Endoszmotikus egyenérték

l. Endoszmométer.

Endoszmózis

és exoszmózis, közös néven dioszmózis (oszmózis, beszivárgás és kiszivárgás, átszivárgás, mindeme kifejezéseket ujabban választó-falon át való diffuzió néven foglalják össze), két különböző, keveredhető folyadéknak likacsos választófalakon, p. állati v. növényi hártyákon, v. mázolatlan porcellánon át való keveredése, l. Átszivárgás. Ilyen endoszmotikus folyamat működik lényegesen közre a sejtek anyagcseréjénél, midőn a sejt anyaga a sejtet környező folyadékban oldott anyagrészekkel csereviszonyba lép; endoszmotikus folyamatok azért nagy részben az egész anyagcsere fentartói. Midőn a vérnedv a kapilláris erek falán keresztül az ágakat környező kötőszövet nedvhézagaiba átömlik, valamint akkor, midőn a szövetnedv a kapilláris ér falán keresztül az ott áramló vérnedvhez jut, endoszmotikus folyamatok szerepelnek. A felszivódásnál is lényeges szerepet tulajdonítanak az E.-nak.

Endotelium

(gör.) a. m. a test felületén nem nyiló, hanem a belső életművek szerveiben, vagy a test kisebb-nagyobb üregeiben elrejtett csöves vagy öblös szervek és üregek belső hámborítéka. Ilyenek a vér- és nyirokerek legbelsőbb bélését, vagy a hajszálerek falzatát képző sejtek (endotelsejtek) hártyákat képező telepei.

Endre

Az Árpád korban nagyon elterjedt változata a görög eredetü András névnek (jelentése a. m. férfias). Ebben az alakban kétségkivül az orosz Andrej forma átvétele.

