Egyiptomi expedició

A campo formioi békekötés után (1797 okt. 17.) Napoleon Bonaparte Egyiptom elfoglalását tűzte ki titkos célul. A dicsőségtől eltekintve, e hadjárattal Franciaország hatalmát és befolyását akarta megszilárdítani és nevezetesen a Földközi-tengeren meg a keleten megalapítani; másrészt pedig Angolország kelet-indiai hatalmát akarta Egyiptom megszállása által megingatni, esetleg megdönteni. A direktorium, csakhogy távoltartsa e nagyravágyó hadvezért, örömest járult e vállalathoz. És erre megindult a munka Franciaország valamennyi kikötőjében s nagy rettegés támadt Angolországban, mert az angol nép azt hitte, hogy a roppant készületek az ő hazájának szólnak. A francia hajóhad Toulonban egyesült Brueys tengernagy alatt s a csapatok hajóra szállása zavartalanul ment végbe, mivelhogy az angolok a Földközi-tengeren cirkáló összes hajóikat partjaik védelmére hazarendelték volt. A francia hajóhad, mely 13 sorhajót, 14 ágyunaszádot, 12 korvettát, 20 ezer embert és 300 teherszállító hajót számlált, 1798 máj. 19. hagyta el Toulont. A legjelesebb tábornokok, számos tudós és technikus kisérték Napoleont keletre. E haderő egyesülvén az Ajacció-, Genova- és Civita Vecchiából jövő hajókkal és hadosztályokkal, összesen 600 hajóval, 25 ezer katonával és 10 ezer matrózzal érkezett Malta alá (jun. 9.), mely jun. 13. kardcsapás nélkül meghódolt. Nelson angol tengernagy egyelőre nem zavarta Bonapartét, egyrészt mert nem volt tisztában a franciák terveivel s másrészt, mivel az időjárás nagyon kedvezőtlen vala. A francia hajóhad elhagyván Maltát, jul. 1. Alexandria előtt vetett horgonyt, mely várost Napoleon rövid harc után jul. 2. el is foglalt. Erre egy arab proklamációban kihirdette, hogy a lakosságot immár a mamelukok uralma alól fölszabadítja, s hogy vallásukat s erkölcseiket senki bántani nem fogja, annál is kevésbbé, mivel magok a franciák is igazhivő muzulmanok. Az egyiptomi nép mindezeket közömbösen nézte és tétlen maradt. Bonaparte erre Alexandriából a Nilus mentén Kairó felé nyomult, ami véghetetlen nehézséggel járt. Jul. 13. végre Chébreisse mellett Murad, a mamelukok fejedelmének lovas hadára bukkant; erre nagyhangzásu frázisokkal felvillanyozván fáradt csapatait, négyszög alakjába állította fel azokat, a tudósokat és a teherhordó szamarakat a négyszög közepére rendelvén; a vakmerően a szuronyoknak rontó mameluk lovasságot sortüzzel letiporta és széjjelverte, a diadal után pedig a gulák szomszédságában levő mameluk-tábort kerítette hatalmába (ju. 21), hol a franciák mérhetetlen kincsekre tettek szert, mivelhogy a mamelukok, szokásuk szerint, arannyal s ékszerekkel diszítve vonultak a csatába. Négy nappal később Napoleon bevonult Kairóba, hol hirül hozták, hogy Nelson a francia hajóhadat az abukiri öbölben (aug. 1.) teljesen megsemmisítette; de ez a balhir nem zavarta meg Bonapartét terveiben, ellenkezőleg: nagyobb tevékenységre serkenté őt. Miután Desaix tábornok Szediman mellett kivivott győzedelme által (okt. 7.) Felső-Egyiptomot is megnyitotta a francia zászlóknak, és miután Bonaparte a kairói lázadást (okt. 21-24.) véres kézzel elnyomta és Egyiptom kormányzásának főbb elveit megalapította volt, 12 ezer emberrel Sziriába vonult az ottan gyülekező török haderő ellen (1799 febr.). Jaffa elfoglalása után (márc. 6.), St.-Jean d'Acre (Akka) ostromához fogott (márc. 16.) De Sidney Smith angol várparancsnok oly hősiesen védte e helyet, hogy Bonaparte elvégre kénytelen volt, két havi sikertelen ostrom után, az éhség és pestis által felére leapasztott sereget a pusztákon át visszavezetni Egyiptomba (május 17.). Maroknyi és kiéheztetett csapatával visszaérkezvén Alexandriába, Abukir mellett (jul. 25.) egy kikötött török hadat vert tönkre s hatalmát nmileg megerősítette. De helyzete azért nem volt irigylendő s mihelyt a Franciaországban kitört pártvillongásokról és a direktorium hatalmának hanyatlásáról meg a növekvő elégületlenségről értesült, arra határozta el magát, hogy titkon visszasiet Párisba. A fővezérletet Kléberre bizta, ő maga pedig bizván szerencsecsillagában s az angol flotta éberségét kijátszván, csakugyan hazaért. - Ami az Egyiptomban cserben hagyott francia hadat illeti, erre rossz csillagok jártak. Az El Arisban (1801 jul. 25.) a törökökkel és angolokkal kötött szerződés értelmében Kléber ugyan kész volt a franciákkal Egyiptomból elvonulni, de mivel több tábornok vonakodott e szerződésnek magát alávetni, a harc ujult erővel tovább folyt. Kléber bámulatos tevékenységet fejtett ki s Matariah mellett megverte a nagyvezért (márc. 20.), Koptokból és görögökből ujabb csapatokat szervezett s a lehetőségig biztosította a partokat is. Munkássága közepette azonban egy fanatikus török Kairóban őt meggyilkolta (jun. 14.). A fővezérlet most Menoura szállott. Mig az angolok mindent megtettek, csakhogy a franciákat Egyiptomból kiszorítsák, addig Franciaország (illetőleg az első konzul) mit sem tett az egyiptomi hadseregnek megmentésére s a kivivott sikerek biztosítására. 1801 márc. 1. Abercromby vezérlete alatt ujabb angol flotta érkezett Alexandria elé, aki azután Menout Abukir mellett megverte (márc. 21.), de a csatában maga is halálosan megsebesült. Helyét Hutchinson foglalta el. Ugyanekkor egy török hajóhad is megérkezett, a nagyvezér Sziria felől fenyegette Kairót. Menou több részre osztván különben is gyenge hadi erejét, tulajdonképpen sehol sem tudott hathatósabb ellentállást kifejteni. És ezzel az expedició zátonyra jutott. Belliard Kairóban jun. 27. adta meg magát s hat ezer emberével, fegyverestül és a podgyásszal együtt Angolország költségén szállíttatott Franciaországba. Valami 13 ezer ember, kik között azonban alig volt négyezer fegyverfogható egyén, Rosetteben szállott hajóra és szept. havában érkezett Toulonba. Hasonló föltételek alapján kapitulált Menou is Alexandriában (szept. 2.), ki azután 1801 nov. havában érkezett 8 ezer katonával Franciaországba, a tudományos gyüjtemények legnagyobb részt magával hozván.

