Dsalandar

(angolul: Jalandhor, Jallandar), 1. Transz-Szatleds, a brit-indiai birodalomban Pendsab egyik diviziója, amelynek ÉK szögletét foglalja el 48 733 km2 területtel, (1891) 2 787 945 fele részben hindu, fele részben mohammedánus, szik, buddhista, ker. és dsain lak. Mig a Himalájában csaknem örökös tél uralkodik. Ny-i része forró és termékeny földjénél fogva gabonában bővelkedik; középső része pedig kelelmes éghajlatu és Indiának legjobb teáját szolgáltatja. Három disztriktusra oszlik; ezek: D., Hosiarpur és Kangra. Az angolok 1846. szerezték meg maguknak. 2. Az ugyanily nevü divizio és disztriktus fővárosa 126 km.-nyire Lahortól, a Szatledstől és Biasztól körülfogott sikság közepén, vasut mellett (1891) 66 450 lak. Egykoron a lodi-afgán dinasztiának volt székhelye, amiről még számos emlék tesz tanubizonyságot.

Dsaldessza

(Dsildessza, a Haravból és Schoaból való karavánok telepítvénye és gócpontja É.-K.-Afrikában. 1875. alapították az egyiptomiaiak.

Dsalin

régeten nagyon elterjedt nubiai nép neve, amely nép a Fehér Nilus mentén az É. sz. 15°-ig, de még azon tul is lakott. Vitéz, hiu, uralomra vágyó népség. Arab eredetüeknek tartják őket, de arcvonásaikban határozott étiopiai tipust árulnak el. Vallásos buzgalmuk nem ismert határt. Alig van nép, amelynek soraiból az iszlámnak több irástudója, több papja és több jámbor hive támadt volna. Születési nemességük van, amely nagy tekintélynek örvend. Többnyire állandóan letelepedettek és csak a kisebbik részök folytat nomád életet. Ők a vidék zsidai, kitünően értenek a pénzkezeléshez, nemkülönben egyes iparcikkeket p. ékszereket is nagy ügyességgel készítenek. Ezenkivül még rablóéletet is folytatnak, miért is keleti Szenárban rettegett hirre tettek szert.

Dsalna

(angolul: Jaulnak, Jalnak) város a Nizam-államokban, K.-Indiában, 385 km.-nyire Hajderabadtól, a Gandalka mellett, amely két részre osztja: Kadirabadra és Ó-D.-ra 18 500 lak. selyemfonással, 3 kilóméternyire fontos angol katonai tábor van.

Dsalo

oázis a Szahara É-i részében, Audsila (l. o.) egyik része, 200 km2 területtel, 6000 berber lak., akik a datolyaültevényeikből, kisebb juh- és kecskenyájaikból, továbbá kereskedésből élnek. Főhelye Lebba, amely egy mudirnak székhelye; a hatalmat azonban a szenusszi mohammedánus felekezet gyakorolja.

Dsambi

(Jambi), Palembang residencyhez tartozó hűbérállama a hollandiaknak, Indragiri és Palembang közt, 76 000 lak., akiket kubuk-nak neveznek, a földet csekély mértékben művelik és leginkább csak erdeik termékeit cserélik be a parton lakó malájoknál. A hűbérállamot Szumátra egyik legjelentékenyebb vize, a D. nevü folyó és ennek mellékvizei öntözik. Fővárosa D. Szumatra keleti részében van az ugyanily nevü folyónál, mintegy 3000 lak.

Dsambu

Kasmirban, l. Dsamu.

Dsámdsám

Fülöp, bécsi mechitárista pap, szül. 1805., megh. 1858. Kirk Khoszágczutyán, Bécs, 1848. cimü 762 lapból álló munkájában francia, angol, örmény, török, német és olasz szótárt tett közzé.

Dsámi'

(arab) a. m. összegyüjtő (ház); igy nevezik az iszlámban a nagy, főmecseteket; a pénteki istentiszteleti ceremóniának (l. Dsum'a) csak D.-ban van helye; közönséges, alsóbbrangu mecsetekben e szertartás nem végezhető érvényesen.

Dsámi

Mevlana Abdurrahmán, a persa irodalom utolsó nagy költője, szül. Dsámban, Khoraszán egyik falujában 1414. megh. 1492. D. nevét is innen kapta. Abu Szaid szultán udvaránál tartózkodott Herátban. D. a miszticismus felé hajlik, de azért nem mondható misztikus költőnek, mert józan gondolkodása megőrizte őt a vallásos rajongás tulzásaitól. Igen termékeny költő és valóságos persa polihisztor, ki a költészet mellett teologia, nyelvészet és egyéb tudományokkal is foglalkozott, 34 prózai, 16 költői munkája van. Nevezetesebb költői művei: Szubhát ol. Abrár (a jámborok olvasója) erkölcsi oktató költemény, kiad. Falconer (Lond. 1849); hasonló tárgyu Tuhfát ol. Ahrár (a nemesek ajándéka) kiad. Falconer (Lond. 1848); A görögből kölcsönzött meséjü képletes kis éposz, a Szalman és Abszál ugyancsak Falconer kiadásában (London 1850); Juszuf és Zalikha D. leghatásosabb műve, hol a már agg költő megkapó bensőséggel és valódi keleti szenvedéllyel rajzoja Zalikha szerelmét a bibliai József iránt, ki a moszlimeknél a férfiui szépség netovábbja. Szövegét német verses fordítással Rosenzweig adta ki először (Bécs 1825); Ujabb igen sikerült angol fordítását Griffith (London 1882) szolgáltatta; Medsnun és Leila a keleti Romeo és Julia története, melyet Chézy fordított franciára (Páris 1807); Khirednámeh i Iszkender (Nagy Sándor bölcsesség könyve), mely a nagy hódítóval foglalkozik. Lirai költeményeiből Wickerhauser és Rückert közöltek mutatványokat németül. Prózai munkái sorából kiemelendők a Beharisztán (tavaszi kert), mely Szaadi hires Gulisztánja (rózsáskertje) után készült és persa költőkről szól persául és németül kiadta Schlechta (Bécs 1846) és a Nafahát ulunsz (a nyájas bizalmasság lehelletei) egy nagy biografikus mű, mely 607. misztikus sejkh életét tárgyalja, megjelent Kalkuttában 1859. V. ö. Rosenzweig Biographische Notitzen über Mewlana Abdur Rahmân D. (Bécs 1840).


Kezdőlap

˙