Endre

1. herceg. A Crouy-Chanel és hg. Croy családok ősének E. magyarországi hget mondják azon oklevelek, melyeket legelébb 1790. Grenobleben «Chronologie des ducs de Croy» c. a. tettek közé, majd 121 más oklevéllel kiegészítve Érdi János adott ki (Magyarországi Crouy nmemzetségnek története, nemzedékrende és oklevéltára. Budapest 1848). E hgről szó volt már a Croy-család a. is (IV. k. 581.), de csak hézagosan s éppen a származására vonatkozó bizonyítékok maradtak el, a melyekből kitünt volna, hogy az Árpád-háznak volt a tagja s Franciaországban családot alapítva, napjainkig fentartotta Árpád kihaltnak mondott nemzetségét. A Crouy-Chanel család, midőn 1790. pört kezdett ősi cimeiért a Dauphiné tartomány grenoblei törvényszéke előtt a jelen század folyamán is többször megujította keresetét, a következő oklevelekre hivatkozott Árpád véréből való származásának bebizonyítására: 1. 1279. Crouy Chanel nemes és nagyságos urának nevezett Felicius, Crouy Chanel urának a királyi őstől származott Andrásnak fia, megengedi a dalmáciai Brastol lakosainak, hogy lovaikat továbbra is a Veyga nevü berekben legeltessék, az oklevél keltezve van Brastolban, András király, az említett Crouy Chanel ura ősének (proavus) arcképe alatt; 2. 1282. Crouy Chanel urának nevezett Felicius, croviacumi részbirtokos és öccse Crouy Chanel Marcus, Velenczei András ur fiai, amaz Antal, ez János nevü fia nevében is megosztoznak a Crouynak nevezett croviacumi kastély uradalmán, melyet nagyapjuk, méltóságos István fejedelem szerzett, s apjukra, Andrásra hagyott s megesküsznek ősük, András magyar király szellemére, hogy az osztályt megtartják; 3. 1282. Crouy Chanel ura Felicius, és testvére Marcus, egymást nyugtázzák és ujolag megesküsznek ősük, András magyar király szellemére; 4. 1284. Magyarországi Márk (Marcq de Honguerie), Endre magyarországi hg. (segneur Andrieu, duc de Honguerie) és a Somme fölötti Croy részbirtok urának (sire en partie de Croy de seur Soume) fia, a testvére Magyarországi Felix beleegyezésével megadományozta az amiensi káptalant; az oklevél eredetije az amiensi Notre-Dame székesegyház káptalanának birtokában; 5. 1286. Guigona asszony, az alavardi torony urnője, Crouy Chanel Felicius lovag özvegye, Dedin Vilmost némely örök áron szerzett szőllő birtokába iktatja; 6. 1290. Az amiensi törvényszék itéletlevele Croy és Dawaine uradalmakra nézve egyfelől Magyarországi Félix (noble segneur F. de Honguerie), a nemes fejedelem, Endre magyarországi herceg (noble prince mon segneur Andrieu duc de Honguerie) fiának özvegye, Guigone de le Chambre a dauphinéi allevardi torony uradalma egy részének urnője s kiskoru gyermekei, Antoine, Andrieu és Jehan de Honguerie, másfelől Félix testvére, Magyarországi Márk (segneur Marcq de Honguerie), a Somme fölötti Croy és Araines részbirtokának ura között, eredetije az amiensi káptalan birtokában; 7. 1292. Siciliai Marguerite, Károly valoisi gróf neje, hirtelen kimult unokatestvére Magyarországi Felix lovag (noble chevalier F. de Honguerie notre cousin), a Somme fölötti Croy részének ura (segneur) nagybátyja (notre chier oncle) az igen nemes Magyarországi Endre hg. (tres noble pirnce Andrieu de Honguerie) fiának lelki üdvére miselapítványt tesz az amiensi káptalannál; eredetije az amiensi káptalan birtokában; 8. az amiensi Notre-Dame székeskáptalan halotti könyvének bejegyzése Magyarországi Félix (F. Hungarie), az igen nemes lovag, a Somona fölötti Croyacum részbirtokosának, az igen nemes magyarországi András hg. (princeps Andreas Hungariae) és a Velenczeiek közül való Sibylla Cumana asszony idősb fiának haláláról és Siciliai Margit misealapítványáról; 9. Ugyancsak bejegyzése az igen nemes Magyarországi Marcus lovag, a Somona fölötti Croyacum részbirtokosának s a méltóságos Magyarországi András hg. és Velenczei Sibylla Cumana asszony ifjabb fiának haláláról, kiért Marcus fiacskájának az igen nemes Guillelmus de Croy urnak neje., Elisabeth de Renti asszony tett misealapítványt; 10. 