l. Boltozat.
a láb állásának az a kóros eltérése, midőn a láb hossztengelye körül befelé van fordulva ugy, hogy a láb belső széle fel van emelve, külső széle pedig lejebb van szállva és a talp befelé, a láb hátsó felszine pedig kifelé áll. A lábujjak erősen behajlítottak, a talp homoruan meggörbült s a láb háta erősen domboru; rajta erősen elődudorodik az ugrócsont (astragalus) feje. A sarok fel van huzva ugy, hogy a földet nem éri és az Achilles-in erősen megfeszült. A beteg nem léphet a talpra, hanem a láb külső szélén jár, hol többnyire erős, kérges megvastagodás támad a bőrben. A baj legtöbbször veleszületett, de keletkezhetik a hajlító és feszítő izmok egyensulyzavarából és bénulásból. Gyógyítására gépeket használnak; az Achilles-in bőr alatt végzett átmetszése után erőszakosan helyreállítják a rendes állást s ezután megkeményedő kötéseket (Talipes varus) alkalmaznak.
az állat, ha jól kidomborodó bordája van; minden állatnál előnyös, kivévén a fejős tehenet, melynél jobb, ha a bordák kissé laposak. D.-állás, l. Lőcsállás.
(ejtsd: dondso), Blenio járás székhelye Tessin svájci kantonban, a Brenno partján, (1888) 586 lak.
a nyugati Afrika Loango partvidékén lakó négerek egyik főtörzse. Magyar László szerint ezzel a névvel voltaképen a Kimbundaországok rabszolganépét szokták jelölni. Köztük és a fuká-k v. hafuká-k közt az a különbség, hogy ez utóbbiak csak a kiváltásuk idejéig maradnak rabszolgák. A D.-k alatt nemcsak hadifoglyokat, hanem pénzen vett kül-, sőt belföldi rabszolgákat is kell érteni.
(állat), gyüjtő neve mindazoknak a legyeknek és méhféléknek, amelyek repülésök közben dongó hangot hallatnak. Szorosabb értelemben dongó légy alatt a Sarcophaga carnaria-t, azt a nagy sötétszürke, kockás potrohu és rozsdadabarna fejü legyet értjük, amely dögtesteken gyakori s alkalmilag szobáinkba is betolakodik s nagy dongással neki-neki repül az ablaknak; a dongólégy nevezetes tulajdonsága az, hogy nem petéket rak le, hanem eleven nyűveket szül.
a szövegnélküli és becsukott szájjal való éneklés közben hallható hang (ol. a bocca chiusa), midőn a hang az orron keresztül csak dongva fejlődik ki. A dongó éneklést ujabb időben különösen férfikarokban használják, s néha finom zenei hatásu.
Alsó-Nubia egyik vidéke; a Nilus mindkét partján terül el Dar-Mahasztól Dar-Sekieig mintegy 260 km.-nyi hosszuságban. A föld a Nilus partjain és szigetein termékeny, de a folyótól távolabb már a sivatag-természet az uralkodó. Éghajlata, ámbár a forró égöv alá esik, nem tikkasztó, sőt dec. és jan. hónapokban, ha a DK-i szél fuj, tetemesen le is hül (Rüppel dr. 10°-ot talált). A Nilus májusban kezd áradni. Legbővebb termést a datolyafák, a buza ad. A pusztákban az oroszlán, sakál, hiéna és gazellák tenyésznek. A legfontosabb házi állatok a ló és a juh. A lakosok két főosztályra oszthatók: ezek a barabrák, a régi etiopiaik utódai és a Hedsarból származó arabok származékai; mindnyájan Mohammed vallását követik. Számukat 1874. Munzinger 250000-re becsülte. A régi főváros U-Aguze-D. a terület D-i részében, a Nilus jobb partján volt és most teljesen el van hagyatva. Az ókorban, Dongu néven igen jelentős szerepet játszott. Az uj főváros D.-el-Dsedideh v. D.-el-Urdu v. Marakah, a régitől 120 km.-nyire fekszik ÉÉNy-nak, dr. Hartmann szerint 1860. 8-10000 lak. D. történelméből keveset tudunk. Rüppel dr. szerint a XVII. században több törzs között oszlott meg; ezeknek fejei (Arago, Handak, Kortis melekjei) a Szennarban székelő Fungi dinasztia fenhatóságát ismerték el. Nagyobbrészök azonban kevéssel utóbb a sekiei araboknak volt kénytelen meghódolni. Ezeknek uralmát az Egyiptomból kiüzött mamelukok törték meg, akik az uj fővárost is alapították. Ez az állapot 1821-ig tartott, amidőn Ibrahim basa Egyiptom számára hódította meg, azt az egyiptomi Szudán legészakibb tartományává alakítván. 1885 óta a mahdi hivei tartják megszállva.
v. darázsporozta v. (növ.), többnyire kétoldalas virág, s a mézkereső bogár beletolakodni, belészorulni, valamint bent mozogni kényszerül. A legtöbb ajakas, vitorlás és tátogató virág, a gyüszüvirág medveszája stb. ilyen D. szokott lenni. Más virág, mint az Erikáé, csillagszerü ugyan, de lefelé fordul. A rabló darázsok más látogatót mérges fullánkjokkal és hatalmas rágóikkal elriasztanak az ilyen virágtól, melyet a dongó szeret. Nagyon célszerü berendezése van a dongók porzására a zsályának (l. az ábrát)
[ÁBRA] A zsálya virága. Az egyik virágba a dongó bebujván, a himet érinti és helyéről eltolja.
Himszála meglehetős kurta, de mérlegkar-alaku két csatlója van. Az egyiken a himfej függ, a másik kalánalaku s a virágban olyan helyzete van, hogy a két himnek ez a kanala épen a virág torkába való bejutást zárja el. Midőn a dongó fejével a zsálya virágjába bujik, e kanalakba ütközik, mire a két himgömbös kar a felső ajak alól kiugrik, a dongó hátára csapódik és a himport odaszórja. Ha most ez a himporos hátu dongó mézért más zsályavirágba bujik, a hátán levő himport a virágból kinyuló bibéhez dörzsöli. Ezt a folyamatot magunk is előidézhetjük, ha a zsálya említett virágrészeit tüvel érintjük.
(növ.), Erdély magyarságának a nyelvében a Pulmonaria L., vagyis tüdőfü, és pedig azért, mert a dongódarázs látogatja.