Duyckinck

(ejtsd: dájkink) Evert Ágoston, amerikai iró és irodalomtörténész, szül. New-Yorkban 1816 nov. 23., meghalt u. o. 1878 aug. 13. 1840-42. kiadta Mathews C.-val együtt az Arctums, a Journal of Books and opinion, 1847-53. pedig György Long testvérével együtt a Literary World c. vállalatokat. Ugyancsak testvérével irta meg jelentékenyebb művét: Cyclopeadia of American literature (Philadelphia 1856. legujabb kiad. 1888); egyéb munkái: Irvingiana (1859); History of the war of the Union (1861-65); Memorials of John Allan (1864); Poems relating to the American revolution (1865); Poems of Philip Freneau (1865); National Galleery of eminent Americans (1864); History of the world (1870).

Duymo

1409-20. spalatói érsek. Neve a latin Domnus névnek olaszos alakja. Midőn 1420. a spalatóiak magukat a velencei köztársaság uralma alá adták, bár a spalatóiak kérték, hogy maradjon köztük, mégis inkább odahagyta érsekségét, mintsem megszegje a magyar király iránt való hűségét. Hazánkban jövén, Zsigmond a mogyoródi apátság kormányzását bizta reá. Itt tett építékezéseinek emlékét őrzi egy terméskő-boltiv 1434. V. ö. Katona, Hist. Crit. XII. 358.

Duyse

(ejtsd: dujze) Prudens van, flamandköltő, Gent város levéltárosa, szül. Dendermondeban 1804 szept. 17., megh. Gentben 1859 nov. 13. Irt igen sok epikus, lirikus és drámai költeményt. Ezekből összeállított gyüjteményei: Vaderlandsche Poezy (1840); Natalia (1842); Het Klaverblad (1848); Gedichtjes voon kinderen stb. 1848. pályadijat nyert a XV. századbeli németalföldi verselés történtének megirásával s a németalföldi történelemből több tárgyat irt meg. Kevéssel halála előtt jelent meg Jakob van Artevelde c. epikus költeménye (Gent 1858); és Nazomer c. költemény-gyüjteménye (u. o. 1859). D. volt megalapítója a 40-es években felvirágzott Duitsch-Vlaamsch Zangverbond-nak.

Duysen

(ejtsd: dojzen) Jes Lewe, német zongoragyáros, szül. Flensburgban 1820 aug. 1. Berlinben 1860. zongoragyárat alapított, mely 1871 óta gőzre jár. 1872 óta 200 munkást foglalkoztat s évenkint 400 zongorát állíttat elő. Zongorái kitünnek szép hangzás, erő és könnyü játék által.

Duyt

hollandus pénzdarab, l. Deut.

Duzió

Régi magyar krónikák szerint Pannónia királya volt 469. Aladár után. A renaissance előtti krónikairóink nem ismerik, csak Székely Istvántól kezdve beszélnek róla. D. a könyvmondai alakok közé tartozik; nem más, mint Attila ifjabbik fia, Dengezik, kinek nevét Jordanes Dinzionak irja s ebből lett króniáinkban D., Dauzio. Mivel a magyar mondák Etelének csak Aladár és Csaba nevü fiairól tudtak, ellenben a nyugotiaknál Dengezik emléke is fenmaradt: Székely J. és utódainak felfogása és történelmi tudomány XVI. sz.-beli szinvonalán nagyon természetes volt; ha Dinzio Attila fia volt, csakis Pannónia királya lehetett s mivel 469. harcol a bizanciakkal, Aladár után kellett következnie.

Duzzasztás

a viz szinének valamely külső ok által előidézett fölmagasítása, néha öntudatosan idézzük elő valamely haszonhajtó vél elérésére; gyakori azonban az is, hogy a D. mint káros mellék-hatás jelentkezik, minő p. az árvizek hibás szabályozási rendszer, helytelenül nyom-jelzett ármentesítő töltések, szük nyilásu hidak, tiltók, stb. által való fölmagasítása. Minthogy az ily módon előidézett D. nagy áldozatok nélkül legtöbbször alig szüntethető meg, fölötte fontos az egyes műveknek erre vonatkozó hatását már tervezésök alkalmával kellő figyelemben részesíteni.