1309. Ambrosia de Commeriis, a nemes Chanel Antal lovag, a nemes Crouy Chanel Felicius fiának neje, a hitbéreért kezeskedett Alavardi Commiers Vilmost nyugtázza; 11. 1316. A nemes Chanel Antal lovag, az alavardi torony ura és alavardi Genthon Vilmos közti szerződés; 12. Az amiensi káptalan halotti könyvének bejegyzése a Chanelnek, máskép Croynak nevezett Magyarországi András igen nemes lovag, a méltóságos Magyarországi Félix lovag és Guigona Camera asszony, az allevardi toronyrész urnője fiának haláláról, kiért Guillelmus de Croyaco kanonok misealapítványt tett; 13. 1308. a nemes és méltóságos Crouy Chanelis Péter ur, a nemes Crouy Chanelis Antal ur és a nemes Ambrosine de Commeriis asszony fia, és Agnesia de Cassenatico dicta de Veraciensi kisasszony közti házasságszerződés II. János dauphin hitvese, Magyarországi Beatrix (Róbert Károly magyar király testvére s Martel Károly cimzetes magyar király leánya) jelenlétében, aki rokona Crouy Chanel Péternek, «mindketten a magyar királyok véréből származván». Ezen oklevelek közül 3 az amiensi káptalan birtokában maradt fenn, 3 ugyanezen káptalan halotti könyvének a bejegyzése, 7-et a grenoblei törvényszék előtt bemutatott hártyaokmányok 1843. hitelesített átiratai után közölt Érdy. Ha már most az Amiensben megőrzött okleveleket összehasonlítjuk a család által bemutatott okmányokkal, több tekintetben eltéréseket találunk közöttük; amazok sohasem használják a Crouy-Chanel nevet, hanem mindig a Somme fölötti Croy részbirtok urairól beszélnek s az első két nemzedéket «Magyarországi» (Hungariae, de Honguerie) néven említik; emezek már E. hgnek is megadják a Crouy-Chanel nevet. S az oklevelek ezen része félreismerhetlenül III. Endrét mondja a Croyak ősének. De ez egyszerüen képtelenség. III. Endre 1271., midőn az apja, utószülött István, 35 éves korában végrendeletet tett, még csak gyermek (impuber) volt, aki 11 évvel később legfölebb 17-20 éves ifju lehetett, holott az 1282-iki oklevél szerint ekkor már két unokája lett volna. Semmi kétség sem lehet, hogy azok az oklevelek, melyek ilyen világosan hazudnak, ügyetlen hamisítások. Annyira ügyetlenek, hogy még a külsőségekben is különböznek az oklevelek másik csoportjától, melyeknek eredetijeit az amiensi káptalan őrizte meg. Az amiensi oklevelek, melyeknek hitelességét semmi ok sincs kétségbe vonni, már mit sem tudnak az említett genealógiai képtelenségről; ezek Endrét egyszerüen magyarországi hercegnek mondják, de arról hallgatnak, hogy kinek volt a fia, csupán Nápolyi Margit, Valois Károly feleségének 1292. okmányában van egy határozottabb adat, amennyiben Felixet kedves unokatestvérének (cousin), apját, «Andrieu duc de Honguerie»-t pedig kedves nagybátyjának (oncle) mondja. Már pedig Margit II. vagy Sánta Károly nápolyi királynak volt a leánya Mária magyar hercegnőtől, a kinek az apja V. István magyar király volt, s igy tudhatta, Magyarországi Endre hg. a nagybátyja volt-e vagy sem. Margit nagybátyját, Mária nápolyi királyné és Kun László magyar király öccsét csakugyan Endrének nevezték, de arra gondolni sem lehet, hogy ez lett volna az említett Andrieu hg. Hiszen ő is olyanforma idős lehetett, mint III. Endre, azok a kronologiai képtelenségek tehát, melyek III. Endrénél konstatálhatók, nála is megvoltak.

