Ellés

oly állatok szülése, melyek egyszerre rendesen csak egy magzatot hoznak, p. a ló, szarvasmarha s a juh. Nevezett állatok közül a szarvasmarha nehezen, a ló és juh könnyen ellenek, mert utóbbiaknak kedvezőbben alakult medencéjük van. Az E.-t legcélszerübb egészen az állatra hagyni, segélyt nyujtani csak akkor kell, ha az állat a magzatot nehezen v. enélkül egyáltalában nem tudja megelleni.

Ellési bénulás

(Paralysis puerperalis) ellő állatoknak, főleg teheneknek kevéssel az ellés után, kivételesen már az ellést megelőzőleg föllépő és az egész testre kiterjedő bénulások által jellemzett megbetegedése. Leginkább nemesebb fajtáju, jól táplált, istállózott tehenek hajlamosak a betegség iránt, mig szegényebb tulajdonosok legelőn tartott vagy egyébkint hiányosan takarmányozott állatai között igen ritkán fordul elő. Majdnem mindig csak többször ellett tehenek betegszenek meg, és pedig igen könnyen és gyorsan végbement ellés után. Oka és lényege eddig nem ismeretes biztosságal, az ez irányban felállított többféle elmélet közül legvalószinübb azonban Schmidt-Mühlheimé, mely szerint a betegséget az ellés után szorosan elzáródott méhben visszatartott fehérjetartalmu anyagok bomlása utján képződött és innen a test vérkeringésébe felszivódott mérgező ptomainok idézik elő, mely nézet helyessége mellett szól már a kórképnek nagy hasonlatossága bizonyos mérgezésekhez, p. a kolbászmérgezéshez is. Azokban az esetekben, midőn a baj már az ellés befejezte előtt jelentkezik, a mérgező ptomainok már az előkészítő fájdalmak és a kitolás időszakában képződnének. Tünetek: Rövid ideig tartó nyugtalanság, némelykor ehhez csatlakozó epileptiform görcsök után, gyorsan fokozódó gyöngülés konstatálható főleg a test hátulsó részében, mely nemsokára a test többi részére is átterjed, ugy hogy végre az állatok nem képesek állani, hanem összerogyva, maguk alá huzott vagy kinyujtott végtagokkal és oldalukra fektetett vagy előrenyujtott fejjel mozdulatlanul feküsznek a földön. A bénult felső szemhéj a szemtekét eltakarja, a szaruhártya száraz, fénytelen, a szem bogara tág; a nyelv a szájból kilóg, s utóbbiból a nyál, melyet az állat lenyelni nem képes, hosszu, nyulós fonalakban kifolyik. A test hőmérséke sokszor alacsonyabb, máskor, főleg a későbbi időszakban, 1-1 1/2° -al magasabb a rendesnél és a test felületén egyenetlenül elosztódott. Az érverés szapora, kis hullámu. Az étvágy hiányzik, az ürülések hasonlóképen renyhék vagy egészen szünetelnek. A test összes izomzatának ez a bénulása 1/2 - 1 1/2 napig tart és vagy halálra vezet, amint a bénulás a szivre is átmegy, vagy pedig az eseteknek körülbelül felében, az állat a 2. v. 3. napon kezdi visszanyerni mozgási képességét; egyidejüleg a test egyéb szerveinek működése is helyreáll és további 2-3 nap alatt teljes gyógyulás következik be, vagy legfeljebb a test hátulsó részének kisebbfoku gyöngesége észlelhető még nehány hétig

A betegség fellépése ellen leginkább a vemhes állatok naponkinti mérsékelt jártatásával, az ellést megelőzőleg kevésbé intenziv táplálásával és az istáló bő szellőztetésével lehet védekezni. A már megbetegedett állatok kezelése leghelyesebben azok bedörzsölésében szeszes anyagokkal v. ecettel, továbbá ismételt leöntésekben hideg vizzel állhat, mi mellett hashajtó szerek alkalmazása (lehetőleg a bőr alá fecskendezve, mert a szájonbeadás a nyelési képtelenség miatt veszedelmes) jó szolgálatot tesz, egyes esetekben pedig veratrin, strychnin v. eserin a bőr alá fecskendezve vezet, némelykor szembeszökően hamar bekövetkező kedvező eredményre (a betegség nem tévesztendő össze a tőle egészen különböző «ellési lázzal»; l. o.).