Duzzasztó gát

valamely folyóviz medrében azon célból beépített mű, hogy vele alacsony vizálláskor ennek szintjét felemeljük. Ez többféle célból történhet. A régi és a duzzasztott vizszin közti különbséget leggyakrabban ipari célokra, valamely malom- v. vizikerék hajtására használják föl. Némely esetben a hajózáshoz szükséges nagyobb vizmélységet állítják a D. által elő; néha pedig mezőgazdasági célokra: a folyóviz két partjának v. más, alantabb fekvő területnek elárasztása, illetőleg öntözése végett emelik a vizszint. Végre ritkábban egyéb célból is, mint p. csatornák öblítése, vizgyüjtő tavak létesítése, stb. A D. helyén ennek beépítése előtt létezett vizszint réginek v. duzzasztás előttinek mondjuk s egyuttal a D.-hoz viszonyítva alsónak is, minthogy annak hatása csak fölfelé terjed s lefelé nem változtatja meg a vizszint. A D. fölött létrejövő vizszint duzzasztott-nak, s közvetetlen a gát fölött felső-nek nevezzük. A régi és a duzzasztott vizszin közti különbség a duzzasztás magassága. Ez legnagyobb közvetlenül a gát fölött s távolabb mindig csökken, mig végre végtelen kicsinnyé válik. Ama pont, hol ez bekövetkezik, a duzzasztás határa; s ennek a D.-tól való távolsága a visszahatás hossza. Mindig meg kell jelölni, hogy ez adatokat a kis-, közép- vagy nagyvizre vonatkoztatva értjük-e; minthogy a különböző vizállásokkal mindegyiknek megváltozik az értéke. Ugy a duzzadás magassága, mint határa legnagyobb szokott lenni kisviznél s értékök a növekedő vizállással fogy. minél magasabbra vagyunk képesek a D.-tól a vizszint fölemelni, annál előnyösebb; de ha a duzzasztás messzire hat vissza, az csak a hajózás céljaira előnyös, vagy ha a duzzasztott vizzel közvetlen a meder mellett fekvő földeket akarjuk öntözni; máskülönben jobb, ha a duzzadás csak rövid távolságra terjed. A D. hátrányos oldala főleg két irányban nyilvánul. Egyik, hogy a viz lefolyási szelvényét megkisebbítvén, nemcsak a kis-, hanem az árvizek szinét is emeli és ez által növeli a fölötte fekvő partmenti birtokok elárasztásának veszélyét; másik, hogy a földuzzasztott viz folyása meglassulván, hordalékát, iszapját nem képes mind magával vinni és igy a medret feltölti. A D. berendezése, a költségesség szempontjától eltekintve, annál jobb, minél csekélyebb mértékben nyilvánulnak eme hátrányok.

A D.-ak általában kétfélék; szilárdak és mozgák s berendezésük különbözősége szerint különböző elnevezésüek. A szilárd jelző nem a gát anyagára vonatkozik, hanem azt értjük alatta, hogy az egyszer fölépített gát magassága változatlan marad. Ha teteje nem emelkedik a beépítés előtti vizszin fölé, ugy hogy az átfolyó viz fölötte csak sellőt képez, nem pedig vizesést, akkor fenékgát a neve; ha pedig magassága nagyobb az eredeti vizszinénél, akkor bukógát, (l. o.). Mindkettő teljes mértékben szenved az előbb említett hátrányokban; mért is ezeket csak alárendeltebb fontosságu esetekben alkalmazzák: kisebb patakoknál, melyeknek partjai nincsenek magasabb mezőgazdasági és egyéb kultura alá fogva, ahol tehát a meder és az árvizszin emelkedése kevésbbé káros. Ha sem a meder eliszaposodását, sem az árviz jelentékenyebb földuzzadását nem szabad előidéznünk: akkor mozgógátat alkalmazunk, mely ismét többféle lehet. Közülük zúgókat szintén csak patakoknál szoktak gyakran bukógáttal kapcsolatban alkalmazni; minthogy több tiltó fölhuzása és leeresztése jelentékeny időbe kerül s igy nagyobb folyó hirtelen jövő árvizét baj nélkül átereszteni, illetőleg a kapukat idejekorán felhuzni nehéz föladat. Nagyobb, hajózásra szolgáló folyóknál csaknem kizárólag a fésüs vagy csapóajtós gátakat használják; melyeket teljesen el elehet a vizfolyás utjából távolítani, vagy melyek önműködőleg utat nyitnak a növekvő vizfolyásnak. Különösen jégzajlás alkalmával tünik ki azon szerkezetnek rendkivüli előnyös volta, melyeket a meder fenekére le lehet fektetni.