Volt azonban még egy Endre hg. aki számba jöhet: II. Endre király harmadik fia s Nápolyi Margit szépapjának, IV. Béla királynak az öccse. Erről az E. hgről nem sokat tudunk. Midőn Bánk bánék 1213 őszén az anyját, Gertrudot megölték, E. nagyon kis gyermek, 4-5 éves lehetett, ki még dajkára szorult; apja, a második felesége, Auxerrei Jolánta által 1216. magával hozott Ahalyz gondjaira bizta. 1217. a szentföldi hadjárat előtt II. Endre akkép gondoskodott fiairól, hogy a legidősbre, IV. Bélára hagyta Magyarországot, Kálmánnak szánta Halicsot, Endrének Szlavóniát. Még ezen évben a Szentföldön való tartózkodása alatt eljegyezte E. hgnek Leo örmény király leányát, kivel a házasság létrejövetele után az antiochiai hgséget kapta volna. Leo halála azonban teljesen meghiusította ezt a tervet, de különben is a Halicsra vonatkozó intézkedésekben változás állt be. Halicsot Misztiszláv novogrodeki fejedelem foglalta el, Kálmánt is elfogta; II. Endre tehát 1221. olyan békére lépett Misztiszlávval, hogy Kálmán lemond Halicsról, helyette Misztiszláv leányával együtt Endre hg. fogja megkapni; a házasság 3 év mulva történik meg, addig Halicsot Misztiszláv kormányozza. Endre hg. csak 1226. ment be egy sereggel Halicsba, midőn Szlavónia hge a bátyja, Kálmán lett s ettől fogva változó szerencsével Galicia hge volt s tényleg uralkodott is 1227-29. s 1231. fogva haláláig, ami az orosz Ipatyevszkája évkönyv s a belga Alberichus Monachus cistercita barát szerint 1234 őszén következett be. Hol töltötta azt a két évet (1229-31), amig Halicstól távol volt: nem tudjuk; de mindenesetre ezen idő alatt kellett történnie annak, amire Kálmán hg céloz egy 1232-ki oklevélben, hogy t. i. «testvérünk András herceg némelyektől gonosz szándékra csábíttatva, országunkba, t. i. Szlavóniába erőszakosan berontott». Ugy tetszik, külföldről kisérlette meg ezt a támadást, mert különben az ő neve is szerepelne az olyan oklevelekben, minő p. az 1230-iki, melyben Béla ifjabb király, apja jóváhagyásával a Csák-nembeli Miklós ispánnak ajándékozott várbirtokok dolgában intézkedik s e célból kikéri «kedves testvére Kálmán király s az ország összes főurainak tanácsát». Ha E. hg. külföldről háborgatta Kálmán birtokait, akkor első sorban is Velencére gondol az ember. Ott tartózkodhatott 1229-31 közt, talán meg is nősült s e házasságból származott a később Franciaországba költözött Andrieu magyarországi hg. Igaz ugyan, hogy sokan magát E. hg.-et azonosítják vele, de mivel E. hg. már 1234. meghalt, Andrieu gh. fia, Felix pedig 1290 körül legszebb korában hunyt el, ugy, hogy 1250-nél korábbra semmi esetre sem lehet tenni a születését, E. halicsi hg legfölebb a nagyapja lehetett. Lehetséges azonban egy más föltevés is. A Croyok eredetéről szóló régebbi munkák a család ősének Béla magyar királyt s ennek István nevü fiát mondják, akiket II. Bélával és IV. Istvánnal szoktak azonosítani. Ha ez az állítás valami régebbi följegyzésre támaszkodik, akkor inkább III. Béláról lehet szó, kinek a Zágrábi és Váradi krónika szerint szintén volt egy István nevü fia. Mivel pedig III. Béla második neje, akit 1186. vett nőül, VII. Lajos francia király leánya Margit (megh. 1197.) volt: ez az István még nagyon kis gyermek korában Franciaországba kerülhetett anyjával, de ez is már egy év mulva elhalálozván, István - ha csakugyan ő róla beszélnek a zavaros adatok - egészen árván maradt. Az is föltehető tehát, hogy az a földnélküli Andrieu hg., Felix és Márk apja, ki fiaira csupán egy kis franciaországi lovagbirtokot tud hagyni, ennek az árva Istvánnak volt a fia. Bármikép legyen is, bizonyos, hogy a Croy családot folyton Árpádoktól származtatták; maga Miksa császár is azt mondja 1486. Chymai Károlynak adott oklevelében, hogy a Croyak hires nemzetsége a magyar királyok valóságos és törvényes ivadékai (ex illustribus de Croy descendentibus, ex vera et legitima progenie seu origine Regum Hungariae.