Ellési láz

(Febris puerperalis), leellett állatoknak a nemzőrészeken át történt fertőzés következtében kifejlődő heveny lázas és sokszor halálos betegsége. Majd mindig nehéz ellések után észlelhető, midőn a rendellenes fekvés vagy egyéb okok folytán a medencében visszatartott magzat megszületésének előmozdítása céljából művi beavatkozás történik, mely alkalommal a nem eléggé tiszta kezekről vagy eszközökről a hüvely vagy a méh falának sérüléseibe könnyen juthatnak be betegséget okozó bakteriumok és pedig különösen azok, melyek hatása genyesedések létesítésében áll. E bakteriumok a nemzőrészek szöveteiben szaporodva, ezek gyuladását okozzák, sokszor pedig innen az erek utján az általános vérkeringésbe jutnak és ilymódon az egész test megfertőztetése következtében halálos végü vérmérgezős fejlődik ki. A betegség első tünete az ellés utáni 2-4-ik napon a láz szokott lenni, mely a hőmérsék l-20-al való emelkedésében, szapora érverésben, remegésben, bágyadtságban és étvágytalanságban nyilvánul. Egyidejüleg a hüvelyből, melynek nyálkahártyája, u. m. a péra is, kipirosodott, melegebb és duzzadt, szennyes szinü, kellemetlen szagu kifolyás észlelhető. Az állat emellett nyugtalankodik, hasa felé tekint, farkát csóválgatja, gyakran készül vizelésre, koronkint lefekszik, majd ismét felkel, állásközben pedig hátát felgörbíti. Később a beteg mindinkább eltompul és elgyöngül, majd állandóan a földön fekszik és végre teljesen kimerülve, a betegség 3-6-ik napján elhull. Az eseteknek egy részében, mely arány az állatfaj szerint változó, a betegség valamely fokon megállapodik és a jelzett tünetek alábbhagyása mellett lassankint javulás, sőt kivételes esetekben teljes gyógyulás is áll be. Többnyire azonban a gyógyulás nem teljes, hanem idült méhbajok maradnak vissza, melyek az állat táplálkozását állandóan zavarják, ugy hogy a hosszas betegeskedés az állatot végre mégis kimeríti, mig máskor a jólét látszólag visszatér, de az állat állandóan meddő és igy tenyésztésre alkalmatlan marad. A betegség a lovak-, juhok- és kutyákra nézve majd mindig kedvezőtlen lefolyásu, tehenekre nézve a halálozási százalék 50-70, mig kocák többnyire meggyógyulnak a betegségből, sőt utóbántalmak is csak ritkán maradnak nálok vissza.

A betegség elleni védekezés az ellő állatok nemző részeivel érintkezésbe hozott kezek és eszközök gondos tisztaságában, a segédkezés aszepszisében, továbbá az illető állások vagy ellető rekeszek tisztántartásában és időszakonkint való fertőtlenítésében áll. Amennyiben a ragályanyagot oly állatokról, melyek hasonló vagy bármely más genyesedéssel járó betegségben szenvednek, az ápoloó személyzet az ellőnek nemző részeire könnyen átviheti, azért vemhes vagy leellett állatoktól elfoglalt istállókból betegek általában azonnal eltávolítandók. A kezelés a szülőutak fertőtlenítésében áll, mely célra a legkülönfélébb fertőtlenítő oldatok vehetők igénybe, tehenek kezelésére azonban a szublimát kevéssé alkalmas, mert könnyen okoz mérgezési tüneteket. Egyébként pedig a kezelés csak tüneti lehet és esetenkint a betegség sulyossága és tünetei szerint módosul. V. ö. Ellési bénulás.

Ellesmere

(ejtsd: elszmir), község Salop angol grófságban 24 km.-nyire Shrewsburytól, vasut és E.- csatorna mellett, amely a Severnt Merseyvel csatolja össze. (1891) 1830 lak., lenfonással.

