szük nyiláson lefolyást talál.
A barlang alatt a szép stracenai völgyben fekszik az Éleskőhez (Spitzenstein) cimzett vendéglő, mely mellett 862 m. magasságban Dobsina város tulajdonát képező csinos klimatikus gyógyhely keletkezett. A város sokat áldozott a barlang és környékének hozzáférhetővé tételén s ma az idegen mindenütt a legjobb kényelmet találja. A barlanghoz gondozott utak vezetnek, belseje pedig minden nehézség nélkül járható be. A D. pompáját a berendezett villamos világítás is emeli. A barlang látogatóinak száma 1891. 2519 volt, közte 1598 magyarországi.
A III. Károly-féle Carolina Resolutio (l. o.) a magyar ágostai hitv. szuperintendenciák száma felől is intézkedvén, Ambrózy György szuperintendens és Szirmay Tamás kerületi felügyelő az ev. tiszai kerületben nyilvánuló közóhaj szerint arra törekedtek, hogy a szab. kir. városok addig külön kerületet képező egyházai bekebeleztessenek az ev. tiszai kerületbe. - Nehéz küzdelmek után létrejött az egyezmény 1743 január 11-én Dobsinán s Coalitio nevezet alatt 1743 május első napjain aláiratott. Ezen egyezmény értelmében egyesülvén megyék, u. m. Gömör, Borsod, Abauj, Sáros stb. és a szab. királyi városok, nevezetesen: Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa, K. Szeben és később Késmárk, ezentul felváltva kellett választani a szuperintendenst a szab. kir. városok németajku egyházainak és a kerületbeli megyékben, valamint a szab. kir. városokban levő magyar vagy tótajku egyházak lelkészei sorából. Ezen egyezmény szerint a szab. kir. városok minden német egyháza, melynek két lelkésze volt, két szavazattal birt a püspök választásánál (3 p.), a többi egyházak mindegyike csak egy szavazattal; nemesek és lelkészek egyenként egy-egy szavazattal birtak. Ezen D.-hoz, mely többszörösen megerősíttetett (igy nevezetesen: az 1746-ki eperjesi, 1774 aug. 3-4-ki ugyancsak eperjesi ker. gyüléseken, s az 1791 máj. 3-ki kuntapolcai, gömöri esperességi gyülésen stb., 1782 jan. 18-án az eperjesi kerületi gyülésen, mely szintén megerősítette azt) csatlakozott a szepesi XIII városi ev. esperesség is (s azután a többi is) és Ambrózy György szuperintendensnek sikerült 1744. még a bányai ev. kerülethez csatlakozott kis-honti ev. esperességet is az ev. tiszai kerületnek visszaszerezni. A D. az 1863. év jul. 22-23. Göllnicbányán megtartott kerületi közgyülésen (49.p.) Máday Károly szuperintendens megválasztása után függesztetett fel véglegesen, (örök időkre) kimondván az ev. tiszai kerület, hogy a szuperintendensi hivatal betöltésére ezentul az egyházaknak az érdem és a közbizalom alapján teljesen szabad tér engedtetik; tehát hogy szuperintendenssé, a nemzetiségre való tekintet nélkül, mindig az választandó, kinek arra legtöbb hivatása van. V. ö. Hörk József: Az ev. Tisza-kerület püspökei (Szuperintendensek), Kassa 1888. A dobsinai koalició eredeti okmánya, és Fabó A. Monum. etc. III. k. 12 sk. 1.
Pál, tót iró, szül. 1828. N.-Szlaboson (Gömör vm.), hol atyja ág. ev. lelkész volt. A középtanodát Lőcsén végezvén, teologiára ment. Előbb nevelősködött, majd 1858 óta Selmecbányán az ev. liceumon tanárkodott. Első költeményei elszórtan jelentek meg. - 1860. a Sokol szépirod. lapot kezdte szerkeszteni, azonban már egy évvel később kénytelen volt állását elhagyni s a szerkesztést átadni Paulinyi Tóth Vilmosnak. Ekkor evangélikus papnak választatta meg magát (Drenóba, Hont vm.) hol máig működik. Irodalmi működése sokoldalu. Irt verseket, esztétikai és filozofiai értekezéseket, elbeszéléseket s fordított Byron és Mickievic után. Önálló művei: Slovenski povesti (Tót mondák) Selmecb. 1861 és Turóc-Szent-Márton 1880-83. (8 kötet). Úvahy o slovenských povestiach (A tót mondák magyarázata) kiadta a Matica tót irod. társ. Turóc-Szent-Mártonban 1871. Prostonarodné obysaja (Népszokások) Turóc-Szent-Márton 1880.
(ejtsd: dobzn), 1. Vilmos angol festő, szül. Londonban 1610., meghalt u. o. 1646., Peare és Cleyn tanítványa, Van Dyck halála után I. Károly udvari festője lett. Jó arcképeket festett. Műveinek legnagyobb része a londoni Bridgewater-képtárban és angol magángyüjteményekben van.
2. D. Vilmos, angol festő, szül. Hamburgban 1817., a londoni akadémián képezte ki magát, utazott Német- és Olaszországban is. Legsikerültebbek vallásos tárgyu festményei, p. Tóbiás és az angyal, Jób boldog napjai, Jézus tanítványaival utban Názáreth felé, A gyermek Jézus a templomban; azonkivül Az atya hazatérése, Velencei leány, Blanca Capello, stb.
(Felső), kisközség Abauj-Torna vármegye gönci j.-ban, (1891) 1211 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(cavum tympani), a koponya alapján a halántékcsontban fekvő üreg, hosszabb mint mély; elől az Eaustach-féle kürtbe, hátul a csecsüregekbe megy át. Szabálytalan 4 falat különböztetünk meg rajta: külső falát a dobhártya teszi, a tetején a dobfedélcsont van (tegmentum tympani), fenekén kb. 2 mm. mély barázda van, belső falát a sziklacsont külső felszine teszi. Az utóbbin van a peteképü lik (fenestra ovalis), alatta egy nagyobb kiemelkedés: az előfok (promontorium), hátrább a kerek lik (fenestra rotunda). A peteképü és kerek lik között, kissé hátrább a szemölcsidomu kiemelkedést találjuk (eminentia papillaris). A peteképü lik felett elől a kanálidomu nyujtvány (proc. cochleariformis) teszi az Eustach-féle kürt felől jövő csontos sövénynek a végét, amelyen a dobszorító izom (vagy tensor tympani) ina hajlik el. Hátul egy nagyobb elliptikus üreg (antrum Valsalvae) van a dob és csecsüregek között. - A többit l. Fül.