2. E. Azon magyar vitézek közé tartozott, kik 1052. aug. és szept. havában Pozsony várát védelmezték III. Henrik német császár ellen. A Márk-féle krónika szerint Vojtech, Vilunpard, Urosa és Márton voltak E. társai és hősies ellentállásuknak sikerült is a várat megtartani, ugy hogy III. Henrik 8 heti ostrom után minden eredmény nélkül vonult vissza. E. (Andreas comes) és Márton ispán nevét a tihanyi monostor alapításánál jelen volt főurak sorában is ott találjuk 1055.

3. E. Midőn 1132. a trónkövetelő Boris III. Boleszló lengyel hg segítségével Magyarországba tört: ezen E. is azon magyarok közé tartozott, kik hozzácsatlakoztak. II. Béla csapatai azonban 1132 julius 22., Mária Magdolna napján, véres csata után Boris és Boleszló seregét megverték s párthivei közül sokat elfogtak. Közéjük atartozott E. is, kit II. Bélának egy Bátor nevü vitéze ejtett fogságba.

4. E., Péter fia, ki a tatárpusztitások idején IV. Béla védelmezésében szerzett érdemeket, melyekért a király 1244. a szlavóniai Dulipchka nevü birtokkal ajándékozta meg.

5. E., magyar királyok és hercegek, l. András.

Endréd

1. kisközség Somogy vmegye tabi j.-ban, (1891) 1847 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. E. (Gross-Andre), kisközség Sopron vármegye kapuvári járásban, (1891) 1023 magyar lak. - 3. Ér-E., nagyközség Szatmár vármegye nagykárolyi j.-ban, (1891) 1679 magyar és oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Endres

Egyik Árpádkori változata az András, Endre névnek, igy p. 1252. előfordul a Galgóchoz tartozó várnépek közt. Egy másik változata Endreus volt, ahogy p. 1297. Luchei Chugud nemessé lett fiát nevezték.

Endrey

Gyula, országgyülési képviselő, szül. Egerben 1856 jul. 23. Középiskolai és jogi tanulmányai elvégeztével jogtudori s ügyvédi vizsgálatot tett. 1878-80. Heves vmegye tiszteletbeli aljegyzője volt s a Hevesvármegye c. lapot szerkeszté. 1881-től Hódmező-Vásárhelyen folytatott ügyvédi gyakorlatot s 1883 jan. 1. megindította a Vásárhely és Vidéke c. lapot, melyet jelenleg is szerkeszt. 1892. a hódmező-vásárhelyi kerület függgetlenségi programmal képviselőjévé választotta.

Endrőd

csinos, tiszta nagyközség Békés v.-megye gyomai j.-ban, (1891) 1807 házzal és 10898 magyar lak., 2 gőzmalommal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. A legrégibb községek közé tartozik, lakosai ezelőtt mind nemesi kiváltsággal birtak. A XVIII. sz. elején a ráczok feldúlták s csak 1718. kezdett ujra épülni; utóbb Detváról, Zsaluzsánból, Csabáról és Nógrád némely vidékéről számos tót települt be, kik azonban még a XVIII. sz.-ban megmagyarosodtak.

Endrődi

Sándor, költő, született Veszprémben 1850 jan. 16.; atyja, E. Kupricz Sándor, törvényszéki biró volt. Iskolázását N.-Szombatban kezdte, azután a veszprémi, kecskeméti és székesfehérvári kat. gimnáziumokban folytatta. Itt már feltünt költői tehetsége, s buzgó tagja volt az önképzőkörnek, melynek elnöke akkor Wekerle Sándor volt. Tanult még Poszonyban és Budapesten, A szinészi pálya megkisérlése után letette Pápán az érettségi vizsgálatot, s tanulmányi célból külföldre ment, Berlinben és Lipcsében esztetikai és irodalmi előadásokat hallgatott. Majd 1869. hazajött s Budapesten előbb a jogra, később a bölcsészetre iratkozott be, egyuttal irói hajlamainak élt. Miután első verse megjelent a Nefelejtsben (1868), csakhamar a Fővárosi Lapok, Hazánk és a Külföld, Magyarország és a Nagyvilág hasábjain is feltünt neve, s az irói körökkel való érintkezés fokozott munkásságra serkenté. Dolgozott a Figyelőbe (1871-74), Athenaeumba, Otthonba is. A Csávolszky-féle Baloldal c. napilapnak pedig 1874. belmunkatársa volt, majd a Fővárosi Lapoknak szintén egy évig. Végre biztos állás után vágyva, elhatározta, hogy a tanári pályára lép s 1877. Kolozsvárra ment, ahol egy évig irodalmi, történelmi és neveléstani előadásokat hallgatott, s aztán megszerzé a tanári oklevelet. Már ekkor az ifjabb költői nemzedék elsőrendü alakja volt, több munkája forgott közkézen s a Petőfi-társaság is tagjai sorába iktatta volt. A nagyváradi reáliskolához nevezték ki tanárrá s ott müködött 1892 nyaráig. Ott vette nőül 1880 nov. 15. Écsy Antóniát, a balatonfüredi fürdőigazgató unokahugát, mi által egy hét éves szerelmi regény nyert boldog befejezést. Családi fészkét azonban feldulta a halál. 1885. kis leányát 1886. kis fiát, végre 1889. nejét is elveszté. E sulyos csapások után nem volt többé nyugta Nagy-Váradon, melynek társadalmi életében egyébként előkelő szerepet vitt, s midőn Péchy Tamás 1892 augusztus 20-án kinevezte a képviselőház naplószerkesztőjének, ismét Budapestre tette át lakását s ezzel visszatért a szellemi élet központjába, melytől másfél évtizedig távoltartá a kenyérpálya. Mindazáltal a vidékről is fentartá az irodalommal összeköttetéseit s a budapesti lapokban folyton közölt verseket, cikkeket, tanulmányokat s köteteit is egymásután tette közzé. A Kisfaludy-társaság 1882. tagjává választotta. E. számos utazást is tett részint délre: Olaszországba Sziciliáig, részint az Északi tengerre, Norvégia mellé.

