Emolumentum

(lat.) a. m. előny, haszon; Emolumenta, bevételek, mellékjövedelmek.

Emona

Felső Pannoniának nyugoti részén fekvő város, a mai Laybach helyén; valószinüleg már Augusztus adta meg neki a kolonia jogát, azért nevezték a régi irók Julia Emonának. Későbben E.-t és határát Pannoniától elválasztották és Itáliához csatolták. Laibach süppedékes határában most is számos római régiséget találnak, melyeket a városi mazeumban helyeznek.

Emotio

(lat.) a. m. felindulás.

Emőd

nagyközség Borsod vmegye mezőcsáti j.-ban, (1891) 2591 magyar lak., vasuti állomással, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Lakói Budapestre tejet szállítanak.

Emődy

1. Dániel jogtanár, szül. Alsó-Fügeden 1819 nov. 13., E. István fia meghalt Sárospatakon 1891 április 13. Iskoláit Szikszón, majd Debrecenben járta. 1841. a Tisza-családhoz került, László, Kálmán és Lajos nevelőjéül. 1843-ban Pestre költözött s bizalmas ismeretségbe lépett az ifjuság szine-javával, s meghitt barátja volt Kossuth, Petőfi, Vörösmarty, Tompa, Jókai, Kemény, Csengeri, Czakó és Vasvárynak. 1846. ügyvédi oklevelet nyert. 1848. élénk részt vett az ifjuság márciusi mozgalmaiban; ápr. 27. a földmivelési minisztériumban fogalmazó lett, majd a népfölkelés szervezetével bizatott meg. 1849 áprilisában megbizatást kapott a kormánytól, hogy Beőthy Ödönnel Bukarestbe menjen, de a követség abbamaradt, s ekkor a hivatalos lap szerkesztését vette át. A szabadságharc után az ügyvédkedéstől eltiltották, de már 1852. visszakapta diplomáját s ettől fogva 1863-ig, mint ügyvéd és hirlapiró működött. Belmunkatársa, olykor vezércikkirója volt a Pesti Divatlap-, Pesti Hirlap- s a Magyar Néplapnak, Kemény Zsigmond Pesti Naplójának szerkesztésében is részt vett; van néhány cikke a Pákh szerkesztette Ujabbkori ismeretek tárában is. 1863. engedve b. Vay Miklós, a tiszáninneni egyházkerület főgondnoka meghivásának, a sárospataki főiskola jogtanára lett s 28 éven át haláláig megmaradt állásában. Egész munkásságát tanárkodására fordította; előadta a magyar magánjogot, perrendtartást és telekkönyvi rendtartást. A jog minden ágában járatos volt, minden forrás megnyilott előtte, mert latinul, németül, franciául, angolul, olaszul egyaránt tudott. Előadásait ki is dolgozta, de csak magánjogát adta ki már halála után fia, E. Béla, törv.-széki biró A magyar magánjog tankönyve (Sárospatak 1892) cimmel két kötetben.

2. E. István, természetrajzi tankönyviró, született 1770 táján Berzéken, Zemplénmegyében, megh. Györkén 1823. Tanult Sárospatakon, azután tanító volt M. Csáthon. Innen ment külföldre, honnan hazatérve, 1804-1806-ig Sárospatakon tanárkodott. Majd több helyen lelkészi hivatalt viselt s mint ilyen halt meg. Munkája: Természethistoria 1. r. Sárospatak (1809, 1818).

Emőke

(Nagy-), nagyközség Nyitra vmegye nyitrai járásában, (1891) 1058 tót és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Empaisztika