Ellesmere

Francis Egerton, gróf Sutherland (Anglia) első hercegének másodszülött fia, angol politikus, műbarát és iró, született Londonban 1800 január l-én, meghalt Bridgewater Houseban 1857 febr. l8. Etonban és Oxfordban végezte tanulásait; a parlamentben mint mérsékelt konzervativ csakhamar előkelő szerepet viselt; a Wellington-miniszterium alatt 1829-30. Irország főtitkára volt, majd hadügyi titkár és Lancashire lordlieutenantja lett; 1846 jun. 29. mint Brackley viscountját és E. grófját peerré nevezték ki. Politikai tevékenysége mellett a tudományos és művészeti irodalom terén is működött, nevezetessé tette magát földrajzi kutatásaival, melyeknek eredményeit a Quarterly Review-ban (1837-1854) tette közzé. Nagy gondot fordított műgyüjteményére és archeologiai (Guide to northern archaecology, London, 1848), művészettudományi, nyilvános építményekről irt dolgozatokat bocsátott közre. Egyéb művei: A waterlooi csata leirása, Blücher életrajzi vázlata (1842); A waterlooi csatáról szóló angol és francia vélekedések boncolgatása (1845); Military events in Italy in the years 1848 and 1849 (London 1851); The pilgrinage, and other poems; költemények (uj kiad.) 1856. Angolra fordította Goethe Faust-ját, Schiller Wallenstein-ját, stb. 1854 és 1855 a londoni földrajzi társaság elnöke volt.

Elletési idő

azon évszak, melyben a tenyésztő állatjait leelleti. A lovat rendesen tavasszal, a szarvasmarhát szintén többnyire tavasszal elletik, de tehenészetekben néha egész évben elletnek, hogy a tej mennyisége mindig egyenlő legyen. A juhászatokban tavaszi, nyári, őszi és téli elletés dívik, de a felsorolt elletési idők nem egyeznek meg a naptári évszakokkal. Tavaszi elletés az, mely a legeltetés kezdetétől nyirásig, tehát április közepétől május közepéig tart, a nyári elletés nyirástól aratásig, tehát junius elejétől julius elejéig tart, az őszi elletés a legeltetés utolsó hónapjaiban történik, a téli elletés pedig a téli istállózással esik össze. Nálunk értékesebb juhászatokban többnyire a téli, közönséges juhászatokban a tavaszi elletést gyakorolják. Hogy mely E.-t válasszák, attól függ, hogy mire fektetnek kiváló sulyt; ugyanis ha a bárányok fejlődését s olcsó felnevelését, valamint az üzetés kényelmes voltát tartják legfontosabbnak, akkor a tavaszi vagy nyári elletést választják, mert ez évszakokban a szoptató anyák s később az elválasztott bárányok a legelőn vannak, ami a legolcsóbb és a bárányok fejlődésére a legjobb, az üzetésre pedig azért előnyös, mert a téli időre esik; ellenben ha fontosabbnak tartják az elletés kényelmes voltát, akkor a téli elletésnek adnak előnyt, mert akkor az anyák az istállóban ellenek, mi kényelmesebb, mint midőn az ellés a legelőn következik be; ha pedig főleg a bárányok gyapjára vannak tekintettel, akkor legjobb lesz őszkor vagy kora télen elletni, mert a bárányok ez esetben juniusban már nyirhatók; ellenben az anyák gyapjára legelőnyösebb a nyári elletés, mert akkor az anyák elléskor már meg vannak nyirva, s gyapjuk nem szenved a szoptatás által; végre ha azt kivánják, hogy kevés anya maradjon meddő, akkor őszkor elletnek, mert az anyák tavaszkor fogamzanak legkönnyebben. A nyári, valamint az őszi elletés azzal a hátránnyal jár, hogy az anyák usztatás- és nyiráskor hasasak.

Ell. et Sol

állatnevek mellett Ellis János és Solander Dániel nevének rövidítése.

Elli

(kor), az északi mitologiában igy nevezik Utgardloki (Skrymir) óriás dajkáját.

Ellice-szigetek

v. Fanafuté szigetek, mikronéziai kis atoll-szigetekből álló csoport a Tonga és Gilbert-csoportok közt, amelyet 1819. Peyster amerikai kapitány fedezett fel; 37 km2 területtel, 2503 keresztény lak. Whitmee szerint (A Missionary Cruise in South Pacific 1870) a következő szigetekből áll: Szofia, Nukulailai (90 lak.), Funafuti (116 lak.), Nukufetau (202 lak.), Vaitupu (376 lak.), Nui (212 lak.), Niutao (460 lak.), Nanomaga és Nanomea (1000 lak.).

Ellilik

a török 50 piaszteres aranypénz neve = 10,83 korona.


Kezdőlap

˙