Első könyve Büchner Lajos hires művének, az Erő és anyagnak fordítása volt 1870., melyet Láng Lajossal együtt készített. Ezt követték: Angelo, dráma 5 felv. Hugó Viktor után franciából, 1871. (a Nemz. Szinház Kvtárában); A nagy francia forradalom története, Held után németből fordította 1871. és Anglia művelődésének története, Buckle Tamás után, többekkel együtt. Első költői tartalmu kötete 1875. jelent meg, a Falusi álmok c. költői rajz (prózában); mig első verses könyve a Tücsökdalok c. kötet volt, 1876. Erre a Petőfi-társaság kiadásában megjelent a Költemények két kötete 1877-78., melyek E.-t már költői tulajdonai teljességében mutatták be. 1885. ujabb gyüjteménye jelent meg a Szépirod. kvtár I. sorozatában: E. S. költeményei 1879-1885., lirájának legérettebb termékeivel; s 1891 u. a. vállalat II. sorozatában Költemények c. kötete, mely gyermekei és neje halálát sirató verseit foglalja magában. Ezek mellett több kötet (nagyrészt költői) prózája jelent meg, u. m. Másodvirágzás, elbeszélés 1879., Balatoni ég alatt, elbeszélések 1884., Hangulatok, uti rajzok és költői vázlatok N.-Várad 1887. Munkásságának igen értékes része azonban műfordításai Heineből, akihez bizonyos szellemi rokonság füzi s akinek tolmácsolására költőink közt a legtöbb hivatással bir. Heine költeményei Budapest 1882., ismét Heine költeményei Győr 1888 (Egyetemes könyvtár 19. sz.) és Heine Henrik Dalok könyve Budapest 1893. Bocsátott ki irodalomtörténeti tanulmányokat is, igy megirta a Magyar Helikonban Dugonics András, Kölcsey Ferenc, Balassa Bálint és Ányos Pál életrajzát (mind 1883. Pozsony); kiadta tanulmánnyal együtt Dugonics Bátori Máriáját a Nemzeti Kvtárban 1881.; szerkesztette a Magyar Hölgyek Életrajzait 20 füzetben 1885-86. (Pozsony), ebben maga irta Zrinyi Ilona és Kisfaludy Atala életrajzát (2. és 10. füzet), s egy Magyar Olvasókönyvet a gimnázium 6. osztálya számára. Ide tartozik még: Költők világa, irodalomtörténeti rajzok 1887. (Byron, Heine, Scribe, Ányos, Csokonai, Berzsenyi, Petőfi, Vajda János, Kisfaludy Atala, Irodalom és közönség). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók, Bpesti Szemle XV. 1878., Koszoru 1882. VII. (Reviczky) stb.


Kezdőlap

˙