A régi görögök három szót használtak egymással közeli rokonságban levő művészeti eljárás megjelölésére. Mind a három a fémnek nem öntés utján, hanem hideg állapotban kalapáccsal vagy vésővel való megmunkálására vonatkozik. Alig szenved kétséget, hogy a három szó egyenként egy és ugyanama fogalom más és más árnyalatát fejezte ki. De hogy a szó szorosabb értelmében melyik mit jelentett, azt eddig nem sikerült szabatosan kimagyarázni. E három szó: 1. szfürelaton, görögül sjurhlaton a. m. kalapáccsal trébelt, formált munka. 2. empaisztika, empaistikh tecnh. m. trébelt munkát előállító eljárás, mesterség. 3. toreutika, görögül toreutikh a. m. vésővel domboru művet előállító eljárás. Ugylátszik, hogy a szfürelaton a legkezdetlegesebb módon, csupán kalapácsolással fém, névszerint bronzlemezből készített munkát jelent, s pedig akként, hogy a tárgyhoz szükséges bronzlemezt több, kisebb darabban trébeléssel formálták, az egyes darabokat azután kapcsokkal rótták össze. Az ekként nagyolva kimunkált lemez a fából, vagy más anyagból készült tárgynak, p. szobornak burkolatul, köpönyegül, pólyául szolgált. Az empaisztika szintén a fémlemeznek, de már tökéletesebb, részletesebb kimunkálását jelenthette. A toreutika a legfejlődöttebb eljárás, melynél a kalapács mellett nagy szerepet játszott a véső, az utóbbival a domboru alakokat még részletesebben, nagyobb művészettel munkálták ki. Az eljárások fejlődésének idejéről mit sem tudunk.

Empedoklés

görög orvos és filozofus. Szül. Akragasban Sziciliában, élt 450 körül Kr. e. Polgártársai előtt nagy hirben és tekintélyben állott, elannyira, hogy a demokratikus intézmények ellenére megkisérlett arisztokrata támadás meghiusításához nagyban hozzájárult; beszélik, hogy ekkor a nép királyi koronával kinálta volna meg, a mit ő visszautasított. Midőn otthon a nép kegyét elvesztette, mint orvos, jós, pap és csodatékony bejárta Szicilia és Olaszország városait. Életéhez és halálához egyaránt sok rege füződik, valószinüleg a Peloponnezusban halt meg, a monda szerint az Aetnába ugrással vetett volna véget életének. Aristotelesről mondják, hogy a rhetorika föltalálójának nevezte volna. Műveit költői formában irta meg s összesen 450 verssor maradt fenn tőle. Tanának két főpontja: a keletkezés teoriája és az elemek tana. Szerinte sem tulajdonképpeni keletkezés, azaz semmiből létrejövés, sem elenyészés nem létezik. Keletkezés és elenyészés nem egyéb, mint az anyagoknak összekeveredése és szétválása. Az elemeket a szerelem egyesíti a viszály pedig szétválasztja. Minden anyag a négy alapelemből áll; tüz-, levegő-, viz- és földből. Nevezetes munkája Peri jusewz, vagyis «a természeti dolgokról», mely csak töredékekben maradt fenn. Kiváló orvosi működéséről tanuskodnak azon mondák is, mik nevéhez füződnek. Ő fedezte fel a fülben a labirintust kocliwdhz condroz, melynek fontos szerepet tulajdonított a hallóérzéki szerv működésében. Ha a levegőhullámok érik a trombitaszerü hallójáratot, ez megrázkódik. Ez uton keletkeznek a hangok - mondá E. (Gal. XIX., 309). Szerinte valamely érzékszerv csak vele egynemü, neki megfelelő tárgyat érzékelhet. A fötus keletkezéséhez a 2 nembeli, férfi és női mag egyesülését szükségesnek tartotta, a nemet pedig az anyaméh vagy a «mag»-nak kisebb vagy nagyobb hőfoka határozza meg. (Arist., De gen. anim. IV. l; gal. XIX., 324). A magnak fogyatékossága, abban való bővelkedés vagy annak osztódása szerint torzszülöttek vagy ikrek jönnek a világra. (Gal., XIX. 325., 326). Az ébrényt körülvevő burkot már E. amnion-nak nevezte. A légzési műveletet pedig azon elméletével igyekezett megmagyarázni, hogy belégzésnél a levegő a viszerekben a test üre felé áramló vért követi, később azonba a vér fel-, azaz kifelé nyomulva a levegőt kihajtja, a kilégzést eredményezi. (Arist. De respir. 7; Gal, XIX., 317). E. töredékeit kiadta Sturz (Lipcse 1805); Peyron (u. o. 1810); Karsten (Amsterdam 1838) és Stein (Bonn 1852). V. ö. Scina, Memorie sulla vita e la filosofia di E. (Palermo 1813); Lommatsch. Die Weisheit des E. (Berl. 1830); Raynaud. De Empedokle (Strassburg 1848); Gladisch E. und Die ägypten (Lipcse 1858).

Empereur

(franc., ejtsd: amprőr) a. m. császár.

Empetrum

L. (növ.), l. Mámorka; - empetreae l. Mámorkanemüek.


Kezdőlap

˙