A franciák egyiptomi expediciója eszerint, ha hódító hadjáratnak vesszük, balul ütött ki, de a tudomány óriási sikereket köszön a francia fegyvereknek. Az egyiptomi építészet csak most tárult föl teljes nagyságában s az ország régi történetével és földrajzával tulajdonképpen csak most ismerkedett meg a világ alaposan. Az expediciónak tudományos engedményeiről a következő mű számol be: Description de l'Égypte, ou Recueil des observations et des recherches pendant l'expédition de l'armée française (1809-13, 2 kiad. 1820-1830, 26 köt., 12 köt. acélmetszettel). V. ö. Histoire scientifique et militaire de l'expédition française en Égypte (1830-1836, 9 köt.); Boulay de la Meurthe, Le directoire et l'expéd. d'Égypte (1885); Galli, Journal etc. (1883); Marmont, Bourienne, Duroc, és Beauharnais tábornokok emlékiratai. Teicher, Général Kléber (1890).

Egyiptomi jászpisz

a Nilusban gömbalakban található, sárgás, barnás és feketés szinüen, sávos jászpisz. Golyós jászpisznak valamint nilusi kavicsnak is mondják.

Egyiptomi kék

a régi rómaiak által használt kék szin, mely Pompejiben igen divatos volt. Az ujabbkori vegyészek a szin szépségét és hatását méltányolva, eredetét kikutatták és utánzatát divatba hozták.

Egyiptomi művészet

(l. a két mellékelt képet, melyek közül egyik szines).