Hogy a D. mérteit meghatározhassuk, ismernünk kell a lefolyó viztömeget és ama magasságot, melyre a kis viz szinét duzzasztani akarjuk; illetőleg ameddig, tekintettel a partok magasságára, az árvizet duzzasztani szabad.

[ÁBRA]

[ÁBRA]

A mozgógátaknál csakis az első esetet kell figyelembe vennünk, minthogy ezeket igyekszünk árvizkor a folyás utjából eltüntetni s igy csak igen csekély akadályt képeznek. Ezeknél tehát a kis viz földuzzasztásában szabad kezünk van: csak ama követelmény szab korlátokat, hogy a gát egyes részeinek könnyen kezelhetőknek kell lenniök. Az állandó gátaknál azonban mindig tekintettel kell lennünk arra is, hogy az árvizszin földuzzasztása a szomszéd birtokosoknak esetleg kártérítési pörökre adhat alkalmat. Amihez még ama nehézség is járul, hogy mig a kis viztömeget legtöbbször elegendő pontossággal meg lehet határozni: addig a legnagyobb levezetendő viztömeg rendesen ismeretlen; illetőleg ritkán rendelkezünk kellő pontosságu adatokkal meghatározásához. Egy, már létező bukógát fölött átfolyó viztömeg mennyiségét a következő képletből lehet kiszámítani:

[ÁBRA]

hol a a kisérletek által meghatározandó gyakorlati tényező, g a szabadesés gyorsulása, h a D. hosszu, m a felső vizszin magassága ennek teteje fölött (kissé a gáttól fölfelé mérve, hol a vizszin bukása még nem kezdődik); végre s és s, a vizszin és a gát teteje iránt föllépő erők, melyek meghatározására a következő képletek szolgálnak

[ÁBRA]

hol H a gát fölött levő mederrész középszélessége k és D. magassága a fenék fölött, j ama szög, melyet a viz fölé érő szárnyak képeznek a folyásiránnyal; (ha a szárnyak hiányzanak, akkor a cos. j-t magában foglaló tag kiesik a képletből); Y pedig ama szög, melyet a D.-nak a felső viz felőli falazata vagy rézsüje képez a fenékkel.

Ugyanezen képletet használjuk akkor is, ha egy uj D.-at akarunk építeni. Ha ugyanis adva a legnagyobb vizmagasság (k + m), melyre a vizszint Q tömeg lefolyása mellett duzzasztani lehet, akkor meghatározhatjuk a bukógát magasságát (k) és hosszát (h), még pedig legcélszerübb az u. n. regula falsi segítségével. Előbb ugyanis csak gondolom szerinti közelítő értékeket helyettesítünk a föntebbi egyenletekbe, melyeket azután addig változtatunk, míg a belőlük kiszámított érték az adott Q összeggel egyenlő leend.

Ujabb időben e kérdés sokat veszített fontosságából, minthogy a vasgyártás rendkivüli fejlődése következtében (melynek föllendülésével esik össze a lefektethető mozgógátak föltalálása) ezek készítése mindinkább könnyebbé és olcsóbbá válik: ahol tehát az árviz puszításaitól lehet tartani, ott bukógát helyett mozgó alkalmazható.

Az árviz magassága még olyképen is csökkenthető, hogy a D.-at a folyás irányához, illetve a partokhoz rézsutosan építjük, mint az első ábrában A B-nél. Ezen építési mód azonban a költségeket jelentékenyen emeli: egyrészt mert igy hosszabb D.-t kell építeni, másrészt mert az átbukó viztömeg erősen megtámadván az A alatti mederrészt, ezt biztosítani kell az alámosás ellen. Célszerübb tehát a C D E alak, mert ennél a viz sodra a középen marad s ezenfölül a kétoldalt átbukó viz hatása egymást részben megsemmisíti. Hasonló előnyei vannak a két végén lefelé hajló köriv alaknak, (a pontozott C E vonal). Leghatásosabb, amennyiben az árviz duzzadása általa majdnem felényire csökkenthető, az F G H I alak, de egyuttal legköltségesebb is.

Duzzasztó vas

l. Fürész.

Duzzogás

(eszt.), haragos, de könnyen kibékíthető női hangulat, a szinpadon a naivák kedvenc fogása.


Kezdőlap

˙