Equivalencia

Két algebrai alaknak oly vonatkozása, melynek folytán azok lineárhelyettesítés révén kölcsönösen egymásba transzformálhatók. A számelméletben ugy az alakok valamint az alkalmazandó helyettesítések közül csak az egészszámu együtthatókkal ellátottak jönnek tekintetbe; tehát itt annak a helyettesítésnek, mely két equivalens alak közül az egyiket átviszi a másikba, determinánsa egyenlő az egységgel. Az E. jele Ľ Ujabban az E. elnevezését sokkal általánosabb fogalom jelölésére is használják. V. ö. Kronecker, Zur Theorie der allgemeinen complexen Zahlen und der Modulsysteme cimü értekezését (Berliner Sitzungsberichte 1888, 382 l.).

Equivalens

(lat.) a. m. egyenlőértékü. Mint fizikai műszót l. Egyenlőértékü; mint kémiait l. Egyenértéksuly. - E. képződmény, a geologiában mindazon réteg vagy rétegsorozat, mely különböző vidékeken ugyan, de hasonló körülmények közt egyazon időben rakódott le, egymással egyenértékü vagy E. képződnmény. Más-más vidékeken az illető geologusok más-más névvel nevezték meg az illető képződményeket, azért az E.-képződményeknek igen sok neveik lehetnek.

Equivoque

(franc., ejtsd: ekivok) a. m. kétértelmü; készakarva mondott kétértelmüség.

Equuleus

v. Eculeus (lat.), kinvallató eszköz faló alakjában. - E. egy csillagcsoport neve is.

Equus

(lat.) a. m. ló (l. o.). - E. hemionus Pall, l. Dsigettaj.

Er

az Erbium kémiai jele.

Er.

állattani neveknél Erichson V. N. természettudós (l. o.) nevének rövidítése.

Ér

a Berettyó jobboldali mellékvize, Szilágy vmegyében Alsó-Szoportól Ny-ra ered, eleintén É. és NyÉNy-felé tart, utóbb D-re kanyarodik s Szalacsnál Bihar vmegye területére lépve, Dny-i irányban a Berettyó felé tart, melybe Pocsalynál ömlik. Mocsarai nagyobbára ki vannak szárítva s most magában az Érben is csak kevés viz folyik. L. Érmellék.

Ér

hegyes vidéken a vizfolyások legapróbbika, melyet azonban rendszerint állandó forrás táplál. Alföldünkön viszont azon, sokszor jelentékeny szélességü vizfolyásokat nevezik igy, melyeket valamely folyó árvize táplál, vagy melyek a hegyek lábánál koronként összegyülni szokott belvizek levezetésére szolgálnak; az ottani erek tehát időszakonként teljesen szárazak. Egyébiránt több kisebb-nagyobb patak is viseli nevével összekötve az ér elnevezést. - Ér (bány.). A hasznosítható ásványok különleges telepekben találhatók, ezek között nagyfontosságuak az erek, melyek különféle ásványokkal betöltött hasadékok, tehát mindig fiatalabbak, mint az őket körülfogó kőzet, mert ennek már léteznie kellett, midőn a hasadék képződött. Az ereket nagyjában tekintve táblaalaku képződményeknek lehet nevezni, mert kiterjedésük szintes irányban és lefelé mindig sokkal nagyobb, mint vastagságuk. Az ér kiterjedését szintes irányban csapás-nak nevezik, és avval a szöggel mérik, melyet a délvonallal alkot. A kiterjedést lefelé dőlés-nek nevezik, és avval a szöggel mérik, melyet a csapásra merőlegesen álló dőlésvonal a csapásra merőleges szintes vonallal alkot; a dőlésszöggel megemlítik mindig egyszersmind az égtájt, mely felé a dőlés vonala fekszik: p. egy északi csapással biró ér dőlése fekhetik keletre v. nyugatra. v. pedig függőleges is lehet. Az ér hasadékát kitöltő anyagra nézve megkülönböztetünk: 1. Kőzetereket, p. gránit-, porfir-, bazalt-ereket. 2. Ásványereket, p. agyag-, quarc-, mészpát-ereket. 3. Érces ereket, melyek különös figyelmünkre méltók, amennyiben hasznosítható érceket tartalmaznak, és e tartalom szerint arany-, ezüst-, réz-, ólom- stb. ereknek neveztetnek. Kőszenet, barnaszenet és konyhasót sohasem lehet erekben találni. Az ér nemes, ha gazdag érceket tartalmaz; jó reménységü, ha már valahol nemesnek találták. Az ér csapása független a mellékkőzettől, de gyakran ugy találjuk, hogy egyidőben képződött erek ugyanegy hegységben egyenlő csapással birnak, tehát egyközüek. Az erek vastagsága is nagyon sokféle, a nagysági aranyerek papiros vastagságuak, a körmöci főér pedig 40 m. vastag; rendesen azonban 10 m. vastagság már ritkaság. V. ö. Serlo Albert. Bergbaukunde 1873. - Ér, a növénylevelében l. Levélerezet. - Ér az orvostanban, l. Erek.

Era

55 km. hosszu baloldali mellékfolyója az Arnonak Toscanában; a Monte-Miccioli Ny-i lejtőjén ered és Pontederanál torkollik.


Kezdőlap

˙