[ÁBRA] EGYIPTOMI MŰVÉSZET I.

Az egyiptomi képzőművészet legpregnánsabb kifejezést építészetében talál (l. Építészet). De az építészettel szoros kapcsolatban áll Egyiptom szobrászata és festészete. A szobrászatra nézve megjegyzendő, hogy az egyiptomi szobrászoknak különösen technikája csodálatraméltó volt. Gránitból, porfirból s más, legkeményebb fajta kövekből mesteri szabatossággal faragták ki szobraikat. E szobrok természetes testformákat mutatnak; legfölebb az izmok hibásak. A szobrok arca, mely a kaukázusi és a néger jelleg közt áll, nem rossz, az arckifejezés azonban merev és tipikus. Akár ülő, akár mozgó alakot ábrázoljon az egyiptomi szobor, a testtartás mindig egyforma merev. Ez a merevség később képződött ki a szobrokon, mert az egyiptomiak legrégibb szoborművei nagy élénkséget s meglepő élethűséget mutatnak. Hires a falusi biró szobra (5. ábra), az irnok szobra (2. ábra), mindkettő Egyiptom legrégibb idejéből. Az egyiptomi sirokban talált falfestmények, melyek tárgyaikat a mindennapi életből veszik, nagy szabadsággal s csodálatos realizmussal vannak feldolgozva. Vannak vadászati jeleneteket, lakomákat ábrázoló képek. Domboru műveik, melyek szintén ős sirokból kerültek elő, szintén a felfogás és kivitel nagy üdeségéről tanuskodnak. Ilynemü későbbkoru műveik hibásabbak. Legtöbb életet még a hadi jelenetek ábrázolása mutat. A közönséges életből vett ábrázolásaikon fel-feltünik a humornak, a gunynak némi nyoma, mely a műnek sok életet ad. Isteneiket emberi testtel, de legtöbbször kos, ébisz, tehén, krokodilfejjel ábrázolták. Oroszlán testü, de emberi fővel biró szfinxeikkel rendesen királyaikat ábrázolták. Van néhány királynét ábrázoló szfinxük is. Hires az u. n. gizehi szfinx (l. 3. ábra), melyet sziklából faragtak ki. Ennek a feje 30-szor akkora mint az emberé, oroszlánteste pedig 28 m. hosszu. Állataikat sok elevenséggel ábrázolták. Az egyiptomiak korán foglalkoztak a szövészet mesterségével is, mint ez a ránkmaradt papirusztekercseken látható. A piramisok temetkező kamaráiból sok szövött ruhadarab került elő, melyek a szövőművészet magas fejlettségéről tesznek tanuságot.

[ÁBRA] EGYIPTOMI MŰVÉSZET II.

Egyiptomi orvostudomány

Még a legrégibb korszakokból is találunk részint feljegyzéseket az Obeliszkeken, templomokban, sirköveken, részint orvosi műszereket, melyek az egyiptomiak orvosi tudományáról tesznek tanuságot. Az orvoslástan a legrégibb időkben az egyiptomiaknál is szoros összefüggésben volt az istentisztelettel: áldozatok, imák, cinkubációk voltak a legfontosabb gyógyszerek. Imhotek, Ptah fia volt az egyiptomiak Aesculapja; főtemploma Memfiszben volt, hol egyuttal a leghiresebb orvosi iskolát is találjuk. Egy másik gyógyisten, Chumsa temploma Karnakban még most is fennáll. - Menestől, a tudományok és művészetek feltalálójától, maradt hátra a 42 szent könyv: Embre, melyekből 16 a gyógyászatra vonatkozik. A gyógytudományt épp ugy mint a jogtudományt és matematikát is azon iskolákban tanították, ahol papjaikat képezték ki. Innen azután a legügyesebb ifjakat Memfiszbe küldték. Minden orvos egy papi kollégiumhoz tartozott, azonban családjával saját házában lakott. A betegek első sorban is a templomhoz fordultak, ahonnan azután betegségüknek megfelelőleg egy orvoshoz lettek utasítva. Honorariumként ajándékokat kellett adniok a templomnak, miből azután az orvosokat fizették. A terapia legfontosabb részét a dietetika képezte: fürdő, testgyakorlatok, a székürülés szabályozása stb. Boncolástani ismereteknek még a legcsekélyebb nyomait sem találjuk. A legfontosabb források, melyekből adatokat meríthetünk az egyiptomiak legrégibb orvosi ismereteiről, több ránk maradt papirusz, ezek közt pedig első helyen áll a feltalálójáról és kiadójáról elnevezett Ebers-féle, melyet Lipcsében őriznek. Ez Re-ser-ka (Amenophis) király ideje alatt, tehát 3500 évvel Kr. szül. előtt kelt. Azonban - mint benne feljegyezve találjuk - még ez sem volt az eredeti irat, hanem egy még sokkal régibbnek másolata. Cime: A gyógyszerek elkészítésének könyve, emberek minden testrésze számára. Első helyen találjuk mindig az áldásokat, melyeket a gyógyszerek elkészítése közben és bevételénél mondani kellett; ezeket követik a vények és a megfelelő betegségek nevei: a zavarok a székletét kiürülésénél, bélférgek, szembetegségek, betegségei a bőrnek, véredényeknek, idegeknek (Metu), fejnek stb., nőbajok. Egyike a legfontosabbaknak volt az Uchet, rejtélyes, sorvasztó, lázas betegség. Berlinben 2 papiruszt őriznek, melyek közül a régibb először eredetét tárgyalja, azután következnek a gyógyszerek egyenként felsorolva: gyümölcsök, ecet, sör, asszonyi és állati tej, epe, emberi és állati excrementumok stb. Itt is az Uchet áll első helyen, továbbá nőbetegségek, a fogamzás elősegítése, a terhesség felismerése stb. A belgyógyászat sokkal magasabb fokon állott az egyiptomiaknál meg az ókor többi népeinél is, mint a sebészet. Obeliszkeken, templomokon a venaesectiót, de állítólag még az amputálás műtétet is ábrázolták. A kasztráció egyike volt a legközönségesebb műtéteknek. Legbiztosabb adatok a régi egyiptomiak sebészetére vonatkozólag a számos eszköz és műszer, mit több muzeumban, különösen Berlinben nagy számmal őriznek: lancetták, pincetták, katéterek, specula uteri stb. Aránylag igen magas fokon állott náluk a szemészet. Egyiptomi szemorvosokat hivtak Cirus és Darius persa királyok udvarába is. Az Ebers-papiruszban van erről szó, mi azt mutatja, hogy a hólyagműtét már ismeretes volt előttük. Más népek közül a görögöknél találunk legelőször vonatkozásokat és ismertetéseket az ó-egyiptomiak orvosi tudományáról. Homerosnál találjuk e megjegyzést: «Paon nemzetségéből valók és mindenki nálunk orvos». Hippokrates idejéig mindenesetre az egyiptomiak voltak az ókor leghiresebb orvosai. Biztosabb adatokat csak Herodotosnál találunk. Midőn Nagy Sándor Egyiptomot meghódította és különösen már a Ptolemaiosok uralma alatt az egyiptomi orvostudomány mindinkább háttérbe szorul, helyébe lép a görög orvostudomány, melynek Alexandria volt több évszázadon át legfontosabb művelője.

Egyiptomi porcellán

finom, gazdag kovaföldtartalmu világos kék vagy zöld mázos terracotta, melyből a régi egyiptomiak edényeket, kivált pedig kisebb bálványokat készítettek. Ez agyagtárgyak csengő hangzásuak, azért nevezték el porcellánnak.

Egyiptomi szembetegség

l. Trachoma.

Egyiptomi zene

Az ó-egyiptomiak épugy mit utánuk a görögök a zenét a legnagyobb becsben tartották s alatta a tudományok, művészetek s mesterségek összességét értették. A zene hét főhangját már ismerték és szoros összefüggésbe hozták az akkor ismert hét fő planétával, melyekről a hét napjait is elnevezték, mit tőlük a görögök s rómaiak is átvettek. A zene hét fő hangjának egymáshoz való viszonyát is valószinüleg az égitesteknek egymáshozi viszonya- s észlelt távolságából vonták le. Szerintök a legmagasabb hanghoz a legmélyebb oly arányban áll, mint a hold távolsága a Szaturnuséhoz. A ránk maradt sokféle egyiptomi hangszer ábrái után azt is bátran lehet állítani, hogy nálunk már a harmoniának bizonyos rendszere is uralkodott. Bizonyítják ezt a ránk maradt festmények, emlékoszlopok, obeliszkek, szobrok s építészeti reliefeken látható csoportok, melyek zenészeket ábrázolnak egyszerre működve különféle húros, fuvó- és ütőhangszereken. Találtak képeket, hol az egyik alak ülő helyzetben fuvolázik, a másik pedig előtte térdelve több húrral ellátott hárfán játszik két kézzel, ami önálló dallam, és harmoniai kiséretre enged következtetni. Általában, hogy a több húros hárfa, mint harmoniára támaszkodó hangszer, minő magas tökély fokán állott már a régi egyiptomiaknál, leginkább bizonyítja az a hárfa-kép, melyet Bruce angol tudós e század elején Théba romjai közt talált, s mely ma ugy esztétikus alakjára, mint szerkezetére nézve még a mai tökéletesített hárfákkal is kiállja a versenyt. Az egyiptomiaknál a négyes szám szent lévén, Tetra-cordjaik (l. o.) elmélete is erre támaszkodott, amit aztán Pythagorás Görögországban is meghonosított s az egész görög zenerendszer abból fejlődött ki. A hét napjait szintén a különböző Tetra-cord szerint nevezték el s húros hangszereiket, mint a lirát, hárfát, khiatarát negyed hangköz szerint hangolták, mely nem más, mint a mi alötöd körünk, (Quinten-Circle), a mai zöngejelzés szerint a következő sorrendben, u. m.:

[ÁBRA]

Az ó-egyiptomiakat lehet a különféle hangszerek feltalálóinak és tökéletesítőinek is tartani, kiktől aztán a zsidók-, a keleti népek-, a görögök- s a rómaiakhoz, végre pedig a keresztény népekhez is átszármaztak. Sesostris, a nagy egyipt. király előtt 1500 évvel, mikor Egyiptomban a zene művelése már magas fokon állott: a következő hangszerek voltak divatban: a lant (lyra), melynek hurjai időnkint háromról 12-21-re is felszaporodtak. E hangszert a mindennapi életben dalok kiséretéhez használták, egyenhangulag az énekkel, mely szokás Egyiptomban még manapság is divatozik; a dob, melynek minden faja divatozott, s főleg a ritmus lármás, zajos kiséretéhez használták, ünnepi menetek s táncok alkalmával; a kürt, melynek alakja hasonlított a görbe tehénszarvhoz, melyből eredetileg készült is. Nyers hangja a nép egybehivására szolgált, imádság, áldozat vagy népgyülések alkalmával; a trombita, melyet hol fából, hol agyagból, későbben pedig ércből is készítettek. A rézfuvóhangszerek továbbtökéletesítését azután a hebreusok eszközölték. Hangjuk kemény és durva volt, főleg hadiszolgálatnál alkalmazták. A rómaiak hires katonai hangszere: a buccina is az egyiptomi trombitától vette eredetét; a fuvola, mely Hérodotos szerint 450 évvel Kr. e. már szélesen el volt terjedve s annyira kedvelt, hogy vele királyok is foglalkoztak, a hárfa, mely a történelmi adatok tanusága szerint az egyiptomiak legnépszerübb s legtöbbre becsült hangszere volt mindenféle alakban; a systrum, mely még a mai Egyiptomban is nagy divatban van.

A régi egyiptomi zenének még legtöbb maradványát lehet feltalálni a Barebrák és Dongola lakóinál (a régi egyiptomiak leszármazó törzsnépénél), hol ma is divatozik az ősrégi éneklési modor lirakiséret mellett olyformán, hogy a lira H D E hurjain folyton ismétlődő bevezetést játszanak a dalhoz, mig jobb kézben, plektrummal a legalsó G. húrt pengetik, ami hangjegyirásunk szerint, körülbelül a következő módon:

[ÁBRA]

Az éneklő-személyzet rendesen kettős karból áll, melyek váltakozva felelnek egymásnak s tánc közben tapsolnak, lábaikkal toppantanak, miáltal éles ritmust jeleznek. A mai Egyiptomban a régi lyra, systrum s az ősi trombita még ma is használatban van, természetesen a népnél, mert a magasabb társadalmi rétegek egészen a török és a nemzetközi zene befolyása alatt állanak.

Egy ismeretlen

Mikszáth Kálmán irói álneve.

Egyistenhivés

l. Monoteizmus.


Kezdőlap

˙